Hogyan segíthetjük
gyermekünk személyiségfejlődését? - Sokadszor a gyermek játékáról
A gyermek
személyiségének fejlődését meghatározzák a fizikai, tudati, érzelmi, társas,
erkölcsi és motivációs tényezők dinamikus kölcsönhatásai. Ennek hatására épül
fel fokozatosan a gyermek egyénisége. A fejlődés nem automatikusan megy végbe,
egymásra épülő szakaszokon keresztül valósul meg. Vannak stagnáló fázisok,
visszalépések, átmeneti válságok. Válságokon keresztül valósul meg a fejlődés:
a viszonylagos egyensúlyi helyzeteken túllépve kellemetlenségekkel is tarkított
helyzeteken át jut el a gyermek egy újabb egyensúlyi fázisba.
Mi szükséges a fejlődéshez?
Elsősorban elfogadás, amely hiteles készség a másik ember irányában, akit egyedi és megismételhetetlen személyként tisztelünk. A születendő vagy világra jött gyermek elfogadása a valóság talaján kell nyugodjon: a maga másságában, előítéletek nélkül. Ne olyannak fogadjuk el őt, amilyennek szeretnénk!
Fontos, hogy a szülő segítse a gyermek önállóságát! Tegyük lehetővé, hogy minél több helyzetet egyedül oldjon meg, segítsük abban, hogy felelősségérzete kifejlődésének főszereplőjévé váljon!
A személyiség fejlődése fokozatosan megy végbe. A gyermeket tilos felnőttnek tekinteni, tilos elvárni tőle, hogy felnőttként reagáljon! Elvárásaink mindig a fejlődés adott pontján teljesíthetők legyenek!
A szülőknek érteni, elfogadni és ismerni kell a gyermek szükségleteit, olyan helyzeteket kell teremteni, amelyekben ez kiteljesedhet! Teremtsék meg a harmonikus fejlődés alkalmait!
Amit a gyermek megvalósít a maga tapasztalatán belül, azt értékelni kell. Szükséges bátorítani, dicsérni, megfelelő motivációk segítségével javítani is. Vezessük rá arra, hogy az első vereség után ne adja fel a próbálkozást, keressen megoldásokat.
Mi a legfőbb fejlesztő eszköz?
A fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek egyet értenek abban, hogy a játék révén tanulja meg az újszülött, hogy „társas lény”, a játék segítségével lép be a világba, megtanul viszonyulni saját magához, másokhoz, az őt körülvevő tárgyakhoz. Közvetlen örömöt, boldogságot, fizikai és lelki elégedettséget szerez. A játékon keresztül tapasztalatot gyűjt a gyermek, felszínre hozza az elrejtett dolgokat. Megvalósítja álmait, felidézi a tudott dolgokat, újakat fedez fel, megújul.
A gyermek játéktapasztalatát annak alapján sajátítja el, hogy ő miként látja és értelmezi a valóságot. A játék tehát ösztönző, előrevivő, felülvizsgáló és javító szerepet tölt be a gyermek fejlődésében. Megtanulja a veszteség megélését anélkül, hogy önmagát vesztesnek tartaná. Megtanulja, hogy minden megjavítható, megoldható. A szülőnek segítenie kell feldolgozni a vereség valódi értékét: segítenie kell feltárni a vereség hátterét, felismertetni az elkövetett hibákat, elemezni a nem megfelelő irányt. Arra is meg kell tanítani, hogy a győztes teljesítményét elismerje. A győztes ne szégyenítse meg a vesztest, ne tegye a győzelem elbizakodottá. A vereség fájdalmának elviselése edzi a gyermeket, a fejlődéshez erőt ad. A játékban a gyermek nem visel álarcot. A játék a készségek fejlesztését szolgálja, értékeket épít: kifejezés szabadsága, javulás iránti vágy, tisztelet mások iránt, szabályok betartása, együttműködés a társakkal, érzelmek/öröm, bánat/ kifejezése, ezekben való osztozás.
A játék során tanulja meg a gyermek a környezethez való alkalmazkodást, a környezet változtatásának lehetőségeit:
Elsősorban elfogadás, amely hiteles készség a másik ember irányában, akit egyedi és megismételhetetlen személyként tisztelünk. A születendő vagy világra jött gyermek elfogadása a valóság talaján kell nyugodjon: a maga másságában, előítéletek nélkül. Ne olyannak fogadjuk el őt, amilyennek szeretnénk!
Fontos, hogy a szülő segítse a gyermek önállóságát! Tegyük lehetővé, hogy minél több helyzetet egyedül oldjon meg, segítsük abban, hogy felelősségérzete kifejlődésének főszereplőjévé váljon!
A személyiség fejlődése fokozatosan megy végbe. A gyermeket tilos felnőttnek tekinteni, tilos elvárni tőle, hogy felnőttként reagáljon! Elvárásaink mindig a fejlődés adott pontján teljesíthetők legyenek!
A szülőknek érteni, elfogadni és ismerni kell a gyermek szükségleteit, olyan helyzeteket kell teremteni, amelyekben ez kiteljesedhet! Teremtsék meg a harmonikus fejlődés alkalmait!
Amit a gyermek megvalósít a maga tapasztalatán belül, azt értékelni kell. Szükséges bátorítani, dicsérni, megfelelő motivációk segítségével javítani is. Vezessük rá arra, hogy az első vereség után ne adja fel a próbálkozást, keressen megoldásokat.
Mi a legfőbb fejlesztő eszköz?
A fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek egyet értenek abban, hogy a játék révén tanulja meg az újszülött, hogy „társas lény”, a játék segítségével lép be a világba, megtanul viszonyulni saját magához, másokhoz, az őt körülvevő tárgyakhoz. Közvetlen örömöt, boldogságot, fizikai és lelki elégedettséget szerez. A játékon keresztül tapasztalatot gyűjt a gyermek, felszínre hozza az elrejtett dolgokat. Megvalósítja álmait, felidézi a tudott dolgokat, újakat fedez fel, megújul.
A gyermek játéktapasztalatát annak alapján sajátítja el, hogy ő miként látja és értelmezi a valóságot. A játék tehát ösztönző, előrevivő, felülvizsgáló és javító szerepet tölt be a gyermek fejlődésében. Megtanulja a veszteség megélését anélkül, hogy önmagát vesztesnek tartaná. Megtanulja, hogy minden megjavítható, megoldható. A szülőnek segítenie kell feldolgozni a vereség valódi értékét: segítenie kell feltárni a vereség hátterét, felismertetni az elkövetett hibákat, elemezni a nem megfelelő irányt. Arra is meg kell tanítani, hogy a győztes teljesítményét elismerje. A győztes ne szégyenítse meg a vesztest, ne tegye a győzelem elbizakodottá. A vereség fájdalmának elviselése edzi a gyermeket, a fejlődéshez erőt ad. A játékban a gyermek nem visel álarcot. A játék a készségek fejlesztését szolgálja, értékeket épít: kifejezés szabadsága, javulás iránti vágy, tisztelet mások iránt, szabályok betartása, együttműködés a társakkal, érzelmek/öröm, bánat/ kifejezése, ezekben való osztozás.
A játék során tanulja meg a gyermek a környezethez való alkalmazkodást, a környezet változtatásának lehetőségeit:
·
felfedezi a valóságot
·
kutatja a hasonlóságot –
eltérést, korlátot – lehetőséget, bizonyosságot –valószínűséget
·
fejleszti az értelmi,
érzelmi, fizikai, társas képességeit
Piaget szerint a játék fajtái:
·
0 - 2 éves korban: gyakorló - érzékelési, motorikus - játék
·
2 - 6 éves korban: szimbolikus játék - kreativitás, képzelet fejlesztése
·
7 éves kor után: szabály játék - közös játékok, szabályok betartása
A játék során teljesíti a gyermek a „fejlődéséből adódó feladatait”: tevékenykedik, megérti a valóságot,
megismeri önmagát, kitárulkozik, tervez, értékel, megismeri saját lehetőségeit,
korlátait, döntéseket hoz, konfliktusokat vállal és old fel. A játék során
szembe néz a félelmeivel, uralkodik rajtuk, kompenzálja érzelmi hiányait,
erősödik önfegyelme, ügyessége.
Kiépíti saját testi sémáját: megszervezi érzékelését, amely során kapcsolatba kerül a külvilággal.
A videojátékokkal, fegyverekkel való játékot negatív vetületeik miatt nem ajánlom.
Összegezve: a szülők legfontosabb feladata, hogy ne vegyék el e lehetőséget gyermekeiktől: játsszanak együtt velük, vegyenek részt szívesen a játékukban: építsenek ki mély érzelmi kapcsolatot!
Csak így biztosíthatnak nekik boldog gyermekkort, segíthetik egészséges személyiség-fejlődésüket.
Kiépíti saját testi sémáját: megszervezi érzékelését, amely során kapcsolatba kerül a külvilággal.
A videojátékokkal, fegyverekkel való játékot negatív vetületeik miatt nem ajánlom.
Összegezve: a szülők legfontosabb feladata, hogy ne vegyék el e lehetőséget gyermekeiktől: játsszanak együtt velük, vegyenek részt szívesen a játékukban: építsenek ki mély érzelmi kapcsolatot!
Csak így biztosíthatnak nekik boldog gyermekkort, segíthetik egészséges személyiség-fejlődésüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése