Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2013. április 17., szerda

NYÁRI ÜRÖMÖK


Nyári ürömök

Balesetektől fertőzésekig

Összeállításunkban a tipikus nyári veszélyforrásokat, a bajok megelőzésének módozatait, illetve az elodázhatatlan terápia lehetőségeit vesszük számba, korábbi cikkeinkből válogatva össze az ismét aktuálisakat.

Lábujjat kaszál a hobbikertész

Azt hihetnénk, hogy a burleszkek, rajzfilmek készítői már kimerítették a rosszul letett, illetve csak úgy otthagyott gereblyékbe, ásókba lépő ember fájdalmában rejlő komikumot, mégis, a szanaszét hagyott és a fűben láthatatlanná vált szerszámok minden évben súlyos láb és kevésbé súlyos fejsérüléseket okoznak. Ráadásul a szerszámok földdel szennyezettek, ezért nem csak a mély seb, hanem a fertőzésveszély is fokozza a gondot,- sorolja a mentőorvos a tipikus tavaszi-nyári sérüléseket.

A sebesülés jellegétől vagy okától függetlenül aranyszabályként véshetnénk fel mindjárt az elején, hogy: ami súlyosbodik, az nem múlik el magától,- szól a figyelmeztetés. Nagyon gyakori ugyanis, hogy elfertőződött sebekkel, gyulladt, duzzadt, érzékeny testtájakkal, sőt már kékes-fekete, üszkösödő végtagokkal keresik fel a páciensek a sebészt, mondván: már három napja nem aludtam doktor úr, de azt hittem, majd csak rendbe jön. A kisebbnek, banálisabbnak tűnő sérüléseket sokan házilagosan próbálják kezelni, s ahelyett, hogy egy-két öltéssel vagy egy szakszerű fertőtlenítéssel időben megúsznák a komoly szepszist és hosszadalmas terápiát, nemritkán a maradandó károsodást kockáztatják.

Az idén a szokottnál hamarabb beköszöntött a fáról esések időszaka: túlsúlyos honfitársaink olyan ágakról zuhannak alá, ami eleve láthatóan nem bírhatja el őket. Sajnos, nem pusztán lezuhannak, hanem általában rázuhannak valamire, nagyon gyakori, hogy felnyársalja őket a kerítés vagy a fa alatt hagyott talicska, a szôlôkaró vagy éppen a velűk együtt eldőlő létra.

Az otthoni balesetek évszaktól függetlenül jelentkező fajtája az elesésesből fakadó törés. Főképpen a nehezen mozgó, idősebb, sérülékenyebb csontozatú korosztály tagjait érinti, leggyakoribb színtere a fürdőszoba, a kád környéke. Éppen ezért a szakemberek idősebb korban a kád helyett a zuhanyfülke kialakítását és használatát javasolják. Ha a beruházásra nincsen pénz, akkor csúszásgátlóval, kapaszkodókkal segíthetjük a mozgást. Ugyancsak jó szolgálatot tehetnek a szőnyegek elmozdulását gátló gumialátétek.



Halálos korty a pillepalackból
 


A szakemberek, hangjában érthető ingerültséggel ismétlik évek óta a leggyakoribb hibákat,- kevés foganattal. Mert szinte érthetetlen annak a háziasszonynak az életveszélyes balesete, aki nem dőlve be a reklámoknak, maga pancsolta össze az egyébként is erős vegyszereket, lúgost öntött a sósavasba, majd a kádat sikálva belélegezte a keletkező klórgázt,
A tavaszi-nyári hónapok jellegzetes balesetforrása a permetezés is, a kórlapok tanúsága szerint nagyon, gyakori, hogy védőfelszerelés nélkül juttatják ki a permetlevet a növényre, így a balesethez elég, ha a szél megfordul. De nem csak belélegzés útján juthat a veszélyes méreg a szervezetbe, hanem felszívódhat a bőrön át is, amikor a permetezéshez szükséges vegyszereket összeöntögetik, keverik - persze kesztyű nélkül.
Mégis, a legtöbb vegyszermérgezés tárolási hibából adódik, például üdítős vagy ásványvizes üvegbe töltik a megmaradt leveket, majd megfeledkeznek erről, és jót húznak belőle. Feküdt már itt olyan páciens, aki borosüvegből ivott lakkbenzint, de kezeltünk olyat is, aki kristályvizesből a betonkötésekhez használt súlyos marószert, a monolitot. Az sem ritka, hogy a gyerekek megkóstolják a nekik tetsző növényeket, virágokat, vagy éppen a felnőttek tévesztik össze azokat, gyógynövényeknek hiszik a mérgezőt.

A sürgősségi belgyógyászatra minden nyáron érkezik olyan páciens, aki eszméletét veszítette a melegtől. Hiába a figyelmeztetés: még azok sem védekeznek megfelelően, akik a tűző napon kénytelenek dolgozni. Nagyon gyakori, hogy a dugóban araszoló kocsiban lesz valaki rosszul, a kánikula a bádogban sokszor veszélyesebb, mint a szabad levegőn. A napsütötte oldal elsötétítésével, esetleg egy, a tarkót hűtő nedves zsebkendővel megelőzhetjük a túlmelegedést,-

Utazók betegsége: a hasmenés

Az utazás egy másik országba - főképp, ha jelentős különbség van az éghajlatban, szociális és higiénés körülményekben - valószínűleg egy héten belül hasmenéshez vezet, amelyhez esetenként láz, hasi görcs és hányás társulhat
. A betegek zöme egy hét alatt meggyógyul, ám 10 százalékuk ennél tovább, két százalékuk pedig még egy hónappal később is kínlódik a tünetekkel.
Az utazók betegségét 80 százalékban baktériumok okozzák, ám néha járulékos tényező lehet a szokatlan étel vagy ital, illetve annak elkészítési módja, de a bélflóra változása, esetleg vírusfertőzés is tetézheti a bajt. Az Ázsiába utazók között a hasmenést leggyakrabban kiváltó kórokozó az E. coli (20-30%), a szalmonella (10-15%), a shigella (4 - 7%). Az Afrikába és Dél-Amerikába utazók között is az enterotoxint termelő E. coli bacilus áll a hasmenések hátterében -
Az általános megelőzésben a fő feladat a fertőzési lánc megszakítása, azaz annak megakadályozása volna, hogy a széklettel terjedő kórokozó "kézen-közön", szájon át a szervezetünkbe kerüljön. Ebben a gyakori kézmosás, a konyhatechnikai szabályok betartása, a csak megbízható helyen vásárolt étel segíthet.
A fertőzések specifikus megelőzésében a hatékony és veszélytelen vakcinák játsszák a főszerepet. A mérsékelt égövön a rotavírus-vakcina áll az első helyen, a trópusi területeken a kolerához hasonló tüneteket és elváltozásokat okozó, enterotoxikus E. coli baktérium elleni immunizáció a fontos. A kolerától védő vakcina már rendelkezésre áll, ám a szintén gyakori shigellózisok megelőzésére még nincsen készen oltóanyag.

A fertőzés gyógyítása a kórokozótól függően eltérő lehet, ezért elhúzódó esetekben tanácsos szakorvoshoz fordulni. Az antibiotikumok használata ebben a kórképben sem automatikus, erről csak szakorvos dönthet a tünetek és leletek alapján. A terápiának azonban mindig fontos része a folyadékpótlás (súlyos esetben akár infúzióval, tehát kórházi körülmények között) és a diéta, amely könnyen emészthető, zsírban szegény táplálkozást jelent.
A járványügyi helyzet változásait az egészségügyi világszervezet pontosan követi és hetenként jelenti a nemzeti közegészségügyi hatóságoknak.

Vigyázat: csobbanásveszély! 

Minden strandoló tíz a kilencediken számú kórokozót visz be testével a medence vizébe, s teszi ezt akaratlanul, vétlenül - mondja a mikrobiológus. S ekkor még nem beszéltünk a láthatóan mosdatlan, bőrbajos, gyulladásos kórban szenvedő vagy ránézésre megállapíthatatlanul beteg fürdővendégekről, akiket nem tilthatunk ki a medencéből.
- A fürdőzők számából, a víz mennyiségéből és a nyitva tartás idejéből könnyedén kiszámítható, hogy átlagosan hány kórokozó hemzseghet a strandok hűsítő vizeiben,  ezen semmiféle hígítás nem segít, egyedül a vízforgatás általános elterjesztése jelent megoldást. Már az is nagy eredmény, hogy például már minden gyermek tanuszodát és -sportmedencét korszerű fertőtlenítési rendszerrel szereltek fel, s nem épülhet új strand vízforgató nélkül, a többiben is folyamatosak a felújítások. A gyógyfürdőkben ennél rosszabb a helyzet, ezért bármilyen borzongató is a gondolat, a csobbanás előtt amúgy kötelező (és a strandolás után önvédelemből fokozottan ajánlott) zuhanyozást sosem mulaszthatjuk el.

A fürdőzők testnyílásaiból, váladékából, bőréről és nyálkahártyáiról ártalmatlan és betegítő kórokozók milliárdjai jutnak a vízbe: gombák, baktériumok, vírusok és paraziták. A szakemberek szerint a "látványos" bőr- és egyéb fertőzéseknél sokkal veszélyesebbek azok a nyavalyák, amelyek makacs tüneteket okoznak, ám mire ezek jelentkeznek, már eszünkbe sem jut, hogy napokkal ezelőtt a strandon szedhettük öszsze valamilyen betegséget. Például a futószemölcs vírusát, a gyermeken kitörő középfülgyulladás kórokozóját, a sokáig panaszokat sem okozó, belülről támadó gombabetegségeket.

A legnagyobb veszélyforrás a gyermekmedence, abban ugyanis a járványügyi szempontból biztonságosnál jóval melegebb víz van, ami kedvez a kórokozók szaporodásának, ráadásul a kicsik - életkoruknál fogva - jóval több "testnedvet" eresztenek bele. A tapasztalat szerint hiába tilos, a felnőttek is gyakorta belemennek a vízbe, hogy egy-egy vitát eldöntsenek, de legalábbis lábukat a kismedence vizében áztatva felügyelnek szemük fényére - helytelenül.

Égő, viszkető mokaszin

A láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége sokkal gyakoribb, mint a kézkörmök ilyen betegsége
. Kialakulása külső tényezőktől (éghajlati viszonyoktól, életmódbeli, ruházkodási szokásoktól, élet- és munkakörülményektől) és belső faktoroktól (alapbetegségtől, nemtől, életkortól) is függ. Ennek megfelelően a fertőzések gyakorisága még Európában is változatos képet mutat 1,7-13 százalék közötti aránnyal. Egyes betegségekhez - pl. cukorbetegséghez - társulva az érintettek száma a lakosság 20-30 százalékát is elérheti, idősebb korban a betegség sokkal gyakoribb.

A gombával fertőzött körmön leggyakrabban sárgás, homályos elszíneződés jelenik meg. A köröm szabad éle, ritkábban az oldala megvastagodik, az elszíneződés lassan az egész körömre ráterjed, annak formája eltorzul, fénytelenné válik. Alatta elpusztult körömdarabok gyűlnek öszsze, és végül leválhat a körömágyról.
Kezdetben a köröm csak ritkán fáj, de a későbbiek során, amikor megvastagodik, már egy kis nyomás is fájdalmat okozhat. Egy körömből kiindulva a fertőzés átterjedhet a kéz vagy a láb többi körmére is. Ezért van az, hogy a bőrgyógyászok által igazolt esetek 40 százalékában a láb és a lábkörmök gombás fertőzöttsége együttesen található meg.

Amellett, hogy a betegség esztétikailag és pszichikailag zavarja a betegeket, gyakran az életminőségüket is hátrányosan befolyásolja. Zavarja a járást, a zárt cipőt a páciens elviselhetetlennek érzi, ráadásul a kór más betegségek kialakulásához is vezethet, főként akkor, ha a kor előrehaladtával a hajlamosító tényezők halmozottan fordulnak elő.

A kórokozók legnagyobbrészt az emberi bőr és köröm szaruanyagát emésztő, ún. bőrgombák (dermatophytonok), amelyek jelentős része kifejezetten az emberi szervezethez és környezetéhez adaptálódott. Másrészt olyan sarjadzó- és penészgombák is megtámadhatják a bőrt és a körmöt, amelyek mindennapos lakói az emberi bőrnek, és csak a számukra megfelelő körülmények között képesek betegséget okozni. Ha a talpunkon - főként nyári időszakban - száraz hámlás alakul ki vagy apró, savós, égő, viszkető hólyagocskák jelennek meg, azonnal felmerül a fertőzés gyanúja. Ugyancsak gombás fertőzésre utal a talpi rész oldalán, az ún. mokaszinvonalban létrejövő hámló, viszonylag éles határú, viszkető, enyhén gyulladt folyamat is. Hasonlóképpen intő jel a lábujjak között kialakuló hámlás, berepedezés, a lábkörmök, gyakran a nagylábujj körmének deformáltsága, amely lassan, fokozatosan vagy sérülést követően jön létre.

Mivel a körömgombásodás klinikai képe meglehetősen változatos, így a téves diagnózis esélye nagy, a kezelés pedig költséges, ezért a "figyelmeztető jeleket" feltétlenül orvosnak kell azonosítania. A lábgombásodás megelőzhető, de ha már kialakult a fertőzés, akkor gyógyszeres kezeléssel és a fertőzőforrás megszüntetésével, kiiktatásával az újrafertőződés megakadályozható.
A nyilvános fürdők, uszodák vize, a zuhanyzók és öltözők padlózata nagy mennyiségben tartalmaz fertőző gombaelemeket, amelyek más betegek lábáról kerülnek a környezetbe, ezért ilyen helyen viseljünk papucsot. A megelőzés legfontosabb része a mindennapos alapos lábmosás után a lábfej, a talp és a lábujjközök szárazra törlése, hintőporozása. A lábizzadás megakadályozása rontja a gombák életkörülményeit, ezért az arra hajlamosaknak, illetve nyári melegben érdemes ecsetelőket, spray-ket alkalmazni. Különösen fontos ez a gyakori uszodalátogatóknál, rendszeres sportot, komoly fizikai erőkifejtést végzőknél. A saját törölköző és a papucs használata természetes higiénés követelmény.

A bőr- és körömgombásodás gyanúja esetén minél hamarabb orvoshoz kell fordulni. Ennek legfontosabb oka, hogy más bőr- és körömelváltozások is hasonló tünetekkel járhatnak, az önkezelés tehát fölösleges, sőt egyenesen káros lehet. A gombás fertőzés laboratóriumi vizsgálata nemcsak a fertőzés tényét, hanem a kórokozót is kimutatja, ezáltal a célzott, s így hatékonyabb kezelés könnyebben megoldható.

Intim tájakon kínzó tünetek


A nők 75 százalékának életében legalább egyszer, 50 százalékuknak kétszer, további öt százalékuknak pedig többször visszatérő módon okoz kínzó, kellemetlen panaszokat a hüvelyi gombás fertőzés. A betegek többsége úgy gondolja, hogy valakitől "elkapta", pedig az esetek zömében nem erről van szó.
A sarjadzó gombák családjába tartozó Candida olyan kórokozó, amely normál körülmények között is megtalálható az egészséges szervezetben: a hüvelyben, a végbélben, sőt része a szájflórának is. Számos hajlamosító tényező okolható azért, hogy a tünetmentes együttélésből fellobban a betegség, így például gyakori kísérőjelensége ez a diabétesznek, de a túlzott édességfogyasztás, a terhesség, az ösztrogénkezelés vagy a szervezeten belüli flórát befolyásoló antibiotikum-, illetve szteroidkezelés, sőt akár bizonyos allergiák is kedvezhetnek a gombák elszaporodásának.

A férfiaknál gyakran tünetmentesen meglévő fertőzésnek a szexuális élet is útja lehet, ezért a szakorvosi gyakorlat szerint a partnereket együtt kell kezelni, hogy az újrafertőződést megakadályozhassuk. A betegség leggyakrabban égő, viszkető érzéssel jelentkezik a hüvelyben és környékén, s apró berepedezések, gyulladást jelző vörösség látható a nemi szerveken és környékén. A hüvelyből megnövekedett mennyiségű, szagtalan váladék távozik, s a fertőzés hatására fájdalmassá válik a vizeletürítés és a szexuális élet is.
A korábban használt készítmények mellett ma már több, a hüvelyi fertőzések kezelésére alkalmas, szájon át szedhető gyógyszer is rendelkezésre áll, amelyek a tapasztalatok szerint néhány napon belül enyhítik, sőt meg is szüntetik a panaszokat.


Újabb fogékony nemzedék

Az ma már köztudott, hogy a trópusi, szubtrópusi országok erősen hepatitisz A-vírusfertôzött területnek számítanak, ám az már kevésbé, hogy ugyancsak igaz ez a Földközi tengeri országokra is. Gondolniuk kell tehát erre a veszélyre azoknak a turistáknak, üzletembereknek, akik Görögországba, Portugáliába, Spanyolországba indulnak.



A  fertőzésekről szóló hírek leggyakrabban óvodákból, iskolákból vagy a rossz szociális és higiénés viszonyok között élő közösségekből kiinduló helyi halmozódásokról szólnak. A helyes kézmosására nem ügyelő, ám szoros testi kontaktusban nevelődő gyermekek adják át legkönnyebben egymásnak, majd idősebb családtagjaiknak, szűkebb és tágabb környezetükben élőknek a szájon át terjedő vírust. Így tágul szinte észrevétlenül a kör, egészen addig, amíg megjelennek az első, félreismerhetetlen tünetek: a sárgaság, a hasi fájdalom, a májnagyobbodás.

A kisgyermekkorban enyhe lefolyású, gyakorta észrevétlen fertőzés felnőttkorban súlyosabb tüneteket mutató, hosszan tartó, kellemetlen betegséggé válik, amely esetenként akár halálos kimenetelű is lehet. A halálozási arány az életkor előrehaladtával nő, amíg negyven éves kor alatt ezer betegből kettő bizonyul menthetetlennek, ötven év felett már huszonhét.
A vírus okozta betegség igen alattomos, mert tünetmentes lappangási ideje hosszú, egy-három hónap. A tünetek megjelenése előtti utolsó napokban a beteg már a tudtán kívül továbbadhatja a fertőzést. A betegség nem gyógyítható, csupán a járulékos szövődmények megelőzése-kezelése az orvos feladata, éppen ezért egyetlen specifikus védekezés ismert ellene: a védőoltás, ami a fertőzött területekre utazóknak még inkább ajánlott, mert a vírus nagyon ellenálló, gyakorta nem elég ellene az óvatosság.

A hőguta is megüthet


Bár a tartós nagy meleg mindenkit megvisel, vannak közöttünk olyanok, akik életkoruk, krónikus betegségük vagy éppen foglalkozásuk miatt különösen veszélyeztetettek: hajlamosabbak a kóros folyadékvesztésre, a kiszáradásra vagy a hőgutára. A csecsemők és kisgyermekek szerencsére hangosan jelzik, ha szomjasak, a korosabbak nem érzik ezt, ezért könnyen elmulasztják a folyadékpótlást. A szédelgést, a bágyadtságot, az erőtlenséget, az ájulást nemcsak a meleg okozhatja, hanem az is, ha a szervezetben nincsen megfelelő mennyiségű folyadék.
Az időseknek is legalább 2-2,5 liter folyadékot kell naponta meginniuk ahhoz, hogy szervezetük folyadékháztartása ne boruljon fel. Ebbe a mennyiségbe beletartozik a gyümölcsök-zöldségek leve és az ebédre elfogyasztott leves is. Természetesen a víz is megteszi, de még jobb az ásványvíz, mert azzal már az izzadással elveszített fontos ionokat, ásványi sókat is pótolhatjuk. Az idősebbeknek, a gyerekeknek, az emésztőszervi bajokkal kínlódóknak vagy a diabéteszeseknek a szénsavmentes változat ajánlott.

Nehezebb helyzetben vannak a hipertóniában, szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők, esetükben ugyanis nem korlátlan a folyadékfogyasztás. Bár az izzadás miatti folyadékvesztés súlyosabb esetekben szívritmuszavart is okozhat, ám a nagy folyadékbevitel is kóros terhelést jelenthet a szervezetüknek. Ezért aranyszabály, hogy óránként egy deci, azaz naponta másfél liter folyadékot szabad inniuk. A szénsavas italok vízhajtó hatásuk miatt kerülendők, a legjobb a buboréktalan ásványvíz vagy a káliumban gazdag narancslé.

A már kezelt betegeknek nem tanácsos a legmelegebb napszakban (11-15 óra között) a szabadban tartózkodni, mert a meleg kitágítja az ereket, így a szív terhelése nő.

Rosszullétet okozhat a hirtelen, erőteljes mozgás, ezért a betegek lassan, fokozatosan váltsanak testhelyzetet. A szédülés azt jelzi, hogy nincsen elég folyadék az érpályákban, ezt fokozatosan, apránként pótolni kell. A melegből adódó rosszullétek miatt jobb, ha a szívbeteg kánikulában nem vezet autót.

Unalomig ismert szabály, hogy fedetlen fővel ne tartózkodjunk huzamosabb ideig a napon. A felmelegedő agy fejfájással, hányingerrel jelez, súlyosabb esetekben a test hőmérséklete - akár a láznál - megemelkedik, s végül teljesen felborulhat a hőháztartás: a beteg összeesik, eszméletét veszti. Ahogyan tilos felhevült testtel a hideg vízbe ugrani, ugyancsak életveszélyes az ilyen beteget lehűteni, ugyanis a gyors hőveszteségtől görcsös állapot alakulhat ki, s reflexként megállhat a szív.

A szokásosnál magasabb hőmérséklet melegfronti hatást válthat ki az arra érzékenyeknél: lassulnak a reflexek, hirtelen álmosság, fáradékonyság törhet rájuk. A kánikulában a gyomorfekélyesek állapota is rosszabbodhat, gyakoribbá válnak az asztmatikus panaszok és lassabban gyógyulnak a gyulladások.

Karcsúsító barnulás 

Az vitathatatlan, hogy a napozásnak vannak előnyei, ugyanis hatására fokozódik a csontképzéshez szükséges D-vitamin-képződés, serkentődik a hormontermelés, javul a hangulat is: szebbnek érezzük magunkat barnán, mint sápadt fehéren. Ugyanakkor az is köztudott, hogy a túlzott, megfelelő védelem nélküli napozás a hámképzési rendellenesség, az allergia és a bőrrák kialakulásának veszélyét rejti magában.
Nem is olyan régen még a csoki- barna bőrszín volt az egészség jele, napjaink manökenjei már hófehéren vonulnak végig a kifutón. Igaz, azóta divatba jött a fehér csoki is: mindig van új a nap alatt. Az emberek többsége azonban nem tud lemondani a napozás nyújtotta örömökről, sem arról a néhány hónapig tartó jó érzésről, amit a kisebb bőrhibákat jótékonyan elfedő, optikailag karcsúsító barnaság ad. A ma kapható, korszerű készítmények segítségével szerencsére ártalom nélkül élvezhetjük a napütés áldásait.

Ehhez azonban tudni kell, hogy a napfény nagy része nem az előre megfontoltan elkövetett nyaralás alatt éri testünket, hanem munka közben, a piacon vagy épp a gyerekért menet, ezért a fényvédő krémek adta biztonságot nem csak a szabadságunk alatt kell kihasználnunk. Az is tény, hogy például júniusban Spanyolországban egy perc alatt annyi sugárzás éri a testünket, mint ugyanott decemberben hat óra alatt. A napozási hadművelet kidolgozásakor tehát ismernünk kell a nyaralóhely adottságait (víz vagy homok közelében fokozott a veszély a visszavert napsugarak miatt).

Tudnunk kell azt, hogy bőrünk melyik fototípusba és bőrtípusba tartozik, s azt is, hogy az adott évszakban, földrajzi szélességen mi a megfelelő készítmény a védekezéshez. A világos, leégésre hajlamos bőr fokozott védelemre szorul, de még a kevésbé érzékeny, fokozatosan barnuló esetében is kombinálnunk kell a magas napvédő faktorú krémet vagy zselét az egyre alacsonyabbal. A napozó kiválasztásakor arra is tekintettel kell lennünk, hogy zsíros, száraz vagy vízhiányos-e a bőrünk, mert a fényvédő faktoron túl már ebben is van kínálat: zsírmentes hidratálók vagy éppen zsírpótló krémek is kaphatók. Nem feledhetjük el, hogy valamennyi bőrtípus érzékeny az UV-sugarakra és a nap káros hatása miatt kialakuló foto-öregedésre. Az is bizonyított már, hogy a nap okozta károsodások felhalmozódnak, akkumulálódnak, azaz nem kezdjük minden nyáron tiszta lappal (nappal) az életünket. Ahogyan mondani szokták, a bőr nem felejt.

A leggyakoribb és legártalmasabb napozási módszer az, amellyel a szabadság egy-két hete alatt akarjuk megszerezni a barnaságot: nincs idő a fokozatosságra, s arra sem, hogy a legveszélyesebb órákat az árnyékban töltsük. A másik rossz módszer, amikor reggel bekenjük magunkat a napvédő krémmel, majd soha többé: nehogy éppen a kencefice legyen gátja a barnaságnak. Aki magára ismer, és nem tudja megállni, hogy nyaralása minden percét kihasználja, inkább készüljön fel: alkalmankénti bevezető szoláriummal megnyugtathatja a lelkét. Csak ne feledje el, a szoláriumban lebarnult bőr ugyanúgy leég a napon, mint a hóka, az is védelemre, kíméletre szorul.
A kémiai napvédelem mellett a fizikai is fontos, főképpen a kisgyermekek esetében: őket sapka, kalap, egy hófehér póló mentesítheti a sugaraktól. Kenjük őket rendszeresen és többször, nem elég a magas faktorszám, használjunk fotostabil és vízálló készítményeket.

A nyugtató és hidratáló anyagok éppoly fontosak, mint a fényszűrők, ezért ezek se maradjanak itthon. A "belső" védelemhez pedig ne feledjük: a napozás, a meleg fokozott folyadékvesztéssel jár: két, két és fél liter tiszta víz nem csak a kiszáradástól és a szomjúságtól, de a ráncosodástól is véd!

A melanóma a legveszélyesebb bőrrákfajta, mely 40-50%-ban anyajegyekből keletkezik. Ez a bőrráktípus rendkívül gyorsan adhat áttétet, így korai felismerése és kezelése alapvető a túlélés szempontjából. A legfontosabb, hogy figyeljük az anyajegyek esetleges változásait, s a legkisebb gyanú esetén keressük fel a bőrgyógyászt. Gyanús jel lehet a méret- és/vagy színváltozás (főként a vörös, fehér és kék elszíneződés a környező bőrterületeken), az anyajegy felszínének, állományának, alakjának változásai, gyulladásra utaló jelek a környező bőrön esetleg vérzéssel, kifekélyesedéssel, viszketéssel vagy fájdalommal. Az anyajegyet, illetve anyajegy-elváltozásokat házilagos beavatkozással "kezelni" szigorúan tilos, életveszélyes! Ez kizárólag a bőrgyógyász kompetenciájába tartozik.


Mi legyen az utipatikában? 

A házi patika mobil változata, az úti patika sem arra való, hogy mindenféle vélt vagy valós, de ki nem vizsgált betegséget, felbukkanó tünetet házilag kezeljünk, s megpróbáljuk kihúzni a hazatérésig. A legbanálisabb eseteket kivéve csupán arra valók a magunkkal vitt gyógyszerek, hogy az orvos megérkezéséig vagy a rendelési időig enyhítse tüneteinket. A lázat, a fájdalmat csillapítani, a görcsöt oldani kell, a kiszáradással fenyegető hasmenés feltartóztatása vagy a leforrázott bőr hűtése és steril fedése elmaradhatatlan addig, amíg az orvos megérkezik vagy elérünk a legközelebbi ügyeletre.

Ugyanakkor az utazás az itthoninál sokkal több speciális helyzetet teremt, ezért a biztonságos úti patika összeállításához is érdemes a gyógyszerész tanácsát, segítségét kérni. Például egy autós túra kezdetén nem mindegy, melyik orrcseppet csomagoljuk be, mert van olyan is, amelyik mellett nem tanácsos autót vezetni.
A család összetételétől, a meglévő krónikus betegségektől, a célország jellemzőitől függően más-más szerekre lehet szükség, így a választásnál nem szabad csupán baráti tanácsra vagy a reklámokra hagyatkozni. Még az adagolásra is ügyelnünk kell: egyes időszakokban többet, míg máskor kevesebbet kell bevenni ugyanabból a pirulából, erre vonatkozóan inkább kövessük a képzett szakember tanácsát. Gyakori figyelmeztetés, hogy az útnak induló krónikus betegek némi rátartással csomagoljanak az állandóan szedett szerekből, s lehetőleg kétfelé pakolják - ha az egyik batyu elvész, maradjon elegendő a pirulából. Az ilyen betegeknek fokozott gondossággal kell összeválogatni azokat a vény nélkül kapható szereket, amelyeket a hirtelen támadó, de kevéssé súlyos tünetek ellen szednének: a gyógyszerek veszélyes kölcsönhatásáról a patikus minden pirula esetében készséggel ad felvilágosítást. Vannak fontos apróságok, amelyekre az egészségesek úti patikájának összeállításakor is ügyelni kell. Az öngyógyszerezésben gyakori hibának számít, hogy ugyanazt a hatóanyagot vesszük be több, eltérő nevű, és rendeltetésű gyógyszerben.

Tudni kell, hogy a láz- és fájdalomcsillapítók csoportjában sok az azonos hatóanyagú szer, ám a gyógyszerben levő összetevők aránya más és más. Van, amelyik inkább a lázcsillapításban számít megbízhatóbbnak, míg a másik szer a fájdalomérzés megszüntetésében hatásosabb. Így könnyen előfordul, hogy a lázcsillapításra bevett gyógyszer után nem sokkal egy másikat - azonos hatóanyagút - kapunk be a fejfájás enyhítésére az ismételhetőségre előírt határidőn belül. A nyaralás alatt is gondot kell fordítani a tárolási előírásokra, ha választhatunk, olyan szert kérjünk, amelyik nem túl kényes, s ha mégis hűtve tárolandó medicinát viszünk, akkor előre érdeklődjünk, megfelelően el tudjuk-e helyezni. Az alkalmazási előírásokat a nyaralás alatt is be kell tartani, ha gyógyszerek segítségére szorulunk. A külföldön kiváltott szerek adagolásáról - mivel nincs magyar nyelvű tájékoztatójuk - mindig kérdezzük meg az orvos, a gyógyszerészt. A kúraszerűen szedendő gyógyszerek bevételét akkor sem hagyhatjuk abba idő előtt, ha már jól érezzük magunkat. Amennyiben a gyógyszert adott időközönként -leggyakrabban hat-nyolcóránként - kell bevenni, akkor bizony éjszaka is fel kell kelnünk, mert a kihagyott idő a terápia sikerét veszélyezteti. Ugyanígy követni kell az ismételhetőségi előírást: láz- és fájdalomcsillapítót általában négyóránként, a görcsoldókat háromóránként lehet ismételni, annál gyakrabban tilos. A múlhatatlan fájdalom vagy görcs esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, nem szabad a pirulák kombinációival kísérletezni.

Megoszlanak a szakértői vélemények arról, vajon az altatóknak és a székrekedés elleni szereknek helyük van-e az úti patikában. Az ellene szólók szerint ezek olyan problémák, amelyek esetében a legjobb természetes úton keresni segítséget, ám meggondolandó, hogy a nyaralás néhány napját érdemes-e erre áldozni. Sokan vannak, akik az utazás, a pihenés kétségtelen előnyei mellett átmenetileg szenvednek a változástól: a megszokott otthoni környezet és az ahhoz kapcsolódó beidegződések hátrahagyásával nehéz helyzetbe kerülnek, az élményt kockáztatva a kialvatlansággal, a kínlódással. A mozgás, a gondosan összeválogatott rost- dús étrend bizonyára önmagában is segít megoldani ezeket a gondokat, ám ha a baj pszichés eredetű, akkor aligha várhatunk gyors eredményt.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése