Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. december 2., szerda

"Engem is vertek, mégis felnőttem" - Számoljunk le a mítosszal!



"Engem is vertek, mégis felnőttem" - Számoljunk le a mítosszal!


Nagy baj, ha időnként eljár egy szülő keze? - a kérdés örökké aktuális, pedig a pszichológusok már egyetértenek, ez a nevelési módszer komoly lelki sérüléseket okozhat. Fizikai bántalmazással lehet, hogy rövidtávon a szülők elérik a céljukat, és az adott pillanatban sikeresen tiltják el a gyereket a rosszalkodástól, ám a pofon után mindkét fél rosszul fogja érezni magát: a szülő bűntudatot és lelkiismeret-furdalást érez, hogy testi fölényét használta a védtelen, kiszolgáltatott gyerekével szemben, a gyerek pedig megalázottnak érzi magát. Ez az érzés csak pillanatnyi kellemetlenség, de milyen hosszú távú hatással van a gyermekre a módszeres fizikai büntetés?
A gyerek utánoz, modellt követ

"A verés, mint egyedüli nevelési elv nagyon káros lehet a gyerekre: azt sugallja, hogy a szülő felsőbbrendű, fizikai erőfölényben van, és ezzel bármit el tud érni. A szülők akkor szokták alkalmazni ezt a módszert, ha eszköztelennek érzik magukat, hiszen ez a legegyszerűbb, legősibb evolúciós megoldás: aki fizikai fölénnyel rendelkezik, az érvényesíteni tudja az akaratát a gyengébbel szemben". A szakértő szerint a gyerekkel szembeni fizikai fölényünk fitogtatásával az alapvető baj, hogy amennyiben erőszakkal akarjuk megtanítani neki, hogy játsszon szépen a pajtásaival, ne bántsa őket, akkor tulajdonképpen az ellenkezőjét tanítjuk, mint amit szeretnék. "Mert hogyan tudom megtanítani a gyereknek, hogy udvarias legyen, ha erre csak olyan eszközeim vannak, mint az agresszió? Nagyon fontos, hogy a gyerek modellkövetés alapján, utánzással tanul: azaz azt a stratégiát, módszert követi, amellyel a szülő érvényesíti az akaratát vele szemben" -. A szülő ugyanis, mint példakép van jelen a gyermek életében, tőle sajátítja el azokat az eszközöket, hogy hogyan is tud majd a társadalomba beilleszkedni illetve érvényesülni. A kutatások szerint, akiket vertek gyermekkorukban, azoknak 70 százaléka maga is alkalmazni fogja a gyermeknevelésben az erőszakot, és ez így öröklődik generációkon keresztül. Ezért fontos, hogy másfajta konfliktuskezelési módszereket válasszunk: magyarázzuk el csemeténknek, hogy miért rossz az, amit tesz, hívjuk fel a figyelmét az összefüggésekre, hozzunk fel neki logikus, meggyőző érveket, és a miértjeire ne vágjuk rá azt, hogy "csak".

A büntető szülő mellett a gyerekben nem alakul ki egy belső értékrend

A pszichológus szerint a másik baj a veréssel az, hogy a gyerek számára egy pofon után nem lesz világos, hogy hogyan kellene a jövőben másképp viselkednie, és főleg miért. "Kialakul a gyerekben az, hogy a lényeg a büntetés elkerülése, és ez alapján cselekszik. Nem alakul ki viszont egy saját belső értékrend, nem fogja tudni a jót a rossztól megkülönböztetni, hiszen egy szempont lebeg csak a szeme előtt, hogy ne verjék meg" - magyarázta lapunknak Deliága Éva. Ilyen esetekben lesznek a gyereknek titkai, vagy kezd hazudozni: elköveti a "rosszaságot", amelyre vágyik, csak épp nem vallja be. Ráadásul teljesen másképp fog viselkedni a büntető szülő előtt, mint egy gyerektársaságban, hiszen nem belső értékrend szerint cselekszik.
Önbizalomhiány, kisebbrendűségi érzések felnőttkorban

Számos pszichológiai kutatás bizonyítja, hogy a gyerekkori verés a későbbi évekre, akár a felnőttkorra is kihat. Az erőszak rombolja az önbizalmat, az önértékelést, kisebbrendűségi érzésekhez vezet. "Ha nem érvényesül a szülőben az a szemlélet, hogy a gyereknek is jár a tisztelet, az ő testi-lelki szükségleteit is figyelembe kell venni, nagy károkat okozhat a gyerekben az érzés, amely a veréssel egyidőben jelenik meg: nevezetesen, hogy ő nem egyenrangú, vele bármit meg lehet tenni. Ráadásul ez még beépül az énképébe is" - hangsúlyozza a szakértő.

A ritka, jogos "atyai pofon" után is jó, ha a szülő bocsánatot kér

A felmérések szerint a szülők mintegy 90 százaléka él alkalmanként pofonnal, még akkor is, ha egyébként nem erőszakos, és nem híve a testi fegyelmezésnek - de létezik-e olyan atyai pofon, amelyben nem sérül a gyerek lelke? A szakértő szerint természetes, hogy ritkán, nagyon kiélezett helyzetben indulat jelenik meg a családban, amely kiabálással, ajtócsapkodással jár. Az ilyenkor elcsattanó pofonok nem is a szülők fizikai fölényéről szólnak, hanem inkább arról, hogy aggódik, félti a gyermekét, az adott helyzet nagyon felzaklatja. Deliága Éva szerint az "atyai pofon" meghúzza a határokat: jelzi a gyereknek, hogy mik felé az elvárások, illetve hogy mi az, amit már nem tehet meg. De ezek a helyzetek már inkább a kiskamaszkorra jellemzőek. A pszichológus úgy véli, hogy a verés utáni néhány napos nyomott hangulatot fel lehet azzal oldani, hogy bocsánatot kérünk és magyarázatot adunk azon az értelmi-érzelmi színvonalon, amelyet a gyermekünk megért, hogy mi miért történt.

Ne akarjunk tökéletesek lenni, legyünk csak elég jó szülők!
Persze rossz napja mindenkinek lehet, amikor türelmetlen gyerekével, indokolatlanul felemeli hangját rá. A pszichológus szerint ilyen esetekben ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, nem arra kell törekednünk, hogy tökéletes, hanem hogy elég jó szülők legyünk. "Nem mindig tudunk kiegyensúlyozottak lenni. Előfordul, hogy fáradékonyak, nyűgösek vagyunk, hazahoztuk a munkahelyi gondokat, és ez megjelenik a gyerekkel szembeni viselkedésünkben is. Az már jó, ha 70-80 százalékban úgy tudjuk nevelni a gyerekünket, ahogy azt elvárjuk magunktól: türelmesek vagyunk és megértőek. Jó vagy rossz napja mindenkinek van: a gyereknek is, nekünk is" -

Ha veréssel nem, akkor hogyan büntessünk?
Minthogy minden gyerek egyszeri és megismételhetetlen, ezért nincs személyre szabott büntetés sem. Ami az egyiknél beválik, a másiknál kudarcot vallhat. Minden gyermeknek van azonban egy-két érzékeny pontja, amelyeken keresztül meg lehet fogni, amelyekkel hatni lehet rá. Hatásos lehet felhívni a figyelmét az összefüggésekre, logikus, meggyőző érveket hozni fel neki.

Jó módszer, ha partnerként (egyenrangú felnőttként) kezeljük gyermekünket, és olyan magyarázatokat adunk a viselkedésére, amelyektől ő is okosnak, felelősségteljesnek érezheti magát. Csemeténk önbecsülésének és felelősségérzetének is jót tesz, ha nem leereszkedünk hozzá, hanem saját döntést hozni tudó emberként beszélünk velük.



#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése