"Engem is
vertek, mégis felnőttem" - Számoljunk le a mítosszal!
Nagy baj, ha időnként eljár egy szülő
keze? - a kérdés örökké aktuális, pedig a pszichológusok már
egyetértenek, ez a nevelési módszer komoly lelki sérüléseket okozhat. Fizikai
bántalmazással lehet, hogy rövidtávon a szülők elérik a céljukat, és az adott
pillanatban sikeresen tiltják el a gyereket a rosszalkodástól, ám a pofon után
mindkét fél rosszul fogja érezni magát: a szülő bűntudatot és
lelkiismeret-furdalást érez, hogy testi fölényét használta a védtelen,
kiszolgáltatott gyerekével szemben, a gyerek pedig megalázottnak érzi magát. Ez
az érzés csak pillanatnyi kellemetlenség, de milyen hosszú távú hatással van a
gyermekre a módszeres fizikai büntetés?
A
gyerek utánoz, modellt követ
"A verés, mint egyedüli nevelési elv nagyon káros lehet a gyerekre: azt sugallja, hogy a szülő felsőbbrendű, fizikai erőfölényben van, és ezzel bármit el tud érni. A szülők akkor szokták alkalmazni ezt a módszert, ha eszköztelennek érzik magukat, hiszen ez a legegyszerűbb, legősibb evolúciós megoldás: aki fizikai fölénnyel rendelkezik, az érvényesíteni tudja az akaratát a gyengébbel szemben". A szakértő szerint a gyerekkel szembeni fizikai fölényünk fitogtatásával az alapvető baj, hogy amennyiben erőszakkal akarjuk megtanítani neki, hogy játsszon szépen a pajtásaival, ne bántsa őket, akkor tulajdonképpen az ellenkezőjét tanítjuk, mint amit szeretnék. "Mert hogyan tudom megtanítani a gyereknek, hogy udvarias legyen, ha erre csak olyan eszközeim vannak, mint az agresszió? Nagyon fontos, hogy a gyerek modellkövetés alapján, utánzással tanul: azaz azt a stratégiát, módszert követi, amellyel a szülő érvényesíti az akaratát vele szemben" -. A szülő ugyanis, mint példakép van jelen a gyermek életében, tőle sajátítja el azokat az eszközöket, hogy hogyan is tud majd a társadalomba beilleszkedni illetve érvényesülni. A kutatások szerint, akiket vertek gyermekkorukban, azoknak 70 százaléka maga is alkalmazni fogja a gyermeknevelésben az erőszakot, és ez így öröklődik generációkon keresztül. Ezért fontos, hogy másfajta konfliktuskezelési módszereket válasszunk: magyarázzuk el csemeténknek, hogy miért rossz az, amit tesz, hívjuk fel a figyelmét az összefüggésekre, hozzunk fel neki logikus, meggyőző érveket, és a miértjeire ne vágjuk rá azt, hogy "csak".
A büntető szülő mellett a gyerekben nem alakul ki egy belső értékrend
"A verés, mint egyedüli nevelési elv nagyon káros lehet a gyerekre: azt sugallja, hogy a szülő felsőbbrendű, fizikai erőfölényben van, és ezzel bármit el tud érni. A szülők akkor szokták alkalmazni ezt a módszert, ha eszköztelennek érzik magukat, hiszen ez a legegyszerűbb, legősibb evolúciós megoldás: aki fizikai fölénnyel rendelkezik, az érvényesíteni tudja az akaratát a gyengébbel szemben". A szakértő szerint a gyerekkel szembeni fizikai fölényünk fitogtatásával az alapvető baj, hogy amennyiben erőszakkal akarjuk megtanítani neki, hogy játsszon szépen a pajtásaival, ne bántsa őket, akkor tulajdonképpen az ellenkezőjét tanítjuk, mint amit szeretnék. "Mert hogyan tudom megtanítani a gyereknek, hogy udvarias legyen, ha erre csak olyan eszközeim vannak, mint az agresszió? Nagyon fontos, hogy a gyerek modellkövetés alapján, utánzással tanul: azaz azt a stratégiát, módszert követi, amellyel a szülő érvényesíti az akaratát vele szemben" -. A szülő ugyanis, mint példakép van jelen a gyermek életében, tőle sajátítja el azokat az eszközöket, hogy hogyan is tud majd a társadalomba beilleszkedni illetve érvényesülni. A kutatások szerint, akiket vertek gyermekkorukban, azoknak 70 százaléka maga is alkalmazni fogja a gyermeknevelésben az erőszakot, és ez így öröklődik generációkon keresztül. Ezért fontos, hogy másfajta konfliktuskezelési módszereket válasszunk: magyarázzuk el csemeténknek, hogy miért rossz az, amit tesz, hívjuk fel a figyelmét az összefüggésekre, hozzunk fel neki logikus, meggyőző érveket, és a miértjeire ne vágjuk rá azt, hogy "csak".
A büntető szülő mellett a gyerekben nem alakul ki egy belső értékrend
A pszichológus szerint a másik baj a veréssel az, hogy a gyerek számára egy pofon után nem lesz világos, hogy hogyan kellene a jövőben másképp viselkednie, és főleg miért. "Kialakul a gyerekben az, hogy a lényeg a büntetés elkerülése, és ez alapján cselekszik. Nem alakul ki viszont egy saját belső értékrend, nem fogja tudni a jót a rossztól megkülönböztetni, hiszen egy szempont lebeg csak a szeme előtt, hogy ne verjék meg" - magyarázta lapunknak Deliága Éva. Ilyen esetekben lesznek a gyereknek titkai, vagy kezd hazudozni: elköveti a "rosszaságot", amelyre vágyik, csak épp nem vallja be. Ráadásul teljesen másképp fog viselkedni a büntető szülő előtt, mint egy gyerektársaságban, hiszen nem belső értékrend szerint cselekszik.
Önbizalomhiány,
kisebbrendűségi érzések felnőttkorban
Számos pszichológiai kutatás bizonyítja, hogy a gyerekkori verés a későbbi évekre, akár a felnőttkorra is kihat. Az erőszak rombolja az önbizalmat, az önértékelést, kisebbrendűségi érzésekhez vezet. "Ha nem érvényesül a szülőben az a szemlélet, hogy a gyereknek is jár a tisztelet, az ő testi-lelki szükségleteit is figyelembe kell venni, nagy károkat okozhat a gyerekben az érzés, amely a veréssel egyidőben jelenik meg: nevezetesen, hogy ő nem egyenrangú, vele bármit meg lehet tenni. Ráadásul ez még beépül az énképébe is" - hangsúlyozza a szakértő.
A ritka, jogos "atyai pofon" után is jó, ha a szülő bocsánatot kér
A felmérések szerint a szülők mintegy 90 százaléka él alkalmanként pofonnal, még akkor is, ha egyébként nem erőszakos, és nem híve a testi fegyelmezésnek - de létezik-e olyan atyai pofon, amelyben nem sérül a gyerek lelke? A szakértő szerint természetes, hogy ritkán, nagyon kiélezett helyzetben indulat jelenik meg a családban, amely kiabálással, ajtócsapkodással jár. Az ilyenkor elcsattanó pofonok nem is a szülők fizikai fölényéről szólnak, hanem inkább arról, hogy aggódik, félti a gyermekét, az adott helyzet nagyon felzaklatja. Deliága Éva szerint az "atyai pofon" meghúzza a határokat: jelzi a gyereknek, hogy mik felé az elvárások, illetve hogy mi az, amit már nem tehet meg. De ezek a helyzetek már inkább a kiskamaszkorra jellemzőek. A pszichológus úgy véli, hogy a verés utáni néhány napos nyomott hangulatot fel lehet azzal oldani, hogy bocsánatot kérünk és magyarázatot adunk azon az értelmi-érzelmi színvonalon, amelyet a gyermekünk megért, hogy mi miért történt.
Ne akarjunk tökéletesek lenni, legyünk csak elég jó szülők!
Számos pszichológiai kutatás bizonyítja, hogy a gyerekkori verés a későbbi évekre, akár a felnőttkorra is kihat. Az erőszak rombolja az önbizalmat, az önértékelést, kisebbrendűségi érzésekhez vezet. "Ha nem érvényesül a szülőben az a szemlélet, hogy a gyereknek is jár a tisztelet, az ő testi-lelki szükségleteit is figyelembe kell venni, nagy károkat okozhat a gyerekben az érzés, amely a veréssel egyidőben jelenik meg: nevezetesen, hogy ő nem egyenrangú, vele bármit meg lehet tenni. Ráadásul ez még beépül az énképébe is" - hangsúlyozza a szakértő.
A ritka, jogos "atyai pofon" után is jó, ha a szülő bocsánatot kér
A felmérések szerint a szülők mintegy 90 százaléka él alkalmanként pofonnal, még akkor is, ha egyébként nem erőszakos, és nem híve a testi fegyelmezésnek - de létezik-e olyan atyai pofon, amelyben nem sérül a gyerek lelke? A szakértő szerint természetes, hogy ritkán, nagyon kiélezett helyzetben indulat jelenik meg a családban, amely kiabálással, ajtócsapkodással jár. Az ilyenkor elcsattanó pofonok nem is a szülők fizikai fölényéről szólnak, hanem inkább arról, hogy aggódik, félti a gyermekét, az adott helyzet nagyon felzaklatja. Deliága Éva szerint az "atyai pofon" meghúzza a határokat: jelzi a gyereknek, hogy mik felé az elvárások, illetve hogy mi az, amit már nem tehet meg. De ezek a helyzetek már inkább a kiskamaszkorra jellemzőek. A pszichológus úgy véli, hogy a verés utáni néhány napos nyomott hangulatot fel lehet azzal oldani, hogy bocsánatot kérünk és magyarázatot adunk azon az értelmi-érzelmi színvonalon, amelyet a gyermekünk megért, hogy mi miért történt.
Ne akarjunk tökéletesek lenni, legyünk csak elég jó szülők!
Persze rossz napja mindenkinek lehet,
amikor türelmetlen gyerekével, indokolatlanul felemeli hangját rá. A
pszichológus szerint ilyen esetekben ne legyen lelkiismeret-furdalásunk, nem
arra kell törekednünk, hogy tökéletes, hanem hogy elég jó szülők legyünk.
"Nem mindig tudunk kiegyensúlyozottak lenni. Előfordul, hogy fáradékonyak,
nyűgösek vagyunk, hazahoztuk a munkahelyi gondokat, és ez megjelenik a
gyerekkel szembeni viselkedésünkben is. Az már jó, ha 70-80 százalékban úgy
tudjuk nevelni a gyerekünket, ahogy azt elvárjuk magunktól: türelmesek vagyunk
és megértőek. Jó vagy rossz napja mindenkinek van: a gyereknek is, nekünk
is" -
Ha veréssel nem, akkor hogyan büntessünk?
Minthogy minden gyerek egyszeri és megismételhetetlen,
ezért nincs személyre szabott büntetés sem. Ami az egyiknél beválik, a másiknál
kudarcot vallhat. Minden gyermeknek van azonban egy-két érzékeny pontja,
amelyeken keresztül meg lehet fogni, amelyekkel hatni lehet rá. Hatásos lehet
felhívni a figyelmét az összefüggésekre, logikus, meggyőző érveket hozni fel
neki.
Jó módszer, ha partnerként (egyenrangú felnőttként) kezeljük gyermekünket, és olyan magyarázatokat adunk a viselkedésére, amelyektől ő is okosnak, felelősségteljesnek érezheti magát. Csemeténk önbecsülésének és felelősségérzetének is jót tesz, ha nem leereszkedünk hozzá, hanem saját döntést hozni tudó emberként beszélünk velük.
Jó módszer, ha partnerként (egyenrangú felnőttként) kezeljük gyermekünket, és olyan magyarázatokat adunk a viselkedésére, amelyektől ő is okosnak, felelősségteljesnek érezheti magát. Csemeténk önbecsülésének és felelősségérzetének is jót tesz, ha nem leereszkedünk hozzá, hanem saját döntést hozni tudó emberként beszélünk velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése