A hideg idő beköszöntével lassan a garázsba, fészerbe
kerülnek és téli álomba szenderülnek a melegebb évszakok sporteszközei, s
felváltják őket a korcsolyák, a szánkók és a sílécek. A téli sportok nyújtotta
felhőtlen kikapcsolódásnak és felfrissülésnek azonban fontos feltétele, hogy az
első kanyar után ne kificamodott, ne adj' isten, törött lábbal sajnálkozzunk
azon, ami pedig a legtöbb esetben elkerülhető lenne.
Szervezetünk "alapjáratban"
nincs különösebb megterhelésnek kitéve, ezért izmaink hőmérséklete,
vérkeringése és anyagcseréje is ezen alacsonyabb igények kielégítésére áll be.
A bemelegítés során az energia-anyagcsere folyamatok felgyorsulnak, a testhőmérséklet
emelkedik, nő az izmok, inak és szalagok hajlékonysága és rugalmassága, ezáltal
fokozatosan javul a test általános mozgékonysága. A bemelegítés általában a
nagy izmok, a váll, a hát, a has és a felső lábszár megmozgatását, valamint a
különösen igénybe vett testrészek forgatását jelenti.
Fontos, hogy a
bemelegítés és az aktív sportolás megkezdése között csak pár perc teljen el,
ellenkező esetben a test újra kihűl és fáradozásunk hiábavaló marad. Jó
hatásúak az izomlazító krémek is. Ha kellő bemelegítés, izomnyújtás után
kezdünk neki a testmozgásnak, akkor nemcsak a sérülések kockázatát csökkentjük,
de sokkal jobb teljesítményt is elérhetünk. Tartsuk szem előtt, hogy izmainkat
mindig csak aktuális fizikai állapotunknak megfelelően terheljük, ne vállaljunk
többet, mint amennyit valóban el is tudunk végezni!
Sajnos minden bemelegítés ellenére
előfordulhatnak balesetek. A sportolás során bekövetkező sérülések különböző
súlyosságúak lehetnek, ezért kezelésük is eltérhet egymástól. A sérülések egyik
legenyhébb jele a többnyire kisebb esések, ütések nyomán megjelenő
véraláfutásos folt, ami kisebb-nagyobb zúzódások következménye. Ilyen
esetekben valamilyen mechanikai erőhatás következtében a bőr alatti erek
megsérülnek, szétszakadnak, és a bennük lévő vér a bőr alá, a szövetekbe
szivárog.Ahogy a szövetekbe került vér lebomlik, felszívódik, úgy lesz az
érintett terület először piros, majd sötétkék, végül zöldessárga. Akár két
hétbe is beletelhet, mire a zúzódás nyoma teljesen eltűnik. A zúzódásos sérülések
általában nem komolyak, ezeket borogatással kezelhetjük, azonban általában maga
a szervezet is megfelelően gondoskodik a sérült terület helyreállításáról.
Kivételt képeznek a fejzúzódások, melyek mögött akár agyrázkódás is
meghúzódhat, ezért indokolt lehet az orvosi felülvizsgálat.
Rendszerint akkor következik be, ha az
izmok és ízületek feszítése jóval meghaladja a mozgathatóságuk határait.
Általában azok szenvednek ilyen sérüléseket, akik hosszú inaktív időszak után
kezdik újra a sporttevékenységet, vagy nem végezték el a megfelelő bemelegítő
gyakorlatokat.
Ránduláskor általában egy ízület úgy
mozdul el a helyéről, hogy az erőhatás megszűntével vissza is pattan eredeti
állapotába. Enyhébb
esetekben nem történik komolyabb elváltozás, csupán megnyúlnak kissé a
szalagok, ez azonban sérülékenyebbé teszi az érintett ízületet. Kisebb duzzanat
is kialakulhat, melynek elszíneződése bőr alatti vérömlenyeket jelez. Az
enyhébb esetekben az 1-2 hónapos rugalmas pólya (fásli) sokat segít, az első
héten a jegelés, hűtés, polcolás, valamint a kimondottan erre a célra létező
krémek enyhítik a tüneteket.
Súlyosabb esetben a szalagok részben el
is szakadnak, amit már erős fájdalom és duzzanat kísér. A járás
ilyenkor nehéz és egyáltalán nem ajánlott, ám általában nincs szükség műtétre.
A sérült szalagok pihentetése és összeforrása érdekében a beteg néhány hétre
járógipszet kap. Természetesen a kötés levétele után is csak fokozatosan szabad
újra kitenni a lábat a mindennapos megterhelésnek.
Legsúlyosabb esetekben a szalagok el is
szakadnak. Amennyiben a
megfelelő öngyógyulás nem látszik valószínűnek, a sérült szalagokat műtéti úton
kapcsolják össze. Mondanunk sem kell, hogy a gyógyulás ilyenkor már sokkal
hosszabb időt vesz igénybe, a sebgyógyulás után több hét fekvő, majd járógipsz
következik. Természetesen ilyen esetekben a gyógytorna és a fokozott
odafigyelés még fontosabb.
Rándulásokkal szemben ficamról akkor
beszélünk, ha az ízület elmozdul a helyéről, de nem ugrik vissza, hanem kóros
helyzetben marad. Ne feledjük: a ficamok helyretétele szakembert kíván, hiszen soha nem
tudhatjuk, hogy a kificamodott csontok vajon épek-e, vagy pedig már
megrepedtek, esetleg el is törtek. Nem lenne túl szerencsés, ha egy
kalandfilmből ellesett mozdulattal ficam-helyreigazítás címén valakinek a
csontját törnénk.
A sportsérülések (így a rándulások,
zúzódások stb.) ellátásának gyakorlata az utóbbi időben sokat fejlődött. Az
általánosan elfogadottá vált a hűtőborogatás (hatására az erek összehúzódnak,
így a sérült részben csökken a folyadék mennyisége és a duzzanat) mellett egyre
nagyobb szerepet kap a helyileg, a felszívódás serkentése útján ható és így
ödémacsökkentő, antiszeptikus, gyulladásgátló, hűsítő kenőcsök és krémek használata.
Általános alapszabályt követve: a hirtelen, heves fájdalom inkább szakadásra
utal, míg a lassú, terhelésre erősödő fájdalom általában a rándulás jele.
Mint
említettük, a nem túl súlyos sérüléseket szervezetünk önmaga is elláthatja,
azonban minden sérülés egyedi, így nekünk magunknak kell eldöntenünk, hogy
folytatjuk a síelést, korcsolyázást, vagy sem, hogy problémánkkal szakembert
keresünk-e fel, vagy pihentetve a sérült testrészt a természetre bízzuk a
gyógyítást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése