RÉGI KARÁCSONYOK

RÉGI KARÁCSONYOK

A  régi  karácsonyok amikor a karácsony még a szeretet ünnepe volt  és nem a földi javak mindent elárasztó özöne.

Mi történt karácsony előestéjén?
Akkoriban a tanítók megkövetelték az iskolásoktól a templomba járást. Egyik éven én szavaltam karácsonykor: „Szép karácsony estéjén hozzátok fordulok én...” Karácsony estéjén nagy volt a készülődés a konyhában, anyukám a kemencében sütött kenyeret, kalácsot, kis cipókat. Karácsony böjtjén mákos pompost ettünk. Ez olyan tészta volt, mint a rétesé, amit megsütöttek, darabokra vágtak, majd megnedvesítve mákkal szórták be. Vacsora után karácsonyi énekeket énekeltünk.

Ezután jöttek a kántálók.
Kik voltak a kántálók?
Ezek iskolás gyerekek voltak vagy családok, akik beszóltak a kapun keresztül a rokonokhoz, ismerősökhöz, hogy meghallgatják-e Isten igéjét? Ezt a verset mondták: „Új hajnalcsillag támadott, Betlehemben forrás fakadott, ki Ézsaiás megmondott. Eljött Krisztus e világra, bűnösöknek váltságára. Engedje Isten, hogy sok karácsony estét megélhessenek erőben, egészségben!” Ilyenkor anyukám kiment, és vitt nekik kalácsot, diót, vagy aszalt almát.

És milyen köszöntések voltak még?
Betlehemesek is jártak és a csillagosok, akik mindig vittek magukkal egy kis betlehemet vagy egy csillagot amiben gyertya világított. Mivel jellemző volt a faluban az állattenyésztés, a pásztorok meglátogatták a családokat.

Mivel köszöntötték a ház lakóit?
Az egyikük beköszöntött: „Adjon a Jóisten e háznak sok áldást, jóságban, állatokban bő szaporodást, otthonunkban, határunkban csendes megmaradást! Szívemből kívánok boldog karácsonyi ünnepeket! Édesanyám a karácsonykor sült cipóból adott a pásztoroknak. Egy kupicával is megkínálta őket, ami rendszerint a maguknál tartott korsóba öntöttek. Minden helyre beköszöntek, ahonnét a csordához járt ki állat.

Akkoriban is volt ajándékozás?

Az ajándékozáshoz nem voltunk hozzászokva. Nem is vártuk azt. Maga a karácsonyfa is elég nagy ajándék volt. A vacsora után megettük a nyalánkságokat, mint például a szüretkor felkötött néhány fürt szőlőt. Ajándéknak számított a szaloncukor is, ezt édesanyánk főzte, formázta és csomagolta, amit az új esztendő után ettünk meg. Akinek szaloncukorra sem tellett, kockacukrot kötött a fára.

A mi generációnknak még élénken él az emlékezetében a családi kántálás,betlehem és csillagjárás.

Egy 2012 karácsonyára irt emlékezésemben leírtam egy családi kántálást amit mindvégig őriz emlékezetem.

“Jómagam karácsony este a konyha ablakából, a  csipkés szélű hófehér kis függönyt elhúzva leselkedtem a hóborította fehér tájra de főként a csillagos égre,figyelve hogy látok-e egy angyalt aki gyermekeknek viszi a karácsonyfát.

Annak idején csikorgó hideg telek voltak. Szinte menetrendszerűen 5 és 6 óra között megjelent az ablak alatt a behavazott népes család apraja,nagyja- Keresztapám Podolák György minden esetben a –Nagyszent József-Dávid sarjával kezdte a kántálást. Vele és utána minden karácsonyi dalt elénekeltek. Leszállt az ég dicső királya,Mennyből az angyal,A kis Jézus megszületett. Isten gyermek kit irgalmad közénk lehozott

Újra átélve mindmáig a fülemben egy valóságos –örömódának tűnt amit halottam.Sokan voltak,elözönlötték az egész házat és a cipőtalpakra fagyott hó elolvadva , szemléltető térképet hagyott maga után. A férfiak Erdődi fahéjas forralt bort ittak az anyák és gyerekek a hagyományos karácsonyi –foszlós kalácsot és –beiglit-fogyasztottak

Aztán mentek tovább hirdetve a hitet a szeretetben és békességben.

                        Na ! mondta édesanyám kezdhetem elölről a takarítást , de az arcán a szeretet, békesség és az öröm érzése honolt.”

Legyen áldott az emléketek !

#1 Dr.BauerBela

---