GYÓGYíTÓ BOROGATÁS

Gyógyító borogatás

Emlékezzünk csak vissza, mit is csináltak nagyanyáink, ha unokájuk lázas lett. Borogatást tettek az alsó lábszárára, mint ahogy dédanyáink a torokfájást gyógyították a nyakunk köré csavart nedves ruhával.

Örömteli dolog, hogy napjainkban ismét divatba jöttek a természetes gyógymódok: betegség esetén nem veszünk be mindjárt lázcsillapítókat, hiszen tudjuk, hogy a láz maga is a gyógyulást szolgálja. A borogatás és a víz alkalmazása láz esetén a legősibb gyógymódok közé tartozik.

"levezetett" baj

A kínai orvosok már 3000 évvel ezelőtt írtak arról, hogy a lázas megbetegedések esetén a bajt le kell vezetni. ők erre a célra akupunktúrát javasoltak, a görögök, a rómaiak, majd a középkori orvosok pedig borogatásokat rendeltek.
Ezek felkerülhetnek például lábra, lábfejre, mellkasra, ágyékra és a teljes testre is. A következőkben az otthon legegyszerűbben alkalmazható borogatásokat tekintjük át.

Hogyan készítsünk borogatást?

Mindehhez szükségünk van egy nedves ruhára, egy száraz közbenső anyagra és egy nagyobb méretű gyapjú- vagy flanelkendőre. Fontos, hogy a száraz kendők a borogatáson mintegy öt centiméterrel túlérjenek. Figyelem! A hideg borogatás csak meleg testen alkalmazható! A fázó beteget forró lábfürdővel, az ágyába helyezett meleg vizes palackkal, teával fel kell melegíteni, a kihűlt szervezet ugyanis reakcióképtelen. A borogatások hatását növényi kivonatok vagy ecet hozzáadásával növelhetjük!

Mit, mire és mikor?

- Kezdjük a sort a vádlin alkalmazott borogatással, melyre gyermekkorunkból még sokan emlékezünk és amit ma is rendszeresen alkalmazunk, nem csak láz ellen, de álmatlanság, vagy a vénás panaszok enyhítésére is. Egyik nagy előnye, hogy mindenki maga is elkészítheti és felrakhatja. Bugyoláljuk be a lábszárat a bokától a térdhajlatig. A jól kinyomkodott nedves ruhát szorosan csavarjuk a lábszárunkra, majd egy száraz kendővel takarjuk be, normális körülmények között megfelel e célra egy kellően széles törülköző is. Ne feledkezzünk meg az 5-5 centiméterrel "túlérő" gyapjútakaróról sem, amit ugyancsak a lábunkra csavarunk. A borogatás alkalmazási ideje 45-60 percig tartson.

- A torokborogatás technikája rendkívül egyszerű: torokfájás esetén egy 10 x 60 centiméteres kendőt vízbe mártunk, alaposan kicsavarjuk és a torkunkra tesszük, majd egy valamivel szélesebb száraz ruhával körülcsavarjuk. Utolsó takaróként megfelel egy gyapjúsál is. Fontos, hogy a nedves réteg a külső levegő elől jól le legyen takarva. Aki torokborogatását lazán megkötött nyakkendő módjára viseli, ne csodálkozzon, hogy a könnyű torokgyulladásából komolyabb betegség lesz. A borogatás átmelegedése után - kb. félóra múlva - vegyük le, semmi esetre se hagyjuk - amint azt sajnos gyakran tesszük - egész éjjel a nyakunkon, mert ezzel többet ártunk mint használunk. Krónikus rekedtség vagy a garat állandó izgalmi állapota esetén (például énekeseknél, tanároknál) olajos borogatást is alkalmazhatunk, ennek elcsúszása nem okozhat bajt, és időbeli korlátozásokat sem kell betartani.

Mire figyeljünk?

Mi történik, ha valamit rosszul csinálunk? Nos, a legrosszabb esetben megfázhatunk, ha a borogatás nagyon laza, vagy félrecsúszik. De egy kis odafigyelés mellett ilyesmi nem fordul elő, és ha nagyanyáink sikerrel alkalmazták e régi gyógymódot, miért ne használnánk ki mi is ezt a lehetőséget?
A borogatások alá használhatunk gyógynövényes, illóolajos krémeket, pakolásokat is (pl. köhögéskor eukaliptuszt, fenyőt, lábficamnál árnikát, hasi görcsnél édesköményolajat).

- Leggyakrabban a mellkason alkalmazunk borogatást. A hörgők és a tüdő megbetegedése esetén e gyógymódot lehetőség szerint csak előmelegített ágyban alkalmazzuk és a pakolás a hónalj magasságától csupán az alsó bordaívig terjedjen. A beteg üljön fel az ágyban, majd az előkészített kendőket a megfelelő sorrendben helyezzük rá. Itt is nagyon fontos a közbenső kendő és a gyapjútakaró megfelelő átfedése. Ügyeljünk arra is, hogy a borogatást lélegzetvétel közben "középállásban", tehát a mély belégzés és a teljes kilégzés közötti félúton húzzuk meg. Ha a pakolás nagyon szoros, gátolhatja a légzést, ha viszont lazára sikerül, akkor ráncok képződhetnek, és levegő kerülhet a rétegek közé. A "kezelés" időtartama egy óra legyen, "erősítésként" gyógynövénykivonatok, só vagy ecet is használható. A borogatás levétele után mossuk le a beteget állott vízzel, és jól töröljük meg. Ilyenkor gyakran előfordul az úgynevezett utóizzadás, amely a terápia részének tekinthető.

- A lábborogatás Sebastian Kneipp terápiájának is része. A pakolás háromszögletűre hajtogatott kendőkkel történhet, de sokkal egyszerűbb, ha e célra vizes zoknit használunk. Egy pár vászon- vagy pamutzoknit (semmi esetre sem műszálasat) hideg vízbe mártunk, majd jól kinyomkodjuk, felhúzzuk, és ráhúzunk egy gyapjúzoknit. A kezelést az ágyban végezzük, így az egyenletes melegnek köszönhetően a megfázás veszélye minimális. A láb borogatását gyulladások esetén, ficamoknál, vérömlenyeknél és reumás panaszok esetében alkalmazzuk.

"Altatózokni"

Jó hatást érhetünk el fejfájás, alvási zavarok, valamint magas vérnyomás esetén is, ilyenkor elég egyszerűen egy nedves zoknit használni, akkor sem történik semmi baj, ha közben elalszunk.

A borogatott lábban - a forró lábfürdőhöz hasonlóan - vérbőség keletkezik, és így a fej vérellátása csökken. Ez magyarázza az alvási zavarok gyakori megszűntét nedves zokni használata esetén.

#1 Dr.BauerBela

---