• 
  

Antibiotikumok az élet első éveiben

Az újszülöttek immunrendszeréről röviden

h i r d e t é s

Az újszülöttek védekezőképessége éretlen, vagyis kevésbé hatékony, mint az élet későbbi időszakában. Tudni kell, hogy a terhesség idején egyes típusú anyai immunrendszeri sejtek át tudnak jutni a placentán keresztül a magzatba, míg más típusok nem. Ezért az újszülöttek bizonyos fokú passzív védelemmel rendelkeznek azokkal a kórokozókkal szemben, melyekkel az anyai szervezet találkozott, azok ellen adott típusú ellenanyagot termelt és a magzatnak átadott. Ebbe a csoportba tartozik a kórokozó vírusok túlnyomó többsége és a baktériumok jelentős része, de más baktériumok ellen nincs védelmük.

Ez azt jelenti, hogy újszülött korban ritkábban találkozunk influenzaszerű vírusbetegséggel, ugyanakkor számolni kell olyan kórokozókkal, amelyek későbbi életkorban már csak kivételesen betegítik meg a szervezetet.

Az újszülött kori fertőzés tünetei

Az újszülött kori fertőző betegségek legfontosabb jellegzetessége, hogy nem feltétlenül jár a fertőzés klasszikus tüneteivel (például láz), de az egyéb jelek gyorsan megjelennek. Látszólag banális idegrendszeri tünetek (bágyadtság, kevés mozgás vagy éppen túlérzékenység bármilyen apró ingerre, sírósság), gyomor-bél rendszeri tünetek (hányás, haspuffadás, híg széklet) és bőrtünetek (sápadtság, márványozottság, arckékülés, sárgaság, bőrvérzések) hátterében egyaránt állhat fertőzés.

Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ha a csecsemő általános állapotában, táplálhatóságában, magatartásában hirtelen változás következik be, és különösen, ha ezt láz vagy hőemelkedés is kíséri, fel kell, hogy vetődjön a szülőben a fertőzés gyanúja.

Mivel újszülött- és fiatal csecsemőkorban rendkívül rövid idő alatt súlyos állapot alakulhat ki a fertőzés következtében, ezért fontos minél gyorsabban gyermekorvoshoz vinni a babát. Az újszülött kori fertőzés diagnosztizálása és kezelése természetesen gyermek-szakorvosi feladat, ne kezdjük el önállóan a gyógyszeres szekrényben található antibiotikumokkal kezelgetni.

Megalapozott az antibiotikumoktól való félelem?

Az antibiotikumok olyan gyógyhatású szerek, melyek elpusztítják a rájuk érzékeny baktériumokat. Ebből az alapkijelentésből rögtön két dolog következik. Egyrészt az, hogy mivel nagyon sok baktérium ellenállóvá vált egyes antibiotikumokkal szemben, ezért ha rezisztens baktérium fertőzte meg a kisdedet, a kezelésnek nem lesz hatása. A baktérium rezisztencia elterjesztéséért elsősorban a manapság sokszor indokolatlanul felírt antibiotikumok alkalmazása és az antibakteriális szappanok tehetők felelőssé. Másrészt viszont minden, a szervezetben lévő baktériumot elpusztítanak, még a számunkra hasznos baktériumokat is.

Jótékony hatású baktériumok a tápcsatornában, a bőr felszínén és a hüvelyben is előfordulnak, ezek elpusztítása szabad utat enged az antibiotikumra rezisztens betegséget okozó baktériumoknak és gombáknak. Ez további felülfertőződésekhez, gyomor-bél rendszeri panaszokhoz és gombás fertőzésekhez vezethet.

Az újszülöttek és csecsemők bélflórája még koruknál fogva kezdetleges, vagyis csak kevés baktériumot tartalmaz. Ezek után érthető, hogy az antibiotikumok alkalmazása még súlyosabb gyomor-bél rendszeri panaszokat okozhat náluk, ami leginkább hasmenésben nyilvánul meg.

Az eddig említett sok negatívum ellenére sem szabad azonban azt állítani, hogy nem ajánlott az antibiotikum alkalmazása, mivel egyrészt csecsemőknél sokkal valószínűbb a bakteriális fertőzés, mint a vírusos (vírusokra egyébként nem hat az antibiotikum). Másrészt az antibiotikumok előtti világban sok gyermeket vitt el baktérium okozta tüdőgyulladás, vérmérgezés, agyhártyagyulladás, és akik meggyógyultak, nem ritkán maradandó károsodással, halláscsökkenéssel, értelmi fogyatékosan élték le életüket. Ezért a gyermekorvosi gyakorlatban az újszülött kori fertőzés nem bizonyítható gyanúja is általában indokolja az antibiotikus kezelést.

Idősebb gyermekek fertőzései

Néhány éves gyermekeknél a fertőzés első tünete a láz, és vírusos kórokozó jelenléte ebben az életkorban sokkal valószínűbb. Mivel a vírusokra nem hatnak az antibiotikumok, teljesen felesleges ezeket a szereket alkalmazni, sőt a mellékhatásaik sem elhanyagolhatóak. Mégis felmérések szerint száz lázas gyerek közül legalább hatvan kap antibiotikumot, pedig csak tíznek van bakteriális fertőzése. Sok orvos azonban a "biztonság kedvéért" antibiotikumot ír fel.

Ez ellen a szülők sem ellenkeznek, mert ők is akkor érzik gyermeküket biztonságban, ha antibiotikumot írtak fel neki. Ezzel az a hamis benyomás alakul ki bennük, hogy gyógykezelést kap a gyermek. Az önámítást az a tény is elősegíti, hogy az antibiotikum elkezdése után 1-2 nappal a gyermek jobban lesz, majd meggyógyul. A jelenség mégsem az antibiotikumoknak köszönhető, hanem annak, hogy a gyermekek szinte minden esetben pár nap alatt kilábalnak egy vírusfertőzésből.

Ha a gyermek vírussal fertőződött meg, akkor egy-két nap lázas állapot után jól van, játékos és van étvágya. Bakteriális fertőzés esetén azonban nagyon betegnek tűnik, bágyadt. Ha a láz csillapodása után sem lesz jobb a közérzete, valószínűleg baktérium támadta meg. Ezek a kijelentések nem örökérvényűek, mégis nagy segítséget nyújthatnak a szülők megnyugtatásában, ha esetleg az orvos nem írt fel antibiotikumot, és a szülő úgy érzi, ezzel mulasztást követett el.

Vírusfertőzésre nincs is speciális gyógymód, csak tüneti kezelést kell és elég is alkalmazni. Szóba jön a lázcsillapítás hagyományos vagy gyógyszeres úton, és a gyermek közérzetének javítása kellemes körülmények megteremtésével, babusgatással és a zavaró tünetek megszüntetése (orrfolyás, szájszárazság, fülfájás, stb.). Erre a borogatások, illóolajok, gyógyteák és melegítőpárnák kiválóan alkalmasak.

A fentiekből is látszik, hogy különösen csecsemőkorban elkerülhetetlen az antibiotikumok adása az esetleges mellékhatásaik ellenére, hiszen ha nem alkalmaznánk, sokkal több kárt okoznánk a picinek.

#1 Dr.BauerBela

---