Gyerek a temetőben – Halottak napja, Mindenszentek ünnepe a gyermekek szempontjából

Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó írása.

A temető a tisztelet és a kegyelet helye; a sírkertben nyugalom és csönd van. A halottak napja csendes, de fényes, színes ünnep virágaival, mécseseivel, a nyüzsgő temetőkkel, tehát jó alkalom a közös temetőlátogatásra.

A mai kultúrában a temetőbe járás már vesztett jelentőségéből a hagyományos kultúrákban betöltött szerepéhez képest. Mindenszentek és a halottak napja a halottakra való emlékezés ünnepe. Mindenszentek napja azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A 20. században a halottak napja előestéje lett. Sok helyen ma is szokás a halottak emlékezetére a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.

A legtöbb családban ahol az év más napjain ugyan nem, de halottak napja környékén azért elmennek rokonaik sírjához. Ez a kegyeleti szokás a gyerekek számára is fontos minta lehet, hiszen szülőktől tanuljuk a kultúra elemeit, a szokásokat. Virágot vinni a sírra, esetleg locsolgatni az újonnan ültetett virágokat, gyertyát vagy mécsest gyújtani a gyerekeknek is élmény, sőt így akár fontos szerep is jut nekik az emlékezésben. Nem feltétlenül szomorú ez a megemlékezés, hiszen előkerülhetnek szép emlékek, nem ismert történetek a rokonokról. Felmenőink ismerete, a családtagok történeteinek tudása a saját gyökereinkhez visz közel. Fontos lesz a gyerekeknek. De ha a síroknál valaki szomorúbb emlékeket idézne fel, vagy sírna, azt is láthatják a gyerekek is, ez érthető reakció a mind a hiányra, mind az emlékezésre is.

Találunk a temetőkben esetleg vadvirágokat, lehullott gesztenyéket, terméseket, ezekkel akár játszhatnak is a gyerekek, amíg a felnőttek ápolják, tisztítják a sírt.

 A gyerekek érteni akarják a körülöttük levő világot, így valószínűleg kérdezni fognak a halálról és a sírokról is.

Mit mondjunk ezen kérdésekre?

Ahogyan előző cikkünkben írtunk, ha a gyerek erről a témáról kérdez, érdemes arról beszélni, hogy amikor az élet távozik, elillan a testből – ezt jelenti a hálál –,többé már nem él valaki. A halál után a test már csak emléke annak a valakinek, azt már elhagyta, mint egy pillangó a bábot, vagy akár mint egy kígyó a levedlett testét, már nincs benne a testben az a személy. Ezt a testet (holttestet) tesszük a sírhelybe, akár sírhantba vagy akár urnás sírba. Az urna pedig azért olyan kicsi, mert ezt a testet „lekicsinyítette” a hamvasztás, ahogy egy papírt elégetve csak egy kis tenyérnyi hamut kapunk.

Ha azonban a gyerek nem kérdez a halálról, érdemes pusztán az emlékekről, az emlékezésről beszélgetni, esetleg történeteket megosztani elhunyt szeretteinkről, hisz a szeretet, a kötelékek okán megyünk a temetőbe megemlékezni. Jó alkalom arra, hogy olyan felmenőinkről meséljünk, akiket gyermekeink nem is ismertek. Jó alkalom arra, hogy az emlékezésre, emlékek megőrzésére tanítsuk gyermekeinket, és átadjuk annak a tudását, hogy a veszteség, a gyász túlélhető, természetes része életünknek.

A gyerekek maguk is készíthetnek emlékajándékokat, kis koszorút, rajzot, gesztenye figurákat, bármit, ami ezt a köteléket, a szeretetet kifejezi! Ez maga egy gyászrítus, mikor halott szeretteinkre gondolva csinálunk valamit!

#1 Dr.BauerBela

---