Miért agresszív a gyerek?
Kevés felnőtt viseli jól, ha
gyermeke agresszíven viselkedik. A környezet rosszalló megjegyzései
pedig komoly bűntudatot kelthetnek, hogy valamit elrontottak a
nevelésben. Az agressziót nehéz kezelni, de nem lehetetlen.
A Hegyvidék Televízió Minőségi idő (2014.01.21.) című műsorában a gyermekkori agresszióról beszélgettünk.
„Sigmund Freud az agressziót – a szexuális ösztön mellett – az ember alapvető ösztönének tartotta. Felfogása szerint a harag a frusztrált agresszió következménye: akkor keletkezik, amikor az ösztönzés erős, a körülmények azonban megakadályozzák az agresszió nyílt kifejezését. A harag tehát ebben az értelmezésben biztonsági szelep, melyben a fölösleges energia kiáramlik, és így az organizmus megmenekül a “robbanástól”. A modern pszichológiai vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az emberi agresszió nem ösztönös megnyilvánulás, keletkezésében a szociális tanulásnak rendkívül jelentős szerepe van. Ehhez hozzátehetjük azt is, hogy a harag érzelme nem a frusztrált agresszió következménye, hanem az agresszív viselkedés közvetlen oka, motívuma.” (Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió)
Hogyan határozható meg az agresszió?
Agresszív az a gyermek, akinek a cselekedetei támadó jellegűek. Ez irányulhat más személy ellen, (beleértve a gyermeket magát is), de a külvilág egyéb tárgyai, élőlényei ellen is.
Miért alakulhat ki agresszív viselkedés kisgyermek korban, majd később a kamaszoknál?
Az agresszió általában megoldás a gyermek számára: ennek segítségével tud belső feszültségén, dühén enyhíteni. Az agresszió egyszerűen alkalmazható, és hamar eredmény érhető el vele. A viselkedés által pedig csökken a belső feszültség. Ezért eredménytelen oly gyakran az agresszióval szembeni tiltás, megvonás, esetleg a bántalmazás.
Milyen típusai vannak a gyermekkori agressziónak?
Amikor már közösségbe jár a gyermek, fontos a pedagógusok véleménye. Ha az óvoda/iskola problémát jelez, komolyan kell venni a problémát. Fontos azt s figyelembe venni, ha valamilyen nagyobb változás következik be a gyermek életében, könnyen megváltozhat a viselkedése. Kistestvér születése, költözés, válás stb. után megjelenő agresszió sokszor a szorongás kifejeződése.
Mikor tekinthető ez problémának?
Az agresszió megjelenése nem minden esetben probléma. Létezik úgynevezett proszociális, vagyis a társadalom számára elfogadható formájú megnyilvánulása. Ilyen az, amikor valaki szónokként érvényesíti egy csoport érdekét vagy lobbizik egy jobb állásért. Az agresszió akkor probléma, amikor ártó szándékkal keletkezik. Ha a gyermek önmaga vagy mások ellen fordul, rongálja a környezetét vagy fenyeget másokat, mindenképpen közbe kell avatkozni. Az agresszív viselkedést sem a szülő, sem a pedagógus nem hagyhatja figyelmen kívül. Az agresszivitást nem lehet ugyanis kinőni. Foglalkozni kell vele és ha szükség van rá, szakembert bevonva.
Mit tehet a szülő, ha a gyermekre állandó panasz van az erőszakos viselkedése miatt?
A legfontosabb teendő, hogy csökkentsük azokat az erőszakos hatásokat, melyek a gyermekeket érhetik, legyen szó az otthoni vagy iskolai környezetről, vagy a média hatásairól. Sok szülő figyelmen kívül hagyja, hogy a feszültség levezetését, a helyes magatartást is tanítani kell a gyermeknek. Az agresszív viselkedés pedig nem „múlik el” magától. Meg kell tanítani a gyermeket, milyen módszerekkel vezesse le úgy a benne kialakult dühöt, hogy azzal ne ártson a környezetének. Sok gyermek számára már az is nagy segítség, ha sportolhat, mozoghat. A közvélekedéssel ellentétben a küzdősportok űzése nem fokozza az agressziót. Az edzés során elsajátított készségek (pl a fair play szabálya) megtanítják a gyermeket társadalmilag elfogadott módon küzdeni.
Agresszívebbek-e a gyerekek, mint korábban?
A technika fejlődésével az agresszió kifejezésmódja látványosan változott. A különböző filmek, erőszakos jelenetek, mesék hatására változott az eszköztára is az agresszió kifejezésének. Míg régebben a papírgalacsin dobálás volt az iskolai erőszak megnyilvánulása, ma bandákba verve kegyetlenkednek a gyerekek egymással. Önmagában az agresszió lett hétköznapi elérhetőbb szintre hozva.
Mennyiben gerjeszti az erőszakos viselkedést a média?
Felmérések igazolták, hogy az elmúlt 30 évben, a televízióban és mozivásznon megjelenő agresszív jelenetek számával arányosan növekszik a fiatalok által elkövetett erőszakos cselekedetek száma. Az erőszakos filmek azt a képet sugallják a gyerekeknek, hogy ez a viselkedés teljesen elfogadott, sőt, szükségszerű, esetenként pedig jó mulatság.
Ezt támasztja alá az a kutatás is, mely kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik 10 éves koruk környékén sok erőszakos hatásnak voltak kitéve, felnőttkorban 150%-kal gyakrabban követtek el valamiféle bűnesetet, mint azok, akiket megpróbáltak megóvni a különféle agresszióktól.
Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy nem minden agresszió negatív előjelű!
„A nevelés feladata azonban nem az, hogy a gyermek valamennyi agresszív megnyilvánulását leállítsa, hanem az, hogy azokat antiszociális irányból proszociális (jó) irányba fordítsa, és a durva, nyers formák helyett az agressziónak olyan formáit hozza létre, amelyek a társadalom számára elfogadhatóak. A gyermek vagy serdülő, amikor nyíltan kiáll meggyőződéséért (például antiszociális elvekkel vagy cselekményekkel szemben), vagy amikor tanulmányi, sport- vagy munkaverseny lelkes résztvevője, lényegében a közösség érdekeit képviselő, proszociális agresszió kulturálisan elfogadott formáit alkalmazza.” (Ranschburg)
#1 Dr.BauerBela
„Sigmund Freud az agressziót – a szexuális ösztön mellett – az ember alapvető ösztönének tartotta. Felfogása szerint a harag a frusztrált agresszió következménye: akkor keletkezik, amikor az ösztönzés erős, a körülmények azonban megakadályozzák az agresszió nyílt kifejezését. A harag tehát ebben az értelmezésben biztonsági szelep, melyben a fölösleges energia kiáramlik, és így az organizmus megmenekül a “robbanástól”. A modern pszichológiai vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy az emberi agresszió nem ösztönös megnyilvánulás, keletkezésében a szociális tanulásnak rendkívül jelentős szerepe van. Ehhez hozzátehetjük azt is, hogy a harag érzelme nem a frusztrált agresszió következménye, hanem az agresszív viselkedés közvetlen oka, motívuma.” (Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió)
Hogyan határozható meg az agresszió?
Agresszív az a gyermek, akinek a cselekedetei támadó jellegűek. Ez irányulhat más személy ellen, (beleértve a gyermeket magát is), de a külvilág egyéb tárgyai, élőlényei ellen is.
Miért alakulhat ki agresszív viselkedés kisgyermek korban, majd később a kamaszoknál?
Az agresszió általában megoldás a gyermek számára: ennek segítségével tud belső feszültségén, dühén enyhíteni. Az agresszió egyszerűen alkalmazható, és hamar eredmény érhető el vele. A viselkedés által pedig csökken a belső feszültség. Ezért eredménytelen oly gyakran az agresszióval szembeni tiltás, megvonás, esetleg a bántalmazás.
Milyen típusai vannak a gyermekkori agressziónak?
- Az agresszió, így a gyermeki agresszió is irányulhat közvetlenül a célszemélyre: a gyermek haragszik a testvérére, ezért bántalmazza.
- Lehet közvetett: a gyermek a szüleire dühös, mert beleszólnak az életébe, ezért a tanárt kikészíti az órán, hogy valahol levezethesse a dühét.
- Az agresszió lehet tudatos: a gyermek tisztában van cselekedetével, tudja, mit és miért csinál.
- Lehet tudattalan: a keletkezett feszültséget megpróbálja valamilyen formában levezetni például: körmöt rág, dohányzik stb.
- Lehet elfojtott agresszió: valakire, vagy valamire dühös, nem talál megoldást, de magába fojtja. Ebből később szorongás fejlődhet ki.
Amikor már közösségbe jár a gyermek, fontos a pedagógusok véleménye. Ha az óvoda/iskola problémát jelez, komolyan kell venni a problémát. Fontos azt s figyelembe venni, ha valamilyen nagyobb változás következik be a gyermek életében, könnyen megváltozhat a viselkedése. Kistestvér születése, költözés, válás stb. után megjelenő agresszió sokszor a szorongás kifejeződése.
Mikor tekinthető ez problémának?
Az agresszió megjelenése nem minden esetben probléma. Létezik úgynevezett proszociális, vagyis a társadalom számára elfogadható formájú megnyilvánulása. Ilyen az, amikor valaki szónokként érvényesíti egy csoport érdekét vagy lobbizik egy jobb állásért. Az agresszió akkor probléma, amikor ártó szándékkal keletkezik. Ha a gyermek önmaga vagy mások ellen fordul, rongálja a környezetét vagy fenyeget másokat, mindenképpen közbe kell avatkozni. Az agresszív viselkedést sem a szülő, sem a pedagógus nem hagyhatja figyelmen kívül. Az agresszivitást nem lehet ugyanis kinőni. Foglalkozni kell vele és ha szükség van rá, szakembert bevonva.
Mit tehet a szülő, ha a gyermekre állandó panasz van az erőszakos viselkedése miatt?
A legfontosabb teendő, hogy csökkentsük azokat az erőszakos hatásokat, melyek a gyermekeket érhetik, legyen szó az otthoni vagy iskolai környezetről, vagy a média hatásairól. Sok szülő figyelmen kívül hagyja, hogy a feszültség levezetését, a helyes magatartást is tanítani kell a gyermeknek. Az agresszív viselkedés pedig nem „múlik el” magától. Meg kell tanítani a gyermeket, milyen módszerekkel vezesse le úgy a benne kialakult dühöt, hogy azzal ne ártson a környezetének. Sok gyermek számára már az is nagy segítség, ha sportolhat, mozoghat. A közvélekedéssel ellentétben a küzdősportok űzése nem fokozza az agressziót. Az edzés során elsajátított készségek (pl a fair play szabálya) megtanítják a gyermeket társadalmilag elfogadott módon küzdeni.
Agresszívebbek-e a gyerekek, mint korábban?
A technika fejlődésével az agresszió kifejezésmódja látványosan változott. A különböző filmek, erőszakos jelenetek, mesék hatására változott az eszköztára is az agresszió kifejezésének. Míg régebben a papírgalacsin dobálás volt az iskolai erőszak megnyilvánulása, ma bandákba verve kegyetlenkednek a gyerekek egymással. Önmagában az agresszió lett hétköznapi elérhetőbb szintre hozva.
Mennyiben gerjeszti az erőszakos viselkedést a média?
Felmérések igazolták, hogy az elmúlt 30 évben, a televízióban és mozivásznon megjelenő agresszív jelenetek számával arányosan növekszik a fiatalok által elkövetett erőszakos cselekedetek száma. Az erőszakos filmek azt a képet sugallják a gyerekeknek, hogy ez a viselkedés teljesen elfogadott, sőt, szükségszerű, esetenként pedig jó mulatság.
Ezt támasztja alá az a kutatás is, mely kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik 10 éves koruk környékén sok erőszakos hatásnak voltak kitéve, felnőttkorban 150%-kal gyakrabban követtek el valamiféle bűnesetet, mint azok, akiket megpróbáltak megóvni a különféle agresszióktól.
Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy nem minden agresszió negatív előjelű!
„A nevelés feladata azonban nem az, hogy a gyermek valamennyi agresszív megnyilvánulását leállítsa, hanem az, hogy azokat antiszociális irányból proszociális (jó) irányba fordítsa, és a durva, nyers formák helyett az agressziónak olyan formáit hozza létre, amelyek a társadalom számára elfogadhatóak. A gyermek vagy serdülő, amikor nyíltan kiáll meggyőződéséért (például antiszociális elvekkel vagy cselekményekkel szemben), vagy amikor tanulmányi, sport- vagy munkaverseny lelkes résztvevője, lényegében a közösség érdekeit képviselő, proszociális agresszió kulturálisan elfogadott formáit alkalmazza.” (Ranschburg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése