Hogyan tanítsuk köszönni gyermekünket? |
Könnyű az eszkimóknak és a maori bennszülötteknek, ha találkoznak
egymással, csak összedörzsölik az orrukat, és máris túl vannak a
köszönésen. Európában ez jóval komplikáltabb kérdés, a magyar nyelv adta
lehetőségek pedig teljesen összezavarhatják az etikettben járatlanokat,
főleg a gyerekeket és kamaszokat.
A
köszönés a kapcsolatteremtés első eszköze, mióta világ a világ, és bár
nagyon sokféleképpen köszöntik az emberek egymást világszerte, noha a
viselkedéskultúra folyamatosan változik, az üdvözlés ezen formája
mindenütt kötelező. Megkönnyítheted gyermeked életét, és persze a
sajátodat is, ha megtanítod őt az alapvető szabályokra. Ez csak egy
esetben ütközik akadályba: ha te magad sem vagy tisztában ezekkel a
szabályokkal.
A
magam részéről mindenképpen pártolom, hogy a szülő ne csak
példamutatással ösztönözze gyermekét a köszönésre – bár ez
elengedhetetlenül fontos -, de hasznosnak tartom, ha a köszönés kérdését
megbeszéli a kicsivel, természetes
en olyan bonyolultsági fokon, ahogy
azt épp az adott időszakban a gyerek megérteni képes. Nagyjából
kiskamasz korig nincs is nagy gond ezen a téren, hiszen addig oly
egyszerű minden felnőttnek azt mondani: csókolom. Ebben a korban
fontos, hogy ne hozzuk zavarba gyerekünket, ha mondjuk egy fiatal lányt
lenéniz, hiszen neki egy tizenéves lány ugyanolyan idősnek tűnik, mint
egy középkorú nő, nem tesz különbséget köztük kor alapján. Tehát ne
hozzuk őt zavarba ilyenkor azzal, hogy hangosan és azonnal kijavítjuk,
pláne ne szégyenítsük meg, mert előfordulhat, hogy évekre elvesszük a
kedvét a köszönéstől.
Jó
megoldás, ha egy jól irányzott – és diszkrét! - súgással elirányítjuk
őt a köszönés szövevényes útvesztőjében, ha zavart látunk rajta, és
segítsük ki őt a megfelelő formulával. Ha túl halkan köszönne, arra is
inkább az eset után, négyszemközt figyelmeztessük. És ne legyünk
megértőek, ne mosolyogjunk elnézően, ha a gyerek nem köszön. Mert ez
elsősorban rólunk, szülőkről állít ki szegénységi bizonyítványt.
Kamasz
gyermekünk zavarán is segíthetünk, ha megbeszéljük vele, nem az a jó
döntés, ha inkább átmegy az utca túloldalára a szomszéd elől, mint hogy
köszönjön neki. Magyarázzuk el, hogy most már kinőtt a „csókolom”
korszakból – bár ezt nyilván anélkül is így érzi, hogy külön
figyelmeztetnénk rá -, de ez nem jogosítja fel arra, hogy egyáltalán ne
köszönjön. A napszaknak megfelelő udvarias köszönés mindig beválik!
Tanítsuk meg gyerekünket arra is, hogy a szimpla jó napot, jó estét
formula nem túlságosan udvarias, sokkal jobb hatást érünk el, ha így
köszönünk: jó napot kívánok!, jó reggelt kívánok! Hívjuk fel a figyelmét
arra is, hogy hiába köszön halkan, mintegy az orra alatt dörmögve, az
olyan, mintha nem is tenné. Érthetően, hangosan, az illető szemébe
nézve, ne adj isten mosolyogva köszönjön. Fontos, megtanítandó szabály
az is, hogy mindig a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az
idősebbnek, és a rangban alacsonyabban álló a rangban feljebb állónak.
Nem olyan bonyolult rendszer ez, mindenki elsajátíthatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése