Túl zsíros, túl vizes az anyatej?
Ha túl sokat hízik, az a baj, ha túl
keveset hízik, az a baj – szinte egy Belga szám is lehetne, de ez a való élet.
Sok anyuka találkozik azzal a helyzettel, hogy egy-egy védőnői-orvosi látogatás
során megejtett mázsálás után, a kizárólag szoptatott csecsemő súlyából
következtetve az ítélet: túl zsíros vagy túl vizes a tej!
Ha túl zsíros, akkor gyakran a
következő tanácsok hangzanak el: kezdje el a hozzátáplálást és
fogja fogyókúrára a gyereket. Ha viszont túl vizesnek ítéltetett a tej, akkor a
megoldási javaslat sokszor az, hogy a szoptatás mellett – sőt, sokszor helyett
– adjon az anyuka tápszert a picinek. Persze, minden anyuka – főleg első gyerek
esetén – ilyenkor alaposan megijed, ami lássuk be, érthető, és próbál eleget
tenni a tanácsoknak. A baj csak az, hogy a tanácsok és az ítélet sem állja meg a helyét.
Túl zsíros, túl vizes? Jelentsük ki:
ilyen egyszerűen nincs! Az anyatej pontosan olyan összetételű, amilyenre a
babának az adott életszakaszban, az adott körülmények között szüksége van.
Mondhatnánk úgy is, hogy ez a tökéletes táplálék, még akkor is, ha átmenetileg,
esetileg olykor a baba fejlődése eltéréseket mutat a
nagykönyvtől vagy a percentilis táblázatoktól. Amelyek ugye mindig a
statisztikai átlaggal foglalkoznak, míg a gyerekek ritkán nevezhetők egyénenként
átlagosnak – sőt, anyaként szeretném kikérni magamnak, hogy az én gyerekem
átlagos legyen! Na ugye!
Mi állhat a túl zsíros ítélet
mögött?
Leggyakrabban két esetben hangzik el
ez a mondat: ha a baba arcbőrén apró, bőrszínű vagy picit pirosas kiütések
jelennek meg – ezeket hívják népnyelven tejkiütésnek is -, illetve ha a baba
adott időintervallum alatt jócskán a szokványos feletti súlygyarapodást
mutatja.
Az első esetben nincs aggódásra ok:
a legtöbb babánál kialakul, akkor is, ha tápszerrel táplálják. Kezelés nélkül,
maguktól el is tűnnek pár hét alatt ezek a pettyek, tehát teendő nincs, a
szoptatás nyugodtan mehet tovább.
A második esetben megint csak azt
tudnám javasolni: gondoljunk arra, átlagos gyerek nincs. Sőt, olyan gyerek
sincs, aki egyenletes ütemben fejlődne. Egyik héten többet eszik, többet hízik,
míg a másikon – a meleg, a frontok, vagy bármi más miatt – visszafogottabb az
étvágya, és kevesebbet is hízik. Anyatejjel a babát túletetni igen nehéz – sőt,
tápszerrel is -, mert a babák remek kis önvédelmi mechanizmussal rendelkeznek a
túletetéssel szemben: kibukják a felesleget.
Sőt, nincs is olyan, hogy túl kövér anyatejes
csecsemő – és ma már a korszerű tápszerek „felfújó” hatása is elhanyagolható,
ha betartják az adagolást -, tehát legyen bármennyire is hurkás a baba,
bármennyire is emlékeztessen a Michelin-figurára, nem kell rögvest arra
gondolni, hogy 16 évesen majd már három számjegyű lesz a súlya. Sőt,
kutatásokból az derült ki, hogy még a leghurkásabb anyatejes gyerek is pikkpakk
leszámolt a zsírtartalékaival, amint aktívabb mozgásra adta a fejét, meg a
kezét-lábát. És hogy egy babát fogyókúrára fogjunk? Nos, ez az a dolog, amitől
óva intenék minden aggódó szülőt – nem, egy babát semmiképp sem szabad
fogyasztani, fogyókúráztatni. Rengeteg kárt okozhat ez a szervezetében.
És mi a helyzet a túl vizes tejjel?
Ezt az ítéletet általában azok a
mamák hallják, akiknek a babája nem hízta meg az orvos/ védőnő/ nagykönyv/
táblázatok által kívánatosnak tartott mennyiséget – vagy ha a normális hízás
alsó határán tartózkodik. Illetve azok a mamák kapnak még ilyen diagnózist,
akiknek a babája sokat sír.
Itt több mindent érdemes
megvizsgálni:
- Vajon nőtt-e a baba hossza? Ha igen, akkor nincs gond,
ez ugyanúgy gyarapodásnak számít, mint a hízás, és a kicsiknél van egy
olyan jelenség, hogyha nőnek, akkor nem híznak, ha pedig híznak, akkor nem
nyúlnak.
- Mennyi idős a baba? Nem várható el ugyanis ugyanolyan
gyarapodás egy kéthónapos, egy hét hónapos és egy egyéves babától. Minél
idősebb a baba, annál lassabbá válik a gyarapodása, ami nagy segítség is,
hiszen kinek lenne kedve egy húszkilós egyévest cipelni a nyakában?
- Mennyi időközönként, és mennyi időt tölt a pici az
anyja mellén? Ha tényleg kevésnek tűnik a hízása és nem is nőtt, érdemes
gyakrabban megkínálni a mellel, és esetleg hosszabb ideig hagyni szopni.
- Váltott mellből szoptat-e a mama? Azaz azzal a mellel
kezdi-e a szoptatást, amivel az előző alkalommal befejezte? Érdemes így
tenni, mert így lehet befolyásolni a vizesebb első tej és a zsírosabb,
kalóriadúsabb hátsó tej arányát. Mert előfordul, hogy ha nem váltott
mellből szoptatunk, akkor valóban a vizesebb, elsősorban szomjoltó és
immunanyagokkal teli első tejből eszik többet a pici, míg a kalóriadús,
zsírosabb hátsó tejből kevesebb jut a pocakjába.
- Ha sírós a baba, akkor az előző pontban leírtak ismét
igazak lehetnek: az első tej ugyanis ráadásként még laktózban is gazdag,
ami létfontosságú a baba számára, ám nem tudja még tökéletesen lebontani,
és a bontatlan laktóz erjedni kezdhet a hasában. Az eredmény egy hasfájós,
sírós baba, akin váltott mellből szoptatással és még néhány apró trükk segítségével
könnyedén lehet segíteni.
- Biztos, hogy az éhség vagy a hasfájás miatt sírós a
baba? Ne felejtsük el, hogy a sírás a baba kommunikációs eszköze is,
vagyis nemcsak azért sír, mert baja van, hanem mert így "beszél"
a környezetéhez. Tehát lehet, hogy nem is a sírósság miatt nem hízott
eleget, hanem csak ilyen hete volt.
- Sokat, nagy mennyiségben és gyakran bukó – vagy refluxos – babánál is előfordul, hogy
nem gyarapszik megfelelően a baba. Ezt mindig érdemes végiggondolni, ha az
orvos-védőnő nem kérdez rá (de rá fog), és ha szükséges, kivizsgálni a
picit.
- Ha csak egyszer fordult elő, hogy kevesebb volt a
hízás, stagnált a súlya, netán fogyott egy keveset, még nem kell kétségbe
esni. A következő hetekben is érdemes heti egyszer megmérni (nem naponta!), hátha
magától rendeződik a helyzet. Ha 3-4 hétig nem indul meg a gyarapodás,
akkor érdemes szakemberrel beszélni a továbbiakról.
Végezetül még egy tanács: ha valaki szokott fejni – amit nem muszáj -, sose
ítélje meg a teje minőségét a gyűjtődobozban látottak alapján. Szülés után
közvetlenül például olyan sárga is lehet a végeredmény, mintha gennyes lenne,
pedig az csak a kolosztrum, ami elképesztően sokoldalú, hasznos, védő táplálék
az újszülött számára.
Azoknál a mamáknál, akik szoptatás
után fejnek, az érett tej már inkább kékesfehér színű folyadék, amelynek a
tetejére bizonyos idejű állás után sárga rétegként csapódhat ki a zsír. Akik
pedig jelentős tejtúltermeléssel rendelkeznek, vagy a baba egy mellből evett,
de a másikat is szeretnék kiüríteni, szembetalálhatják magukat a vizesebb első
tejjel az üvegben, hiszen elsőként ez ürül a mellből, és csak jó pár perces
fejés – vagy szoptatás – után kezd el termelődni a zsírosabb hátsó tej.
De ami a legfontosabb: tudjátok és
higgyétek el, hogy a melletekben termelődő tej úgy tökéletes, ahogy van, és ez
a legremekebb táplálék a babátok számára!
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése