A helyzet egyszerűen indul: a kisbabák nem hazudnak, se neked, se
másnak. Aztán egyszer csak észreveszed, hogy kamusír, hogy megkapja,
amit akar, és rájössz, hogy eddig arany életed volt. Innen már csak egy
lépés a piercing letagadása és a sátánista egyházakba lépés.
Ha őszinte gyerek a célod, akkor az őszinteségre bizony neked kell
megtanítanod. És ez időbe telik. Nem egyszerű igazmondásról van szó,
ráadásul a társadalom nem is úgy épül fel, hogy túlságosan jutalmazná az
őszinteséget. A gyereket is érdemes erre felkészíteni, ami nem könnyű
feladat. Az őszinteség azonban nagyon fontos képesség, hiszen ha gondjai
vannak ezzel, gondjai lesznek a kapcsolatok működtetésével is.
Szakértők szerint nagyjából öt-hat évesen lesz súlya az olyan
dolgoknak, mint igazság és őszinteség. Már korábban is tudják, mit
jelent a jó és a rossz, és ezek fontos fogalmak, de ez önmagában nem
elég, szükség van a szülői példákra is. Vagyis a gyerek azt csinálja,
amit tőled lát, úgyhogy készülj fel a nehéz helyzetekre.
Őszinte szülő, őszinte gyerek, azaz légy te is őszinte
Az ideális világban eddig tartana a cikk. Valójában ez nem is annyira
egyértelmű tanács. Tudnod kell, hogy a gyerekek nagyon sok mindent
értenek meg, amit te is biztosan tapasztaltál már, amikor a vasárnapi
ebéd közben az előző heti veszekedésben hallott szavakkal köszöni meg az
innivalót a kicsi. És ez még egész jó eset, ekkor ugyanis kapsz egy
gyors emlékeztetőt, hogy vigyáznod kell, mit mondasz a gyerek előtt.
Például nem
hazudhatsz arról,
hogy ettetek csokit ebéd előtt, amíg anya főzött a konyhában. A
gyerekek tudni fogják, hogy más történt, mint amit mondtál, és ez
meghatározó az őszinteséghez való viszonyukban.
Ismerd el, ha tévedtél
Micsoda? Szülő vagyok, nem rombolhatom a tekintélyemet! De igen,
rombolhatod, leginkább azzal, ha a gyerek észreveszi, hogy valamit
elrontottál, de mégsem vállalod a felelősséget. Nem kell minden bűnödet
megvallani a gyereknek, nem kell tudnia, hogy megint 60.000 forint
értékű műszaki cuccok utaznak feléd egy hongkongi kikötőből. Viszont ha
miattad nem jut el egy kisbarátja zsúrjára, akkor vállald a
felelősséget, kérj bocsánatot és tedd jóvá a hibát. Ez nem csak az
őszinteség miatt fontos, így a bukáshoz és a tévedéshez is egészséges
lesz a viszonya. Látja, hogy a (korai) életének legfontosabb szereplői
hibáznak, így megtanulja, hogy az sem baj, ha ő hibázik. Márpedig ez
nagyon fontos tulajdonság.
Adj neki időt
Türelmesnek kell lenned az őszinte gyerekkel. Ha gyerekkorban minden
csínt megbüntetsz, amit elmond neked, akkor nem azt éred el, hogy nem
fog rosszat tenni, hanem hogy egyszerűen nem mondja el. Ha nem mondja
el, akkor nem fogsz tudni róla, és semmi esélyed sem lesz segíteni neki a
nehéz helyzetekben. Márpedig ez legalább annyira feladatod, mint
megtanítani arra, hogy ne lopjon csokit a boltból, és ne verekedjen az
óvodában. Ezt nem használhatja pajzsként; ha megszegi az ismert
szabályokat, annak következményei lesznek, de türelmesnek kell lenned,
amikor betartatod ezeket a szabályokat. És dicsérd meg, amiért őszinte
volt veled.
Ez egy lassú folyamat
Ne várj el túl sokat a gyerektől. Ha megjegyzi a naprendszer összes
bolygóját, nem jelenti, hogy fel tudja venni a cipőjét egyedül. Az, hogy
eléri a sütit a konyhapulton, nem jelenti, hogy értette, miért nem ehet
belőle (nyilván azért, mert a tiéd lesz, amíg ő fürdik, de ezt neki nem
kell tudnia). Ez különösen nehéz, ha két vagy több gyereket próbálsz
egyszerre mozgatni: könnyű elfelejteni a kamaszt nézve, hogy a hároméves
kistesó még nem érti, miért kell őszintének lenni. Ugyanígy fordítva is
igaz, a nagytól már többet várhatsz el és többet is ért, mint a
kisgyerek. De ha egyedül van, akkor is türelmesnek kell lenni, és
százszor elmondani. És közben nem aggódni amiatt, hogy biztos hülyére
vesz, meg hogy csak azért csinálja, hogy bosszantson. Hagyd az egódat,
és gondolj a folyamatra úgy, mint egy értékes tanításra. A gyerek nagyon
hálás lesz érte később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése