Síró csecsemők a múltban-Elődeink hasznos
értékelése
Amikor számos rossz
dolog összejön és még ráadásul a csecsemőnk sem akarja abbahagyni a sírást,
akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy csak pár hónapig sírnak, mint
beszélni még nem tudó csecsemők, de ezt már több ezer éve teszik.
A csecsemő ruhája, a körülötte álló fontos tanácsadó személyek - a helyi
bába, javasasszony, tudós szomszédasszony, plébános, az egy személyben szülész,
sebész, szemészdoktor - a síró baba megnyugtatására használt eszközök, tanácsok
mind-mind változtak az évszázadok folyamán, csak a sírás maradt változatlan.
A több mint 200 éve
írt csecsemő- és kis gyermeknevelési tanácsokat adó könyv még megkérdőjelezi,
hogy az asszonyok-e a téma legmegfelelőbb szakértői.
"... Vajha el-jőne már valaha
az a' boldog Idő, mellyben az Értelmes Tudós Emberek a' mi nemzetünkben-is a
'Gyermek' Nevelésébe belé tekíntenének; Nevelésébe belé tekíntenének; ne bíznák
azt egyedül az Asszony-emberekre, a' kik tsak Nagy-Annyoktól reájok szállott
régi szokások szerént intézik e' részben is dolgokat..." (Weszprémi
István: A kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás, 1760)
Már az akkori orvos is
a megfelelő szoptatást, a síró csecsemő nem minden áron való etetését,
megtömését javasolta, valamint nem azt, hogy a csecsemő minden nyikkanására
azonnal dugjanak ennivalót a szájába.
"...Tsúfos bé-vett Szokása
a' mindeneknek, hogy valamikor a' Gyermek sir, úgy vélekednek, hogy annak
Eledelre vagyon szüksége, erre nézve napjában tizszer tizenkétszer söt
többször-is meg-szoptatják, ezt tselekszik véle Éjtszakánként is. Ez olly
közönséges és szembe tünhető Hiba, tsudálkozni lehet arajta, hogy észre nem
vészik az Emberek.
Azt ugyan meg-kell vallani, hogy ritkán láthatjuk azokat a' Jeleket a'
Kisdedekben, mellyekkel éhségeket kijelentik, de mi az oka? ez, mivel még
ritkábban vagyon nékünk arra alkalmatosságunk, hogy valaha láthatnók a' sok
véghetetlen Szoptatás és Étetés miatt a' Gyermeket meg-éhezni..." (az
előző műből vett idézet)
Már több száz évvel
ezelőtt azt tapasztalták, hogy az egészséges, megfelelő körülmények között
tartott kisbaba nem sokat sírt.
"...Ha egéssséges a' Gyermek, és Ruháiban tágan tartatik, nehezen
hallatik annak valaha sirása..."
Flór Ferenc kb. 150 évvel
ezelőtti csecsemő- és kisdedápolási könyve is segíteni próbál abban, hogy az
anya, vagy az akkori még divatos dajka is felismerje az éhségsírást.
"...Hogy pedig éhség legyen é oka sírásuknak,
vagy nem? megösmerhetni: Ha t.i. szüntelen egy hangon kiált, sírás ideje alatt
szemeit merően dajkájára függeszti, utána tekintget, elszomorodik, ha az
távozik, szájürege tele nyállal, tulajdon ujjait szopogatja; ha vizsgálás
okáért valaki ujjait szájába vezeti, azt a kisded ajkaival és nyelvével
nyomogatja, sirása közbe; kezével az emlők után kapkod. - Ezen jelek után, ha az
anya, vagy dajka emlőit feltakarja, örömmel telik meg az előbb siránkozó,
nevet, mohon kapja a' csecsbimbót és mint két kezeit az emlőkre teszi, hogy így
a' tej' kifolyását maga-is elősegitse.
- Ha pedig gyakran csak felkiált, és sirását félbeszakasztja, jele valami
fájdalomnak..."
(Flór Ferenc: Kisdedápolás)
Felhívja a figyelmet
arra is, hogy a harmonikus, nem sírós csecsemő egyik "kelléke" a
kiegyensúlyozott, megfelelő életrendű anyuka.
"...Leggyakrabban árt az anya magának és
tulajdon gyermekének hibás életrendtartása által a' hol az indulatok érdemlenek
első helyet."
A leírt divatos
újszülött-öltöztetés mellett nem csoda, ha az anyák, gondozók figyelmét
felhívják a kellemetlen, bár gyönyörű, keményített, szoros ruha által okozott
nyugtalanságra.
"...ezen felül használtatik
egy széles, hosszú pólya, melly által nyakától fogva tapig szorosan
tekertetik-be a' gyenge csecsemő 's hogy még feje se maradjon szabadon, egy
mesterségesen kötött, gyöngyökkel és csipkékkel ékesitett fejkötőt vonnak
fejére; ide járul még az áll alatti kendőcske, hogy a' szájából kifolyt nedv
nyakára át ne szivároghassan; de ezen kívül még száj' törülőre is van szükség,
melly egy bodros szálag' segedelmével nyakára köttetik.
Általában tekintve: a' pólyák, kötők, takarók, párnák könnyűek, finomak,
puhák, keményítő 's szegések nélkül legyenek, nehogy nyomván a' gyenge testet,
nyugtalanságot okozzanak..."
Itt is olvasható az a
szinte csaknem minden könyvben szereplő tanács, hogy mikor szükséges és
szükségtelen a sírást etetéssel, szoptatással csillapítani.
"...de nem kell szüntelenül az emlőknél
tartani, vagy ha sirnak, azokat nekiek nyujtani, mert sirásuknak más okai
lehetnek, minthogy ezek minden bajokat sirás, mint első beszédmódjok által
jelentik-ki."
Már régen is az anya
testi közelsége volt a leghatásosabb módszer a sírás megszüntetésére.
"...gyermekek, valamint az
állatok-is mingyárt életek' első napjaiban panaszkodó sirásokkal
nyilatkoztatják nyugtalanágokat, ha, vagy annyok eltávozik, vagy ők attól
elrekesztetnek; - ellenben pedig, ha szopni nem kivánnak - is, azonnal
lecsendesednek, ha annyok oldala mellé tétetnek."
Természetesen a síró
csecsemővel foglalkozni kell. Mikor és hogyan? Ez a művészet!
"Ha a' síró gyermeket dajkája,
ágyában hagyja; noha fekvését elunta, tisztátalan, éhes, vagy fájdalma van, ha
tehát ekkor veszteg maradni kéntelen, nagyon természetes: hogy annál inkább fog
tépelődni."
Az előző könyvnél csak
pár évvel később jelent meg Schaller doktori disszertációjának megfelelő
könyvecskéje. Már külön foglalkozik az újszülöttek ápolásával, ellátásával. Bár sokszor
a csecsemőt és az újszülöttet egyaránt kisdednek nevezték.
Úgy tűnik,
"banyák" már régen is voltak és a szó jelentése hasonló volt, mint
ma.
"A' szülés alkalmakor
tiltassanak el a' szülönétől minden elöitélettől tellyes tanácsadónők,
titok-tellyes banyák (másképp is tudnám még, 's kellene is őket nevezni, kik
sokszor anyának, 's gyermeknek veszedelmére vannak, nincs ott egyéb kire
szükség, mint egy jó bábára, fontos esetben orvosra, legfellyebb egy jó
erköltsű asszony vigasztalhatja a szülőt."
(Schaller János: Vitázás az új-szülött' növeléséről)
Wittmann, aki az
alábbi könyvet írta, a számos felsorolt orvosi szakképesítés mellett a
gyermekápolás tudora is volt.
Az éhségsírást, a kísérő egyéb jeleket remélhetően a legtöbb anya felismeri
és bővítheti a leírást saját tapasztalataival.
"Az éhség tüneteit az ügyes anya könnyen fel fogja ismerni: ha a
csecsemő álmából felébredve tartósan kezd sírni, és dacára hogy elég símán és
szárazon fekszik, sírásával fel nem hagy, ha ajkai és nyelve kissé szárazak, ha
a szájába nyújtott ujjat mohón megragadja, akkor a gyermek éhes."
(Wittman Lázár: A gyermekápolás rövid kézikönyve, 1876)
Ilyenkor viszont a
csecsemő környezete nagy bajban volt, hogy mihez is kezdjen.
" Másoknál azonban a tej már megalvadva
és savasan hányatik ki, a székletek túrósakká, zöldessé válnak, és a csecsemő a
beálló bélgörcsök miatt keservesen sír, vagy pedig a túlságos tápfelvétel
következtében."
Az 1800-as évek vége
felé Szegő Kálmán írt könyvet a csecsemők, kisdedek ápolásáról, a megfelelő
szoptatásról.
Vajon a mai szülőknek is szívhez szóló tanítás lenne ez?
"Az élet első hónapjaiban már
helyes szoptatás által beoltható a gyermekbe az engedelmesség, a
kötelességtudás magva, hogy hasztalan kiabálása által ne zsarnokoskodjék szülei
felett, hanem, kielégíttetvén szükségletei, folytassa álmát, melyek között az
első hónapok eltelnek."
(Szegő Kálmán: A gyermek ápolása az első három év alatt.)
A szigorúnak tűnő orvos legalább az újszülöttnél rendjénvalónak tartja a
sírást.
A család
megvitathatja, hogy milyen módon helyes megnyugtatni a csecsemőt, mi az, ami ma
"visszaélésnek" számít és kivel.
"Itt helyén van azon
visszaélésekről megemlékezni, melyet a legtöbb szülőnél feltalálni, midőn síró,
vagy nyugtalan gyermekét folytonos ringatással vagy a kocsi tologatásával vagy
karjai közt himbálással igyekszik megnyugtatni."
A sírás, nyugtalanság
megszüntetésére vonatkozó tanács egyértelmű, sikert ígérő - a csecsemőnek
engedelmeskednie kellett.
"A nyugtalanság oka - ha nem
beteges állapot vagy fájdalom mely esetben orvosi tanács szükséges, fel lesz
található vagy a nedves pelenkában, vagy egyéb kényelmetlen helyzetben, melynek
megszűntével a nyugtalanság oka is eltűnvén, a gyermeknek nyugodtan kell magát
viselnie. És ha ok nélkül sír, úgy érezvén, hogy nem törődnek vele, csakhamar
leszokik róla, hogy hasztalan kiabálással zaklassa környezetét. Ez eljárás a
legjobb nevelési rendszer."
A régi leírást elolvasva összehasonlíthatjuk, vajon a mai csecsemők másképpen
sírnak-e éhség, fájdalom miatt, mint kb. 100 évvel ezelőtt síró elődjeik.
"De különben is a sírás,
minőségéből következtetni lehet az okra, mely azt előidézi. A fájdalmas sírás
lényegesen különbözik az éhség által okozott, vagy az ok nélküli sírástól. Míg
a fájdalmas sírásnál a gyermek hosszantartó sikolyban tör ki, és hogy úgy
mondjam testtel-lélekkel sír, mely sírás a fájdalmas rész érintésénél
fokozódik, addig az éhség által okozott sírás rövid, szaggatott; a gyermek a
szájba helyezett ujjat vagy az emlőt mohón ragadja meg; az ok nélküli sírásnál,
inkább csak kiabálásnál a test és arcz nyugodt marad, gyakran abbahagyó a fej
czirógatásaira, vagy ha a gyermek ablakhoz vitteik, megszűnik vagy a hasztalan
kiabálását megunva és kifáradva, elalszik."
Nagyanyáink számára a
mai is népszerű Kneipp plébános különböző gyógyító kúráiról volt híres.
Emellett még a csecsemő- és gyermekápolással is megosztani kívánta az ifjú
anyákkal, szülőkkel.
"Mivel oly sok anya kisdedének
sírását nem bírja hallani még azt hozom fel meggondolásul: hogy a sírás
kicsinyeknek egyetlen dolguk és gyönyörűségök. Nem sírnak mindig fájdalomból,
hanem a sírás velök született, hogy az általa a tüdejök erősödjék, vérök
mozgásba jöjjön, emésztésök elő legyen mozdítva, egykevéssé elfáradjanak, hogy
ismét jobban nyugodhassanak." (Kneipp Sebestyén: Gyermekápolás egészséges
és beteg napokban. 1892)
Az természetes, hogy a csecsemő időnként sír, de sírhatnak éjjel, vagy ha
fáj a hasuk.
"Ha a gyermekek fájdalomból sírnak,
vajmi sokszor magok az anyák okai, mivel nem tartanak rendet a gyermek etetésében és
mivel a gyermeket tultömik, nagyon is sok vagy megemészthetetlen ételt adnak
neki."
Gyógyszer, nyugtatók helyett inkább a síró csecsemő begöngyölését
javasolta, esetleg hideg vizes lemosással egybekötve.
"De mit mondjak az olyan
anyákról, kik mákteát (mákforrázatot) adnak gyerekeiknek, vagy a kik a
szopózacskót pálinkába mártják, hogy a gyermekek jó soká aludjanak?"
"...ha éjjel nem akarnak aludni, begöngyölik, akkor meg van nyugalmok
egész éjjel.
Azonfölül a göngynek ama jó oldala van, hogy soha nem árthat, hanem csak
jól használhat. Kiszívja a kóranyagokat, kihajtja a szeleket és nyugalmat
szerz, tehát a gyermeknek összes jólétét előmozdítja."
A század elején élő
gyermekorvos tanítása szinte kielégítheti a mai "műveltebb" anyákat
is.
"Az
egészséges csecsemő békés, szelíd hangulatban van, sokat alszik. Ha
ébren van, környezete iránt élénken érdeklődik, ide-oda nézdegél, mosolyog, gőgicsél,
sokszor hangosan felkacag. Sírni az egészséges gyermek
csak igen ritkán szokott, legfeljebb olyankor, ha a szoptatás ideje közeledik.
Ha a gyermek nyűgös,
ez annak a jele, hogy valami baja van. A beteg gyermek keveset alszik, sokat és
fájdalmasan sír, rendkívül türelmetlen, fejét forgatja, ha valamit kezébe
adunk, azt a szájába dugja, fájdalmasan rágcsálja, majd eldobja és ismét
sírásba fog. Mindez annak a jele, hogy a gyermeknek fájdalmai vannak. Ám a betegség, még ha nem is jár fájdalommal, rögtön
meglátszik a csecsemőn. Az ilyen gyermek bágyadt, környezet iránt nem
érdeklődik, szemei homályosak, bágyadtak, nyitva vannak ugyan, de nem
látnak."
(Massanek Gábor: A csecsemő táplálása és ellátása egy éves koráig.)
Az 1945 körül
megjelent könyvek már a mai szülőknek is segítséget jelentenének.
"Nemcsak felnőtt emberek
között vannak nyugtalan, ideges természetűek, hanem a csecsemők között is. Az
idegességet, nyugtalanságra való hajlamot már világra hozzák magukkal. Ilyen
csecsemővel kétszeresen pontosan, következetesen, nyugodtan kell bánni, mert ez
megnyugtatólag hat rá, s erre nagy szüksége van. De kétszeres ártalmára van az
ilyen csecsemőnek, ha az anya nyugtalankodó, kapkodó, a táplálásban gondtalan,
a gondozásban rendetlen. Sok nyugtalanságot, aggódást, gondot kerülhetünk el,
ha az ilyen csecsemőt idejekorán orvosnak mutatjuk meg."
(Maróthy Mária: A baby.)
"Általában a gyerekek sírása nemcsak éhséget jelenthet. Aki gyerekét
figyeli és ismeri, meg tudja különböztetni a különböző sírásokat. Másként sír,
ha éhes, ha vizes, ha fázik, ha dühös, ha nyomja valami."
Általában a szülők egy idő után megtanulják, hogyan ismerjék fel, miért sír
a csecsemőjük és ne csak arra gondoljanak, hogy éhes.
Az oldalon olvasható
információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az
olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában
kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat
Egészség Ismerettár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése