Gyerek helyett kutya?

7088

Az utóbbi években egyre jobban meg kell fontolni az „És mikor jön a baba?” típusú – egyébként rendkívül idegesítő – kérdések feltevését, hiszen egyre terjed a double income no kids (DINK) életstílus, amit leginkább tudatosan vállalt gyermektelenség néven lehetne magyarítani. „Szorongással tölt el az a gondolat, hogy felelősséget vállaljak egy gyerekért. Ahhoz, hogy gyereked lehessen, először biztos alapokat kell teremtened, majd amikor megszületik, fel kell adnod mindazt, amit felépítettél, hogy normálisan nevelhesd. Ha nem így teszel, az tisztességtelen a gyerekeddel szemben.” – mondja egy 26 éves férfi, aki feleségével együtt a gyermektelenség mellett döntött.
Maga a jelenség nem új, a 80-as években jelent meg az úgynevezett yuppie kultúra keretein belül.
-Tömeges méreteket azonban az ezredforduló környékén öltött több tényezőnek köszönhetően, melyek pontos feltérképezésén gazdasági szakemberek, szociológusok és pszichológusok dolgoznak szorgalmasan.
-Több kérdést is felvet ez az életstílus.
- Elsőként a már említett okok merülnek fel, amik előidézték ezt az alapértelmezettnek korántsem nevezhető életszemléletet, hiszen a gyerekvállalás, vagy ha naturalisztikusabban akarok fogalmazni, a fajfenntartás az egyik legalapvetőbb, szinte minden mást felülíró emberi igény.
- Azok a tényezők, amik ezt képesek háttérbe szorítani, mindenképpen figyelmet érdemelnek.
-A másik lényeges kérdés a jövőre vonatkozik. Nehéz ugyanis bejósolni, hogy miként alakulnak hosszú távon az ilyen párkapcsolatok, illetve milyen hatása lesz társadalmi szinten, ha folytatódik a most tapasztalható tendencia és elterjed ez az életforma.
Tekintve, hogy kifejezetten jól szituált, karrierorientált párokról van szó, az anyagiak fontos szerepet játszanak.
-Egyrészt megszoknak egy meglehetősen kényelmes, fogyasztói életformát, ami élénk társadalmi élettel, utazásokkal és általában véve nagy szabadsággal jár, és ezt nem szívesen adnák fel egy gyerek kedvéért.
 Másrészt pedig a szakmai siker első helyre kerül a fontossági listán, esetleg a másodikra a párkapcsolat után, de mindenképpen megelőzi a hagyományos családi értékek kategóriáját.
-Sokan választják az önmegvalósítást a családalapítás helyett.
 „Egy gyerektől nem tudsz elválni, mert soha véget nem érő feladatot jelent. Azok a nők, akik azt állítják, hogy meg tudják teremteni az egyensúlyt a karrierjük és a gyerekük között, egyszerűen hazudnak.”.
- Egy 40 éves újságíró hasonlóképpen vélekedik: „Nekem és a feleségemnek is kiszámíthatatlan munkarendünk van, ebbe nem férne bele a gyereknevelés.”
A másik fontos tényező a felelősség kérdése.
-Ha ugyanis gyereket vállalsz, az olyan, mintha a homlokodra rakatnál egy tetoválást.
- Egész életre szóló, visszafordíthatatlan és eltörölhetetlen kötelékről van szó, ami olyan felelősséggel jár, mely sokakat megrémít.
-Mindezt tetézi az is, hogy a felgyorsult, sokszor rémisztő tempóban változó világban kevés biztos pont van, így sok pár véli úgy, hogy ilyen bizonytalan körülmények között ésszerűbb a pillanatnak élni, mert nem tudnának felelősségteljesen családot alapítani.

Az okok tehát nagyjából tisztázhatók, de jogos az a kérdés is, hogy mi lesz ezekkel a párokkal.
-Sokak szerint ugyanis a családdá válás a párkapcsolat szükséges és elkerülhetetlen stádiuma, mert a gyerekvállalás és nevelés olyan új érzelmi töltettel és releváns közös életcéllal gazdagítja a kapcsolatot, ami nélkül egy idő után értelmét veszti és kiüresedik.
- Nem meglepő ez, hiszen alapvetően erre van kitalálva az egész. A pszichológusok nagyjából egyetértenek abban, hogy a történet vége szinte törvényszerűen az egymás iránti érdeklődés elveszítése és házasságon kívüli viszonyok keresése, esetleg a kapcsolat felbomlása. Sokan érzik is a hiányt, ezért gyakori, hogy a with dog kitétellel is kiegészítik az alapfelállást
. Kompromisszumos megoldásként tekintenek a háziállatra, hiszen megélhetik a gondoskodás élményét, de mégsem vállalnak olyan szintű elköteleződést, mintha gyerekük lenne.
Persze lehet azon vitatkozni, hogy egyszerű önzésről van-e szó, és az önimádat társadalmának újabb vadhajtásaként kell értelmezni a jelenséget vagy újfajta, magasabb szintű felelősségvállalásról.
- Annak belátásáról és őszinte felvállalásáról, hogy nem mindenki alkalmas szülőnek, hiszen a könnyelmű, szinte ösztönszintű gyerekvállalás ugyanennek a jelenségnek a másik véglete, és azt hiszem, nem kell különösebben ecsetelni, hogy milyen terheket ró a szülőre, a gyerekre és az érintett társadalmakra egyaránt.
-Pillanatnyilag csak azt lehet tényként kijelenteni, hogy egyre terjed ez az életstílus.

http://cotcot.hu

#1 Dr.BauerBela

---