Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2012. augusztus 5., vasárnap

-A SZÜLŐI FELELŐSSÉG JOGI ÉRTRLMRZÉSE.


A szülői felelősség jogi értelmezése
A „szülői felelősség” kifejezést a családjogi törvény értelmezi. A kifejezés jogok és kötelezettségek összességére utal az alábbiak tekintetében:
a.      kiskorú gyermek ellátása, különös tekintettel a gyermek egészségére, fizikai, érzelmi, szellemi és erkölcsi fejlődésére vonatkozó ellátására,
b.     kiskorú gyermek képviselete,
c.     a gyermek vagyonának kezelése.
A szülői felelősség keretében a jogok és kötelezettségek gyakorlása során a szülők különösen kötelesek a gyermek érdekeit védeni, a gyermek viselkedését alakítani és a gyermek fejlődési szintjének megfelelő felügyeletet gyakorolni.
-Joguk van olyan mértékű, ésszerű fegyelmezés alkalmazására, amely mellett a gyermek méltósága nem sérül, és amellyel a gyermek egészsége vagy fizikai, érzelmi, szellemi vagy erkölcsi fejlődése nem kerül veszélybe.
- A szülők kötelesek a saját véleményének kialakítására és tettei hatásának felmérésére képes gyermeket minden szükséges információval ellátni, és lehetőséget biztosítani számára, hogy szabadon fejezhesse ki véleményét a gyermeket érintő lényeges ügyekben hozott valamennyi döntés során.
- A szülők valamennyi hivatalos eljárás során képviselik a gyermeket annak törvényes kiskorúsága alatt.
A családból való kiemelés dilemmái
Amennyiben a családgondozó úgy látja, hogy a veszélyeztetettség továbbra is fennáll, tehát alapellátás keretén belül nem szüntethető meg, akkor kezdeményezi a gyámhatóságnál a gyermek(ek) védelembe vételét.
-  Javaslattételében részletesen feltárja a veszélyeztetettség okait, javaslatot tesz a szükséges intézkedésre.
-A gyámhatóság védelembe vételi határozatában felszólítja a szülőt, hogy rendezze körülményeit, életvitelét a gyermekek veszélyeztetettségének megszüntetése érdekében.

Védelembe vételre kerülhet sor akkor is, ha a gyermek(ek) bűncselekményben vesz(nek) részt ( lopás, rablás, kábítószerrel való visszaélés ). Ilyen esetekben a gyámhatóság különböző magatartási szabályokat állapít meg, amelyeket a (családgondozóval együttműködve) köteles(ek) teljesíteni a gyermek(ek) és családtagjaik, valamint előírja a családgondozóval való együttműködést.

A gyermek(ek) családból való kiemelése a családgondozó javaslatára abban az esetben történhet, ha a gyermek felügyelet nélkül marad, vagy testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti.
A beavatkozás–nem beavatkozás dilemmája
A szociális munka alapvetően beavatkozó tevékenység.
- A probléma az, hogy a kliens önkéntes belépésén túl a beavatkozásnak megvannak a maga szabályai, feltételei.
-A szociális munka csak akkor kezdődhet el, ha vannak megfelelő kompetenciák, szakmai, intézményi garanciák.
A beavatkozásnak ugyanis vannak feltételei és hatásai, következményei. A feltételeket sem láthatjuk, érvényesíthetjük maradéktalanul, de a hatásokat aztán végképp nem. A feltételeknek azonban van egy minimális köre, amelynek teljesülnie kell a segítő kapcsolat elindításához.
-Van egy úgynevezett optimumszint, amely már a krízishelyzettől függetlenül szakmai eredményeket is feltételez – ez itt azt jelenti, hogy a beavatkozás hatásai jórészt bemérhetőek.
A feltételeknél mindenképpen hangsúlyozni kell az etikai alapelvek betartását, hiszen az minden segítő kapcsolat alapfeltétele.
Ez a dilemma valamilyen előfeltevést is feltételez: mérlegelni kell a beavatkozás esélyeit, körülményeit. A dilemma sokszor abból is adódik, hogy időként gyorsan kell dönteni, beavatkozni.
Olyan krízisről is lehet szó, amikor nincs mód mérlegelni. A beavatkozás dilemmája tehát felfogható, mint:
a felelősségek és a kompetenciák egyértelműsödése,
– a kényszerek és a lehetőségek dinamikus mérlegelése,
– a feltételek és a hatások értelmezése.

Ez a dilemma a szociális munkás döntési kompetenciáján kívüli területre is utal, legalábbis annyiban, hogy sokszor a szakemberen kívüli körülmények befolyásolják, korlátozzák az ő beavatkozási kompetenciáját. (Lásd: a drogos mint lehetséges bűnöző.)
A beavatkozás kezdetekor a szociális munkásnak már vannak korábbi tapasztalatai, vannak elképzelései, s valamilyen szinten ismeri a feltételeket. A beavatkozás tematikus rendszerezésében tudatosítani kell, hogy a problémamegoldásnak van egy folyamata, amely állandó alkalmazkodást, változást igényel. A beavatkozás jórészt a meglévő információk alkalmazása is, de ugyanakkor feltételez egyfajta szakmai kreativitást is a szakember részéről. A kreativitást itt nem terápiás kezelési formaként, hanem a szociális munkás képességeként, nyitottságaként értelmezzük.
A beavatkozáshoz tartozik a folyamat, kapcsolat lezárása, ami azért is fontos, mivel gyakran újabb feladatokat ad a kliens számára. A beavatkozási folyamat vége sokszor éppen valami új kezdete. Azért lehet érdekes mindez, mivel azt is tudatosíthatjuk, hogy a beavatkozás következményei gyakorta túlmutatnak a konkrét folyamaton, annak időtartamán, aktualitásán.
A beavatkozás sosem csak a szociális munkás felelőssége. Egy segítő kapcsolatban persze vannak közvetlen felelősségek is, viszont többnyire a szociális munkás is közvetítő: normákat, mintákat, szabályokat, értékeket, társadalmi elvárásokat közvetít.
Az már a szakember külön dilemmája, hogy ezekből az elvárásokból mit vállal fel, mit aktualizál, vagy esetleg milyen preferenciákat tart szem előtt. Erre lehet tipikus példa a közösségi szociális munka, melynek során nagyon összetett elvárásokhoz, kényszerekhez kell alkalmazkodnia a segíteni próbáló szakembernek.
Ez a dilemma így az elvárások széles skáláját közvetíti, hiszen a beavatkozás mindig nagyon összetett folyamat, amelyben közvetlen és közvetett érdekek, szempontok vannak jelen. Gondoljunk a kliens, annak környezete, a társadalom vagy éppen a szakma természetes elvárásaira, sőt, nyomásgyakorlásaira.
-         Ugyanakkor a nem–beavatkozásnak is megvan a maga dilemmája, felelőssége.
- Ugyanis ez a döntés is következményekkel járhat.
- A beavatkozás hiánya egy krízishelyzetben nagyon komoly hatásokat gerjeszthet. Az a döntés, hogy nem avatkozunk be, esetleg egy rossz, elviselhetetlen helyzet konzerválódását is jelentheti. A nem–beavatkozásnak is megvannak a maga átgondolható feltételei, szempontjai.
- Ha olyan feladat vár egy szociális munkásra, amelyhez nincsenek meg a megfelelő kompetenciái, akkor normális esetben nem kezdi el a beavatkozást.
-Vagy, ha nincsenek meg a megfelelő információk, intézményi feltételek. -Vagy, ha látja, hogy a probléma megoldásának lehetnek a számára értelmezhetetlen, kívülálló következményei. (Például egy alkoholista visszakerülése családjába, vagy a gyerekeinek elhelyezése, láthatása – ez lehet jó az alkoholista kliensnek, de figyelembe kell venni a család többi tagjának érdekeit is.)
A család feladatai és funkciója
Családnak nevezzük a szociológiában az olyan együtt élő kiscsoportot, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat, vagy leszármazás, más szóval vérségi (kivételes esetben örökbefogadási) kapcsolat köti össze. A statisztika családdefiníciója ennél valamivel szűkebb: csak a szülőket (vagy egyedülálló szülőt) és velük együtt élő nem házas gyermekeiket számítja a családhoz. Ennek alapján 3 családtípust különböztet meg: a házaspárt, a házaspárt gyermekkel, továbbá egy szülőt gyermekkel.
Ezt szokás családmagnak, vagy nukleáris családnak is nevezni
.
- A családtól meg kell különböztetni a háztartás fogalmát. Ez az együtt lakó és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó (étkező, tartós javakat közösen használó) emberek csoportja, akik általában, de nem szükségképpen rokonok.
A család funkciói nem állandóak, külső és belső vonatkozásban egyaránt alakulnak, éspedig a társadalom által meghatározottan.
-Ez az állandó mozgás, átalakulás azonban, ha érinti és alakítja is, nem szünteti meg a család alapvető funkcióit. Ezek:
  • a szexuális kapcsolatok rendezése
  • a társadalom reprodukálása, azaz az utódok létrehozása és nevelése
  • az egyén és a társadalom közötti közvetítőként alapvető jelentőségű részvétel az egyén szocializálásában
A családi szerepek
A családkutatások a családi szerepeket – legalábbis az apából, anyából és gyermekekből álló családstruktúrákban – többnyire adottnak tekintik, abból kiindulva, hogy a férfiak ún. instrumentális, a nők pedig expresszív szerepet töltenek be. Az instrumentális, vagyis férfias szerepek technikai jellegű feladatok, a végrehajtó és ítélkező, döntő funkciók betöltését jelentik, míg az expresszív, nőies szerepek a támogató, összhangteremtő, feszültségoldó feladatok ellátásában nyilvánulnak meg.
Szerepkonfliktusok a családban
A szerepfeszültségek, vagy szerepkonfliktusok az egymással ütköző elvárások miatt alakulnak ki.
-Itt meg kell különböztessünk külső, a környezetünkből jövő, vagy vélt elvárásokat, és belső, önmagunkkal szemben támasztott elvárásokat, valamint személyek közötti, vagy a személyiségen belüli konfliktusokat.
-Nem könnyű meglátni és helyesen megítélni, hogy valamely elvárás reális és jogos-e, vagy irreális, esetleg extrém. Nagy kísértést jelent, hogy egy idealizálási igényből fakadó extrém elvárást komolyan vegyünk #1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése