Tanulási zavarok azonosítása és kezelése

A tanulási zavarok azonosítása óvodában és iskolában

Tanulási zavarnak röviden összefoglalva azt a jelenséget nevezhetjük, amikor egy gyerek normális, átlagos oktatási körülmények között nem tud megtanulni írni, olvasni, vagy számolni, ha ezeken a területeken iskolai teljesítménye jelentősen elmarad az intelligencia szintje alapján elvárható teljesítménytől. Amikor értelmi fogyatékosokról van szó, ezt könnyen elfogadja a környezet, de mikor normál vagy átlag feletti értelmi képességekkel rendelkező gyerek nem boldogul az iskolában, mind a szülők, mind a pedagógusok értetlenül és tehetetlenül állnak a probléma előtt.

Nem a gyermek eszével, szorgalmával van baj, hanem az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapfunkciók egyikének-másikának fejletlensége okoz nehézséget. Az iskoláskort elérve, egyes készségek még nem jutottak a szükséges szintre. A jelenség hátterében sok, egymásra épülő ok húzódik meg. A születés előtti, alatti vagy utáni, és kisgyermekkori betegségek, sérülések a leggyakoribb és legismertebb kiváltó tényező ezek közül. Lehetnek egyéb traumák vagy biokémiai, genetikai eltérések a háttérben, melyek nyomán kialakult apró, csak működésben megmutatkozó idegrendszeri zavar jelentkezik. Az ingerszegény környezet is szerepet játszik a tünetegyüttes kifejlődésében.

Az írás, olvasás, számolás a különböző képességek és készségek együttműködését kívánja. A szemmozgás és a kéz finommozgásának összehangolása csak egyik, bár igen fontos része a teljesítménynek. A gyermeknek többek között össze kell egyeztetni a hang akusztikus képét a hang beszédmotoros emlékképével és a betű vagy szám vizuális képével is, mozgási képet kell alkotnia, és kezének finom mozdulataival megjeleníteni mindezen működések eredményeképpen a betűket, szavakat, mondatokat, számtani műveleteket. Bármely ponton fellépő nehézség az egész teljesítményt bizonytalanná teheti.

Egyre szélesebb körben ismert, hogy megfelelő fejlesztéssel korrigálható a probléma, és nem kell a gyermeknek évekig elhúzódó iskolai nehézségekkel küzdenie. Legtöbbször az óvodában, iskolában vagy a családban is lehetőség lenne a részképességkiesések, elmaradások felismerésére és megfelelő fejlesztéssel történő korrigálására, ha a pedagógusok rendelkeznének a szükséges ismeretekkel. Az óvodákban és iskolákban dolgozó szakemberek képesek diagnosztizálni és megfelelő terápiával csökkenteni illetve megszüntetni a tüneteket, megelőzni a tanulási rendellenességeket, és nem kell minden esetben fejlesztőpedagógushoz, logopédushoz vagy pszichológushoz fordulni.
A megfelelő ismeretekhez tartozik az is, hogy tudjuk meddig ér kompetenciánk. Súlyosabb tünetekkel, elmaradásokkal mindenképpen érdemes specialistához küldeni a gyermeket. A kompetencia kapcsán meg kell említeni azt a problémát is, amely szakembereknél is gyakori. Rendszeresen diagnosztizálnak szűrővizsgálatok és egyéb tesztelések esetleg megfigyelések alapján óvodáskorú gyerekeket diszlexiásnak vagy tanulási zavarokkal küzdőnek. A meghatározásban azonban hangsúlyosan szerepel, hogy olyan egyének nevezhetők tanulási zavarokkal küzdőknek, akik a normális, átlagos iskolai oktatás során nem tudnak megtanulni írni, olvasni, számolni. Szakmai szempontból hibás addig tanulási zavart, diszlexiát, diszgráfiát vagy diszkalkúliát megállapítani, amíg a gyermek megfelelő szintű általánosiskolai oktatásban részt nem vett. A szakmai szempont mellett a gyerek érdeke is azt kívánja, hogy óvodáskorban és az iskola első két évfolyamán a cimkézést elkerüljük. Természetesen fontos, hogy minél korábban felfigyeljen a környezet a gyermek esetleges részképességbeli elmaradásaira, de ezeket a deficiteket fejlődési sajátosságként és a fejlesztés irányának megjelöléseként azonosíthatjuk csupán. Minél fiatalabb gyermekről van szó, annál kevésbé jogos bármely tanulási zavar diagnosztizálása. Az óvodáskorban rohamosan fejlődnek a szenzomotoros képességek, de igen egyenlőtlen is lehet szinvonaluk. A lemaradó funkciók egyik napról a másikra beérhetnek, különösen, ha a gyermeknek megfelelően stimuláló környezetet biztosítunk.

A tanulási zavarok tünetei

A tanulási zavarok tünetei két fő csoportba sorolhatóak, teljesítmény- és viselkedésbeli jellegzetességeket különíthetünk el. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermek figyelmetlen, könnyen elterelhető, munkái rendetlenek, rajzai csúnyák, összerendezetlen, ügyetlen a mozgása. Teljesítménye ingadozó. A viselkedésbeli tünetek nagyrészt másodlagosan, a teljesítménydeficit nyomán fejlődnek ki. A sok kudarc, megnemfelelés, a környezet felől érkező negatív értékelés az amúgyis nyughatatlan, szétszórt gyermeket agresszívvé teheti. Más esetben szorongóvá, visszahúzódóvá válhat, tétova és bizonytalan lesz.

A tanulási rendellenességeket legtöbbször részképességkiesések, egyes területeken történt fejlődésbeli elmaradások okozzák. Sok esetben valóban csak megkésett fejlődésről van szó, de gyakran igazi deficit áll az olvasás, írás, helyesírás vagy számolás terén mutatott gyenge teljesítmény mögött.

Igen gyakori tünet az egyensúlyérzékelés zavara és a bizonytalan testséma. A gyermek mozgása összerendezetlen, ügyetlen. Nem tud felmérni alapvető térbeli távolságokat, viszonyokat. Bonyolultabb mozgásformációkat nem képes pontosan végrehajtani. Gyakorta megbotlik, elesik. A koncentrációs képesség gyengesége kisgyerekkorban a mozgás terén jól megfigyelhető.

Nem tájékozódik megfelelően a saját testén. Nem tudja, milyen az, ha a bal lábát keresztbe teszi a jobb lába fölött, milyen a karkulcsolás. Hátát nem tudja homorítani-domborítani, stb. Gyakori a kézfej nemmegfelelő tartása, a szabálytalan ceruzafogás.

Nagyon fontos tünet a téri orientáció zavara. A téri tájékozódásban a saját test a kiinduló pont, a gyermek saját térbeli helyzetének tudatosítása teszi lehetővé a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetését. Amennyiben ebben zavar keletkezik, nem csak az olvasásban és írásban léphetnek fel problémák, hanem a számolási műveletek is nehézségekbe ütközhetnek. A tünetek jelentkezhetnek akár a balról jobbra való írás folyamatosságában, akár az iránytartásban, sorvezetésben, betűk számok, műveletek felcserélésében.

A nagy és finommozgás koordinációjának zavara, vagy fejletlensége feltűnik általában már az óvodás korban. A finommozgások fejlődésének egyik legdöntőbb szakasza a 6 éves kor körüli időszak. A gyerekeknél változó, hogy ez a fejlődés milyen ütemben halad. Sokszor csak az első iskolai év végére alakul ki a helyes ceruzatartás. Sokuk görcsösen tartja az íróeszközt, nehézséget jelent számukra az egy sorban való maradás, a megfelelő vonalvezetés. Percepciós zavarként társul a motoros deficitekhez az alakfelismerési zavar, térbeli relációk helyes felismerésének nehézsége.

Mutatkozhat gyenge ritmusérzék, gyakori az amuzikalitás, a nyelv alapvető ritmusát, zeneiségét nem érzékeli a gyermek, s ez a szótagolásnál, elválasztásnál jelentkezhet problémaként.

Előfordulhat a rossz beszédhang megkülönböztető képesség. Ez összefüggésben van a hallási figyelem fejletlenségével, a hanganalizálás gyengeségével. Ez alapjául szolgálhat a zöngés-zöngétlen hangok nemmegfelelő differenciálásának.

Sok tünet mögött az idegrendszeri feldolgozásnak a szokásostól eltérő módja, elmaradottsága állhat. A gyermek csak az egyszerre jelenlévő ingereket tudja hatékonyan feldolgozni, az egymásutániság felépítése nehézséget jelent. Sorbarendezési problémái lehetnek. Nehezen tanul meg szó szerint verseket, egymás után következő utasításokat nem tud követni.

Először meghökkentő, milyen kevés kapcsolat látszik némely fent leírt funkciókiesés, és az iskolai munka között, de ha alaposan elemezzük a jelenségeket, egészen könnyen érthetővé válik a kapcsolat, és ezzel a gyerek problémája is.

A tanulási zavarok felismerése

Már az óvodáskorban felfigyelhet a környezet a gyermek hiányosságaira. A megfigyelések alapján következtetni lehet a deficites képességre. Támpontok a gyermek megfigyeléséhez:

1. Rendezetlen, bizonytalan mozgás - egyensúly, térorientációs és testséma problémák.
2. Kialakulatlan oldaliság - testséma és térorientációs zavar.
3. A gyermek nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat, még akkor sem, ha bemutatják neki - testséma, térorientációs zavar, elmaradás a nagymozgások szintjében.
4. Figyelmetlenség - belső rendezetlenség, az egymásutániság felfogásának nehézsége, elterelhetőség, összefüggésben lehet az egyensúlyrendszer gyengeségével.
5. Rossz ceruzafogás - testsémazavar, finommozgási nehézségek.
6. Kusza rajzok, elmaradott rajzszint, a rajzolás elutasítása - térorientációs zavarok, a finommozgás fejletlensége.
7. Artikulációs problémák - beszédhang-megkülönböztetési nehézségek, sorbarendezési problémák.

A pedagógus néhány egyszerű eljárással megbizonyosodhat megfigyeléseinek helyességéről. A vizsgálatok megfigyelésjellegűek, a gyerekek teljesítményét korosztályukhoz illetve társaikhoz viszonyíthatjuk. A legtöbb eljárás csoportos játék, torna közben is alkalmazható, nem kíván elkülönítést, de ha csak így van módunk a gyermek megfigyelésére, számolnunk kell ennek torzító hatásával.

Egyik oldalról, a gyerek jobban teljesíthet, mert a társak utánzása, követése segíti. Előfordulhat, hogy amikor egyedül kell a feladatokat elvégeznie nem képes ugyanolyan szinten teljesíteni. Másrészről sok kisgyermek csoportos feladatok esetén nem eléggé motivált, és személyes kontaktusban sokkal jobban tud teljesíteni. Ezért a legszerencsésebb, ha többször különböző helyzetekben figyeljük meg a gyermekeket.

Testséma

• Mozgásutánzás (karemelés, lábemelés, fejkörzés, csuklókörzés, lábfejkörzés, cicahát-kutyahát, törökülés)
• Mutasson a kérdezett testrészre a gyermek (fej, kéz, láb, szem orr, fül, nyak, homlok, ál, csukló, könyök, hónalj, váll, térd, boka, ujjak megnevezése)
• Mutassa meg a testrészeket társán, játékmackón.

Az oldaliság kialakulása normális esetekben is elhúzódhat az iskolás évekre, de ez nem feltétlenül okoz komolyabb nehézségeket. A dominancia megerősödése azonban jelentősen segíti a térorientációs képesség fejlődését, ezért kiemelten fontos ismernünk a gyermeknek etéren éppen adott fejlettségi szintjét. Óvodáskorban elsősorban a domináns kéz nyújthat támpontot, így a kezesség megállapítása igen fontos része a tanulási zavarokra való hajlam vizsgálatának.

Kezesség

• Ujj és karkeresztezés - a domináns ujj illetve kéz van felül.
• Gyufaszedés időre egy kézzel - a domináns kézzel többet tud gyűjteni.
• Villanykapcsoló, kilincs használata - a domináns kezet használja.
• Tárgyak átvétele - a domináns kezet használja.

Térorientció

• Utasítás szerint különböző téri irányokban mozog a gyermek (előre, hátra, jobbra, balra, fel, le).
• Utasítás szerint környezeti tárgyakkal való viszonylatban is elvégzi a mozgásokat (elé, mögé, fölé, alá, tőle jobbra illetve balra, valamik közé, valamin túl).
• A fenti téri relációkat tárgyakkal is meg tudja valósítani.
• A fenti relációkat meg tudja nevezni (pl. a tábla a falon a szekrénytől balra van).

Koncentrációs képesség

• Féllábon állás idejét mérjük nyitott majd csukott szemmel (1 percnél nem kell tovább állnia).
• Szavakat vagy számokat mondunk, és egy adott szónál vagy számnál jeleznie kell.
• Nagybetűs mesekönyvben pl. az "s" ("kígyóbetűket") megmutatjuk, és megkérjük, hogy nézze végig az oldalt, és keresse ki a "s" betűket.

Finommozgás

• Gyöngyöt fűz, és mérjük tíz szem felfűzésének időtartamát.
• Egyre szűkebb csíkok között kell a gyermeknek ceruzájával végigmenni (3, 2, 1, 0.5, cm)
• Rajzoljon karikát, négyzetet, széket, embert (ez utóbbi a testséma szintjéről is sokat mondhat).

Ritmusérzék

• Egyszerű ritmusokat tapsolunk, amit a gyermek megismétel (tá-tá-ti-ti-ti, ti-ti-tá-tá-tá, stb.).

Artikuláció

• Kevéssé ismert, hosszú szavakat kell a gyermeknek megismételnie (pl. találékonyság, irgalmatlan, megszelidíthetetlen, társaságkedvelő, rezonancia).

Sorbarendezés

• Mozgássor megismétlése.
• Számsort mondunk lassan, és a gyermek ugyanolyan sorrendben megismétli.
• Képsorozatot kell megjegyeznie.

A gyermek megfigyeléséről érdemes rövid jegyzeteket készítenünk, ugyanis később segíthet a fejlődés ellenőrzésében. Sajnos manapság olyan nagy létszámúak sok óvodában a csoportok, hogy az óvónő nem is tudná észben tartani a gyerekek képességeit.


A fenti vizsgálatokat az általános iskola első osztályába érkező gyerekekkel érdemes elvégezni, hogy lehetőleg már év elején kiderüljenek az esetleges deficitek. A későbbiekben a gyermek teljesítményében mutatkozó hiányosságok elemzése segíthet a probléma azonosításában. Nézzük meg, hogy a szülő és a pedagógus milyen nehézségekkel, hibákkal találkozik az iskolás gyerek teljesítményében (Porkolábné Balogh Katalin nyomán), és ezek hogyan köthetők egy-egy funkció gyengeségéhez:

1. Kusza írás, bizonytalan vonalvezetés, betűk nagyságának egyenetlenségei - szem-kéz koordináció, finommozgás fejletlensége, elmaradás a látás- és tapintásészlelésben.
2. Betűk, szavak felismerési nehézségei, hiányos betűforma, ékezetelhagyás, szó vagy betűkihagyás - egészlátás, alakszervezési folyamat fejletlensége, elmaradás a testséma és látásészlelés területén.
3. Az olvasás olyan típusú zavarai, amikor a gyerek nem ismeri meg a megtanult betűket, szavakat, ha azok más nagyságúak, színűek - alak- és formaállandóság fejletlensége, testséma, látásészlelési elmaradás.
4. Betűk, szótagok felcserélése, szóköz és sorköz be nem tartása - sorbarendezés nehézsége, térészlelés hiányossága, térorientáció elmaradottsága.
5. A d-b, d-p betűk gyakori összetévesztése, betűk, számok fordított írása - sorbarendezés nehézsége, iránytévesztés, térorientációs elmaradottság.
6. Hangok differenciálásának nehézségei - artikulációs problémák, hallási észlelés elmaradottsága.

A tanulási zavarok felismerésénél kell szólni két speciális esetről. Az azonosítási munka egyik nehézsége, hogy a szociokulturálisan hátrányos helyzetű gyerekek a tanulási zavar tüneteit mutatják gyakran, pedig nehézségeiket általában a kulturális elmaradottság okozza. Természetesen gyakran jár együtt a tanulási zavar alacsony szociokulturális háttérrel, de a kettőt meg kell különböztetni. Az alacsony színvonalú családból érkező gyermek olvasási problémái, nyelvi nehézségei szókincshiánynak, a környezet alacsony nyelvi kultúrájának következménye. Ezeknek, az áldiszlexiás gyerekeknek a fejlesztése elsősorban verbális képességeik fejlesztéséből áll. Segíthet az azonosításban a gyermekek füzetének és munkájának elemzése. A "valódi" tanulási rendellenességeket mutató gyerekek munkáját jellegzetes és következetes hibázások jellemzik.

Másféle problémát jelentenek az igen jó képességű, kiemelkedő intelligenciájú tanulási zavarokkal küzdő gyerekek. Náluk a felismerést megnehezíti, hogy megfelelő technikáik vannak hiányosságaik elfedésére. Eszükkel megoldják a tesztfeladatokat, de kifogástalan iskolai teljesítményre nem képesek. Náluk az segíthet, ha már egész apró jeleket komolyan veszünk. Értelmes gyerekeknél se törődjünk bele, hogy nem tud rajzolni, vagy szétszórt, esetleg "lusta, pedig tudna", hogy rossz a mozgása, vagy figyelmetlen. Ezek a tünetek jelei lehetnek tanulási rendellenességnek még akkor is, ha minden vizsgálati feladatot többé-kevésbé sikeresen teljesített a gyermek.

A tanulási zavarok azonosítását segítheti a szülőkkel folytatott beszélgetés. Rendellenesség kialakulását valószínűsítheti, ha terhességi komplikációk léptek fel, a gyermek születése nehéz volt, besárgult, vagy légzési problémái voltak, koraszülöttként jött világra. Kisgyermekkori sérülések, súlyos, magas lázzal járó betegségek szintén okozhatnak kisebb idegrendszeri eltéréseket, amelyek az egyébként egészséges gyermek iskolai megfelelését akadályozhatják. A családban előforduló tanulási zavarok vagy balkezesség az örökölhetőség miatt megjelenhetnek a gyermeknél.

A tanulási zavarok megelőzése és terápiája

A tanulási zavarok megelőzése

A tanulási zavarok tekintetében igen fontos szerepe van a megelőzésnek. Lehetőség szerint biztosítani kell a kisgyermekek észlelési és mozgási, úgynevezett szenzomotoros képességeinek fejlődését. Ingergazdag környezettel, a gyermeknek minél sokfélébb apró kihívással teli elfoglaltság biztosításával a legtöbb esetben megelőzhetjük a tanulási nehézség kialkulását, vagy csökkenthetjük annak súlyosságát.

A legtöbb gyermeknek elegendő fejlődéséhez a környezetadta ingermennyiség és minőség, de még az egyébként megfelelően fejlődő kicsinyek képességeit is ugrásszerűen növelik a fejlesztő foglalkozások. Ezek a foglalkozások nem jelentenek külön megterhelést sem a gyermeknek, sem a környezetnek. Lényegében olyan játékokról, szokásokról van szó a megelőzésben, amely a normális gyermekkornak része.

Az egyik legfontosabb eleme a tanulási zavarok megelőzésének a felolvasás. Már kiscsecsmőkorban énekeljünk, verseljünk a gyermeknek. A nyelv zeneiségét, ritmusát egész kicsi korban felfogja, és ez segíti nyelvi készségeinek fejlődését. A verseket énekeket kétéves kortól kezdve kiegészíthetik rövid történetek, mesék. Az esti lefekvés előtti felolvasás nemcsak a gyermek fejlesztését szolgálja, de kellemesebbé teszi az elalvás előtti időszakot, ami egyébként meglehetősen zaklatott lehet (vacsora, rendrakás, tisztálkodás, öltözködés, ágyazás, stb.). Az óvodában is jól kihasználható mesélésre a délutáni alvás előtti időszak. A mindennapra legalább egy mese mind a családban, mind az oktatási intézményben (tehát az iskola első éveiben is) szabály kellene hogy legyen.

A felolvasások hatása igen sokrétű. A gyermeknek nem csak a szókincse gyarapszik, de az irodalmi nyelvet, az olvasott szöveg fordulatait is elsajátítja. Ehhez tudnunk kell, hogy a beszélt nyelv és az írott nyelv jelentősen eltér egymástól, ezért mikor a gyerekek iskolába kerülve olvasni tanulnak, gyakran előzetes tapasztalatok hiányában egy új nyelvet is el kell sajátítaniuk.
A felolvasások másik nagy fejlesztő hatása, hogy a gyermeknek sorban kell követnie az eseményeket, vizuális ingerek nélkül saját képzetet alakítva a történet minden egyes eleméről. Ezzel a sorbarendezéssel, és saját képzet kialakításával az olvasáshoz szükséges alapvető képességei fejlődnek.

A harmadik, és nem kevésbé fontos hatása a rendszeres felolvasásoknak, hogy az irodalmat megszeretteti a gyermekkel, igényt alakít ki az írott világ iránt. A televízió, video és számítógépek igen fontos, és megfelelő használattal fejlesztő elemei a gyermek világának, de ugyanakkor konkurensei a könyveknek. Az olvasás iránti igény kialakításával nő a gyermek motivációja annak elsajátítására és a későbbiekben való folyamatos alkalmazására. Éppen ezért nagy hiba, hogy sok családban, és mondhatni minden iskolában megszüntetik a felolvasásokat ahogy a gyermek már maga tud olvasni. A még gyenge olvasási képességgel nem jut hozzá az irodalmi élményhez, és ez kedvét szegheti. Érdemes a felolvasásokat legalább addig folytatni, amíg már a gyermek rövidebb regényeket maga is könnyedén elolvas. Ez azt jelenti, hogy 8-9 éves kora előtt ne hagyjuk magára teljesen az olvasásban.

A tanulási zavarok kialakulásának megelőzésében kulcsfontosságú a széleskörű mozgásfejlesztés. A gyermeknek minél több lehetősége legyen testének megismerésére, mozdulatainak próbálgatására, téri tapasztalatok megszerzésére. Legyen ruházata minél könnyebb, hogy szabadon mozoghasson, nyáron veszélytelen helyeken sokat legyen mezitláb. Másszon minél többet a földön, széken, padon, mászókára és fára. Lehetőség szerint verbálisan is ismerje meg testét, tanulja meg a téri viszonyokat. Erre az együttes tevékenységek akár sport, játék (pl. a játékos birkózás is ide tartozik), akár konyhai segítség, vagy barkácsolás, kerti munka igen alkalmasak. Ezek a tevékenységek mind családban, mind oktatási intézményben a mindennapok részét képezhetik.

Sok kifejezetten fejlesztő játékot is játszon a gyermek. A népi és gyerekjátékok legtöbbje a testséma kialakulását, a térorientáció fejlődését elősegítő elemeket tartalmaz ("Kint a bárány bent a farkas", "Erre csörög a dió,....", "Hol szólsz kispajtás?", stb.).

A társas- és kártyajátékok amellett, hogy nagy élvezetet jelentenek, nemcsak a gyermek társas készségét, logikáját növelik, de kezeinek finommozgása, az irányok megismerése, megtapasztalása által szenzomotoros képességeire is fejlesztően hatnak, és így áttételesen az írás, olvasás és számolás elsajátításában segítenek.

Mindenféle játék, amely célzást kíván fejleszti az észlelés és mozgás összehangolásának képességét. Célbadobás, labdajátékok, gombfoci, de egy csúzli is fejlesztő hatású. Minél többféle, a test különböző részeinek használatát kívánó célzójátékot játszik a gyermek, annál szélesebbkörű fejlődés tapasztalható a szenzomotoros képességek terén.

Koncentrációs képességet növelő hatású minden egyensúlygyakorlat. Az iskolai képességek kialakításához tartozik, hogy a gyermek képes legyen mozgásának, gondolkodásának összpontosítására, vagyis megfelelő szinten tudjon figyelni. Az egyensúlyrendszer ingerlése segít a rendezettség kialakításában. Azok a tevékenységek, amelyek erre a területre hatnak fejlesztik a koncentrációs képességet. Az egyensúlygyakorlatokon kívül mindenfajta forgás, hintázás és sportok, mint például úszás, korcsolyázás, sízés, torna, hatékonyan segíthetnek a figyelmi képességek erősödésében.

A fenti tevékenységek legtöbbje nem szokatlan a kisgyermekekkel foglalkozók számára. Felsorolásuk és a tanulási zavarok kialakulásának megelőzésében játszott szerepük elemzése azért szükséges, mert megváltozott világunkban éppen ezeknek a tevékenységeknek kárára jut több a különböző audio-vizuális eszközökből a gyermekeknek. Rengeteg inger éri őket, a környezet ingergazdagsága bizonyos szempontból megnövekedett, de harmónikus fejlődésükhöz szükséges az ingerek különböző fajtáinak biztosítása, a gyerekeket érő hatások minőségének tudatos ellenőrzése. Egészséges gyermekeknél általában nem jelent problémát, ha egy-egy területen valamivel kevesebb tapasztalatra tesznek szert, de ha akárcsak egy kis idegrendszeri hajlam mutatkozik (és ez egyre gyakoribb, már csak a megnövekedett kémiai terhelés miatt is, amely igen erősen befolyásolja az idegrendszer fejlődését és működését), már könnyen tanulási nehézségek kialakulásához vezethet a hiányos környezeti ingerlés.

A mindennapi fejlesztés megfelelő ismeretek birtokában szinte észrevétlenül beépíthető a gyermek életébe. Az óvodákban és iskolákban tanító pedagógusoknak lehetőségük van ezen ismereteknek munkájukban való felhasználására, és a családok felé történő továbbadására, így saját hatékonyságuk növelésére is.

A tanulási zavarokkal küzdő gyerekek terápiája

Amennyiben a kis tanítványok között olyanokat találunk, akik tanulási zavarokra utaló tüneteket mutatnak, vagy vizsgálataink, megfigyeléseink alapján részképességhiányokat fedezünk fel, bármilyen enyhék a tünetek, foglalkoznunk kell velük. Az óvónőnek, tanítónőnek tapasztalata és felkészültsége szerint mérlegelnie kell, hogy a fejlesztést el tudja-e maga végezni, vagy specialistához küldi a gyermeket. Előfordulhat, hogy igen nagy megeröltetést jelentene a családnak a gyermek megfelelő szakemberhez juttatása, esetleg egyáltalán nincs mód rá (pl. kisebb településeken). Lehetnek a hiányosságok elég apróak, amelyek korrekciója nem haladja meg a pedagógus kompetenciáját. Ilyenkor jó, ha a fejlesztést helyben, az óvónő vagy tanítónő el tudja végezni.

Ha szakemberek állnak rendelkezésre, mindenképpen érdemes konzultálni, mert biztonságot ad a további munkához. Súlyosnak tűnő esetekkel feltétlenül forduljon a szülő vagy a pedagógus specialistához, akinek kifejezetten az a munkája, hogy ezeknek a gyerekeknek segítsen. Akár felvállalja a terápiát a pedagógus, akár nem, mindenképpen biztosítania kell, hogy a gyermek megfelelő fejlesztéshez jusson.

A tanulási zavar előjelei már óvodáskorban mutatkozhatnak, és jó, ha már akkor felfigyel rá a környezet, mert 3-6 éves korra esik az iskolai készségek kialakulásához szükséges egyik igen fontos képességcsoport, az úgynevezett szenzomotoros funkciók szenzitív periódusa. Az egyes képességterületek szenzitív periódusuk alatt fejlődnek a legnagyobb mértékben, és ekkor fejleszthetőek is a leghatékonyabban. Az óvodáskorban és a kisiskoláskor elején az érzékelés és mozgás finom összerendezése zajlik. A gyerekek ekkor válnak képessé az írás, olvasás, számolás elsajátítására. A fejlesztés leghatékonyabb módja pedig, az életkornak legmegfelelőbb tevékenység, a játék felhasználása.

Óvodáskorban a megelőzésben használt tevékenységek célzott alkalmazásával, különböző fejlesztőjátékokkal korrigálható a részképességekben történt lemaradás. Egyéni illetve kiscsoportos foglalkozásokra is szükség lehet, vagy személyreszóló fejlesztési tervet kell készíteni a gyermek képességeinek ismeretében. A terápiának a lemaradó részképességek fejlesztésén kell alapulnia. A fő területek, amelyek a fejlesztésben is jelentős szerepet játszanak: testsémaészlelés, tér-irányészlelés, egyensúlyérzék, látási, hallási, tapintási észlelés, téri és idői rendezettség. Fejlesztő játékkatalógusok és munkafüzetek, munkalapok állnak rendelkezésre a foglalkozásokhoz, amelyekről bővebben egy következő cikkben lesz szó.

A tervszerűen kialakított terápia kiegészítéseként általánosan fejlesztő játékokat és tevékenységeket kell a gyermek mindennapjaiba beépíteni mind az óvodában mind az iskolában. Általánosan fejlesztő hatású az origami, tangram és mindenféle kirakós játék, mozaik, labirintusok, számösszekötős játékok, memorik, társasjátékok, kártyajátékok, szókitalálós és találós kérdések, mese, vers, ének, rajz, agyagozás, bábozás, népi játékok. stb.

Sajnos legtöbbször csak az iskolába kerülve derül ki, hogy a gyerek nem tud teljesíteni. Állandóan korrepetálásra jár, ami általában igen csekély eredményt hoz, és az iskolai munkában egyre nagyobb lesz a lemaradása. A tanulási zavarokkal küzdő gyermeknél az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapvető készségek nem alakultak ki, de még ebben az időszakban sem késő, hogy minél játékosabban, tehát a gyerek belső késztetését felhasználva segítsünk.

A fejlesztés az iskola első két osztályában már sokkal célzottabb kell hogy legyen, és a feladatlapok kifejezetten az írás, olvasás és számolás előkészítését célozzák, de ugyanúgy mint korábban is, mindenképpen az alapfunkciók megfelelő szintre emelése kell hogy vezesse a terápiát.

Amennyiben csak harmadik-negyedik osztályban derül ki a tanulási nehézség, vagy a fejlesztés ellenére sem ért el megfelelő szintet a gyermek erre az időszakra, mindenképpen specialistához kell fordulni. Az iskolában ekkor is sokat lehet még segíteni, de az életkor növekedésével egyre nehezebb a teljes siker elérése. Az idegrendszer képlékenysége csökken, a hiányzó funkciók szenzitív periódusától egyre távolabb kerülünk, így a fejlesztést ki kell hogy egészítse olyan technikák tanítása, amelyek az írás, olvasás és számolásbeli nehézségeken segítenek.

Fejlesztés, segítség 3. 4. osztálytól kezdve:

• Értelmetlen szótagok olvasása segít, hogy ne találgasson, hanem sorban olvassa a betűket.
• Helyesírási szabályokat tanultassuk meg, fogódzókat, összefüggéseket adjunk.
• Soha ne hagyjunk hibásan leírt szót a füzetben, még aláhúzva sem, csak kijavítva.
• Rendszeresen írassunk rövid másolást, először csak szavakat, majd mondatokat.
• Szószerinti tanulásra (pl. vers) hagyjunk több időt.
• Használjon a gyermek magnót a tanuláshoz.
• Idegen nyelvek tanulása igen nehéz, de teljesen ne mondjunk le róla. Hang- és videokazetták a beszélt nyelv elsajátításában segítenek.
• A számítógép használata, szövegszerkesztő és más segédprogramok már most sem elérhetetlen segítő eszközök.
• A számolási nehézségekkel küzdő gyermekek közül sokan nem az ujjukon, hanem a vonalzójukon számolnak, de akár mutatós óra számlapján is tudnak számolni.
• Ha lehet tanítsuk meg szorobánon számolni a tanulási zavarokkal küzdő gyereket.
• Dolgozatok alkalmával is engedjük meg segédeszközök használatát diszkalkúliás diákunknak. Ha matematikai gondolkodását és nem számolási képességét nézzük, akár számológép használatát is engedélyezhetjük.

#1 Dr.BauerBela

---