Az antibiotikumok nagyon hatásos
gyógyszerek, melyekkel számos, életveszélyes fertőzést lehet meggyógyítani.
Régen baktériumokból vagy gombákból vonták ki őket, ma már nagyon sok a
szintetikus, kémiai úton előállított vegyület. Az antibiotikumok vagy elölik a
kórokozókat, vagy meggátolják szaporodásukat, és így a szervezet saját védekező
mechanizmusa küzdi le a fertőzést. Felfedezésük előtt emberek milliói haltak
meg ma már könnyen kezelhető betegségekben. Ugyanakkor az antibiotikumokkal sok
kárt is lehet okozni, ha nem helyes módon alkalmazzuk őket. Az alábbiakban
néhány gyakorlati kérdést foglalok össze az antibiotikum használattal
kapcsolatban.
Használhatók-e
az antibiotikumok minden fertőzés ellen?
Nem. Az antibiotikumok a
baktériumok, néhány parazita és kivételesen egy-egy gomba okozta megbetegedést
gyógyítanak, de nem alkalmasak vírusok okozta fertőzések kezelésére. A legtöbb
megfázás, köhögés, torokfájás, sőt hasmenés oka is vírusfertőzés.
Milyen
antibiotikumokat ismerünk?
Az antibiotikumokat kémiai
szerkezetük alapján számos nagy csoportba lehet osztani. A múlt század
harmincas éveiben az angol Fleming által elsőnek felfedezett penicillin mellett
ebbe a csoportba sok más, félszintetikus, szélesebb hatásspektrumú penicillin
származék tartozik. Ismerjük a cephalosporinok több generációját, az
aminoglykozidákat, az fluoroquinolonokat, a tetracyclineket, a makrolid
csoportba tartozókat vagy például a szulfonamidokat, és még sok mást. Jellemző
ezekre a csoportokra, hogy hatásspektrumuk, mellékhatásaik különböznek, és
meghatározott felhasználási területük van.
Hogyan
lehet kiválasztani a megfelelő antibiotikumot?
Az egyes antibiotikumok csak a
baktériumok vagy más kórokozók bizonyos csoportjai, törzsei ellen hatásosak. A
baktériumokról általában ismert, hogy mely antibiotikumra érzékenyek (vagyis
hat ellenük a szer) és az orvos általában ennek megfelelően választja ki az
adandó szert. Ez történhet tenyésztés alapján (súlyosabb, komplikáltabb
esetekben) vagy empirikusan, a gyakorlati tapasztalat alapján. A vérből,
vizeletből, torokváladékból, székletből kitenyészett kórokozó laboratóriumi
körülmények között érzékeny lehet valamilyen antibiotikumra (vagyis a gyógyszer
elpusztítja), de ez sajnos nem mindig jelenti azt, hogy a gyógyszer „in vivo”,
vagyis a betegben is hatásos. Ennek oka a többek között a gyógyszerek
felszívódásában, a betegség helyéhez való eljutásban és a kiürülés, lebontás
gyorsaságában keresendő, melyekben jelentős egyéni különbségek vannak.
Mit
jelent az antibiotikum-rezisztencia?
Antibiotikum-rezisztenciáról akkor
beszélünk, ha a gyógyszer „in vitro” vagyis laboratóriumi körülmények között
sem képes elpusztítani a baktériumot. Ennek oka többnyire az, hogy a baktérium
a gyakori antibiotikum használat, vagy az alacsony dózisok miatt mintegy
„hozzászokik” a gyógyszerhez, és ezt a tulajdonságát továbbadja a következő
generációknak. Ez nem jelenti persze azt, hogy egy másik antibiotikum nem
hatásos a baktérium ellen, de egyre több olyan baktériumtörzzsel találkozunk,
amely nagyon sok antibiotikumra rezisztens, sőt, ritkán ugyan, de akadnak
olyanok is, amelyek ellen egyáltalán nem találunk hatásos szert.
Hogyan
előzhetjük meg az antibiotikum-rezisztenciát?
Nagyon fontos, hogy csak akkor
használjunk antibiotikumot, ha erre tényleg szükség van. A legtöbb felsőlégúti
hurutot, náthát vírus okozza, ilyenkor az antibiotikum használata felesleges,
sőt káros. Ha viszont tényleg szükség van rájuk, akkor addig és abban az
adagban kell használni őket, ahogy az orvos előírja. Az antibiotikumokat
általában 5-7-10 napig kell szedni, még akkor is, ha a tünetek előbb
megszűnnek. Az antibiotikumokat csak orvosi előírásra használjuk, soha ne
tegyük meg önkéntesen, hogy az otthon „elfekvő készletből” saját belátásunk
szerint szedjük őket. Fontos, hogy betartsuk az utasításokat, például hogy
naponta hányszor szedjük, éhgyomorra vagy éppen evés közben, milyen adagban (gyerekek!),
és hogy milyen más gyógyszerrel szedhető vagy nem szedhető együtt.
Mellékhatások,
allergia
Az antibiotikumoknak, mint szinte
minden gyógyszernek, számos mellékhatása van. A leggyakoribb, majdnem
mindegyikre jellemző mellékhatás a gyomor és bélrendszeri panaszok megjelenése,
hasi fájdalom, hasmenés, émelygés. A tünetek oka rendszerint a bél
baktériumflórájának megváltozása. Ismert, hogy a szervezet egészséges
működéséhez szükség van a bélbaktériumokra, amelyek a szervezet
védekezőképességének kialakításától, számos tápanyag emésztésén keresztül a
vitamintermelésig nagyon sok funkciót töltenek be. Ha ezek a baktériumok
károsodnak, – mert az antibiotikumok ezek egy részét is elölik – különböző,
néha súlyos tünetek, esetleg betegség is felléphet. Probiotikumok („hasznos”
baktériumokat tartalmazó készítmények) adása az antibiotikus kezelés mellé
segíthet ezeknek a tüneteknek a megelőzésében. Más típusú, súlyosabb
mellékhatások is ismertek, máj-, vese-, csontvelő-károsodás, de ezek
szerencsére ritkák.
Gyakran hallani az antibiotikumok
okozta allergiáról. Bár ez előfordul, gyakorisága valószínűleg sokkal kisebb,
mint ahányan hiszik magukról, hogy allergiában szenvednek. Az antibiotikumok
adása vírusfertőzés esetén például okozhatja, hogy a vírus okozta kiütést
összetévesztik az antibiotikumra adott allergiás reakcióval. Súlyos, igazi
allergiás reakció is előfordul persze, ez az ún. anaphylaxiás reakció,
vérnyomáseséssel, a torok és a gége duzzanatával, nehézlégzéssel. Ez az állapot
azonnali orvosi beavatkozást igényel, de szerencsére igen ritka. Általában
elmondható, hogy enyhe allergiás tünetek, viszketés, bőrkiütés esetén továbbra
is szedhető az antibiotikum, de kétség esetén jobb az allergia kivizsgálása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése