Kedvenc gyerek a családban: létezik a szülői kivételezés?

Ha egy többgyermekes családban vitát szeretnénk kezdeményezni, tegyük fel a kérdést: ki anya kedvence? A legtöbb édesanya ragaszkodik ahhoz, hogy egyenlően szereti gyermekeit, míg sok gyerek azt mondja, hogy anyának van titkos kedvence otthon.

Kellemetlen téma, talán tabu is társadalmunkban, és egy kissé provokatívnak is tűnhet, ugyanakkor létező jelenség. Kíváncsi voltam arra, hogy mit írnak erről a kutatások. Nehéz egy ilyen érzékeny területet vizsgálni, hiszen az anyák – még ha szívük mélyén tényleg éreznek némi különbséget a gyermekek felé irányuló szeretet között - nem szívesen ismerik el.

A szülői preferenciák bizonyos esetei sokszor szükségszerűek és helyénvalóak is. Például egy újszülött érkezése természetesen nagyobb figyelmet igényel, mint az idősebb testvér. Ugyanez igaz, amikor egy beteg gyermek él a családban. Az ilyen helyzetek nagyobb szülői részvételt igényelnek, elvonva a figyelmet az egészséges gyermekről.

A szülői kivételezéssel kapcsolatos felmérések során felismerték, hogy mind az észlelt, mind a valódi kivételezés létezik a szülőknél gyermekeik felé. Különböző tanulmányokat végeztek, ahol a szülőket és a serdülőket, vagy a felnőtt korú gyermekeket kérdezték arról, vajon a szülők egy vagy több gyermekükkel máshogy bántak-e, mint a többiekkel.

Úgy képzeljük, hogy a szülők egyformán szeretik gyermekeiket – ez azonban nem mindig van így. Gyakran előfordulhat, hogy egy szülő az egyik gyermekét előnyben részesíti a másikkal (másikakkal) szemben, amely tartós hatással lehet mind a szülőre, mind a gyermekre, valamint a testvérekre egyaránt.

A szülői kivételezés általában a gyermek fejlődésének korai szakaszában kezdődik és jellemzően felnőttkorban is eltart. A kutatások azt találták, hogy a kivételezést befolyásolja:

• a születési sorrend
• a nem
• a gyermek személyisége

A születési sorrend

Felmerült az az elgondolás, hogy a születési sorrend oly módon befolyásolja a kivételezést, hogy a gyermek megszületésével a szülő továbbélési ösztöne kel életre. Evolúciós szempontból a szülők nagy energiát fektetnek az elsőszülött gyermek túlélésébe, nemcsak abban a reményben, hogy a gyermek hosszú életével fenntartja a családi genetikát, hanem biztonságot nyújt az idősödő szülő gondozásához is. Ezért érdemes (tudat alatt) több erőforrást adni az elsőszülöttnek, mint a többi gyermeknek. Az elsőszülött ráadásul az első gyermeket is képviseli, aki a legnagyobb figyelmet kapja, hiszen még nincsen(ek) jelen a versengő testvér(ek).

Másrészről, az utoljára született gyermekek is könnyen kedvenccé válnak. Hasonlóan az elsőszülöttekhez, az utoljára születettek is egyedül maradnak, ők élnek legtovább a szülői házban, és nekik sincs fiatalabb versenytársuk otthon. Ebből következik, hogy egy háromgyermekes családban a középső gyermekek azok, akik a legkisebb figyelmet, támogatást kapják szüleiktől, éppen ezért a családi kapcsolatok kevésbé érdeklik őket.

Anyja fia, apja lánya, vagy anyja lánya, apja fia?

A nemek tekintetében a kutatások számos megállapítást kínálnak. Az első az, hogy az anyák hajlamosak az elsőszülött fiuk előnyben részesítésére, és az apák pedig az utolsó szülött lányuk preferálására. Bár a kivételezésnek ez a formája létezik, az anyák lányaikkal való kapcsolata sokkal szorosabb a fiaikéhoz képest. Ezt nemcsak a nemek közti hasonlóság magyarázza, hanem érzelmi beállítottságuk, érzékenységük is.

Az érzelmi beállítódás azonban nem az egyetlen olyan jellegzetes vonás, amely befolyásolja a szülői preferenciát.

• A szülők általában több időt töltenek és közelebb kerülhetnek az azonos nemű gyermekekhez.
• Mozaikcsaládokban a szülők biológiai gyermeküket részesítik előnyben a mostohagyermekekhez képest.
• A patriarchális családokban a szülők egyszerűen a fiúkat tekintik gyermeknek.

A gyermek személyisége

A gyermek személyisége és viselkedése szintén befolyásolhatja a szülők bánásmódját. A szülők kedvesebben viselkednek a kellemes és ragaszkodó gyermekekkel, és több fegyelmet irányítanak a deviáns viselkedést gyakorló gyermekekre is. Mivel a lányok általában melegebbek és kevésbé agresszívak, mint a fiúk, a szülők általában a lányokat támogatják a fiaik felett (nemcsak a patriarchális kultúrákban). 

A  kedvenc gyermek számára számos pozitív következménnyel járhat a reflektorfény. Nagyobb jóllétben nőnek fel, több erőforrásban részesülnek (mind interperszonális, mind anyagi javakban), mint testvéreik, és nagyobb autonómiát is kapnak általában – ezek mindegyike ösztönzi az érettség és a felelősségvállalás fejlődését. Azok a gyermekek, akik úgy érzik, vagy valóban háttérben vannak testvéreikkel szemben, hajlamosak lehetnek depresszív tüneteket produkálni, alacsonyabb az önbecsülésük, problematikusabbak a testvéri kapcsolataik. Érthető módon, a szülői különbségtétel a testvérek között jelentős hatással bír(hat). A testvérféltékenység mindig is létezett, amelynek a nem megfelelő kezelése/ vagy a kezelés hiánya komoly következményekkel járhat, ami a gyerek felnőttkorára is kihathat.

Vajon a gyermeknek mi a szerepe a kedvenccé válásban? A testvérek közti rivalizálás határozottan kapcsolódik a kedvenc státusz megszerzéséhez. Ez a fajta viselkedés talán a túlélésért folytatott küzdelem legalkalmasabb módjának tűnik egy ösztönösen viselkedő gyermeknél, aki azért küzd, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások többségét megkapja – legalább az egyik szülő figyelmét.

A valóság az, hogy mindannyian olyan egyéniségek vagyunk, akik különböző igényekkel, eltérő képességekkel, érdeklődési körrel rendelkezünk. A legkiegyensúlyozottabb és legnagyobb szeretetben élő család sem garantálja, hogy nincs súrlódás, versengés, vagy hogy mindig egyenlően oszlik a figyelem a gyermekek között. A másik pedig az, hogy többféle szeretet létezik...

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, csatlakozz hozzánk a 7köznapi pszichológia Facebook oldalán. #1 Dr.BauerBela

---