A SZATMÁRI PIACTÉR GYERMEKKOROMBAN
Elékezetembe vésődött egy kép ami a város főterét ábrázolja –ahol a kopár városközpont, még vásártér volt a XX-dik század elején.Még az én gyermekkoromban is ez tárult elénk. A szatócsok,kofák,mindenféle magántermelők kavalkádja között, bőválasztéku árurengeteg és a mindennenemü édességeket kináló zsidó eladó kinálta áruját és harsogta a mondókáját-Sárgarigó,kanveréb-jertek ide közelébb,husz fillér az ára elolvad a szádba. Vásári szabók a készruhákkal,ünnepi csizmákat készitő –csizmadiák,kalaposok,kötélverők,asztalosok kinálták áruikat. Az utánuk maradó szeméthalmazok még ma is előttem vannak
A szerdai nap mindig nagyon terhes és mozgalmas nap volt a családban,a piaci bevásárlás napja.A piaci felhozatal nagyon gazdag volt.Gyalog tettük meg az utat/nem lévén más közlekedési eszköz/ és cipeltük a vásárolt termékeket az Ötvös utcai/a régi fogászati poliklinika/utcájából,valamint a régi poliklinika kis utcájából.Szerettem a mamával a piacra járni,de annál kevesebbet cipekedni.Rántani való csirkétől,tömött libáig és pecsenye kacsáig mindent lehetett kapni,és természetesen nem a mai –indián-termékeket.Sok esetben egy 1o kilós liba vagy egy nagyobb dinnye még az étvágyadat is elvette a cipekedés miatt.A libavásárlás külön szertartás volt hogy annyit tapogatták lapogatták szegény jószágokat a zsidó asszonyok hogy már jómagam is megsajnáltam szegény állatokat..A tragédia akkor tetőzött amikor apám volt a soros, és ő ment libát vásárolni.A refrén majdnem mindig ugyanaz volt anyám részéről-hát nem tudtál kiválasztani egy valamira való libát-ez a Morzsa/a kutyánk/ fél fogára sem elég,még a máját sem tapogattad meg....akkor fordult meg először a fejemben hogy nem házosodok meg soha....
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése