SEGÉDERŐK
Könyveket, blogbejegyzéseket, tanácsokat tudok adni, egyet nem tudok: mindenki mellé odállítani azt a néhány segéderőt, akire szükség lenne néha, amikor gyermeknevelési problémákat igyekeztek éppen megoldani.
Lássuk, kikre lenne szükség:
1. Egy vállveregető ember, aki megdicsér, ha túléltél egy nehéz napot – így nagyobb önbizalommal kezdhetnéd a következőt
2. Egy bólogatós ember, aki bíztat, amikor már kezded feladni és megnyugtat, amikor elbizonytalanodsz
3. Egy gyakorló nagymama, aki nehéz napokon kiveszi a kezedből a babát és vigyáz rá 1-2 órát, amíg te pihensz egy kicsit
Sajnos azonban a tudomány még nem áll olyan szinten, hogy minden tanfolyamunk mellé ilyen segéderőket rendeljünk, ezért marad az anyuka, akinek mindhárom szerepben helyt kell állnia:
- megdicsérned magad, ha a babád kiegyensúlyozott és boldog, ha sikerült megfejtened, mi a baja és segítened rajta,
- biztatnod magad, ha már mindent bevetettél és a dolgok nehezebben alakulnak, mint arra számítottál,
- meggyőznöd magad, hogy nem veled van a baj, a gyereked is teljesen normális, és nincs okod aggodalomra,
- és (hát ez a legnehezebb) fizikailag és lelkileg is állni a sarat a teljesítőképességed határain túl is (eddig legalábbis azt gondoltad, ezek a teljesítőképességed határai, a gyerekek megtanulják ezeket maximálisra tágítani, ne küzdj ellene, ez ezzel jár – csak senki nem szól róla, rajtam kívül)
Jó lenne egy ilyen kis segítőcsapat nem? Szerencsére mindannyiunknak vannak olyan emberek az életében, akik segíthetnek neki ebben, csak meg kell keresni őket. Nem lehetetlen például megoldani, hogy néha 1-1 órára valaki vigyázzon a babára, amíg te szundikálsz egyet. Ha nincs nagymama, hát jöhetnek a barátnők, szomszédok és nem muszáj feltétlenül neked addig elmenned otthonról, az is jó lehet a pihenésre, ha valaki eljön egy kicsit beszélgetni és közben kettesben babáztok, így egy rövid időre lekerül a válladról a babaszórakoztatás nehézsége, áldás lehet egy-egy fél nap, amikor valaki átugrik beszélgetni egyet, mert nem csak az a pihenés, ha alszol, az is, ha a megszokott rutinból kicsit kikeveredsz akár csak arra a néhány órára is.
Aztán ottvan a vállveregetős ember. Van, aki számára a babázás olyan természetes, mint a lélegzetvétel, van, aki számára kihívás és nagyon fárasztó egyben, akinek jóval a megszokott fizikai határain túl kell teljesítenie, például, mert eleve nem jó alvó, nem bírja az állandó készenlétet, vagy mert kibírhatatlan fájdalom neki a szoptatás, ilyenkor igenis kell a dicséret, a bíztatás. Jó, ha a párod megteszi neked azt, hogy elismeri, amit csinálsz, amit teszel nap, mint nap a babáért. De ez nem mindig alakul így. Ismerek olyan anyukát, akit az anyukája szokott megdicsérni, milyen ügyesen helytáll a baba mellett, de lehet a dicsérőember egy barátnőd vagy a testvéred is, végső esetben pedig kezdj el naplót írni, írd le, mi mindent élsz át nap mint nap és dicsérd meg magad érte, hogy végigcsináltad.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése