HA A GYERMEK NEM ESZIK I.
A rossz evő gyerek őrületbe kergeti a szüleit, s olyan intézkedésekre kényszeríti őket, amelyek aztán végérvényesen elveszik a kedvét az evéstől.
Ha a gyerekek nem akarnak enni, szüleik a legelképesztőbb ötleteket és rituálékat találják ki, hogy mégis rábírják az apróságot néhány falat zöldség vagy egy-egy kanál püré elfogyasztására. A jó étvágyú gyerekek szülei el sem tudják képzelni, micsoda feszültség és nyomás lesz úrrá a "rossz evő" gyerekek szülein, elsősorban az anyukákon.
Mit egyen, ha már nem szopik?
A probléma mindig az első életév végén kezdődik, amikor a szoptatás és a cumisüvegek egyszerű ideje lejár. A gyermek (még) nem szereti a felkínált ételt, vagy éppen jön a foga, esetleg most hevert ki valamilyen betegséget - sok oka lehet, ha nem akar enni.
A gyermekorvos szerint gyakran nincs is oka az étvágytalanságnak. A gyermek egyszerűen kevesebbet eszik, mint amennyit az anyuka elvár, s ez a mamát annyira nyomasztja, hogy az étkezések során kérlelhetetlenné válik, veszekszik, és még inkább evésre unszolja a csemetét. A gyermek ilyenkor azonban azt tanulja meg, hogy az egyébként kedves és türelmes mama étkezéskor hátrányára megváltozik. Az apróság ilyenkor természetesen már egyáltalán nem akar enni, s végül elkezd félni az étkezésektől.
Az a bizonyos ördögi kör
Kialakul egy ördögi kör: a gyerek egyre kevesebbet eszik, a mama pedig egyre feszültebbé válik. Attól tart, hogy csemetéjénél valamilyen egészségkárosodás alakulhat ki, hogy vitamin- és fehérjehiánya lesz. Ha pedig egyébként is egy törékeny, könnyű súlyú gyerekről van szó, a szülők már-már azt hiszik, éhen halhat.
Kétségbeesésükben mindenféle trükköt találnak ki. Kis falatokat helyeznek el a lakásban, hiszen a gyerekük csak titokban, s csak étkezések között eszik. Az apróság legabszurdabb kívánságait is teljesítik, csak hogy egyen. Ismerünk olyan gyereket, aki csak akkor evett, ha meleg fürdővízbe ülhetett.
S az anyukák akár négy ételt is elkészítenek egymás után, a tejbegríztől a melegszendvicsen és a virslin át egészen a burgonyafelfújtig, csak hogy gyermekük valamelyikből vegyen egy falatot. Természetesen sikertelenül: a gyerek kiskirály módján ül az asztalnál, és szorosan összezárt szájjal élvezi a hatalmát.
Az anya kudarca?
Az anyában a legellentétesebb érzelmek tornyosulnak, amelyek minden étkezés alkalmával újra és újra megerősödnek: aggodalom a gyermek iránt, sértődöttség érzése az állandó visszautasítás miatt, félelem a következő étkezéstől, düh a hatalmi harc miatt, amit nem tud megnyerni.
A problémát gyakran a nagymama jelenléte is tovább szítja, aki a meggyőződés hangján állítja: "Az én gyerekeim egy falatot sem hagytak a tányérjukon!" De a szomszédasszony is tovább ronthat a helyzeten, akinek az egyéves pufók arcú csemetéje húsdarabokkal telepúpozott tányér zöldségleveseket nyel el.
És a papa sem segít éppen, ha könnyedén megállapítja, hogy a mamának határozottabbnak kellene lennie. Mindezek eredményeként nem csoda, ha az anya úgy érzi, kudarcot vallott. Sokan panaszkodnak arra, hogy már mindent megpróbáltak, s egyszerűen nem tudják, hogyan tovább. Anyukák! Aggodalomra semmi ok! Egy egészséges gyerek nem hal éhen.
Hagyjunk fel a rituálékkal!
Sok anya attól fél, hogy gyermeke valamilyen krónikus betegségben szenved, ezért nem eszik. Félelmük azonban általában alaptalan. A gyermekorvos mégis azt ajánlja, hogy vizsgáltassák meg a gyereket egy orvossal. A beteges étvágytalanság általában más tünetekkel jár együtt: a gyermeknek hasmenése van vagy hány, elesettnek érzi magát, nem játszik vidáman, s gyakran egyszerűen betegnek néz ki. Ha azonban egy gyerek sovány, de vidám, egészséges és eleven, úgy nincs ok az aggodalomra még akkor sem, ha hosszabb ideig alig eszik valamit.
A megoldás első lépése az, hogy azonnal feladunk minden abszurd rituálét és a gyermek minden, evéssel kapcsolatos különjogát. Új szabályokat vezetünk be, például, hogy van napi három-négy étkezés, s azokat az asztalnál kell elfogyasztani. Az étkezések között nincs evés, s nincs olyan ital sem, ami kalóriát tartalmaz, a tejről nem is beszélve. Mert egy pohár tej vagy limonádé teljesen elveheti az étvágyat. Vizet vagy édesítetlen teát bármikor ihat a gyermek, amennyit csak szeretne.
Az első napokban természetesen előfordulhat, hogy a gyerek délben nem eszik semmit, s nem sokára éhes lesz. Ilyenkor előrehozhatjuk egy kicsit a következő étkezést. Közben azonban ne kapjon a gyermek semmit, hiszen csak így alakulhat ki az étvágya, s csak így tanulhatja meg, hogy étkezni az asztalnál szokás. Az evés igazából jó dolog. Az a gyermek, akinek már egyáltalán nincs kedve enni, megfeledkezett az evés öröméről, ezért most újra meg kell tanulnia azt.
Ha a gyerek egyetlen falatot sem hajlandó enni, akkor jobb, ha közönyösen reagálunk, s egyszerűen elpakoljuk a tányérját. Ha azonban a kis lurkó csak egy kanálnyit eszik is, dicsérjük meg kedvesen, anélkül, hogy túlzásokba esnénk: "Ez bizony nagyon ügyes volt.
Mindig csak keveset tegyünk a gyerek tányérjára, inkább még egy kicsit kevesebbet is, mint amennyit előreláthatólag meg fog enni. Az asztalnál való hosszadalmas csücsülés nemhogy ösztönözné, sokkal inkább elveszi a kedvét a következő étkezéstől.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése