ÁLLANDÓAN PÖRÖG....
Egyre több a "problémás" gyerek a szakemberek szerint, és bár azonnal nem lehet mindegyiküket hiperaktívnak bélyegezni, mert egyszerűen nem mind azok, ugyanolyan nehéz megtanulni bánni velük, mint tényleg beteg társaikkal. A szülő azonban nem adhatja fel, mert csak ő segíthet ilyen esetben.
A gyerekekkel foglalkozó szakemberek szerint egyre több az olyan óvodás és iskolás, aki másként, vagy nehezebben kezelhető, akivel problémák vannak, aki más, mint a többiek, egyszóval valami miatt kilóg a sorból. Igaz, most épp itt a vakáció, az iskolai harcok nyugvópontra kerülnek egy időre, de a szülőknek mindegy, hogy nyár vagy tél van: körülöttük mindig ott nyüzsögnek égetnivaló vagy problémás gyerekeik.
Nem hiperaktív, csak eleven
. Ha nem foglalkozunk vele állandóan, ha nem történik mindig valami, elkezdi piszkálni a testvérét, nem találja a helyét. Minden rendben volna, jó eszű, vidám kissrác, választékos a szókincse, de a játékok alig kötik le kis időre..
Magatartási problémák, figyelem- és koncentrációs zavarok, fejlesztésre szoruló részképességek, nyughatatlanság, túlérzékenység, agresszivitás, sajátos nevelési igény, extrém aktivitás - mind olyan gondok, amikbe sok szülő bicskája beletörik. Hiába vetik be legjobb tudásukat, vagy hallgatnak ösztöneikre, sokszor képtelenek megoldást találni. És most nem a beteg gyerekekről beszélünk, hanem az egészséges, de az átlagtól eltérően működő srácokról, lányokról - és persze szüleikről. Őket mindjárt az elején két nagyobb csoportba sorolhatjuk. Az elsőt azok teszik ki, akik önmaguk generálják gyermekeik problémáit - vagy mert ők is problémás felnőttek, vagy mert éretlen személyiségükkel nem megfelelően kezelik a helyzetet, hogy szülőkké váltak. A másik csoportot azok képezik, akik értetlenül állnak nehezen kezelhető fiuk vagy lányuk előtt, főleg mert nagyobb gyerekükkel semmi gond nem volt - másrészt próbálják felvenni a kesztyűt, de a gyerekről rendre visszapattannak.
"A legfontosabb, hogy elkülönítsük az eleven, impulzív gyerekeket azoktól, akik hiperaktívak, tehát egy betegség elszenvedői. Sajnos manapság a köznyelv részévé vált, hogy minden "rossz" gyerekre ráaggatják ezt a címkét. De a főként otthon izgága-nyugtalan gyerekek problémái származhatnak nevelési hibákból is. " -. Ezért ha felmerül a szülőkben, hogy a gyerek nem átlagos, mert állandóan rá kell figyelni, hogy több energiát, törődést és más nevelési módszereket igényel testvéreinél, hogy szociális kapcsolataiban rendre konfliktusokba keveredik, panaszkodnak rá a pedagógusok, akkor a felkeresett pszichológus első dolga, hogy felmérje a családot. Ám sokszor a szakemberek sincsenek könnyű helyzetben a modern kori tünetáradattal, ezért a diagnózis felállítása is rejthet magában bakikat.
OKOLHATÓ A SZÜLŐ A GYERMEK VISELKEDÉSZAVARÁÉRT.?
"Volt, aki a gyereket hiperaktívnak nevezte, más autisztikus jegyeket fedezett fel nála, a tanító nénije viszont azt mondta: csak eltérő fejlődésű a gyerekünk, akit ha jól kezelünk és megfelelően fejlesztünk, kinövi majd a furcsa, néha idegesítő dolgait. Tehát arra jutottunk, nem bélyegezzük meg, csupán azt mondjuk, más, mint a többi gyerek" -. "Néha az is sokat segít, ha az anya és az apa elfogadja saját gyerekük tőlük nagyon eltérő személyiségjegyeit. Ugyanis néha nincs is nevén nevezhető probléma a háttérben, csupán abból adódnak a nézeteltérések, hogy igencsak különbözik a habitusuk, természetük" - mondja a pszichológus.
Amilyen a szülő, olyan a gyerek?
Míg egyesekkel minden simán és problémamentesen megy, addig ezekkel a gyerekekkel mindig történik valami, és sűrűn okoznak gondterhelt arckifejezést a szüleiknek. A szülők sorsa pedig az, hogy nemcsak magával a gyerekkel vívnak rengeteg harcot, hanem a környezetével is.. Évek óta pszichológushoz járunk vele, mert tisztában vagyunk azzal, hogy kiváló észbeli képességei ellenére viselkedésbeli problémái vannak. Sokszor velünk is elviselhetetlenül viselkedik, ami megkeseríti a kapcsolatunkat.
"A gyerekkel való terápiás foglalkozás első lépése a szülőkkel való egyéni beszélgetés, mely során a szakember megismeri életüket, problémáikat, gyermekükkel és egymással való kapcsolatukat. Gyakran már egy alapos, őszinte beszélgetés is sokat jelenthet, hiszen sok felnőttnek - ha párkapcsolatban is él -, nincs kivel megbeszélje a problémákat.. Azokban a családokban, ahol a nagytestvér szinte mintagyerek, a második, vagy a harmadik gyerek viszont fekete bárány? A szülők ilyenkor különböző stációkon mehetnek keresztül.
Először elkeseredve keresik a választ arra, hogy miért pont az ő gyerekük ilyen kezelhetetlenül égetnivaló, majd segítséget kérnek (szerencsére ma már sokan, sok helyen nyújtják a kezüket). Aztán ha elégedetlenek a gyerek változásával, egymás családjában keresik a bűnbakot: vajon kire üthetett az utód, végül pedig a rengeteg energiát felemésztő helyzetet saját nevelési kudarcukként könyvelik el. - Előfordul, hogy csak a gyerek személyiségét nehéz elfogadni olyan családokban, ahol teljesen más a szülők attitűdje. Azonban bármilyen embert próbáló feladat egy-egy ilyen öntörvényű kisfiú vagy kislány anyukájának vagy apukájának lenni, a leglényegesebb, hogy a keserű pillanatok ellenére se felejtsük el őket szeretni. Mivel mi vagyunk a nagyobbak és bölcsebbek, nekünk kell megtalálnunk a kulcsot hozzájuk, és szidalmazás, büntetés helyett kreatív nevelést alkalmaznunk. Jó ötlet lehet például, felkeresni egy pszichológust,vagy esetleg egyszerűen csak olyan tevékenységet találni a gyereknek, amiben ha kiteljesedik, olyan lesz, mintha kicserélték volna.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése