HIPERAKTIV KISDED?
Divat mostanában emlegetni azt, hogy vannak hiperaktív gyerekek is. Csakhogy számos félreértés van ezzel kapcsolatban: a baba sok furcsaságot csinál, ami nekünk ijesztőnek tűnhet, amint pedig elkezd mozogni és felfedezni a világot, gyakran túlságosan is “hiper”-aktívnak tűnhet, aggodalomra azonban semmi ok.
A hiperaktivitás fő tünetei az állandó mozgásigény, a figyelemzavar, a koncentráció hiánya, a türelmetlenség. Ilyen értelemben a legtöbb csecsemő hiperaktívnak tekinthető, mert állandóan keresi az ingereket, mindenre odafigyel, úgy szívja be magába az információkat, mint egy szivacs, amit pedig ebből a szülő lát az az, hogy a baba állandóan nyüzsög, jön-megy a lakásban, és minden játékkal csak rövid ideig játszik, aztán megy tovább.
Totyogó korra ez csak még rosszabb lesz, a kicsi egész nap rohangál, pakol, látszólag nem tudja lekötni magát. Csakhogy a hiperaktivitás diagnózisát nem lehet 5-6 éves kor előtt felállítani, ennek pedig az az oka, hogy ezt a fajta hiperaktivitást, amit a kisgyerekeknél láthatunk, szépen kinövik a kicsik.
Vannak veleszületetten nyüzsgőbb gyerekek, akik kezdettől nehezebben kötik le magukat, nagyobb a mozgásigényük, de még rájuk sem mondhatjuk azt, hogy hiperaktívak. Gyakran ennek a megítélése a szülőn is múlik: van, akit annyira lefáraszt a kicsi állandó nyüzsgése, hogy a saját fáradtságából kifolyólag súlyosabbnak ítéli meg azt, mint amilyen. A másik gond az összehasonlítás: ha az ismerőseid gyerekei a “csendben eljátszik magában” típusú babák közé tartoznak, míg a tiéd nyüzsgőbb típus, akkor bizony megijedhetsz ettől a különbségtől – de ez még nem hiperaktivitás.
A hiperaktivitásra gyakran mondják azt, hogy a modern kor “betegsége” (valójában nem betegség, hanem veleszületett adottság). Ez annyiban igaz, hogy a modern kor rossz szokásai felerősíthetik a gyerekben ezeket a vonásokat. Éppen ezért már egészen kicsi korban oda lehet figyelni az alábbiakra:
1. Sok inger Sok családban állandóan megy a tévé, szól a zene vagy valamilyen “háttérzaj”, túl sok inger éri a babát már egészen kicsi korától fogva, amit az idegrendszere nehezen tud feldolgozni, ezért ezek a babák már kisebb korukban is rossz alvók, napközben is nyugtalanok, türelmetlenek lehetnek.
2. Sok játék Emellett a gyerekektől sokan elvárják, hogy kössék le magukat a játékokkal, és (habár egy kisbaba egészen egyszerű tárgyakkal is remekül elvan) zenélő, csillogó, mozgó csodákat adnak nekik e célból.
3. Kevés mozgás A felnőttek többsége mozgásszegény életmódot folytat és ezt adja tovább a gyerekeknek is. Kezdetben még természetes, hogy a babát mindennap sétálni visszük (sokan már ezt is megspórolják és csak kiteszik az erkélyre aludni, vagy elviszik bevásárolni, autózni és úgy gondolják, ez elég friss levegőnek), 3-4 éves korban legkésőbb azonban ez is elmarad – miközben a gyerekek mozgásigénye változatlan. Nem csoda hát, hogy a lakásban bentrekedt totyogó egész nap unatkozik, nem köti le magát semmivel. Valójában a gyerekeknek sok mozgásra van szükségük a szabad levegőn és nagyon fontos, hogy ebben legyen szabadon mozgás, szaladgálás is, de fontos a sport is, mert ez segít a test megismerésében, a szabályok megtanulásában, a koncentrálni nem tudó gyereket is megtanítja összpontosítani. Egészen kicsiknél még a szabad mozgás legyen előtérben, szaladgáljanak, mászókázzanak, azonban 4-5 éves kortól már lehet sportolni is járni a gyerekekkel (az úszás pedig még ennél is korábban elkezdhető). A hiperaktív gyerekeknél különösen jó hatású lehet valamilyen csapatsport, mert itt megtanulja kontrollálni magát és közben másokra is odafigyelni.
4. Rossz beidegződések Az odafigyelést, a koncentrációt is meg lehet tanulni. Sajnos sok családban az a szokás, hogy a gyereket leültetik a tévé elé, hogy “nyugton maradjon”, illetve amikor a szülőknek valamilyen dolga van, akkor kitalálnak a gyereknek valamilyen programot, amivel elfoglalhatja magát arra az időre, vagy pedig közlik vele, hogy “foglald el magad valamivel”. A gyermek ettől szabályosan megtanul unatkozni, mert a program legtöbbször csak a tévézés, mert előre megmondják mit csináljon, nem neki kell gondolkodnia rajta és mert a “foglald el magad” – típusú helyzetekből kiérződik a szemrehányás, tehát egyedül játszani rossz.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése