AZ ALVÁS ÉS ZAVARAI –MÁSODIK RÉSZ-
Az első kérdés mindig az, hogy a kórházból hazajövet, hol helyezzük el gyermekünk hálóhelyét. Aludjunk-e együtt vele, vagy rögtön külön szobában, a saját ágyában altassuk. Már ebben a kérdésben is nagyon megosztott a szakemberek véleménye. Akad, aki a különalvás mellett teszi le a voksát, mondván, hogy jobb már a kapcsolat legelején kialakítani a szabályokat. Jó, ha az újszülött megszokja, hogy hol lesz az ő helye, és nem szokik át a szülei ágyába, így később nem kell őt visszaszoktatni. Aki ezt az utat választja, annak érdemes ún. bébimonitort beszereznie, hogy hallja, mikor ébred fel a kisbabája, hogy amikor hívja, mellette lehessen. A kölcsönös bizalom kialakításához nagyon fontos, hogy az újszülött érezze: számíthat a szüleire. Én inkább az együttalvás híve vagyok, különösen az első hat hetet (az ún. gyermekágyas időszakot) tekintve. Ilyenkor alakul ki a korai kötődés, amely később is nagy segítség lehet az anya-gyermek kapcsolatban. A legjobb az, ha kis bölcsőben magunk mellé vesszük kisbabánkat, így amikor eljön a szoptatás ideje, nem okoz majd különösebb fáradságot megetetni őt. Az igény szerinti szoptatással nagyon hamar beállhat a megfelelő tej mennyisége, és a fejéssel sem kell majd sokáig bajlódnunk. Nem beszélve arról, hogy a légzésfigyelő használatánál hatékonyabb és költségkímélőbb megoldás a szülők által széndioxiddal telített hálószobában altatni a gyermeket, mert légzése így nem lustul el, így a rettegett bölcsőhalál kockázata is nagymértékben csökken.
Az alvási szokások kialakításánál természetesen számos tényezőt figyelembe kell venni: így a szülők életvitelét is. Előfordulhat, hogy a gyakori felkelések zavarhatják az apukát a pihenésben, így nem tud másnap munkájára koncentrálni. Ilyenkor én az átmeneti különalvást sem tartom feltétlenül rossz megoldásnak. Emlékezzünk csak vissza elődeink "Koma tál" elnevezésű rendszerére. Egyes falusi családoknál talán még ma is szokás, hogy a szülés után az édesanya a gyermekével külön szobában alszik, és a falu asszonyai viszik számára az ennivalót. Az anya dolga hat hétig nem más, mint szoptatni gyermekét, és megerősödni a rá váró megújult életre. Természetesen manapság a férfiak - nagyon helyesen - sokkal nagyobb feladatot kapnak a gyermekgondozás területén is, de ehhez hozzátartozhat, hogy átmenetileg a családfenntartás válik elsődlegessé, ehhez pedig pihenni kell. A párkapcsolatnak sem tesz feltétlenül rosszat, ha megtanuljuk tolerálni egymás megváltozott igényeit, és nem elvárunk egymástól dolgokat, hanem segítünk egymásnak hozzátenni a családi élethez, mindenkinek azt, ami ő hozzá tud, és hozzá szeretne tenni.
Az első hat hét elteltével aztán újra dönthetünk arról, hogy hogyan tovább. Addigra már egy kicsit jobban megszokjuk új szerepünket, megismerjük gyermekünk igényeit, és így talán magabiztosabbak lehetünk döntésünkben. Nagyon fontos, hogy bárhogy is döntsünk, bizonyosodjunk meg róla, hogy az végső soron jót tesz gyermekünknek is. Ne külső nyomásra döntsünk, mondjuk, mert az anyósunk nem nézi jó szemmel, hogy mi még mindig együtt alszunk a kicsivel, vagy mert a szomszéd hidegszívűnek gondol, amiért különszobában altatjuk őt. A döntés mindig legyen a miénk, különben nem leszünk hitelesek, magunk is szorongani fogunk, és ez csak ráerősít gyermekünk érzéseire, és tovább nehezítheti számára az éjszakai pihenést.
Fontos, hogy az esték és a nappalok egyértelműen elkülönüljenek a kisbaba számára is. Ennek érdekében vezessünk be esti rítusokat. Ha lehetséges, mindig ugyanabban az időben, és hasonló körülmények között fürdessük őt. Esténként öltöztessük át hálóruhába (még akkor is, ha ez eleinte nem sokban különbözik a nappalitól). Szellőztessünk jól ki a szobában, és már egész pici korában énekelhetünk neki altatódalokat is. Mindezek természetesen nem az értelmének, hanem inkább az érzelmeinek szólnak, ezzel segítünk neki kialakítani azokat a szokásokat, amihez idővel alkalmazkodni tud.
Fontos tudni, hogy minden gyermek más és más jellemvonással, érzékenységgel születik a világra. Még egy családon belül sincsenek feltétlenül egyforma gyermekek..
Nem ritka az sem, hogy kezdetben jól alvó gyermekek hét-nyolc hónapos korukra nyugtalan alvókká válnak. Ennek hátterében általában a nyolc hónaposok törvényszerűen jelentkező szorongása áll. Ebben az életkorban a gyermek már képes saját magáról, mint különálló lényről "gondolkodni", de még nem sok mindent tud magától elérni, amit szeretne. Megnövekedett szükségletei kielégítéséhez még inkább szüksége van a szülői segítségre. Ezért aztán érthető, hogy pánikba esik, ha anyukája, vagy apukája hirtelen eltűnik a látóköréből. Ezt az érzést leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor valakit műtétre készítenek elő, fent fekszik a műtőasztalon és a sebész orvos egyszer csak se szó, se beszéd kimegy a műtőből, és magára hagyja. Persze előfordulhat, hogy sürgős dolga akad, de, ha legalább szól, hogy hova megy, mit csinál, mikor jön vissza, és addig is ki viseli a gondunkat, biztos mi is nyugodtabban várjuk majd, hogy visszatérjen. Persze ki-ki vérmérséklete szerint. Szerintem így van ez a gyerekeknél is. Éjszaka gyakran érezhetik azt, hogy egyedül maradtak, szüleiket hívják, hogy megnyugtassák őket: ott vannak, és nincsen semmi baj. Sokszor már ennyi is elég, és a gyerek megnyugszik, visszaalszik.
Az éjszaka nem ritkán a nappal történtek leképeződése. Általában a feszült, veszekedésekkel tarkított, bizonytalan légkörre reagálnak gyakori éjszakai felriadással a gyerekek. Előfordulhat az is, hogy az ő kis világához képest ijesztő dolgot tapasztalt, látott a Pici, és ez az élmény riasztja fel álmából szegényt. Nem kell horrorfilmre gondolnunk, csak képzeljük el, hogy milyen lenne nekünk az Óriások Földjén, ahol attól kéne rettegnünk, hogy lefolyunk a lefolyón, megiszik minket a kakaós bögre, vagy beszorulunk a saját pólónkba. Ha mindezt valaki végig gondolja, sokkal jobban megértheti gyermekét. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem kellenek az ésszerű, emberséges szabályok és korlátok, de azokat mindig a saját gyermekünkre, és a saját családunkra kell igazítanunk.
Végezetül hagy nyugtassak meg mindenkit: minden egészséges lelkű, harmonikus családban nevelkedő gyermek előbb-utóbb végig alussza az éjszakát. Baj csak akkor van, ha akkorra sem alakulnak ki megfelelően az alvási szokásai, mire közösségbe kerül (bölcsi, ovi, iskola), így nem tudja rendesen kialudni magát, ez pedig már viselkedési zavarokhoz vezethet.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése