-DR.LÜKŐ BÉLA ORVOSI NAPOK-
Egy orvos életében a hivatástudat méltó elismerése mellet a nevéhez fűződő tudományos,kutatói alkotókészségének az elismerése,az alkotott életmű megbecsülése és nem utolsósorban az erröl való megemlékezések megbonthatatlan láncszemeinek a megörzése a legnagyobb öröm vagy elégtétel egy élet áldozatos munkájáért.
Ezeket a tudományos megemlékezéseket amik –Dr.Lükő Béla-nevéhez füződnének,nem kapta meg a mindenkori Szatmár megyei orvostársadalomtól.Pedig Ő szolgája,tudósa,apostola és főként szimboluma marad az orvostársadalmunknak.
Áldozzunk mély tisztelettel úgy mint embernek de főként mint orvostudósnak és időszakonként szervezzük meg a –Dr Lükő Béla Orvosi Napokat- az Ő szülővárosában Szatmárnémetiben.
Számos szatmárnémeti orvos neve sokáig megmaradt a köztudatban, közülük igazi legendás hírû is volt, mint például dr. Lükõ Béla, a kiváló sebész, európai hírû tudós, aki a katonakórházat vezette Szatmáron 1914-1918 között,majd 1919-ben pedig a város több nemes szívû polgárával közösen létrehozták a városi kórházat/ami a nevét viseli/, amelynek közel 20 évig volt igazgatója. Teljes odaadással végezte orvosi és igazgatói munkáját, korai haláláig. 56 évesen távozott szerettei közül és a temetésén 1936-ban a város lakóinak tizezrei rótták le mély emberi tiszteletüket a koporsójánál.A város román nyelvü napilapja nekrológot közölt, amiben a következőképpen méltatta jelentõs munkásságát. „A város elvesztette a legodaadóbb, legemberbarátibb személyt, szaktekintélyt, aki nemcsak munkájának tekintette a gyógyítást, hanem hivatásának is.” A nekrológ arra is kitér, hogy- ez az ember, aki életeket mentett meg szegényen halt meg-. Nem törekedett sem anyagi haszonra, de még hírnévre sem, lelke akkor vidult, amikor segíteni tudott a betegeken. Az elismerései azért nem maradtak el, 1921-ben Románia Csillaga Érdemrenddel tüntették ki, aztán a Mária Királynõ Keresztjével, 1935-ben a Román Korona Lovagja címet adományozták neki.
Gyermekfejjel ott voltam Dr.Lükő Béla temetésen..Ez a gyermekkori átélés egyedi volt , az ember életében amit csak egy későbbi időben tud a maga értékrendjébe sorolni.Az én életemben ilyen volt DR.LÜKŐ BÉLA temetése amelyen 6 éves koromban voltam jelen.Abban az időben, amikor egy köztiszteletben álló ember meghalt,főként ha sokat tett a közösségért amiben élt,azt elkisérte a helység apraja-nagyja az utolsó útjára.Édesanyámat DR:LÜKŐ BÉLA kezelte ,de különben is ott volt a helyünk a mindenkori magyar anyanyelvüeknek ennek az- emberi legendának- a temetésén.Nem voltam életemnek abban a korcsoportjában hogy fel tudjam mérni emberi értékskáláját annak akit mély részvéttel és nagy szomorusággal kisértünk ki a vasuton túli református temetőbe.De az a hatalmas feketébe öltözött tömeg,már akkor mélyen emlékezetembe vésődött.Ahogy hazafelé mentünk a temetésről a szüleim azt mondták hogy-ott volt a fél Szatmár a temetésen.Ez igy volt igaz.,mert még a környező falvakból is bejöttek hogy elkisérjék utolsó útjára kiváló és önfeláldozó orvosukat.Igen Ő önfeláldozó,önelégető szellemiségü ember volt aki életének 56-dik évében,szegényen,üres zsebbel hagyta itt a földi létet, betegeit,akikért a biológiai tűrőképeeségein messze túlmenően teljesitette hivatásának mindennemü ténykedését.Ő volt századának –orvos-apostola-
Hála a sorsnak hogy DR.SZABÓ JÓZSEF,kollégám és barátom,nem hagyta az enyészet martalékává válni-életmüvét,példáját,tisztességét,példamutatását
és megirta az orvostörténelmi szempontból is rendkivül értékes monográfiáját.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése