-SIRT A MAROS
A marosvásárhelyi orvostudományi egyetemnek az erdélyi magyar társadalom rendkivül széles és nagyon sokrétü hallgatója volt számazásukat,és társadalmi élményanyagukat illetően..Egy közös vonás azonban mindenkit jellemzett -a magyarságtudat-amiben egyöntetü kiállás volt a gyűlölet ránkvetülő árnyéka nélkül.A társadalom politikai gyarlóságai –nevezzük nevén a gyermeket,a kommunizmus hőskorszakának kiméletlen embert gyötrő,sokszor családi tragédiákhoz vezető cselekedetei belopóztak az egyetem szentélyébe is .Pedig ahogyan jól megfértünk egymással /értem a józanul gondolkodó különböző viselkedési és erkölcsi kelléktárat magávalhozó kollégák-úgymond származás szerint/mert a politikai foglyok leszármazottaitól kezdve,a marosvásárhelyre deportált földbirtokosok gyermekei,a székelyföld magárautalt szegényparasztjai,a városi mindennapi gondjaiból élő középréteg,vagy a késői ambiciókkal vivódó kollégák,és az akkori történelmi pillanat-gyönyöreiben lubickoló azonnal élretörő –úgymond –jó elvtársak stb-De ebben a vonatkozásban is volt köztünk egy közös-szüleink és elődeink becsülete és embertársi szeretete és sok gyötrelemmel felvéllalt magyarsága.-Mert nem mindig volt itt kommunizmus.Nekünk erdélyi magyaroknak a gyökereink erősebbek voltak és mélyebbre hatoltak még akár a sziklás talajon is.Összefonódtunk ebben a közös sorsban,és a társadalmak mindig létező-hőbörgői-sem tudták kiirtani génjeinkből ezt a mentalitást.
Azoknak akiknek a nevét ma is olvasom felsorolva, egyes kiadványokban,és akik visszaéltek a sors hatalmával,beletaposva mind-annyiunk amúgyis nehéz,sőt keserü napjaiba talán már a feledés temetőjébe
kellene helyeznünk.Többek között hogy nagynevü tanitómestereink egy jó részét igaztalan politikai elmarasztalásokkal vagy emberi gyenségeikkel, a társadalom szégyentáblájára vonszolták.Vagy a politikai- játszadozók- annak idején/akik erre kaphatók voltak/még ma is egymást marják,vádaskodások-
kal, a lehető minden alkalommal,de most más égiszek alatt. Mint egy- circulus vitiosus- sztereotip módon visszatérnek az elvtársakhoz a besugókhoz,elfeledve azt hogy az esetek döntő többségében ők is osztották a lapokat./és még milyen hatalmi harcok árán.!!!/-én még hozzáfüzném hogy ez a társadalom 9o %-át érintette.
Mert akik vásáhelyre voltak deportálva, és más kitaszitott kategóriák-ŐK HALLGATTAK-mert még a szájukat sem volt bátorságuk kinyitni.Ők állandóan rettegésben éltek-hogy a káder osztály milyen információt kap róluk és mikor kell abbahagyniuk-a minden vágyálmuknak tekintett orvosi pályát.
A történelmi származástudat pályályán mindenki tudta hogy ki kapja a szerelést a játszóteret és a játékjogot,és kinek kell győzni.
Személyes véleményen , hogy az úgymond-VÉLT VAGY VALÓS SZENVEDÉSEK- VITÁJÁT LE KELLENE ZÁRNI,ÉS AZ UTOLSÓ SZÁZ MÉTEREN TEKINTSÜNK EL AZ ÁTKOKTÓL.
Már csak azért is mert a gyermekeinknek és unokáinknak nehéz lesz megmagyarázni azt hogy ilyen vagy amolyan kiadványban miért jelent meg a nevük becsmérlő kiegészitésekkel.Adjuk meg azt a tiszteletet ami mindenkit megillet aki ezt az intézményt elvégezte és beteggyógyitással foglalkozott egy életen át.VÉTKEIKNEK MÉG MOST IS TERHELŐ SÚLYÁT NEM ELFELEDVE de ha kell kinos elnézéssel tekintsük a multénak,ÉS LEGALÁBB MOST AMIKOR A GYŰLÖLKÖDÉS A TATŐFOKÁRA HÁGOTT-ne egyezkedjünk a változhatatlannal.
A z előzőkben jómagam már leirtam hogy kispolgári származásu voltam a mindezzel járó jogelégtelenségekkel.Nem voltam KISZ tag úgymond mint szabadúszó végeztem el az egyetemet.Nem vétettem senkinek mert az élet már akkor megtanitott hogy mindannyian egy sorsközösségben élünk, amelyben a jó és rossz,a becsületes és hitvány a profitör és a szerény a történelem során kötelezően eggyütt élt.Ha az elmulás tarisznyájával az oldalunkon,a 2x1 méteres gödör szélén imbolyogva még ma sem tudjuk megérteni a különféle –IZMUSOK-tartalmát és álnokságait akkor csak magunkra és egymásra vethetünk.
Nem voltam politikai –DON HUAN- de ugyanakkor se érzéketlen történelem és társadami erkölcs szemlélő.
Nagyrabecsült Kollégám Dr.NAGY LAJOS-ÉLETÜNK
-KÓR-TÖRTÉNETE-cimü most megjelent /2oo9/könyvében ami az 1956-1959-eseményeiről szól- amikor még a -Maros is sirt-/a nagy kicsinálások időszaka amikor mindenki rettegett- a következőket irja a 9o-dik oldalon--Idézem-
Ott mondta Szakács Dénes bácsi-akinek otthon volt rádiója-hogy a szovjet csapatok megtámadták Budapestet.
Ebédre érkeztem vissza az Apollóba.Az éppen ebédelő diákok arcáról fájdalom és kétségbeesés tükröződött.Igy annál az asztalnál is,amelyiknél én ebédeltem,egy BAUER nevü VI.éves szatmári fiú/nem azonos a brassói Bauer Györgyel,akit a marxista katedrán elhangzott véleménye miatt bebörtönöztek/úgy szidta a szovjet rendszert mint a bokrot.Nem is lett volna baj,tőlem szidhatta volna,de a négyszemélyes diétás asztalnál,velünk ült egy K. M. névre hallgató II-od éves-nálunk vagy 1o évvel idősebb munkásfakultásról küldött besúgó asszonyság is aki elvégezte megbizatását. A továbbiakban aztán elmondja a kolléga, hogy később az ő a nyakába is varrták az aszatalnál való beszélgetést,mikor 3 év után zaklatták.-A karpaszományosok- engem is meghivtak egy jónéhány -cincogtatásra-és a figyelmembe ajánlották hogy 6 éves végzős hallgató vagyok,és nagy kár lenne ha a szüleim annyi áldozata után eltávolitanának az egyetemről.
Édesanyám tudomást szerzett mindezekről és kért hogy jöjjek haza Szatmárra mert szeretne látni, és beszélni velem.Dr.Anghi Józsi bácsi adott 1 hétre orvosi igazolást.
Anyám a következőket mondta-nem látod hogy az egész világ tunya szemlélője ennek az ügynek,meglátod hogy rengeteg áldozattal a mi kis
nemzetünk kikaparja a sült gesztenyét a tűzből.és a –NAGY ZÖLD ASZTALNÁL.ELFOGYASZTJÁK.-Idő multával az igazak méltatlanná válnak,az álhősök meg már ott tülekednek a történelem husuosfazekánál.
Nem semmisitheted meg az egész családunk 6 éves áldozatát,akár az igazságos, de kilátástalan ügyért.Minden racionálisan gondolkodó ember felismerte azt a tényt hogy az akkori mammuthatalommal, az acélfogu Szovjetunióval senki nem mer és a künlönböző és testhezálló okokból nem is akar újjat huzni.Neki lett igaza.A magyar nemzetet szemérmetlenül magára hagyták,a szenvedés mérhetetlen volt,és rengetegen hiába hozták az egyedülálló és sokszor –szakrális- áldozatot,a magyar nép szent ügye akkor elveszett.Az elhazátlanodókat befogadták,bennünket hősökké avattak,és mi maradtunk a halottainkkal, és a megalázott szabadság eszméinkkel.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése