A VÉRMÉRSÉKLETRŐL
Iskoláskoromban találkoztam érzékelhetően a vérmérséklet megnyilvánulásaival,és csupán annyit rögzitettem hogy egyesek lobbanékonyabbak voltak,mindig ők ütöttek először/szangvinilus/-mások elmélkedők,álmodozók voltak és ők kapták a pofonokat és rugásokat/melankólikusak/-mások hangosak voltak-nagydumások általában jól evő alacsonyabb-köpcös- alkat/kolerikus/ismét mások tojtak rá mindenre-akár esett akár fújt/flegmatikusa.Mint gyakorló gyermekorvos jobban kezdtem figyelni a gyermekek-vérmérsékletére és néhány gondolattal kiegésziteni ezt a létező jelenséget.
A vérmérséklet-típusokhoz fontos embertani megfigyelések kötődnek, melyeket az orvoslásban és a pedagógiában is gyümölcsöztethetünk. Olyan alkati sajátosságok lelki kifejeződésének kell tekintenünk ezeket, melyek esélyt vagy veszélyt jelentenek az illető személyiségének kibontakoztatásához. Esélyt, amennyiben az ember uralkodó vérmérséklete által megszabott különleges adottságával képes bölcsen élni, veszélyt, ha olyan egyoldalúvá válik általa, hogy lelki alkatának rabja lesz, és így a társadalmi életben hajótörést szenved. Mivel gyermekkorban az alkati sajátosságok bizonyos fokig még változékonyak, egy olyan rendkívül hálás terület áll rendelkezésünkre, ahol pedagógiai eszközökkel terápiás hatásokat érhetünk el. Az a célunk, hogy az ÉNt egyre fogékonyabbá tegyük önmaga iránt, és harmonizáljuk az egyoldalú hajlamokat.
Hogyan jön létre a vérmérséklet? Az emberi szervezetben három halmazállapot működik: a szilárd, a cseppfolyós és a légnemű, a meleggel, mint negyedik elemmel együtt. Ezek keveredése, eloszlása jelentős befolyást gyakorol egészében az életre, tehát az egészségre és az érzelemvilágra is. HA alkatilag pl. a szilárd sajátosságok kerülnek túlsúlyba, az illető nagyrészt nehézkes és örömtelen lesz. Ám ha a test légnemű alkotóelemei az élénkebbek, akkor derű és jókedv jellemzi. A helyes táplálkozással való foglalkozás, mint egészséges életmódra nevelés, a pedagógia és az orvoslás sajátos határterülete - kiváló terep lehet ezen testalkotó elemek helyes keverésére, amely által íly módon is a harmonikus személyiség kialakítását segíthetjük elő.
Most nézzük a vérmérsékleteket!
A kolerikusban a hő elem kerül túlsúlyba, ez könnyen fölgyülemlik benne, és ezáltal úgy tűnik, mintha mindig egy kicsit nyomás alatt lenne. Történelmi prototípusa Napóleon. Zömök, határozott, dinamikus, könnyen lelkesedik, igazságszerető, céltudatos, de ha ez visszájára fordul, makacs lesz, nincs tekintettel másokra, tombol, csapkod.
A levegő elem jellemzi a szangvinikust. Karcsú, könnyű, finom csontfelépítésű. Nyitott, minden iránt érdeklődik, befogadó, nem haragtartó, barátkozó. Örökmozgó, de könnyen túlpörgeti magát. Izgalmas, szókimondó, szórakoztató. Akkor válhat veszélyessé, ha kedvező tulajdonságai felszínességbe csapnak át, és "minden lében kanál" lesz.
A flegmatikusok között találjuk az ideális anyákat és tanárokat. Az emberi közösségek nem léteznének az ő türelmük, állhatatosságuk, kiegyensúlyozottságuk nélkül. A nyugalom azonban unalommá, a szokásszeretetté, pedantériává válhat. A flegmatikus arányos, harmónikus testalkatú, mindaddig, amíg az ételek iránti vonzódása folytán ki nem gömbölyödik. Negatív tulajdonságai miatt a köznyelv halvérűnek nevezi.
A melankolikus fiatalként úgy érzi, gyakran nem értik meg és nem ismerik el, szenved az érzéketlen környezetben. Felnőttkorban mélyreható gondolkodása és együttérző képessége kerül előtérbe. A melankólia akkor lehet veszélyes, ha mindent magára vonatkoztat, és előtérbe kerül az önsajnálat, az akadékoskodó kritizálási mánia, vagy ha igazságérzete irigykedő összehasonlításba fordul. Alkatilag többnyire karcsú, magas növésűek, ami gyakran társul általános kötőszöveti gyengeséggel, mely még kifejezettebbé teszi azt a benyomást, hogy "lógatják az orrukat".
A temperamentumokkal kapcsolatos pedagógiai tevékenység célja a harmonizálás, tehát az Én-tevékenység erősítése kell legyen. A gyermeknek lehetőséget kell nyújtanunk arra, hogy megtanulhasson vérmérsékletével bánni, hogy azon Én-je irányításával uralkodni tudjon. Az egyoldalú temperamentum harmonizálása sohasem uniformizálást jelent, sokkal inkább a vele valótudatos bánásmód elsajátítását kell alatta érteni.
Összefoglalva: melankolikusan kellene gondolkodni, a szemlélődést flegmatikusan kellene gyakorolni, az élet szépségei iránt a szangvinikus nyitottság felelne meg, a tetterő pedig kolerikus módon működhetne igazán gyümölcsözően. Mindezekhez az alapot egy emberre méretezett táplálkozással teremthetjük meg
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése