Egy régi betegség mai problémái-A tuberkulózis
-Én még tanuja voltam a Tbc-hőskorának- Még észleltem a drámai lefolyásu agyhártyagyulladásokot amik nem ritkán halállal végződtek,még ujjaimban érzem a különböző folyadékgyülemek/hashártyagyulladás,mellhártyagyulladás képződményei/ lecsapolásához használt orvosi eszköztárat.Ezért tartom örökértékü hitemnek az orvosi ténykedést-,Ugyanakkor a mérhetetlen nagy tiszteletet az alkotó tudósok iránt akik az emberiség nagy szenvedéseinek a megváltói voltak.
Az újságot olvasó ember idegeit gyakran borzolja fel egy olyan hír, hogy határainkhoz közel a középkor és az újkor valamelyik nagy járványos betegsége, a kolera vagy a pestis ütötte fel a fejét.
- Lényegesen ritkábban lehet olvasni a 19. század legelterjedtebb és legpusztítóbb népbetegségéről, a tuberkulózisról (tbc-ről), magyarul gümőkórról.
-Az utóbbi években ugyan számos vita került a lakosság elé arról, hogy terjed-e a tbc
-Az azonban, hogy mit is jelent ez a betegség, még ma is a világ, különösen a "fejlődő országok" számára kevéssé ismert.
- Nos, a szakemberek szerint évenként 3 millió ember hal meg tuberkulózisban, 95%-uk Afrikában és Ázsiában.
-Pedig a gümőkór elvben teljesen gyógyítható. Ez az egyetlen adat is szomorú bizonyságot ad arra, milyen kevéssé képes az emberiség a tudományban elért fejlődést széleskörűen a gyakorlatban hasznosítani.
A tbc mint fertőző betegség
A gümőkór kitartó "karrierjét" részben annak köszönheti, hogy fertőző betegség, amelyik egyik emberről a másikra terjed. A fertőzés okairól, körülményeiről, forrásairól annyi egymásnak ellentmondó tévhit terjedt el, hogy először is ezeket kell tisztáznunk:
1. A fertőzés egyetlen forrása a beteg ember, aki köpetében a tbc kórokozóját, az ún. Koch-baktériumot üríti. (Szarvasmarhák által okozott ún. bovin-fertőzés ma már nem fordul elő.)
2. Helytelen a tbc-s és a fertőző beteg közé egyenlőségjelet tenni. A gümőkóros betegek közül ti. csak azok fertőznek, akiknek a köpete nagy mennyiségű kórokozót tartalmaz. Ilyenkor a köpetből már egyszerű mikroszkópos vizsgálattal kimutathatók a Koch-baktériumok, ami milliliterenként több millió kórokozó ürítését jelenti.
Az új betegeknek mintegy egynegyede fertőző.
-Ha a betegség nem a tüdőt, hanem például a vesét vagy a csontokat, a nyirokcsomókat támadta meg, még a súlyos állapotú beteg sem fertőz.
3. A fertőzés egyetlen módja - ugyanúgy, mint a nátha vagy az influenza előfordulásakor - a cseppfertőzés. Ez úgy következik be, hogy a fertőző beteg szájából beszéd, köhögés közben kirepülő és a levegőben lebegő, számtalan baktériumot tartalmazó ún. "köpetmagok" a beteg környezetében lévő egészséges egyén szájüregébe kerülnek.
A fertőző beteg ruhája, alsóneműje vagy ágyneműje, evőeszközei, használati tárgyai akkor sem közvetítik a fertőzést, ha a beteg köpetével szennyezettek. Nem kell tehát kórházban, vendéglőben attól félnünk, hogy az említett, nem eléggé megtisztított tárgyak használatától megbetegszünk tbc-ben.
4. A fertőzés bekövetkezése nagymértékben függ attól, hogy milyen gyakran ismétlődik.
-Nem valószínű, hogy az autóbuszon utazó és köhögő fertőző beteg veszélyeztetné útitársait.
-Ezzel szemben ritkán kerüli el a fertőzést a fertőző beteg gyermeke, különösen ha kis lakásban állandóan érintkezik beteg szülőjével, esetleg egy ágyban is alszik vele.
- Minél zsúfoltabb a lakás, minél sötétebb, minél kevesebbet szellőztetnek, annál valószínűbb, hogy csalrídi fertőzések következnek be. 5. Ezek után nehezen érthető, hogy a szűk, rossz lakásban gyermekeivel együtt élő fertőző beteg miért csak gyermekeinek egy részét fertőzi meg, felnőtt családtagjait pedig sokkal ritkábban.
-A magyarázat az, hogy az ember a gümőkóros fertőzéssel szemben különböző mértékű, de elég jelentős ellenálló képességgel rendelkezik. Ezért is ritka a fertőzés, ha a fertőző beteggel való érintkezés nem folyamatos.
A gyerekek védekezőképességét lényegesen javítja a BCG-oltás, a felnőtteknél pedig az a körülmény, hogy az egészséges felnőttek nagy része gyermekkorában már egyszer átesett tbc-s fertőzésen, és ez az újabb fertőzéssel szemben jelentős védelmet ad.
6. A fertőzőképességet a tbc gyógyszeres kezelése nagyon gyorsan megszünteti. Bizonyított, hogy 4 hetes kezelés után a beteg még nem gyógyul ugyan meg, de fertőzőképességét az esetek 90%-óban elveszti.
7. A fertőzés nem azonos a megbetegedéssel, 10 fertőzött gyermek közül csak 1-2 betegszik meg gümőkórban, masszív fertőzés esetén is csak 3-4. Az egészségesen maradók tüdejében is élnek baktériumok, amelyek azonban nem szaporodnak.
-Ezek a "tetszhalott" kórokozók biztosítják a már említett fokozott védekezőkészséget az újrafertőzéssel szemben. Másrészt azonban felnőttkorban - különösen 20-30 évesen - ezeknek a baktériumoknak az újraszaporodása okozza a tbc-s betegséget. Nagy általánosságban igaz,tehát az a régi tétel - legalábbis hazánkban -, hogy a tbc-s fertőzések jelentős része a gyermekkorra, a betegségeké a felnőttkorra esik. Ezen a BCG-oltás elterjedése sem változtatott.
A tuberkulózis tünetei és diagnózisa
A tüdőgümőkór eleinte alig okoz panaszt.
- Nem ritkaság, hogy szűrés alkalmával olyan embert találnak, akinek a tüdejében számos gyógyult tbc-s góc látható.
-A betegség tehát meggyógyult, anélkül hogy hordozója tudott volna róla.
Jó példa a tbc gyakori tünetszegénységére Jókai Mór esete. Ismert, hogy fiatal korában vért köpött. Későbbi panaszairól nincs adat, azt azonban tudjuk, hogy amikor öregkorában, hosszú és egyedülállóan eredményes írói pálya végén elhunyt, a boncolóorvos a tüdejében gümős üreget, kavernát talált.
Persze a legtöbb fertőzött előbb-utóbb panaszokkal jelentkezik az orvosnál.
-Gyakori a tartós köhögés, köpetürítés, esetleg vérköpés.
-Sok betegnek állandó hőemelkedése, sőt magas láza is lehet.
-Másoknál legfeltűnőbb az étvágytalanság, a testsúlycsökkenés.
-Igazán súlyos esetben a beteg ágynak esik, gyengesége és egyéb tünetek miatt képtelen mozogni.
- Ha a diagnózis és így a hatásos kezelés még ilyenkor is elmarad, előfordulhat, hogy már későn kerül kórházba.
-Sajnos az utóbbi években nem ritkaság, hogy a mentő az utcáról szállítja kórházba a hajléktalan, kiéhezett, ám rendszerint alkoholosan bódult tbc-s beteget. Ilyenkor persze a diagnózis felállítása már könnyű, mert a beteg köpete bőségesen tartalmaz baktériumokat.
- A cél természetesen az, hogy ne ilyen későn tudjuk meg, mi a baja betegünknek. Tünetszegény megbetegedésben pedig ez nem mindig könnyű. Akkor biztos a tbc diagnózisa, ha laboratóriumban táptalajon végzett tenyésztéssel a kórokozót megtaláljuk. Ezzel a módszerrel már nagyon kevés Koch-baktérium is kimutatható a köpetből. A baktériumtenyésztés negatív eredménye azonban a gümőkórt nem zárja ki.
Segítséget jelent a tüdőről készített röntgenkép.
-Kezdeti, enyhe, esetleg gyógyult tuberkulózisban az egyik vagy mindkét tüdőcsúcsban éles határú, sokszor mészárnyékot tartalmazó gócárnyékok találhatók. Ezeket a baktériumok által okozott gümős sarjadzás, részben ennek elhalása okozza.
- Az elhalt tüdőszövet szabad szemmel sajtra emlékeztet, ezért nevezik évszázadok óta sajtosodásnak..
A tüdő-tbc-nek van azonban olyan formája is, amely a röntgenképen daganatot utánoz, a köpetből a baktériumok tenyésztéssel sem mutathatók ki. Ilyen esetekben a daganattól való elkülönítés sokszor csak az elváltozásból vett szövettani anyag vizsgálata útján lehetséges. Erről részletesebben a tüdő daganatairól szóló fejezetben lesz szó.
Száz évvel ezelőtt még azt hitték, hogy a Koch-baktériumból készült kivonat, a tuberkulin, alkalmas lehet a betegség diagnózisára, sőt gyógyítására is.
- Ez tévedés volt. A tuberkulinnal bőrbe adott próba nem a betegséget, hanem a fertőzöttséget mutatja ki.
-Ha a gyermekünk karjába adott tuberkulin helyén pirosodás, majd 48-72 óra múlva göb keletkezik (pozitív tuberkulinreakció), nem kell megijednünk. Gyermekünk nem beteg, csak átesett a fertőzésen. Ha kicsi a reakció helye, az nem fertőzöttséget jelez, csak annyit, hogy a korábban történt BCG-oltás megeredt, nem kell újraoltani.
A tuberkulózis kezelése
A gümőkór évezredeken át gyógyíthatatlan betegségnek számított. A múlt évszázad közepén kísérelték meg kezelését olyan módon, hogy a beteget ún. tbc-szanatóriumban helyezték el, ahol bőséges táplálkozásban részesült, és a kellemes klímájú gyógyhelyen naponta 16-24 órán át feküdt. Egyes betegek meggyógyultak, túlnyomó többségük azonban előbb-utóbb gümőkórban halt meg. Így távolról sem biztos, hogy az ún. szanatóriumi fekvőkúrának bármilyen hatása is lett volna. Aki olvasta Thomas Mann Varázshegy című nagyszerű könyvét, kiérezhette Mann szelíd iróniájából, hogy a hatásban már akkor is sokan kételkedtek.
A második világháború alatt és az azt követő két évtizedben ugyanis egymás után fedezték fel azokat a gyógyszereket, amelyek kémcsőben nagy hígításban is meggátolták a Koch-baktériumok szaporodását.
- Ezek az anyagok már nem a a tuberkulózis gyógyításában nem remélt látványos eredményeket produkáltak. E gyógyszerek közül különösen kettő érdemel figyelmet, az 1951-ben forgalomba került Isonicid (isonicotinsav-hydrazid) és az 1968-ban felfedezett Rifampicin nevű antibiotikum.
-Ezek a leghatásosabb tbc elleni gyógyszerek, melyek hosszabb szedés után a testben lévő tel és baktériumtömeget (a tetszhalott baktériumokat is) elpusztítják. A többi gyógyszer ezeknél gyengébb hatású, a sokáig egyeduralkodónak hitt Streptomycin nevű antibiotikum is háttérbe szorult.
Az olvasóban jogosan merül fel a kérdés: ha két ilyen nagy hatású gyógyszerünk van, miért van még más szerekre is szükség?
-A magyarázatot a Koch-baktériumok gyógyszer-rezisztenciájának kialakulása adja meg.
-Már a Streptomycin kezdeti alkalmazása során észlelték, hogy a gyógyszer néhány havi adása után a panaszok eltűnnek, a beteg láztalanná válik, meghízik, a röntgenkép javul, a köpetből a kórokozók már nem mutathatók ki.
-A betegek 30-40%-án azonban a gyógyszeres kezelés közben újból visszaesés észlelhető, a beteg újra baktériumokat ürít, és ezek már Streptomycin jelenlétében is szaporodnak.
- Létrejött a gyógyszer-rezisztencia (a kórokozó növekvő ellenállása az alkalmazott gyógyszerrel szemben). A bonyolult jelenség elméleti magyarázatával nem kívánjuk az olvasót terhelni, de két fontos tényt meg kell említeni:
1. Eddig minden új, tuberkulózis elleni gyógyszer alkalmazásánál észlelték a baktériumok rezisztenssé válását.
2. A rezisztencia kialakulása legjobban úgy hárítható el, ha a beteg egyszerre több, legalább 2, súlyosabb esetben 3-4 gyógyszerfajtát kap. Így a tuberkulózis modern kezelése legtöbb esetben Isonicid és Rifampicin együttes adagolásából áll, ezeket esetleg még egy vagy két gyógyszerrel kombinálva.
A gyógyszeres kezelés időtartama hosszú. Viták folynak arról, hogy 6, 9 vagy 12 havi gyógyszerezésre van-e szükség, de a 6 hónapnál rövidebb időt senki sem tartja elfogadhatónak. Hazánkban inkább 12 havi gyógykezelésre hajlanak.
Elméletben ilyen formán minden beteg meggyógyítható. A gyakorlatban mégsem ritkaság a fiaskó. Ennek leggyakoribb okai:
1. A beteg, aki legkésőbb 2-3 havi kezelés után panaszmentessé válik, a részletes tájékoztatás ellenére is abbahagyja a gyógyszerek szedését, néha előfordul, hogy a kezelést folytató tüdőgondozó orvos meg sem tudja találni.
2. Rendszertelenül szedi gyógyszereit, egyik nap az egyiket, másik nap a másikat, hol vesz be gyógyszert, hol nem. Ez még veszélyesebb az előző változatnál, mert csaknem biztosan kialakul a baktériumok gyógyszer-rezisztenciája, néha 2-3 gyógyszerrel szemben is. Amikor újra jelentkezik panaszai miatt (néha 3-4 év múlva), állapota romlott, köpete fertőző. Ekkor azonban a legfontosabb gyógyszerekkel is hiába kezelnénk, azok hatástalanná váltak. A szerényebb hatásúakat kell megkísérelnünk adni, de ezekkel a gyógyulás esélye lényegesen kisebb.
3. Ha az ilyen polirezisztens (sok gyógyszerrel szemben ellenálló) baktériumot ürítő beteg fertőz meg valakit, és az beteg lesz, a baktériumok sokszor már kezdetben sem reagálnak a leghatásosabb gyógyszerekre sem.
E három lehetőség felvázolása már magyarázatot ad arra, miért nem gyógyul meg minden tbc-s beteg.
-A beteget együttműködési készsége nélkül egyetlen betegség sem gyógyítható meg.
-A tbc-s betegtől azonban a hosszú kezelés tartós együttműködést kívánna meg, és sajnos erre sokan - elsősorban az alkoholisták - nem képesek.
-Sok esetben az orvos türelme is elfogy, pedig e gyógyítható betegség meggyógyítására nincs más mód, mint adott esetben - legalább átmeneti - alkoholelvonást biztosítani, legalább addig, amíg a tbc meg nem gyógyult. Ez egyébként azért is indokolt, mert a legtöbb alkoholista mája is beteg, egyes gyógyszer-kombinációk esetleges májkárosító hatása pedig fokozhatja az alkoholos májártalmat.
Bár az alkoholista tbc-s betegek speciális kezelésével foglalkozó osztályok tiszteletre méltó sikereket értek el, mégsem kevés azoknak a betegeknek száma, akik a leírt variációk alapján gyógyíthatatlanná teszik magukat, és végül meghalnak egy olyan betegségben, amely eredetileg teljesen gyógyítható lett volna.
-A gümőkóros alkoholisták néha 10-15 évi "kezelés" után halnak meg, úgy, hogy az említett idő során 8-10-szer feküdtek különböző tüdőosztályon, ahonnan néhány heti ápolás után önkényesen távoztak, vagy egyszerűen eltűntek.
Viszonylag kedvező a helyzet, ha a gyógyszeres kezelésre alkalmatlanná vált beteg még operálható. Más kérdés, hogy ilyenkor a műtétbe is nehezen egyezik bele a tbc-s beteg.
Tévedés lenne, ha a fentiekből az olvasó azt a következtetést vonná le, hogy a tbc-s betegek nagyobb része nem gyógyul meg. A leírt krónikus alkoholista - rendszerint a társadalom perifériájára sodródott gümőkóros betegek száma az összes beteg legfeljebb 15%-át teszi ki. A baj azonban az, hogy arányuk nem csökken, és meggyógyításuk néha szinte lehetetlen feladatot jelent.
A helyesen gyógykezelt, meggyógyult betegek visszaesése egészen kivételesen fordul elő - a gyógyulás végleges.
A tbc elleni gyógyszereink tehát valóban nagy hatásúak. Ezért jogos az a kérdés, kell-e egyáltalán a gümőkórt kórházban ápolni, és ha igen, mennyi ideig?
Az esetek zömében a kórházi kezelésnek 3 célja van:
1. A biztos diagnózis felállítása.
2. Annak tisztázása, hogy a beteg együttműködik-e az orvossal a gyógyszerek rendszeres bevételében, és nincsenek-e a gyógyszereknek mellékhatásai.
3. Fertőző beteget a fertőzőképesség elvesztéséig célszerűbb kórházban ápolni.
Mindhárom célkitűzés kb. 2 hónap alatt megoldható.
-Így csak a személyiségükben sérült",problémás" betegeket ápolják kórházban hosszabb ideig, de adott esetben, ha megbízhatatlanok, akár egy évig is tehát a gyógyszeres kezelés befejezéséig.
Jól együttműködő, nem nagyon súlyos tbc-s betegek kezdettől fogva is ambulánsan gyógyszerezhetők. A tbc ugyanis otthon, sőt munka mellett ugyanúgy meggyógyul, mint kórházban, ha a beteg a gyógyszereket rendszeresen beveszi.
A már említett alkoholizmus, nyomor, családi és lakásproblémák megoldása éppolyan fontos társadalmi célkitűzés, mint a betegek rehabilitációja.
A tuberkulózis elleni küzdelem módszerei
A tbc világtörténete és a hazai tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy a megbetegedések számának jelentős és folyamatos csökkentése érdekében egyszerre többirányú egészségügyi intézkedés következetes végrehajtása szükséges. Ezek a következők: 1. Az egészséges lakosság védelme. 2. A megbetegedések felkutatása korai stádiumban. 3. Az összes beteg meggyógyítása.
1. A lakosság védelmét két eljárás szolgálja.
-Az egyik a fertőzésen át nem esett egyének BCG-oltása. A BCG-vakcina fokozza a tbc-vel szembeni ellenálló képességet, bár a súlyos fertőzést nem hárítja el. Ez a magyarázata annak, hogy a BCG-oltottak gyermekkorukban úgyszólván sohasem betegszenek meg, de a fertőzésen a védőoltás ellenére átesettek felnőtt korukban tbc-sek lehetnek. Ez biztosan a BCG-oltásnak köszönhető, mert ugyanezen idő alatt a felnőttkori megbetegedések ritkulása sokkal lassabban ment végbe. Más kérdés az, hogy olyan országokban, ahol a fertőző betegek száma már nagyon alacsony (Anglia, Hollandia, a skandináv országok, az USA egyes területei), az egész gyermeklakosság oltása ma már felesleges.
A fertőzésen átesett, tuberkulin pozitív gyermekeken azonban az oltás nem indokolt, mert a természetes fertőzés átvészelése nagyobb védelmet nyújt. Az ilyen gyermekek védelme érdekében 6 havi Isonicid-kezelés célszerű, elsősorban az ún. kontaktokon, tehát olyan tuberkulin-pozitív gyermekeken, esetleg felnőtteken is, akik szoros kontaktusban élnek a fertőző beteggel. Ezt a kemoprofilaxisnak, vagyis gyógyszeres védelemnek nevezett eljárást a helyileg illetékes tüdőgondozók végzik.
2. A korai felkutatás egyetlen lehetősége a felnőtt lakosság rendszeres és gyakori (1, esetleg 2 évenkénti) röntgen-ernyőszűrése. Az ernyőszűrés eszköze az ernyő-fényképezőgép. Ez szellemes masina, mely a röntgenernyő mögé álló egyén mellkasának röntgenképéről automatikusan 10x10 cm-es fényképet készít. Az ernyőkép nem egyenértékű a röntgenfelvétellel, de arra jó, hogy a tapasztalt vizsgáló orvos megállapítsa, negatív-e a lelet, vagy látszik-e valamilyen gyanús árnyék, mely további kivizsgálást igényel.
.
3. A betegek gyógykezeléséről már volt szó. Ha minden beteget meg tudnánk gyógyítani, a fertőzés lehetőségét is jelentősen csökkenteni lehetne.
Ehhez nemcsak megfelelő szakorvosi hálózatra van szükség (tüdőosztályok és -gondozók), de olyan intézkedésekre is, amelyek a rosszul együttműködő gümőkóros egyének meggyógyítását lehetővé teszik. Ezek közé tartozik az a hazai rendelkezés, amely végső esetben karhatalmi úton is biztosítja a kezelést elhárító fertőző beteg kórházba szállítását. Ezt a tüdőgondozó javaslatára a tisztiorvos rendelheti el. Természetesen kényszert csak a végső esetben szabad igénybe venni.
A szociális intézkedések mellett több olyan, már említett speciális osztályra van szükség, amelyeken orvosok, pszichológusok, szociális munkások meggyőzik az alkoholista vagy egyéb okból a kezelésnek ellenálló gümőkóros embert, hogy alkoholizmusa és tbc-je gyógyítható. Ehhez sok munka, jóakarat és a szerencsétlen betegek szeretete kell. A rehabilitáció minden formáját alkalmazva eredmény érhető el. A fertőző betegek száma Magyarországon kisebb 1000-nél. Közülük néhány száz "nehezen kezelhető". Így a tbc felszámolásának erről az oldalról való megközelítése nem utópia.
A tbc-járvány legújabb feléledése
Manapság is jogos aggodalommal regisztráltuk, hogy míg az új tbc-s betegek száma évtizedeken át évi 8-10%-kal csökkent, a nyolcvanas évek közepén a javulás üteme lelassult, majd megállt; 1990 óta pedig szerény emelkedés mutatkozik E jelenséget világszerte észlelik az USA-ban, különösen New York államban, de a gazdag nyugat-európai államokban, mint például Németországban, Svájcban, Belgiumban és másutt is.
-Hazánkban az is szomorú tény, hogy egyre nagyobb arányban fedezzük fel a gümőkórt nagyon súlyos stádiumban. Nem ritka, hogy a kórházba szállított tbc-s beteg néhány nap alatt meghal betegségében, mielőtt a megfelelő gyógyszerek gyógyító hatása érvényesülhetne.
A tuberkulózisjárvány újabb fellobbanását 3 tényezővel magyarázzák:
1. Az AIDS megjelenése. Az e betegségben szenvedők, miután minden betegséggel szemben elvesztik ellenálló képességüket, gyakran betegszenek és halnak meg gümőkórban.
2. A menekültáradat következtében számos olyan egyén kerül a gazdag országokba, így az USA-ba, Németországba, akik már a bevándorlás pillanatában betegek, vagy legalábbis súlyos fertőzésen estek át. Emellett a nyomor elől menekülők új hazájukban is rossz szociális körülmények közé kerülnek, így több köztük a gümőkóros.
3. Szaporodnak a kezelés kapcsán a polirezisztens baktériumokat ürítő betegek, akik emellett nemritkán AIDS-ben is szenvednek.
Az első két tényező szerepe statisztikailag is igazolható.
Hazánkban azonban sem a bevándorlók, sem az AIDS-betegek száma nem jelentős. Ezért Romániábana tbc növekvő tendenciáját elsősorban a lakosság romló életszínvonalával, továbbá azzal magyarázhatjuk, hogy megszűnt az ernyőszűrés kötelező jellege. Ez utóbbi bizonyítható, és azt is megmagyarázza, hogy miért kerül viszonylag több beteg súlyos állapotban az orvoshoz, mint régebben.
Tanulságok az olvasó számára
1. Se magunkat, se gyermekeinket ne féltsük a gümőkóros betegségtől. A tbc ma is ritkának mondható hazánkban, évenként kb. 4000 új beteget vesznek nyilvántartásba. Az esetleges megbetegedés könnyen és nagyobb áldozatok nélkül gyógyítható. Fertőzés elsősorban a fertőző környezetben élő gyermekeket fenyegeti.
2. Vegyünk részt évenként ernyőszűrésen, akár kapunk behívót, akár nem. Ezzel a velünk együtt élő családtagoknak is tartozunk. A szűréshez nem kell háziorvosi beutaló.
3. Ne tiltakozzunk, ha gyermekünket az óvodában vagy az iskolában tuberkulin- vagy BCG-oltásban részesítik. A tuberkulin-próba pozitivitásától ne ijedjünk meg, mert ez nem jelent betegséget.
4. Ha mégis megbetegszünk tbc-ben, ne essünk kétségbe, mert jó együttműködésünk esetén biztosan meg fogunk gyógyulni. A gyógyulás érdekében csak rövid kórházi kezelésre lesz szükség, munkaképességünket nem veszítjük el. Szedjük pontosan az előírt gyógyszereket a kezelőorvos utasítása szerint. Ez a gyógyulás záloga.
5. Vegyük tudomásul, hogy gyógyulásunk legfőbb akadálya esetleges rendszeres alkoholfogyasztásunk lehet. Ezért személyes példánkkal és ismerőseink között agitáljunk a mindennapi vagy mértéktelen alkoholfogyasztás ellen. Jelszavunk ne az absztinencia, hanem a mértékletesség legyen.
6. Civil, állami vagy társadalmi szervezetben tevékenykedve ne feledkezzünk meg a tbc elleni küzdelem módszereiről, és tőlünk telhetően segítsük elő, hogy a járvány elleni harc ne gyengüljön.
http://www.informed.hu
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése