Önállóságra, önbizalomra nevelés
Mi a célunk az önállóságra neveléssel? – merül fel bennünk a kérdés. Mikor, hol kell elkezdeni? Hogyan jelenik meg a mindennapjainkban?
-Az önállóságra, önbizalomra nevelés az interneten található információkkal ellentétben nem ott kezdődik véleményem szerint, amikor együtt főzőcskézünk, takarítunk a gyerekekekkel, hanem sokkal sokkal korábban, már babakorban, amikor hagyjuk önállósulni, egyedül próbálkozni, véleményt formálni, akaratot kinyilvánítani, önállóan játékot választani.
-Ha csak óvodás korban eszmélünk fel, hogy tulajdonképp önállóságra szeretném nevelni gyermekem, és addig elsumákoltuk, nem foglalkoztunk a kérdéssel, nehéz dolgunk lesz.
- De lehet, hogy tudat alatt mégis mindent megtettünk, vagy tudatosan, csak mégsem tudtuk, hogy cselekedeteinkkel önállóságra buzdítjuk gyermekünket. Számomra az önállóságra, önbizalomra nevelés már a születéstől kezdődik, amikor gyermekünk önmaga jelzi, mikor éhes, mikor van szüksége ölelésre, mosolyra.
Önállóságra neveléssel a célunk, hogy gyermekünk az életben önmaga boldogulni tudjon, egyedül képes legyen döntéseket hozni, állásinterjúra menni, ott helytállni, vagy egyszerűen csak bevásárolni a közértben, elmenni orvoshoz, befizetni a postán a csekkeket, a szocializálódáshoz nélkülözhetetlen.
Az önállóságra nevelés az egyik irányító elve kell, hogy legyen a nevelésnek.
- Úgy érzem, itt is megjelenik, hogy nem lehet elég korán elkezdeni.
-Igen, már babakorban előkerül a téma, amikor teret engedünk csemeténknek, hogy felfedezze a lakást egymaga, hogy nem zárjuk be egy járókába (nem mondom, hogy tilos, mindig adódhatnak helyzetek, mikor jó egy babának a járókában, de nem állandóan, biztosítanunk kell a szabadságot, amivel felkutatja az érdekes dolgokat a világban), engedjük, hogy megpróbáljon maga felmászni a kanapéra, miközben óvó tekintetünk rajta, és bármikor ugrásra készen állunk.
- Ha hagyjuk, hogy egyedül próbálkozzon, egyedül érje el célját, miközben mi bármikor a segítségére lehetünk, egyrészt önbizalomra, másrészt önállóságra tanítjuk.
- Amikor látjuk, hogy nem megy, akkor segítsünk, de mindenképp hagyjuk, hogy önmaga megpróbálhasson bármit.
- Szavakkal próbáljuk buzdítani, ne pedig helyette végezzük el, amit épp szeretne, motiváljuk, majd sikerélménye újabb próbálkozásra buzdítja.
Az önállóságra neveléshez szorosan kapcsolódik az önbizalomra nevelés szerintem.
- Ha nincs önbizalma, nem is fog önállóan próbálkozni megoldani a dolgait, megpróbálni felmászni a csúszdára.
- Önbizalmára nagyon figyeljünk oda, dícsérjük sokat, de tartsuk szem előtt, hogy ne csak elért eredményeiért szeressük, hanem önmagáért, mert van nekünk, mert a szemünk fénye.
- Nagyobb korban kérjük ki véleményét az otthoni dolgokban is, így érzi, hogy fontos a véleménye.
- Támogassuk, biztosítsuk arról, hogy mindig ott vagyunk csemeténknek, nagyon sokat tehetünk hozzá, ha már babakorban segítjük az önállóságra, önbizalomra.
-Ha tudja, hogy ránk bármikor számíthat, érzi, hogy támogatjuk, hogy saját maga hajtsa végre a dolgokat, önmaga lehet, és emiatt büszkék vagyunk rá, előbb megpróbálja majd egyedül a felmászást a kanapéra, és ha nem megy, segítségünket kéri.
- Természetesen nem árt, ha bizonyos dolgokat először megmutatunk gyermekünknek, és aztán hagyjuk, hadd próbálkozzon, itt gondolok például a kanállal, villával evésre.
- Először megmutatjuk a használatát, ha szükséges, többször is, de ne vegyük ki a kezéből csak azért, mert körülötte minden piszkos lesz, hagyjuk őt próbálkozni, és így örömteli lesz számára az evés, és örül, hogy ő maga is képes a szájába tenni a falatot bizonyos evőeszközökkel.
- Önbizalom nélkül nincs önállóság.
Ha mindig ott állunk, és nem hagyjuk, hogy önmaga megpróbálkozzon bizonyos dolgokat végrehajtani, mindig húzni fog minket, és nem fogja magát a játszótéren feltalálni, nem mer majd a mászókára felmászni.
Így fejlesztjük problémamegoldó képességét is, aminek az életben nagyon nagy hasznát fogja venni.
Nagyobb korban vonjuk be gyermekünket a házimunkába, de természetesen ne rabszolgaként, hanem játékosan.
- Nagyobb korosztály alatt értek már 1,5 éves gyermeket is, aki szeret velünk együtt porszívózni, teregetni, mosogatni, mosogatógépet pakolni, nem utolsó sorban főzni.
- Sokkal érdekesebb elfoglaltság, mint a tv előtt ülni. Kevergetheti a sütinek való tésztát, kaphat ő is a nyújtani valóból, vagy épp a zöldséget ropogtathatja, amit épp a finom leveshez tisztítunk.
-A házimunka számunkra se legyen keserves, hisz így gyermekünk ugyanúgy nem fogja szeretni, és neki is csak púp lesz a hátán.
Önbizalomra neveléshez hozzátartozik, hogy figyeljünk, miben jó gyermekünk.
-Figyeljük a készségeit, képességeit, miben tehetséges.
-Ne azt erőltessük mindenáron, amiben ő nem annyira jó, mert ott valószínűleg több lesz a csalódás.
- Terelgessük abba az irányba, amiben tényleg örömét leli és nem éri sok csalódás.
- Viszont, ha örömét leli a balettben kislányunk, de tehetsége inkább a boxoláshoz lenne, ne vegyük el tőle a balett lehetőségét, hiszen nyugodtan járhat táncórákra, jót tesz a lelkének, kiegyensúlyozottabb lesz, de ne balett versenyre vigyük.
- Figyeljük, mire képes gyermekünk, és ne várjunk el tőle túl sokat, csak annyit, amennyit biztosra tudjuk, hogy képes elvégezni, teljesíteni.
Ha túl sokat kívánunk, ha túl magasra tesszük a mércét, személyisége nem a megfelelő irányba fejlődik, és természetesen önbizalma abszolút nem lesz.
-Énképe sem lesz megfelelő, úgy érzi majd, hogy ő semmire nem jó, sosem tudja teljesíteni, amit szülei kérnek, elvárnak, ezért őt nem szeretik, sehol nem tud teljesíteni, még azon a területen sem, amihez egyébként lenne tehetsége.
-Segítsünk gyermekünknek, hogy találja meg önmagát, csinálja azt amit szeret, bízzunk mi is benne, így biztosak lehetünk abban, hogy önbizalommal teli, megfelelő énképpel, egészséges személyiséggel indítjuk a nagy világba.
http://www.boldogcsalad.hu
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése