Mit tegyek, ha féltékenyek egymásra a gyerekeim?
Amikor egy családba kistestvér érkezik, az csak a szülőknek öröm, a nagyobb testvérnek egészen biztosan nem az. Sőt inkább veszteség, mert rögtön le kell mondania a „fele királyságról”. Ha mindezek tudatában kezeljük a természetes féltékenységet, már sokat tettünk azért, hogy lassacskán újra a helyére kerüljenek a lelkében a dolgok.
Minden többgyerekes családban anekdotikus történetek sorozata szól arról, mit is mondott, csinált a nagyobbik testvér, amikor megszületett a kicsi.
- A gyermeki fantázia ebben határtalan, hiszen van olyan, aki úgy gondolja, hogy jobb helye volna az újszülöttnek a kukában, mások azt javasolják, hogy esetleg a szülők visszavihetnék a kórházba vagy odaajándékozhatnák a szomszédnak...
-Az elsőszülöttnek különösen nehéz dolga van, hiszen kezdetben a szülei teljes figyelmét élvezi, aztán ezen osztoznia kell, amikor megszületik a testvér.
- A második és a többedik gyermek már eleve osztozik a szülei figyelmén, de az ő helyzetük is egyedileg különböző.
Ne hasonlítgassunk!
Mindannyian arra vágyunk, hogy figyeljenek ránk és megértsenek bennünket. A testvérek között ezért (is) örökös versengés folyik.
– A gyerekek versengése mögött mindig az a kérdés áll, hogy kit szeret a szülő jobban.
-Ezt számtalanszor ki is mondják és kérdezgetnek erről bennünket –,
- és ilyenkor soha nem elégszenek meg azzal a válasszal, hogy „mindkettőtöket egyformán szeretlek”.
- Ettől biztos nem fognak megnyugodni, már csak azért sem, mert ez nem is igaz. -Mást szeretünk a fiunkban és a lányunkban, a legnagyobban és a legkisebben. Sokkal jobb, ha azt mondjuk el ilyenkor, miért fontos ő nekünk
-„Mert te vagy az egyetlen középső gyerekem, és senki sem tud olyan szépen rajzolni, mint te, és senki nem tud olyan jóízűen kacagni, mint te.
” Valami olyasmit kell kiemelnünk, ami nekünk fontos és értékes benne, az egyediségét és a pótolhatatlanságát, épp nem az egyformaságot.
- Inkább azt, ami megkülönbözteti a testvérétől.
– Az is romboló hatású, ha valamelyik gyerek a család fekete báránya lesz –.
– Az talán magától értetődő, hogy fekete báránynak lenni nem jó, de nem járnak sokkal jobban a „bezzeg-testvérek” sem, mert ők is belekényszerülnek az örökös jó szerepébe.
- Ők nem tehetik meg soha, hogy rosszak legyenek, hogy olykor kifejezzék a dühüket vagy a félelmüket, mert ezzel elveszíthetik a pozíciójukat.
- Amikor a szülők folytonosan összemérik a gyerekek teljesítményét, egymáshoz hasonlítgatják őket, akkor valójában a testvérféltékenységnek ágyaznak meg.
-Az összehasonlítás ugyanis a legjobb táptalaja ennek.
Bízzuk rájuk!
A családi mindennapok mégis gyakran telnek veszekedéssel.
- A testvérek gyakorlatilag bármin képesek összekapni, egy darab kövön vagy egy rossz boton is, mert mindenkinek az kellene, ami a másiknak fontos.
- A szülő pedig abba a helyzetbe kényszerül, hogy valahogy „igazságot tegyen”. Gyakran kerülünk csapdába ezzel, mert a „ki ütött elsőnek? ki vette el? ki kezdte?” kérdését soha nem lehet megválaszolni teljes bizonyossággal.
- Ezért, ha igazat adunk valamelyiknek, könnyen azt az érzést keltjük, hogy az egyikük pártjára álltunk.
– Nem lehet teljesen kivonulni a vitás helyzetekből –
– de az a jó, ha minél kevesebbszer ítélkezünk felettük.
-Sokkal jobb, ha rájuk bízzuk, hogyan oldják meg a konfliktusaikat. Például ha épp a biciklin veszekednek, akkor mondhatjuk, hogy ez bizony nehéz helyzet, mert ketten vannak és csak egy bicikli van, nem lesz könnyű megoldaniuk a problémát. De azt is mondjuk ugyanakkor, hogy mi bízunk bennük és sikerülni fog!
Ilyenkor azt tapasztaljuk hogy néhány perc után megszületik az egyeszség.
-Ha nem, akkor még mindig elvehetjük tőlük a biciklit, és mondjuk azt, hogy csak akkor kapják vissza, ha már megegyeztek.
- Így nem kell nekünk „igazságot tennünk”, és nem lesz egyik gyereknek sem az az érzése, hogy az egyik vagy a másik pártját fogtuk.
Az egykék kimaradnak ezekből az élményekből, ők nem tapasztalhatják meg azt a sajátos, semmihez sem fogható kapcsolatot, ami az embert a testvéréhez fűzi.
Ebben az érzésben kezdettől fogva egyszerre van benne a szeretet és a gyűlölet.
-Valójában örülnünk kellene, ha a gyerek meg tudja fogalmazni a dühét és a csalódottságát a kicsi születésénél vagy később is a konfliktusok idején. Idővel rá fog jönni, hogy a testvére érkezésével nem veszíti el a szüleit, az iránta érzett szeretet örökre megmarad.
Segítő tippek
• Fogadjuk el, hogy a nagyobb testvérnek lemondás a kisebbik születése.
• Igyekezzünk megőrizni a nagyobb testvér korábbi napirendjét, abban legalább ne érezze a változást.
• Próbáljon az anya külön időt is szakítani a nagyobb testvérre.
• De ne legyen azért lelkiismeret-furdalása, amiért a kisebbik gyermekkel foglalkozik többet, mert ebben az élethelyzetben ez a természetes.
• Hagyjuk, hogy a gyerek kifejezze akár a negatív érzéseit is, ez segíti őt a változás feldolgozásában.
• Ne akarjunk a testvérek között mindent egyenlően elosztani, inkább azt a szempontot válasszuk, kinek mire van szüksége.
• A szabályoknak mindenkire egyformán kell vonatkoznia, ebben ne tegyünk különbséget!
: Ha a veszekedések állandósulnak
A testvérféltékenység teljesen természetes jelenség.
- De ha azt tapasztaljuk, hogy a testvérek komolyan gyűlölik egymást, és a veszekedések állandósulnak, akkor ezen el kell gondolkodnunk.
- Könnyen lehet, hogy a szülők kapcsolati konfliktusai tükröződnek vissza a gyermekek szintjén.
- Ha ugyanis a szülők nem veszekedik ki és nem oldják meg a konfliktusaikat, akkor a feszültség állandósul, és megmérgezi a légkört.
- A kicsik érzik ezt, és maguk felé irányíthatják a szüleik dühét.
-Minden jobb nekik ugyanis annál, mint hogy a szülők egymást bántsák. -Kiveszekedik a szüleik vitáit, szinte helyettük.
- Megoldást csak az jelenthet, ha a szülők megtanulják kezelni a problémáikat, és nem használják a gyerekeket villámhárítónak.
„Az egykék kimaradnak ezekből az élményekből, ők nem tapasztalhatják meg azt a sajátos, semmihez sem fogható kapcsolatot, ami az embert a testvéréhez fűzi. Ebben az érzésben kezdettől fogva egyszerre van benne a szeretet és a gyűlölet.”
.
http://www.nlcafe.hu/
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése