A BETEG EMBER
TÖRTÉNELMI ELVÁRÁSAIRÓL
A mai orvosi etikai elvek
megőrizték ugyan a történelmi hagyományokat/Hippokráteszi eskü/de
természetszerűen alkalmazkodniuk kellett a történelem folyamán kialakult új
gazdasági,társadalmi,szakmai elvárásokhoz, amik napjainkban is hatalmas
léptekkel haladnak előre.
Egy dolog nem
változott-a beteg ember, akinek szenvedése ugyanolyan mint évezredekkel
ezelőtt.
Ez az ember ugyanúgy igényli a segítséget fájdalmaiknak enyhítésére,a
vigasztaló jó szót,a türelmet a körültekintő gondoskodást. Ő ma is jó néven
veszi vagy elvárja hogy alaposan megvizsgálják,meghallgassák panaszait. Tehát ez
az igény megmarad időtlen időkig,és megmaradnak az esdeklő tekintetek és
segélyt kérő szavak.
Tulajdonképpen ez a hivatásunk emberi eleme,amit mindig és mindenki elvár
tőlünk és hozzáfűzöm hogy teljes joggal.
A történelem
folyamán valamikor úgy tekintettek egy orvosra mint egy olyan lényre, aki
szinte emberfölötti cselekedetekre is képes. Természetesen az orvosi
gyakorlatnak mindig meg voltak az értékelhető, felmérhető gyógyítási határ értékei.
A változás ebben az orvos beteg viszonyban három alapvető téren történt.
1-A fejlett orvosi
technológia csökkentette az orvos szerepét,tekintélyelvűségét a
gyógyászatban.Ezzel megváltozott az orvos-beteg kapcsolat minősége és tartalma.
2-Az
orvostársadalom is hozzászokott ahhoz-hogy ráfektesse a beteget a –modern
medicina futószalagára-sokszor magáévá téve a beteg azon
igényét-hogy mielőtt még kikérdezné a beteget a panaszainak jellegéről,vagy a
klasszikus medicina örökértékű szabályai szerint levetkőztetné és megvizsgálná
becsületesen, és lelkiismeretesen-máris küldi analizisekre-
3-Más a társadalom
általános és egészségügyi kulturális szintje,növekedtek az elvárások,de
az anyagi keretek ugyanazok maradtak
4-Sajnos a beteg
elszemélytelenedik és a közvélemény formálás az orvosokkal szemben
mind igényesebb lesz.
5-A fogyasztó
társadalom hatalmi szervei nemtelenül ledegradálták az orvosi hivatást-megvonva
tőle a legelemibb működési feltételeket.
Ezt a néhány kérdést szeretném bővebben
tárgyalni mindannyiunk okulására-
1-A beteg ember ellátására, a
fejlett orvosi technika valóságos egészségügyi üzemeket hozott létre melyekben
az alkalmazott rendszerek,amikben igen
jól képzett csapat vagy csapatok magas szintű ellátást biztosítottak a rájuk
bizott betegeknek A mai ellátási realitások már azt vetítik elénk és mondjuk ki
jogosan,hogy a betegeket nem lehet megfosztani
attól a joguktól hogy emberközelben érezzék az orvosukat.
-A beteg aki sorsát bízza ránk,és hisz bennünk, nem tekinthető úgy mint egy
tárgy,akit rá kell kapcsolni különböző gépekre,automatikusan kivizsgálni,és
csak a gépeket ellenőrizni hogy milyen értékeket mutatnak.
Az első és
legfontosabb feladat még ma is ilyen fejlett technikai körülmények között az
hogy –nem
szabad a beteget elszemélytelenitni-hanem meg kell őrizni a hagyományos
orvos-beteg kapcsolatot.
2-Vitathatatlan hogy az egészség megőrzése mindig a legfontosabb törekvése volt az
emberiségnek..
Az hogy légy
egészséges,éljél sokáig az emberi lét legfontosabb kívánalmai közé tartozott.
Ez a törekvése az embernek egy különös és
egyedülálló helyet biztosított a társadalomban az orvosnak. Az orvos
ismerheti az embernek azt az intim fizikai és lelki állapotát ami a bizalom és
–orvosi titoktartás,lényege. Ezért az
orvos nem lehet közömbös a közvélemény számára.
A közvélemény lépésről-lépésre követi az életét,a figyelem középpontjában
tartja. Szigorú tisztánlátással besorolja rövid időn belül szakmailag,emberi
magatartás,erkölcsi érték szempontjából. Erre a társadalmi értékmérőre
odafigyelésre minden magára valamit adó orvos vigyázzon.
3-A mai orvosi gyakorlatban már
elengedhetetlen a csapatmunka,az interklinikus jól szervezett vizsgálat,valamint
a kollégák munkájának,becsületesen szerzett érdemeiknek az elismerése.
Történelmileg a
–medicina hőskorának vége van. Az egyedüllét a szakmában ma már bizonytalanságot is
rejteget. Az önteltség,a túl nagy biztonság a súlyosabb kórképeknél visszaüthet.
Nagy elődeink tapasztalata és tanácsa az hogy ezen kritériumok figyelmen kívül
hagyásáért már sokan drágán fizettek.
4-A társadalom
megbecsülésének szükségessége. Ez a megbecsülés egy élet munkáján és
törekvésein keresztül történik meg.
Ez bennünk tudatosult és sokan igy is élünk.
De azt a tényt
feltétlenül kell jeleznünk hogy van egy olyan bűnös tendencia ami igazságtalan alábecsüléséhez vezet a hivatásunknak.
Az utóbbi időben az volt a pláne hogy ki tud nagyobbat rúgni belénk. Hosszú
éveken át a mindenkori hatalmak a társadalom összes nyomorát az egészségügyre
ruházta.-Nézzük meg kórházainkat,azoknak anyagi állapotát a
gyógyszerellátást.Csak azutóbbi 2 évben 3ooo orvos távozott külföldre –és
csodák csodája mind kiválóan megállja a
helyét. Nincs dokizás nincs csúszópénz és mégis biztos talpakon áll a hivatás
tisztessége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése