Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2012. december 30., vasárnap

A BETEG EMBER TÖRTÉNELMI ELVÁRÁSAIRÓL


A BETEG EMBER TÖRTÉNELMI ELVÁRÁSAIRÓL

A mai orvosi etikai elvek megőrizték ugyan a történelmi hagyományokat/Hippokráteszi eskü/de természetszerűen alkalmazkodniuk kellett a történelem folyamán kialakult új gazdasági,társadalmi,szakmai elvárásokhoz, amik napjainkban is hatalmas léptekkel haladnak előre.
                   Egy dolog nem változott-a beteg ember, akinek szenvedése ugyanolyan mint évezredekkel ezelőtt.
Ez az ember ugyanúgy igényli a segítséget fájdalmaiknak enyhítésére,a vigasztaló jó szót,a türelmet a körültekintő gondoskodást. Ő ma is jó néven veszi vagy elvárja hogy alaposan megvizsgálják,meghallgassák panaszait. Tehát ez az igény megmarad időtlen időkig,és megmaradnak az esdeklő tekintetek és segélyt kérő szavak.
Tulajdonképpen ez a hivatásunk emberi eleme,amit mindig és mindenki elvár tőlünk és hozzáfűzöm hogy teljes joggal.
                   A történelem folyamán valamikor úgy tekintettek egy orvosra mint egy olyan lényre, aki szinte emberfölötti cselekedetekre is képes. Természetesen az orvosi gyakorlatnak mindig meg voltak az értékelhető, felmérhető gyógyítási határ értékei. A változás ebben az orvos beteg viszonyban három alapvető téren  történt.
                   1-A fejlett orvosi technológia csökkentette az orvos szerepét,tekintélyelvűségét a gyógyászatban.Ezzel megváltozott az orvos-beteg kapcsolat minősége és tartalma.
                   2-Az orvostársadalom is hozzászokott ahhoz-hogy ráfektesse a beteget a –modern medicina futószalagára-sokszor magáévá téve a beteg azon igényét-hogy mielőtt még kikérdezné a beteget a panaszainak jellegéről,vagy a klasszikus medicina örökértékű szabályai szerint levetkőztetné és megvizsgálná becsületesen, és lelkiismeretesen-máris küldi analizisekre-
                   3-Más a társadalom általános és egészségügyi kulturális szintje,növekedtek az elvárások,de az anyagi keretek ugyanazok maradtak
                   4-Sajnos a beteg elszemélytelenedik és a közvélemény formálás az orvosokkal szemben mind igényesebb lesz.
                   5-A fogyasztó társadalom hatalmi szervei nemtelenül ledegradálták az orvosi hivatást-megvonva tőle a legelemibb működési feltételeket.
                   Ezt a néhány kérdést szeretném bővebben tárgyalni mindannyiunk okulására-
1-A beteg ember ellátására, a fejlett orvosi technika valóságos egészségügyi üzemeket hozott létre melyekben az alkalmazott rendszerek,amikben  igen jól képzett csapat vagy csapatok magas szintű ellátást biztosítottak a rájuk bizott betegeknek A mai ellátási realitások már azt vetítik elénk és mondjuk ki jogosan,hogy a betegeket nem lehet megfosztani  attól a joguktól hogy emberközelben érezzék az orvosukat.
-A beteg aki sorsát bízza ránk,és hisz bennünk, nem tekinthető úgy mint egy tárgy,akit rá kell kapcsolni különböző gépekre,automatikusan kivizsgálni,és csak a gépeket ellenőrizni hogy milyen értékeket mutatnak.
                   Az első és legfontosabb feladat még ma is ilyen fejlett technikai körülmények között az hogy –nem szabad a beteget elszemélytelenitni-hanem meg kell őrizni a hagyományos orvos-beteg kapcsolatot.
                   2-Vitathatatlan hogy az egészség megőrzése mindig a legfontosabb törekvése volt az emberiségnek..
Az hogy légy egészséges,éljél sokáig az emberi lét legfontosabb kívánalmai közé tartozott.
                   Ez a törekvése az embernek egy különös és egyedülálló helyet biztosított a társadalomban az orvosnak. Az orvos ismerheti az embernek azt az intim fizikai és lelki állapotát ami a bizalom és –orvosi titoktartás,lényege. Ezért az orvos nem lehet közömbös a közvélemény számára.
A közvélemény lépésről-lépésre követi az életét,a figyelem középpontjában tartja. Szigorú tisztánlátással besorolja rövid időn belül szakmailag,emberi magatartás,erkölcsi érték szempontjából. Erre a társadalmi értékmérőre
odafigyelésre minden magára valamit adó orvos vigyázzon.
                   3-A mai orvosi gyakorlatban már elengedhetetlen a csapatmunka,az interklinikus jól szervezett vizsgálat,valamint a kollégák munkájának,becsületesen szerzett érdemeiknek az elismerése.
Történelmileg a –medicina hőskorának vége van. Az egyedüllét a szakmában ma már bizonytalanságot is rejteget. Az önteltség,a túl nagy biztonság a súlyosabb kórképeknél visszaüthet. Nagy elődeink tapasztalata és tanácsa az hogy ezen kritériumok figyelmen kívül hagyásáért már sokan drágán fizettek.
                    4-A társadalom megbecsülésének szükségessége. Ez a megbecsülés egy élet munkáján és törekvésein keresztül történik meg.
Ez bennünk tudatosult és sokan igy is élünk.
De azt a tényt feltétlenül kell jeleznünk hogy van egy olyan bűnös tendencia ami  igazságtalan alábecsüléséhez vezet a hivatásunknak.
Az utóbbi időben az volt a pláne hogy ki tud nagyobbat rúgni belénk. Hosszú éveken át a mindenkori hatalmak a társadalom összes nyomorát az egészségügyre ruházta.-Nézzük meg kórházainkat,azoknak anyagi állapotát a gyógyszerellátást.Csak azutóbbi 2 évben 3ooo orvos távozott külföldre –és csodák csodája mind  kiválóan megállja a helyét. Nincs dokizás nincs csúszópénz és mégis biztos talpakon áll a hivatás tisztessége.




#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése