Az egyik nagy tanítómesterem a beteg gyermek vizsgálata
folyamán az első helyen említette a gyermeket vizsgáló orvos,végtelen,
határtalan türelmét a többi igen lényeges szempont mellet mint pl-a kiváló
szakmai felkészültség-a helyes orvosi gondolkodásmód és interpretativ készség-a
jelentéktelennek tűnő tünetek helyes értékelése,a kórelőzményi adatok helyes
felvétele,a gyermek teljes levetkőztetése bármilyen orvosi vizsgálat
alkalmával,az együttérzés kifejezése a beteg gyermekkel stb.
A vizsgálat legyen mindig alapos,lelkiismeretes és mindez
a szülők jelenlétében.
Mint fiatal orvosnak egy kissé eltúlzottnak tűnt a
–türelem-kérdésének a feltupírozása. De az idő igazol és oktat. Orvosi
ténykedésem alatt főként amikor a gyermekhálózatot vezettem akkor észleltem
pregnánsabban hogy több türelemmel hatékonyabb lett volna az orvosi ténykedés. Példa
értékű tanítómesterem Prof.Dr.Szentkirályi István a következőképpen reagált amikor
egy mindenre elszánt süvölvény,megjelent a rendelőben. A következőket mormolta
alig halhatóan “NA ITT 2OO-ig KELL SZÁMOLNOM.”
Tehát így vagyunk mi gyermekgyógyászok,hol 1oo-ig,hol
2oo-ig számolunk attól
függetlenül hogy milyen a hangulatunk vagy éppen az egészségügyi állapotunk.
ÁLDOZATKÉSZSÉG ÉS LEMONDÁS
Talán abból a tényből indulnék ki hogy egy megvizsgált
betegért minden felelősség téged terhel,legyen az szakmai,etikai vagy akár jogi
vonatkozású. Ez a köztudatban is jól ismert szempont nagyon nagy felelősséget
ró a kezelő orvosra legyen az felnőtt vagy beteg gyermek. A lemondást az
áldozatkészséget azt már az orvosi egyetemen vállaltuk,ami aztán állandósult az
egész szakmai tevékenységünk folyamán.
A gyermekgyógyászati gyakorlatnak azonban mégis van
egynéhány jellemzője az orvosi sürgősségi ellátás időben való rögzítését
tekintve.
A gyermekkorban sokszor elképesztően gyorsan következnek
be a szövődmények,vagy kerülnek katasztrofális helyzetbe az életfontosságú
szervek működései.
Amikor igénylik a szülők azonnal menni kell így sokszor
elkerülhetjük az olykor előálló kellemetlen vádaskodásokat vagy elhúzódó jogi
elmarasztalásokat. A gyermekpatológia nem olyan igényű mint pl-egy krónikus szívelégtelenségben
szenvedő 8o éves beteg-amire egyesek azt mondják hogy 1-2 óra múlva ott leszek.
Főként az újszülött vagy 1-4 hónapos korú csecsemők
esetében kell azonnal reagálni az orvosi vizsgálat igénylésére.
A mindenért –aggódó-anyukák, akik minden minimális
panaszért azonnal orvosi ellátást igényelnek néha visszatetszőnek tűnhet. A
hosszú orvosi gyakorlatom arra az álláspontra késztet hogy tekintettel kell
lenni az “anyai megérzésre” /instinctio maternis/mert bizony beigazolódhat hogy az
igény a vizsgálatra jogos volt.
Ha kiépített pacientúrád van már egy visszautasított
vizsgálat a paciens elvesztéséhez vezethet.
Külön fejezet a neurotikus környezet-igényeiknek a
kielégítése mert való igaz hogy egyes esetekben nem éppen igazolt esetekben
igénylik a vizsgálatot a szülők. Ezen eseteknek a megoldása ha már elfogadták
paciensnek a gyermeket,az illető orvos egyéni elbírálása alá esik.
Megalapozott vagy alapozatlan indokkal igényelt
vizsgálatot lássunk el azonnal,mondjunk le életünk egyes kegyes adományairól és
–VIZSGÁLJUK MEG A GYERMEKET.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése