A félős
és szorongó gyerekekről
Felnőttként
sokszor természetesnek vesszük, hogy a gyerekek bizonyos dolgokat máshogy élnek
meg, mint mi. Ugyanolyan határozottnak, magabiztosnak, bátornak gondoljuk őket.
Bizonytalanságukba nehezen tudjuk beleélni magunka. De vannak olyan anyák,
akiket túlságosan magával ragad gyermekük félelme. Mikor normális és mikor
kóros a félelem? Mit tehetünk szorongó gyermekünk láttán?
A gyermek fejlődése során
folyamatosan, egyre inkább birtokba veszi környezetét, ezáltal újra és újra
ismeretlen, idegen, ezáltal félelmet keltő élményeknek van kitéve. Ez teljesen
természetes.
A félelem szó
a latin angere = összeszorítani, és angustus = szűk kifejezésre nyúlik vissza.
Ez azt mutatja, hogy az új tapasztalatok nem csak lelki, de testi változásokat
is okoznak bennünk.
Nincs olyan félelem, mely a lelki
érintettség mellett ne járna testi folyamataink megváltozásával.
Nyugtalanok leszünk, izomzatunk tónusa megnő, légzésünk, szívverésünk
felgyorsul, vérnyomásunk megnő, kiválasztószerveink (izzadságmirigyek, vesék,
belek) működése felgyorsul. Éberségünk felfokozódik, ami idővel
alvászavarokhoz, fáradékonysághoz, figyelemzavarokhoz vezethet. Tehát lelki
élményünk testileg feltorlódik. A félénk gyerekek gyakran panaszkodnak testi
tünetekről, különféle fájdalmakról.
Mikor
normális és mikor kóros a félelem?
A félelmek
tehát személyes lelki fejlődésünk, táguló tapasztalataink természetes
velejárói. Mindegyikük közös tulajdonsága, hogy a testi "szűkösség"
mellett jelenlétükkor elhalkul bennünk a biztonságot jelentő ősbizalom hangja.
Vannak konkrét tárgyakhoz, eseményekhez, helyzetekhez kötődő félelmek. Sokszor
azonban tárgytalan, meghatározhatatlan szorongásként lépnek fel bennünk. A
gyermek lelki fejlődése során vannak természetesnek
mondható félelmek . Lássuk őket
sorjában!
Ilyen
a 7-9 hónapos gyermek idegenkedés e, mikor a fogzás megindulása után
egyre jobban meg tudja különböztetni az őt körülvevő emberek személyiségét
egymástól. Felfedezi az idegenben az
"idegen"-t. Ha számára ismeretlen személy kerül a közelébe,
édesanyjához bújik, és elrejti tekintetét. Este lefektetéskor néhányan
átmenetileg azt sem engedik, hogy a papájuk fektesse le őket.
Valamivel
később lép fel a szeparációs
félelem .
Ilyenkor nem akar eltávolodni az édesanyjától, lóg a szoknyáján, állandóan
felkéredzkedik a karjába, főleg idegen helyen, vagy szokatlan helyzetben. Este
fél a sötéttől, nem akar egyedül feküdni az ágyában. Ha ez felerősödik,
végtelen ideig tartó fektetési rituálékba, elalvási zavarba torkollhat a dolog.
Minél inkább
kimozdul a gyermek az otthon védett falai közül, annál inkább érintkezésbe
kerül a természet erőivel. E csodálatos felfedezések során néha érhetik meglepetések
(állatok, ágreccsenés, szél, vihar, villámlás), melyek félelmet ébreszthetnek
benne. Ezt környezeti
félelem nek
nevezhetjük.
Az óvodába kerüléskor új helyzet alakul ki. A gyermek -
mint születő kis egyéniség - elkerül a megszokott családi környezetből, és meg
kell találja, állja helyét az új közösségben. Ilyenkor felléphetnek szocializációs félelmek. Ezek
már más jellegűek, mint a leválástól való félelem. Akkor jelentkeznek, amikor a
gyerek keresi helyét a közösségben. Az ilyen jellegű aggodalmak személyiségének
fejlődési mérföldkövei körül különösen feltűnőek lehetnek. így pl. az iskola 3.
osztálya körül - a 9. és 10. életév között -, amikor hirtelen új fényben éli
meg saját személyiségét. Ilyenkor fontossá válik, mit gondolnak róla a többiek,
ki fogadja barátjául...
Erre a korra
tevődik a halálhoz
való viszony megváltozása
is. Reális, kézzelfogható ténnyé válik számára. Kisebb korukban is újra és újra
megkérdezik a gyerekek, hogy ők is meghalnak-e, mi, szülők is meghalunk-e, vagy
hogy miért halt meg a nagymama, és hova ment utána. Ilyenkor azonban kézzel
valószerűvé válik, mert önmagukkal is sokkal mélyebben azonosulnak, mint
korábban. Nem ritka, hogy az öngyilkosság halvány gondolata foglalkoztatja
őket. Ekkor felébrednek bennük másreális félelmek is, például háborútól,
természeti katasztrófáktól.
A pubertásban
aztán a nemi érés sel összefüggő nehézségek
ébresztenek sokakban feszültséget. A másik nem felfedezése, idegensége új
rejtélyeket hoz magával. Az ösztönök elemi ereje és a rajtuk való lelki felülemelkedni
vágyás kettőssége sokakat megriaszt.
A 18-19
éveseknél az önállósulással párhuzamosan megjelennek az egzisztenciális félelmek. Ami
a 9 éveseket szellőként csapja meg, az ifjú korosztályt teljes erejével ragadja
magával. Félnek, hogy csődöt mondanak az életben, társas kapcsolataikban.
Félnek a betegségektől, a haláltól. Az öngyilkosságok aránya ebben a korban
magasba szökik.
Érdekes
Vannak gyerekek, akik egyáltalán nem félnek semmitől. Sok
apa büszke az ilyen gyerekre, főleg akkor, ha fiúról van szó. Ám az effajta
viselkedés olyan mértékben félelemmentes lehet, hogy már kórosnak mondható. Az
ilyen gyerekek általában valamiféle figyelemzavarban szenvednek. Valahogy nem
érzékelik az őket övező helyzet lelki vonulatának bizonyos vetületeit.
Mitől
válhat különösen félőssé a gyerek?
Vannak gyerekek, akik különösebb kiváltó ok nélkül is alapvetően félősek.
Akadnak azonban olyan testi-lelki fejlődési zavarok, melyek gyakrabban járnak
félelmekkel: autisták, figyelemzavarosak stb.
A gyermek környezetéből jövő zavaró tényezők is
okozhatnak félelmet: aggódó,
bizonytalan szülők, gyakori veszekedések, válás, gyakori fegyelmezés,
ambivalens anyai magatartás, elfojtott szülői érzések és indulatok . Gyakori
tapasztalat, hogy a szende, halk szavú, alkalmazkodó, de félénk gyerekeket
szüleik túl korán felnőttként kezelik. Észrevétlenül átruháznak
rájuk olyan feladatokat, melyek megoldása a felnőttek dolga lenne. Ez lehet pl.
a kisebb testvér ápolása, de olyan egyszerű helyzet is, ahol olyasmit kell
eldönteni, ami kívülről nem is tűnik nehéznek, lelkileg azonban megterheli a
gyermeket, mert számára jelentős dologról van szó. (Például egy ruhadarab
kiválasztása az áruházban.) Nem mindegy
az sem, hogy hányadik gyerekről van szó a családban. A második gyereknek
(főleg, ha még kisebb testvérei is vannak) mindig nehezebb a dolga. A médiák
(reklámok, tv, rádió, számítógépes játékok stb.) különösen gyakori
félelemforrások. A többé-kevésbé rejtett vagy nyílt agresszióból
elég egy-két (akár csak néhány pillanatig tartó) élmény ahhoz, hogy mélyen
maradandó nyomot hagyjon hátra a gyermek képzeletvilágában. Emellett minden olyan információt (szöveg, kép), mely
meghaladja a gyermek eddigi tapasztalatait, külön fel kell hogy dolgozzon.
Ha pedig ez az újdonság olyan, hogy a gyermek eddigi reális élményvilágától
idegen, akkor az meghaladja feldolgozási képességeit. így az élmény
feldolgozatlanul süllyed le lelkivilágának tudattalan régióiba, és onnan később
félelemként, megfoghatatlan szorongásként merülhet fel.
Hogyan
segíthetünk félős gyermekeinknek?
A
gyermekkori félelmek "kezelésének" legfontosabb eleme az, hogyan
viszonyulnak a gyermek környezetében élő személyek a szorongáshoz . Mivel az
első hét évben a gyerekek nagyrészt utánzással tanulnak, egyáltalán nem
mindegy, hogy mennyire félnek a szülők bizonyos dolgoktól. A gyermek azt fogja megtanulni, hogy hogyan bánnak szülei,
nagyszülei, tanitói saját szorongásaikkal .
Azzal segíthetünk a gyermeknek, hogy tehermentesítjük
azoktól az élményektől, melyeket saját erejéből nem tud feldolgozni.
Ezenfelül közvetítjük neki, hogy minden olyan félelem megszűnik, melyet
szunnyadó képességünk kibontakoztatásával meghaladunk. Tehát lépésről lépésre
megpróbáljuk felismerni, megismerni, mitől is félünk azzal a bizonyos dologgal
kapcsolatban. Ezáltal hidat tudunk verni hozzá. Ez a folyamat a gyerekeknél
elsődlegesen nem intellektuális megismerési folyamat, hanem szavak nélküli
lelki történés. Saját magatartásunk, a játékos
gyakorlatok és a művészi terápiák nagyon hatékonyak. Legfontosabb az életbe,
emberekbe, helyzetekbe vetett ős bizalom visszanyerése.
Iskoláskor
előtt a legtöbb gyereknél a legjobb gyógyír, ha a szülők megtalálják magukban
vagy maguk körül saját félelmeik forrásait, okait. Ha túlteszik magunkat
túlzott aggodalmaskodásukon, akkor a gyerek is jobban érzi magát saját bőrében. Ezt
szó szerint vehetjük, ugyanis a kisgyermekek félelemei gyakran alkati
eredetűek. Ez azt jelenti, hogy ahogyan megélik magukat saját bőrükben, az az
érzékszervek érzékenységétől függ.
Ezért a kezelésben
a testhez kötött érzékelés (tapintás, fájdalom, mozgás, helyzetérzékelés,
életérzés, egyensúlyérzék stb.) harmonizálása, fejlesztése jótékony hatású.
Hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Néhány
tipp: a nap
ritmusos lefolyású legyen, figyeljünk az érzékszervi benyomások jellegére és
mennyiségére, hagyjunk időt a gyermeknek, hogy saját
ritmusában tegye a dolgokat, ne aggódjunk jobban (pl. attól, hogy leesik a
fáról), mint ő; legyen néhány bensőséges percünk egymásra mindennap,
masszírozgassuk a gyermeket (főleg este a lefekvéskor) nyugtató illóolajokkal
(pl. mályvával, levendulával, citromfűvel, rózsaszirommal)!
A
kisiskolások már sokkal jobban ki tudják fejezni, hogy mi nyomasztja őket. Ha
még nem képes rá, hogy maga túllépjen félelmein, akkor a szeretetteljes szülői
figyelem (például egy kis kirándulás kettesben a
papával) csodákat tehet. Sokszor alig vehető
észre, hogy menniyre szomjazik a gyerekek egy felnőtt beszélgetőtársra. Ebben a
korban már a művészeti jellegű, lelki kifejezést elősegítő terápiák (festés,
zene, gyermekpszichodráma és a játékterápia) is jól alkalmazhatók. A relaxációs
technikák, a kineziológia is elkezdhető már ebben a korban.
A
serdülő- és kamaszkorúaknál a felnőttekhez való ellenálló, sokszor feszült, tagadó viszony nehézzé
teheti a dolgunkat. A tilalmak (tv, PC, drogok) ilyenkor nem
segítenek. Egyik lehetőségünk a tudatos
feldolgozásban rejlik. A cél, hogy a fiatal a nyomasztó helyzet felismerése
után alkotó fantáziáját mozgásba hozva maga vegye kézbe a dolgokat. Közös
zenélés, színjátszás, tánc a barátokkal jelentik számukra a kiutat a fogyasztói
társadalom csapdáiból. A csend, a nyugalom is ismét a megismerés forrásává
válhat. Támogassuk őket pl. abban, hogy visszatalálhassanak a természethez,
vagy más emberekért tehessenek valamit!
Mit
tehetünk még?
A gyógyszeres
kezelésnél a homeopátia kiváló egyéni lehetőségeket nyújt. A
szakember az alkati szerek mellett (Silicea, Calcium carb., Belladonna, Aconit,
Ars. album...) a meghatározható forrású félelmekre (vizsgázás, magány,
sötétség, iskola, magastól való félelm.) is találhat megoldást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése