Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. szeptember 7., hétfő

Kisfiúból érett férfi – Kis útmutató felelős szülőknek




Kisfiúból érett férfi – Kis útmutató felelős szülőknek
Az előre be nem tervezett kis coming out-om után kérlelhetetlenül feltört bennem a vágy, hogy firkantsak valamit a manapság egyre kevésbé létező szülői identitásról.
 Egyáltalán nem esek túlzásba, ha azt mondom, a modern szülők többsége nem érdemelné meg azt a privilégiumot, hogy gyereke lehessen, sőt mi több, felnőttnek sem lenne szabad nevezni őket. Csupán nagyra nőtt kisgyerekek, akiknek a gyermek mindössze önigazolás céljából kell, illetve azért, mert mégiscsak ciki már több tíz évesen egy játékbabát püfölni. Az önző szülő számára a gyerek kiváló indok a férfi magunkhoz való láncolására, vagy a feleség kiszolgáltatottságban tartására, ebben a képletben a gyerek maximum a relációs jel szerepét tölti be, nem pedig egy különálló identitásnak számít, aki a két szülő eredményeit összeadva a kiegyensúlyozott, boldog, és mindkét szülő legjobb tulajdonságait hordozó végeredményt testesíti meg.
Több mint száz évvel ezelőtt a világ máshogy viszonyult a gyerekhez. A gyerek egy befektetési jegy volt, akit etettek, itattak, ruháztak kora felnőtt koráig, majd mindezt az alapvető törődést kamatostul kellett visszaadnia szüleinek, illetve társadalombiztosítási –és nyugdíjrendszer híján idős korukban is el kellett őket tartani. Még korábban fogyóeszköznek számított, a nő megszült tíz gyereket, akik közül végül három érte meg a felnőtt kort. Mint a lapostányér, ha eltörik, van másik, vagy veszek újat.
A mai világban a gyerek szerepe radikálisan átértékelődött, de a szülői viselkedés sok esetben mit sem változott.
A gyerek sokak számára még mindig befektetési jegy, aki köteles szülőjének visszaadni, amit az beletett a nevelésbe. Mások felismerték, hogy a mai generációk teljesen eltérő nevelést igényelnek, de jól kipróbált modellek híján túlzásokba esnek, és önálló identitás helyett kiskutyaként, mint vázaként vagy faliképként kezelik gyermeküket: nem kell semmit visszaadnia a szüleinek, de öntudata sem lehet. A modern korban a gyerek azoknak való, akik képesek szembenézni a várható elmúlással, és képesek elfogadni, hogy megérdemlik azt, hogy identitásuk, azaz ahogy az életüket megélik és ahogy a világot látják, van annyira értékes, hogy az érdemes továbbadásra az utókornak a Föld nevű bolygó számára.
Amit határozottan tényként kezelek, hogy a gyereknevelés akkor megy végbe helyesen, ha az felnőtt korára teljes egészében önállóan azt csinál, amit akar, és teszi mindezt teljes felelősséggel. Azaz megéli a legfelsőbb rendű értelemben vett életet olyan módon, hogy soha nem kell a kiskorában kifejlődött személyiségét lerombolnia, paradigmát váltania és megbánnia bármit is, amit cselekszik, mert mindig tudja, mi a helyes döntés, és hogy formálhatja identitását a saját javára.
Véleményem szerint a nevelési módszert mindig úgy kell kialakítani, hogy megfeleljen az adott kor kívánalmainak, egyszerűen azért, mert a túlzottan különc módon nevelt, kilógó lurkót a társadalom kiutálja, és felnőtt korára az élete pokollá változik. Gyakori az a tévhit, hogy a mai fiataloknak minden sokkal könnyebb, és minden a seggük alá van tolva. Ennél nagyobb hazugságot kitalálni sem lehetne, a mai gyerekeknek semennyivel sem könnyebb, mint a megelőző generációknak, csupán más tényezők felé tolódtak az elvárások, mint bármikor a történelem folyamán, és sokan azt képzelik, könnyebb reggel 8-tól este 6-ig a padban görnyedni és az agyi képességeket a végletekig feszíteni, mint kinn a mezőn kapálni a kukoricát. Mindkét feladat nehéz, de mindkettő máshogy, nem lehet egyértelműen az egyiket a másik elé helyezni.
13+1 pontból álló kiskátémban bemutatom azokat a szülői mintákat, melyek a lehető legnagyobb rombolást képesek végezni a fejlődő identitásban, és tanácsot adok arra, hogy lehet ezeket az apró kríziseket feloldani. Fontosnak tartom leszögezni, hogy az alábbi sorok kizárólag a saját egyéni véleményemet tartalmazzák és mérgező szülők gyermekeként saját, szerzett tapasztalataimból táplálkoznak, semmiképp sem tekintendők örök igazságnak, vagy kiforrott álláspontnak.
Fő célom inkább a tudatcsiszolás, a gyerekről való gondolkodás formálásának elősegítése és átvezetése a XIX.-ből a XXI. századba.
 Az is fontos tényező, hogy tanácsaim csak a fiúk egészséges férfivé változtatásához használhatók fel teljes egészében, a lányok bizonyos szempontokból kicsit másabb bánásmódot igényelnek, melynek kifejtésére releváns tapasztalatok híján inkább nem vállalkoznék.
1.   Ne kényszerítsd olyan dolgokra, amiket utál
Komolyan azt képzeled, ha erőszakkal cipeled matekversenyre, akkor majd világhírű programozó válik belőle?
Olyan életet akarsz neki, ahol minden egyes reggel úgy kell kikászálódnia az ágyból, hogy megint egy gyűlöletes napra ébredtünk, ahol azt kell csinálnom, amit utálok, és már semmi reményem a változásra, mert elfogytak az ingyenes félévek az egyetemen, és nem engedhetem meg magamnak a kiesett időt és bevételt egy új diploma szerzésére? Hát csak rajta! Aztán figyeld, hogyan lesz gyerekedből romhalmaz, aki egész életében átkozni fog téged az autoriter hozzáállásodért. A tehetség felismerése fontos, pláne ha megfelelő időben történik. Bíztatni kell a gyermeket arra, hogy minél több olyan dolgot próbáljon ki, amit esetleg felnőtt korára a hobbijává vagy hivatásává fejleszt. De legyen a gyerek akármilyen ügyes egy adott területen, nem érdemes halálra erőltetni, amennyiben utálattal viseltetik az adott terület iránt. Hiába olvasunk országszerte informatikushiányról, ha kölykünknek nem tetszik a programozás, nem szabad kényszerítő eszközökkel boldogtalanságba taszítani. Ha tényleg tehetséges, és nem pedig elfogultan túlértékeljük, meg fogja találni boldogságát egy másik hivatásban, és ha talpraesettségre tanítjuk, még jó pénzt is kereshet vele. Programozónak meg mennek azok, akik tényleg odavannak a bitpakolgatásért.
2.   Segíts neki hivatása megtalálásában

A fentiek ellenére fontosnak tartom leszögezni, hogy mivel már a gyerekeknek is erőteljesen különböznek egymástól a fejlődő személyiségjegyeik és az érdeklődési köreik, így olyanok is akadnak, akik teljesen tanácstalanul vágnak bele a továbbtanulásba. Nem találják azt a hobbit, ami érdekelhetné őket, nincs affinitásuk a számukra korábban még szimpatikusnak tűnő szakmához. Így amennyiben saját magától nem leli meg érdeklődési körét, neked kell javaslatot tenned a megoldásra.
Itt is ugyanilyen fontos a kényszerítő eszközök mellőzése. Fontos minél fiatalabban, lehetőleg még kisiskoláskorban megpróbálni kialakítani benne az érdeklődést új dolgok iránt. Sok különböző területtel próbálkozhatunk, legyen az zene, sport, szavalóverseny, akár iskolán kívüli tevékenységekkel is elláthatjuk. A céltudatos gyermekkel ellentétben az efféle bizonytalan fiatalok esetében fontos a türelem, a megértés, valamint az a fajta ráérző képesség, hogy megsejtsük, mi is az a tevékenység, ami megfelelő lehet számára.
 Meglepően sok szülőt ismerek, akiknek egyáltalán fingja sincs gyereke képességeiről vagy hobbijairól. Fel kell készülnöd arra, hogy esetleg többször vált felsőoktatási intézményt. Ha nem kívánod ennek terhét magunkon cipelni, nyugodtan neveld önállóságra még addig, amíg megvan a biztonsága. Ha megfelelő módon teszed, nem fog beletörni a bicskája az önálló létbe.
3.   Foglalkozz vele rendszeresen, amennyiben igényli. Tanítsd hasznos dolgokra!

Főleg kisgyerekkorban rendkívül fontos az állandó törődés. Családtagjaim nem szokták érteni, miért szerettem annyira nagyapámat, amikor matt alkoholista volt, és józan napjaiban is elég nehéz volt bírni vele. Pedig elég egyértelmű az ítélet, hiszen a gyerek sohasem hazudik. Minden hibája ellenére ő volt az, aki ténylegesen is törődött unokáival. Leült velünk kuglizni, pedig már nehezen bírta a dereka, elsétált velünk vonatot nézni, megtanított fát vágni, csirkéket keltetni/etetni, sátorozott velem éjjel az udvaron annak ellenére, hogy utána napokig fájt a háta, és néha suttyomban belekortyolhattam a demizson borba, amit frissen szívott ki a hordóból. Emellett minden alkoholizmusa ellenére állandóan félretett némi aprópénzt az unokáinak. Önpusztító életmódja mögött tele volt szeretettel. Így utólag pedig még vicces is visszaemlékezni, amikor hármunknak kellett a patakból kihúzni, majd otthonkában hazavinni, vagy mikor megkergetett a ház körül piszkavassal.
Ehhez képest a modernizmusban a gyerek elmebeteg és soha semmire rá nem érő szülőket kap, akik amúgyis csak koloncként élik meg őt, a mindennapokban úgy kezelik, mint egy dísztárgyat, akit lehet mutogatni a szomszédoknak és rokonoknak, akár valami festményt, meg dicsekedni vele, hogy milyen okos. A köztes állapotokban pedig kuss a neve, lehetőleg a létezésével se nagyon zavarjon. Aztán jön a felnőttkór, az elmebetegségek, az önállóságra való képtelenség, majd a sérelmek továbbtolása az ő utódainak.
Ismerd fel, igénye van-e a gyerekednek a törődésre, és foglalkozz vele! Építsd a személyiségét, segíts neki a készségfejlesztésben.
Ne a tévé elé dobd le, hogy majd az neveli helyetted. Fedezzétek fel együtt a világot. Menjetek kirándulni, társasozzatok, sportoljatok! Neked sem árt. Nincs az a bónusz fizetés, amiért megérné egy életet megnyomorítani. Ha gyereked introvertált, akkor is létezik rengeteg elfoglaltság, amiben örömére lelhet. Mutasd meg őket neki.
4.   Tiszteld az autonómiáját

Az autonómia nem azt jelenti, hogy nem szabhatsz korlátokat a lurkónak, hanem csak azt, hogy az egyértelműen megszabott keretek között joga van eldönteni, mit szeretne. Vidd el magaddal már óvodás korában bevásárolni, hagyd, hogy maga válassza ki a ruhát, amit felvenne. Menjetek el együtt az ABC-be, és kérdezd meg tőle, szerinte mire van szükség a hétvégi bevásárláshoz? Persze, hogy hülyeségeket fog mondani eleinte. De így van legalább 18 éve arra, hogy kikupálódjon, és ne úgy járjon, hogy az első adandó alkalommal, amikor magára van utalva, nem mer jegyet kérni a vonatra, vagy eltéved az egyenes utcában. A játszótéren hagyd magára, és ülj le tőle egy kicsit messzebb, ahol már csak a periférikus látómeződbe esik, és onnan ügyelj a biztonságára. Kérd ki a véleményét a csajokról, vagy bármilyen hétköznapi témáról. Próbáld meg közben nem hangosan kinevetni.
 Felhívom a figyelmet, hogy az autonómia nem azt jelenti, hogy amit csak lát, belepakolja a bevásárlókosárba, és ha nem kapja meg mind, joga van hisztit csapni. Figyelmeztesd, ha hisztit csap, nem lesz kikérve a véleménye. Ha továbbra is folytatja, vond meg tőle a figyelmet. Terroristákkal nem tárgyalunk. Ha leleményes vagy, akár valami ötletes büntetést is kitalálhatsz neki, de ez semmiképpen sem fenyítés legyen vagy olyan dolog, ami hosszú távon megszégyenítő.
5.   Neveld korán önállóságra, ne félj neki feladatot adni

Az önállóságot tanítani szükséges. Fokozatosan. És napjainkban az egyik legnagyobb szülői fogyatékosság az önállóság szuggerálásának hiánya. Burokban növesztgetik a kis zsenipalántát huszonéves koráig, majd egy óvatlan pillanatban kilökik az utcára, hogy na most már szabad vagy kisfiam, sok sikert az életedhez. És csodálkoznak, ha a gyerek marhára nem lesz életképes.
Már ötéves korától nyugodtan megbízhatod kis feladatokkal. A „pakold össze a szobádat” ósdi trükk, ennél több impulzióra van szükség a függetlenedés elősegítéséhez. Amíg még nagyon fiatal, bízd meg ház körüli teendőkkel, és folyamatosan felügyeld. Nyilván nem a vízvezeték-szerelésre meg motorolaj-cserére gondolok, hanem egyszerű feladatokra. Locsolja meg a virágokat, keverjen ki valami egyszerű hozzávalót az ebédhez. Installálja fel a Windowst. :) Ha hiperaktív a gyerek, ásasd fel vele a kertet. Amikor már iskolába jár, és tud olvasni meg számolni, küldd el boltba egy bevásárlólistával. Minden véghezvitt feladatért dicsérd meg és adj neki kis jutalmat. Fokozatosan vond ki magad a felügyelet alól, csak a végeredményt ellenőrizd. Ha valamit rosszul csinált, udvariasan mutasd meg neki, hogy kellett volna, és legközelebb már így csinálja.
 Ha korán bevezeted a munka világába és látja, ezzel örömet okoz családjának, akkor maga is meg fogja szeretni, így a későbbiekben sokkal könnyebbé válik számára a megfelelő hivatás megtalálása. Idősebb korában nyugodtan oszd meg vele is a házimunkát. Az apja vigye el a saját munkahelyére, és vezesse be az ott zajló folyamatokba. Semmiképpen ne erőltessünk rá egy adott szakmát és rugdossuk abba az irányba.
6.   A példát mutasd, ne statuáld!

Aki bort iszik és vizet prédikál, annak idejekorán elveszik a hiteles szülő képe a gyerekei fejében. Képmutató dolog színjeles bizonyítványt várni a gyerektől, ha magunk hármas átlaggal végeztünk a gimiben. Kotord csak elő szépen a régi bizonyítványodat, és mutasd meg neki! Ha hazugságon kapod, tedd fel magadnak a kérdést: én soha nem hazudtam a gyerekemnek bizonyos dolgokról? Soha nem voltam képmutató? A gyerek nem tud hazudni, és nincs humorérzéke, amíg ezeket a képességeket el nem tanulja.
 A képmutatást viszont már kicsi korban észreveszik. Mielőtt röppenne az a pofon, mérlegeld szépen magadban, hogy a gyermeked tényleg valami rossz dolgot követett el, vagy csupán nem bírod elviselni, ha épp alakulófélben lévő önálló véleményét hangoztatja, ami a tiédtől esetleg eltér? Tényleg akkora tragédia annak a Herendi vázának az elvesztése, mint beállítod? Példát statuálni kizárólag akkor szabad, ha a gyerek vétke bűncselekménynek, vagy komoly erkölcsi vétségnek számít. Például bolti lopás esetén egyértelműen helye van a szigorú megrovásnak. Viszont minden olyan esetben, ahol kizárólag a „ki az úr a háznál” alapkérdés érvényesítése van terítéken, nem elfogadható a fizikai bántalmazás.
7.   Ne sumákolj gyereked előtt

Sokan vannak, akik amolyan szánakozó lenézéssel viseltetnek gyermekük kezdeti csetlés-botlásainak irányába. Hiszen még annyi mindent nem tud az életről. Tévedés! Mivel a racionális intelligenciát csak tanulmányai során fejleszti fel a maga szintjére, ezt a hiányt magas érzelmi intelligenciával pótolja, ami gyakran el is uralkodik rajta. Igen, a kisfiún is.
 Egyből megérzi a szülői bullshitet, és azonnal beindul nála a vészvillogó, ha valami hülyeséggel próbálod etetni. A felnőttnek mondott játszmák a párkapcsolat felei között, a munkahelyi stiklik, valamint a számtalan más területen jelentkező hazugságok azzal járnak, hogy a szülő végül saját magát is könnyedén csalja csapdába. Ha helyrehozhatatlanul megromlik a kapcsolat pároddal, a gyerek már azelőtt sejti, hogy a hagyományos értelemben vett családját el fogja veszteni, mielőtt te magad kimondanád.
A gyereknek joga van tudni, ha valami nagy változásra számíthat. Ha előre fel tud készülni a bajra, sokkal kisebb lelki teher lesz számára, mintha egyszerre zúdulna fejére a rengeteg érzelmi sokk.
8.   Mindkét szülőre szükség van

Akármennyire is fáj, a másik szülő nélkül teljes életet élni képes, boldog felnőtt kinevelése LEHETETLEN. Mind a fiúnak, mind lánynak szüksége van hiteles apai és anyai mintára egyaránt. Az az anya, aki szisztematikusan az apja ellen hangolja gyermekét, megágyaz a boldogtalanságnak. Az első három évben egyértelműen az anya fokozott jelenléte szükséges, utána azonban az apa kötelessége átadni azokat a mintákat fiának, melyből sikeres életének fellegvárát építgetheti. Ha nagyon elmérgesedik a viszony a szülők között, még mindig kisebbik rossz a békés elválás, mint két egymást ölő szerencsétlen, akik között a valódi vesztese a szituációnak az odapottyantott kölyök lesz.
 Az utak különválása után is fontos a felek kiegyensúlyozott kommunikációja, hogy ne a gyerek legyen kénytelen sínylődni az érzelmi viharok tengerén. Soha semmilyen szempontból nem elfogadható a gyerek kisajátítása és a másik szülő ellen való hangolása.
9.   Kezeld helyén a változásait

Ne mássz falra, amikor a kamasz gyereked a szokásos ölelés/puszi helyett elkezd pénztárcád tartalmáért kuncsorogni. Ez egyszerűen a természetes változások része, és nem annak a jele, hogy a gyerekedből egyre inkább önző dög lesz, aki már a szeretetre is képtelen. El kell fogadod, hogy amíg érett személyiség nem válik belőle, sokkal többet kell adnod, mint amennyit ő maga vissza képes adni. Csecsemőkorban az állandó biztonság és jelenlét, kisgyerekkorban a felfedezés és az ebben való támogatás, fiatalkorban a tanulás, serdülőkorban pedig az anyagi javak megszerzésének igénye jelenti az élet meghatározó mozzanatát. A kamasz már nem a szülőtől várja érzelmi töltései pótlását, hanem a külső környezettől: a barátaitól, az első szerelmétől.
A szülőtől való függetlenedés első állomása ez, és az anyagi függetlenség lesz a végső. Ezért a gyereked anyagi támogatásra szorul, de érzelmi támaszra már kevésbé.
Fogadd el, és támogasd pénzügyileg is lehetőségeidhez mérten, de semmilyen körülmények között ne kényeztesd el. Fogalmazz meg vele szemben elvárásokat, vezesd be a pénz világába, szemléltesd, mekkora erőfeszítésbe kerül a napi betevőre vagy a legfrissebb divatrucira való pénz előteremtése. Tanítsd meg neki tisztelni a pénzt. Nem hajhászni, nem ajnározni, tisztelni.

10-A határokat legjobb belátásod szerint szabd ki

Ne görcsölj komolyabban azon, hogy melyek azok a határok, melyek megfelelnek a nebuló életkorbeli sajátosságainak. Ha nagyon bizonytalan vagy önmagadban, kutakodj interneten, vagy kérdezd meg a rokonságot. A magabiztos szülő képe sokkal fontosabb, mint az, hogy patikamérleggel kimért igazságossággal határozd meg a kereteket. A magabiztos szülő a kisgyermek számára biztonságot sugall, a biztonság pedig alapvető szükséglet a fejlődéshez egészen a serdülőkorig. Ne hagyd, hogy valamelyik ismerős elszédítsen és kioktasson gyereknevelésből, aki nem igazolhatóan jobb nálad benne. Ha már elkezdted a programot, következetesen vidd végig, a legjobb ismereteid szerint, ne váltogasd havonta a nevelési módszertanodat annak tükrében, hogy éppen mit olvastál a száz, egymásnak ellentmondó tanácsokat osztogató babamagazinban. A kiszámíthatatlan szülő könnyedén elvesztheti a gyerek bizalmát.
11-Nem kell neki mindent megadni

A legtöbb kárt okozó tévhit, hogy akkor vagy jó szülő, ha az égvilágon mindent megadsz a gyerekednek, amit csak szeretne. Ám a látszólag önzetlen szívességek halmaza rövidtávon letöri benne a tenni akarást és a világ megismerésének vágyát, hosszútávon pedig gyámoltalan lesz, mert a szülő mindig megóvja a kudarc kockázatától, de ugyanígy a komoly sikerélmény lehetőségétől is.
 Inkább törjön össze sokszor fiatal korban, ismerje meg, milyen kegyetlen a világ, amikor még ott áll mögötte a szerető család és akad egy meleg szoba, ahova mindig visszatérhet, mint tapasztalja meg idősebb korában a kegyetlen valóságot, az emberi játszmákat, a verseny igazságtalanságát és tapossák el pont akkor, amikor már nem számíthat segítségre.
Soha ne kényeztesd el.

Ha magasak az igényei, akkor add meg neki azt, ami a tanuláshoz feltétlenül szükséges, illetve néhány alapvető kikapcsolódási eszközt. Ízlésesen töltsd fel a ruhatárát, de nem 30 pólóval meg 40 pár zoknival. Ezen felül ha új divatruci, számítógépes játék, mobiltelefon vagy bármi más kell neki, azt kösd feltételhez. Ne tanulmányi eredményhez, mert semmiképp sem jó, ha rágörcsöl a tanulásra, a teljesítménykényszeres gyerek ugyanis pont akkor teljesít rosszul, ha erőltetik a példás bizonyítványt. Csak olyan esetben köss valami dolgot tanulmányi feltételhez, ha annak nincs komoly tétje a továbbtanulás szempontjából, pl. megnyer egy szavalóversenyt.
Bízd meg valami könnyed munkával. Adj neki érte órabért. Mutasd meg, hogyan történik a bérszámfejtés és ez alapján mennyi időbe telik, míg megkeresi a mobiltelefonra valót. Mutasd meg neki az egyensúlyt a filléreskedés és a felelőtlen pénzelverés között. Javasold neki a takarékosságot, amennyiben saját anyagi lehetőségeid engedik, szuggeráld, hogy maga tegyen félre pénzt. Magyarázd el neki, ha gondosan félretesz minden hónapban egy keveset, akkor nagyobb korában könnyebben kezdhet új életet, vagy elköltheti olyan dologra, amit máskülönben nem engedhetne meg magának, mondjuk vehet egy autót. A pénzét tartsd tiszteletben, azaz ne nyúld le, ha egyik alkalommal mégiscsak megcsúsznál a rezsi befizetésével. Hagyd, hogy elmenjen dolgozni, a nyári diákmunka csak jót tesz a személyiségfejlődésének. Ha a család tehetős, akkor sem szabad mindent az asztalára helyezni, tanuljon meg felelősséggel bánni a pénzzel, mert bármikor bekövetkezhet, hogy anyagilag súlyosan megszorultok, és azt a gyerek kegyetlenül meg fogja sínyleni mentálisan, ha addigra nem vált anyagilag függetlenné.
12. Támogasd minden céljában, de szigorúan kérd számon!

Ez a pont az egyik legfontosabb mind közül, mégis gyakran félreértik. Ha a környezetemben fellelhető példákból táplálkozom, alapvetően háromfajta szülői megközelítése létezik a félig már önálló fiatal kezelésének:
- Apuka/anyuka beállítja a családi vállalkozásba vagy a ház körüli munkákra, önállósági törekvéseit letörik, keresett pénzét lecsapolják, majd elnyomás alá helyezik: „Amíg az én kenyeremet eszed, addig az van, amit én mondok!”.
- Késői elkényeztetéssel pórázra verik, megfosztják identitásától, helyette döntenek és élik az életét.
- Tanulmányai elvégzéséig elnyomásban tartják, minden önállósági törekvésétől és felelősségétől megfosztva, majd hirtelen kidobják a nagyvilágba, hogy: „Most már önálló vagy, kezdj magaddal valamit.”
Mindegyik rosszabb, mint a másik. A legdurvább szülői tévedés azt beképzelni, hogy a gyerek csak aztán lehet önálló, hogy elhagyja a családi fészket. Az így nevelt fiatal csakhamar kudarcok sokaságát halmozza fel, mert nem sajátította el azokat a készségeket, hogy milyen szabadon azt csinálni, amit akar, és tenni ezt teljes körű felelősséggel. Az ilyenekre telepszik rá az állambácsi feltételekhez kötött és megalázó támogatási/segélyezési rendszerrel, az ilyenek szavazatát lehet két kiló száraztésztáért megvenni, és az ilyenek fogják egész életükben csak azt lesni, hogyan pumpolhatják az államot vagy a másik embert rövid távú hasznokért. Parazitává válnak, mert szüleik is paraziták voltak. Érzelmi paraziták.
Ahelyett, hogy végleg tönkretennéd gyereked életét, inkább fejleszd magad személyiségét. Sajátítsd el a vállalkozó mentalitást. Tanulni sosem késő. Kérj szakszerű befektetési tanácsokat, merülj ez az üzleti élet rejtelmeiben. Ha a gyereked tőled különböző érdeklődési körrel rendelkezik, nyerj betekintést az ő világába. Tanuld meg nagy vonalakban gyereked szakmáját, hobbiját mondjuk menedzser szinten. Elég annyit tudnod, hogy az adott területnek mit az anyagi, tárgyi és szellemi feltételei, milyen képességek szükségesek hozzá, mennyit lehet vele keresni, hogyan kell művelni.
Ezután, ha gyereked előáll valami új céllal, hallgasd meg. Ha nagyobb mértékű anyagi támogatást kér, ne hajtsd el, ha elkezd mesélni vágyott hivatásáról ne röhögd ki csak azért, mert te nem érted. Figyelemmel hallgasd végig, a lehető legnagyobb szakértelemmel próbáld megérteni motivációit. Engedd, hogy azt az egyetemet válassza, amit szeretne, tanulmányi ideje alatt folyamatosan támogasd lehetőségeidhez mérten, és ellenőrizd, úgy halad-e, ahogy kell. Amíg gyereked anyagilag függ tőled, ne vond meg tőle a támogatást, de folyamatos legyen a kontroll. Ha vállalkozni szeretne, hívd fel a figyelmét rá, hogy ez mekkora hatalmas felelősség, bizonyosodj meg róla, hogy az ehhez szükséges képességek birtokában van, és kérj tőle üzleti tervet. Ha megbízol benne, add meg, ami az elindulásához szükséges, de folyamatosan ellenőrizd, halad-e a dolgával, amit a támogatásért cserébe felvállalt.
Ha semmilyen mértékben nem tudsz neki anyagi támogatást nyújtani, akkor is biztosítsd feltétlen szeretetedről és magyarázd el neki érett, felnőtt ember módjára, hogy bár mindennél jobban szereted, de nem tudsz pénzügyileg a segítségére lenni. Ha saját maga talpraesett (márpedig ha betartod kiskátém előírásait, akkor miért ne lenne), kicsivel nagyobb nehézséggel ugyan, mint kortársai, de el fogja érni vágyott céljait.
13. Ha eljött az idő, engedd el!

A változás mindig fájdalommal jár, de aki képes méltósággal viselni, annak az idő begyógyítja a sebeit, és egyúttal maga is többé válik. A felelős szülő, ha maga is kiegyensúlyozott, következetes módon nevelte utódját, pótolhatatlan értéket teremtett. Az önálló lábra állás szabotálása mögött leggyakrabban az értékvesztéstől való félelem rejtőzik. Mert a fiatal kiröppenésével a családi fészekből rájön arra, hogy nem csak a lakásban, hanem a tükörbe való nézésnél is egy tátongó üresség fogadja. Egy hiány, ami valójában nem is hiány, mert soha nem létezett, csak ideiglenesen kipótolta egy placebo, amit gyereknek neveznek. Sok házasság azután omlik össze, hogy a fióka elhagyja a szerető családi fészket, nem véletlenül. Aki a gyereke hiányában nem tudja jól érezni magát, az friss házasságában/párkapcsolatában sem volt békében önmagával, de a jókor jött gólya által megtalálta az önigazolást és a hazugságok elfedésének lehetőségét. Aki kiegyensúlyozott szülő, fájó szívvel bár, de elengedi gyermekét, és örvend, ha az megtalálja a maga boldogságát, legyen az bármilyen messze a szülői háztól.
13+1. Mindig várd haza

Napjainkra az élet nevezetű csúfság rendkívül összetetté vált. Nincsenek biztos receptek és egyenes karrierutak, mint akár a szocializmusban, akár a tőlünk szerencsésebb nyugati demokráciákban a 70-es évek végéig. Nemritkán egy nagy presztízsű diploma sem mentesít az álláskeresés, az önálló lábra állás nehézségei alól. Értsd meg fiataljaink életkezdésének nehézségeit, és mindig örömmel fogadd vissza, ha valahol megakad. Próbálj meg nem rátelepedni. Már kinőtt abból a korból, amikor korlátokat kell szabni. A támogatás ilyenkor nagyon fontos, és ne sértődj be azon, ha az anyagi segítségnyújtás szerepe felértékelődik az érzelmi támaszhoz képest. Támogasd gyermekedet mindenben, de mindig kérd számon az eredményeit. Ha hibázott, akkor se tagadd meg magadtól. Gondolj a tékozló fiú esetére. Mindenkinek jár még egy esély. Hibázni nem bűn, a hiba lehetőséget ad a kisebb korban kimaradt fejlődési lépcsőfokok megmászására.

Források: Írásom megalkotásához igénybe vettem gondolatmorzsákat a következő művekből:
- Susan Forward: Mérgező szülők
- Dr. Csernus Imre előadásai: Gyereknevelés, Ki nevel a végén?, Fojtó ölelés – gyermekek anyai elnyomásban


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése