Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. szeptember 28., hétfő

MOZGÁSFEJLŐDÉS SZÜLETÉSTŐL ISKOLÁS KORIG



Az űrlap teteje
Az űrlap alja
Az űrlap teteje
Az űrlap alja
Mozgásfejlődés születéstől iskolás korig
Ahhoz, hogy gyermekünknek megfelelő és egészséges koordinációja, izomegyensúlya kialakuljon nem szabad egy mozgásfejlődési fázist sem átugorni, mellőzni. Gyakori hiba, hogy a szülő sietteti gyermeke talpra állását. Több okból sem jó a mozgásfázisok átlépése, összekeverése. A legfőbb ok, hogy még a gyermek izomzata nem erősödött meg eléggé ahhoz, hogy megfelelően tartsa a gerincét, csípőjét. Ha végignézzük a hátizomzat szerepét a mozgásfejlődés lépcsőfokainál, megérthetjük, hogy szükség van a gurulásra, kúszásra, négykézláb mászásra az állás előtt.
De mi se csapjunk a közepébe, vegyük sorra a mozgásfejlődés szakaszait!
Újszülöttek és csecsemők mozgásában a reflexmozgások vannak túlsúlyban. Ezek minden egészséges csecsemőnél megfigyelhetőek. Ilyen reflex a Moro-reflex, más néven átkarolási reflex, mely 3 hónapos korig kiváltható egy csecsemőn egyensúlyi és hanghatásokra. Ilyenkor a lábak csípő- és térdízületei behajlanak, a karok és az ujjak rövid időre széttárulnak, majd ölelés, fogódzkodás szerűen összezárulnak. Ennek a reflexnek a részjelensége az is, hogyha a gyermek kezébe tesszük egyik ujjunkat, akkor azt megfogja, megszorítja.
A korai csecsemőkor másik jellegzetes mozgásos megnyilvánulása az ellenoldali szimmetrikus kísérő mozgás. Tehát, Ez azt jelenti, hogyha a jobb kezét felemeli, például egy tárgy után nyúlva, a bal keze is felemelkedik.
Az idő előrehaladtával reflexmozgások helyét fokozatosan veszik át a tudatos mozgások, mint például egy tárgy felé nyúlás. Ez kezdetben még koordinálatlan mozgás a tárgy irányába, de az 5-6. hónaptól már megfigyelhető rendezettebb, célirányosabb mozgás is. 7-9 hónapos kor között a gyermek már megfogja a tárgyakat, akár egykezes érte nyúlással is és azokat tudatosan elengedi, mely a markolási reflex fokozatos kihunyását mutatja.
Ahogy a gyermek elkezdi érzékelni, észlelni környezetét, úgy fejlődik mozgása is. Először a fej, majd a felsőtest és a felső végtag mozgásának szabályozását tanulja meg. Két hónapos korában már magától is felemeli a fejét, majd ugyanezt teszi alkarjára támaszkodva is. Ekkor tekintetét még nem emeli vízszintes fölé. 4-5 hónapos korában már gurulni, fordulni is képes. Ezután következik a kúszás és a négykézlábra emelkedés. Ezekkel a mozgásokkal a gyermek már képes lesz haladni, tárgyakat elérni, odébb vinni, habár ezek mindegyikénél még keze a mozgásváltoztatásban vesz rész. Ahhoz, hogy kezével játszani tudjon, fel kell szabadítani azt. Ezért nagyon hamar megtanulják az ülő, térdelő pozíciót, melyben már képesek a manipulálásra.
Ahogy már az elején említettem, ezeken a mozgásfejlődési lépcsőkön végighaladva alakul ki a megfelelő izomtónus és koordináció az álláshoz. Tehát, ezek után a mozgásfejlődési fázisok után következik csak az állás, és utána a járás.
1-2 éves kor között a gyermekek még gyakran visszatérnek a mászáshoz. Sőt a le-fel mászás a járás után következő lépcsőfok. Nagyon jellemző és sok kedves, vidám pillanatot okozó eset, hogy bár gyermekünk tud már kúszni, mászni, járni, felmászni, lépcsőn közlekedni, a talajtól való elemelkedés, elugrás még nem megy nekik. Nagyon mély guggolásból próbálnak felugrani, de a lendületszerzési fázis hiányzik, ezért a sikertelenség. 3 éves kor körül kezdenek nekifutni az ugrásnak, de ebben a korban még nem képesek összekötni mozgásaikat: nekifut, megáll, majd ezután ugrik csak.
Miután felállt a gyermek, keze felszabadul, így a manipulációja ettől kezdve erőteljesebben fejlődik. Hamarabb húz magához tárgyakat, mint lök, majd utána gurít, és utána dob. Később tanulja meg az elkapást. Érdekes megfigyelni, hogy először a fejhez közeli ízületek mozgása fejlődik ki. Tehát először csak vállból dob, később kapcsolódik be a könyök és a csukló. Az hogy az ujjak is bekapcsolódjanak sokszor még felnőtt sportolóknak is tanítani kell.
3-4 éves kor körül kerülnek a gyermekek bölcsődébe, ahol már megkezdődik az intézményi keretek között történő mozgástanítás ezáltal még inkább jellemzővé válik az utánzásos, mintakövetéses mozgástanulásra.
Képesek lesznek járás közben tolni, húzni, ezért érdemes olyan játékokat beszerezni, amit séta közben maguk után tudnak húzni (kisautó, mozgó állatfigurák), vagy maguk előtt tolni (babakocsi, talicska). Ez motiválja is őket a hosszabb út megtételére.
Körülbelül 4 éves kortól már össze tudnak kötni többféle mozgást. Például nekifutással, megállás nélkül ugranak, dobnak, lépcsőn váltott lábbal járnak. Ilyenkor ajánlatos játék a homokba ugrás, többfajta mozgást kívánó akadálypályán való átkelés, mondókás körjátékok.
Az iskolakezdésig az egyensúly érzékük sokat fejlődik. Ezt erősíti a mászókán való mászás, hidakon átkelés, hintázás, libikókázás. Megtanulhatnak kerékpározni. Szívesen hajtják saját maguk is a hintát. A közösen, csapatokban való játszások ideje elkezdődik: kidobós labdajátékok, fogócskák, adj király katonát, ipiapacsozás.
Iskoláskor körül érzik meg a mozgások különböző ritmusát. Játszhatják az ugróiskolát, ugrókötelezhetnek, hullahopp karikázhatnak, pattogtathatják a labdát, komolyabb célbadobós játékokkal versenyezhetnek. Az eddig megtanult mozgásformákat képesek lesznek gazdaságosabb módon végrehajtani. Kevésbé kajla a futásuk, ezáltal gyorsabbak, harmonikusabbak.
A gyerekek számára természetes igény a mozgás. Ha teret adunk ennek, engedjük őket kibontakozni és a természetes fejlődésüknek nem állítunk akadályokat, eljutnak odáig, hogy kisiskolás korban sportágat választanak és rendszeres mozgással karban tartják testüket, lelküket, egészségüket.
Annak a kisbabának, akit nem, vagy legalábbis csak ritkán tesznek hasra, kimaradnak az életéből a mászás előzményei. Nem biztos, hogy emiatt később kezd el majd mászni - bár a próbálkozást nyilván később kezdi el -, de az sem kizárt, hogy a mászás fázisa egy az egyben kimarad a mozgásfejlődéséből, és egyből két lábra áll majd. Ez önmagában még nem baj, hiszen a mászás nem tartozik a kötelező mozgások közé. Ám azzal, hogy nem fekteted hasra, akaratlanul is megfoszthatod csemetédet egy olyasfajta sikerélménytől, ami további motivációt jelenthetne számára.

Bébikomp

A bébikomp fejlesztőeszközként él a köztudatban, annak ellenére, hogy a szakemberek jelentős része nem javasolja használatát. A közelmúltban végzett kutatások szerint azok a kicsik, akik nagyjából négy hónapos koruktól napi egy órát tartózkodtak a kompban, nem tanultak meg korábban járni, mint azok, akik sosem ültek efféle készségben. Azoknál pedig, akik napi két és fél órát töltöttek az eszközben, bizonyos késedelem volt megfigyelhető a mozgásfejlődésben. Mindez arra vezethető vissza, hogy a komp túlságosan is megkönnyíti a gyerek számára a helyváltoztatást - kihívás híján pedig nem tesz erőfeszítéseket.
Egyes vélemények szerint pedig a komp egyenesen káros is lehet: akadályozhatja a járásbiztonság kialakulását, a szem-láb koordináció fejlődését, az alsó és felső végtagok mozgásának összehangolását.
Mindemellett a komppal közlekedő gyerek kevesebbet kúszik, mászik, játszik a földön, ami az értelmi fejlődés ütemét is lassíthatja. Nem beszélve arról, hogy ez a tárgy balesetveszélyes is, hiszen a peremétől nem látja a kicsi az előtte álló akadályt, és felborulhat.
A biztonságosnak vélt otthon is rejthet magában veszélyeket.

Az ülés és a járás erőltetése

Minden kisbaba ugyanazon főbb mozgásfejlődési szakaszokon megy keresztül, ám a tempót illetően már akadnak kisebb-nagyobb eltérések. Némelyik apróság egyenletesen fejlődik, de akadnak olyanok is, akik az egyik szakaszban valósággal nekilódulnak, a következőben pedig kissé lemaradnak.
Sajnos még manapság is akadnak olyan szülők, akik túlzott jelentőséget tulajdonítanak a fejlődésbeli különbségeknek, és kissé komótosabb porontyukat a maguk eszközeivel próbálják ösztökélni. A gyermekorvosok a megmondhatói, hogy ez a fajta forszírozott üzemmód mennyi kárt okozhat a kicsi mozgásfejlődésében.
A feketelista élén az ülés és a járás erőltetése áll. A baba izmai ugyanis még nem kellően erősek ahhoz, hogy megtartsák a gerincet, ezért egyes csontrészek elcsúszhatnak az ízületekben, így pedig a terhelés nem oda esik, ahová kellene. Mindez porckárosodáshoz vezethet először a gerinc-, később pedig a csípő- és vállízületekben, emellett tartáshibára és a mellkas beszűkülése hajlamosít, a későbbiekben pedig mozgásszervi problémákat vonhat maga után.

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése