EMLÉKTÁR-DR.BAUER BÉLA JAVASLATA- acélból hogy Páskándi Géza Kossuth díjas drámaírónak,
Szatmérhegy Díszpolgára.címet adományozzák.
Páskándi Gézáról nem tartom
szükségszerűnek javaslatot írni a díszpolgári cím elnyeréséért. Szatmárhegy
polgárai egyöntetű felkiáltással fogadnák a hírt. Őt mindenki ismeri Erdély
országban, az Óhazában és a világ minden sarkában.
Az összmagyarság felkiáltó jele volt és maradt az egész világ magyarságának tudatában.
Géza elsősorban a miénk, az erdélyi magyaroké volt. Szenvedéstől és megalázottságtól átitatott sorsával, hitet tett népe nagy igazságai mellett.
Szatmárhegy, századokra visszatekintő történelmében egyetlen magyar szimbólum lett,társadalmi értékrendjét tekintve.
Szimbólum, jelkép nélkül nincs nemzeti öntudat, emberi méltóság vagy reménysugár a fennmaradásunkhoz – a szimbólum-időtálló nemzedékeken átívelő, érzelmileg, erkölcsileg fenntartó, felemelő erő egy közösség életében.
Jól eső érzés, hogy mi mindannyian Páskándi Géza barátai és tisztelői, adott történelmi időben és körülmények között felismertük ezt a tényt és igyekeztünk átörökíteni az elkövetkezendőknek hogy ápolják tisztességgel. Áldozatkész emberekkel – közös összefogással – nagy örömünkre mellszobrot avattunk Páskándi Gézának azzal a céllal, hogy elmúlásunk elhaló szavunk ne borítson leplet emlékére.
Ezentúl Páskándi vigyázó tekintete követ bennünket minden nap, hogy milyen, tisztességben és méltóságban éljük meg mindennapjainkat.
Páskándinak Szatmárhegy lesz legigazabb Panteon-ja, ahol a legtöbb emlékezést és szeretetet kapja ,időben és hallhatatlanságban. Most már itt van közöttünk a hűséges szülőföldjén.
Ezentúl minden évben hitet tesznek a hegyiek, a szobor előtt, arról,hogy hegyi magyarnak mondhatják – az ízes magyar szó nagy játékmesterét–, az igaz embert,aki ebből a vízmosásos, gödrös utcából indult el a szerintünk még most is megfoghatatlan életútjára.
A megismétlődő megemlékezések alkalmak lesznek arra is, hogy ne törjön meg az itteni magyarság összetartó ereje, hogy gyermekeik szájából ne apadjon ki az igaz és szép magyar szó.
A történelem nagyon ritkán és szűkmarkúan osztja az igazságot, de olykor gyógyírt is nyújthat a népek és nemzetek fájdalmas sérelmeire, köztük a mieinkre is.
Most úgy gondoljuk hogy lassan feltisztulnak a láthatárok, feloldódnak a komor tekintetek, és az arra érdemeseknek hozzáférhetővé válik a történelmi igazságtétel, a szabadság a méltányos emberi szolidaritás, a teljesítményen, alkotókészségen alapuló társadalom. Mindez belátható időben beteljesedhet, ahogyan ezt Páskándi Géza megálmodta.
Azok akik minden alkalommal a megemlékezések alkalmával iderótták a Csillaghegy és Tükörhegy
ösvényeit,számosan elnehezedett léptekkel a közelmúlt lelki terheivel, de nagy örömmel és megcsillanó fénnyel a szemükben élik meg ezeket a megemlékezéseket.
Érzik és tudják azt, hogy Páskándi Géza igazat írt és vallott az utolsó leheletéig, a csillaghegyiek, mindannyiunk igazát.
Javasolom hogy Páskándi Géza Kossuth díjas drámaírónak, Szatmérhegy Díszpolgára.címet
adományozzák.
Dr.Bauer Béla
Szatmárnémeti 2015 Május 26-án
#1 Dr.BauerBela
Az összmagyarság felkiáltó jele volt és maradt az egész világ magyarságának tudatában.
Géza elsősorban a miénk, az erdélyi magyaroké volt. Szenvedéstől és megalázottságtól átitatott sorsával, hitet tett népe nagy igazságai mellett.
Szatmárhegy, századokra visszatekintő történelmében egyetlen magyar szimbólum lett,társadalmi értékrendjét tekintve.
Szimbólum, jelkép nélkül nincs nemzeti öntudat, emberi méltóság vagy reménysugár a fennmaradásunkhoz – a szimbólum-időtálló nemzedékeken átívelő, érzelmileg, erkölcsileg fenntartó, felemelő erő egy közösség életében.
Jól eső érzés, hogy mi mindannyian Páskándi Géza barátai és tisztelői, adott történelmi időben és körülmények között felismertük ezt a tényt és igyekeztünk átörökíteni az elkövetkezendőknek hogy ápolják tisztességgel. Áldozatkész emberekkel – közös összefogással – nagy örömünkre mellszobrot avattunk Páskándi Gézának azzal a céllal, hogy elmúlásunk elhaló szavunk ne borítson leplet emlékére.
Ezentúl Páskándi vigyázó tekintete követ bennünket minden nap, hogy milyen, tisztességben és méltóságban éljük meg mindennapjainkat.
Páskándinak Szatmárhegy lesz legigazabb Panteon-ja, ahol a legtöbb emlékezést és szeretetet kapja ,időben és hallhatatlanságban. Most már itt van közöttünk a hűséges szülőföldjén.
Ezentúl minden évben hitet tesznek a hegyiek, a szobor előtt, arról,hogy hegyi magyarnak mondhatják – az ízes magyar szó nagy játékmesterét–, az igaz embert,aki ebből a vízmosásos, gödrös utcából indult el a szerintünk még most is megfoghatatlan életútjára.
A megismétlődő megemlékezések alkalmak lesznek arra is, hogy ne törjön meg az itteni magyarság összetartó ereje, hogy gyermekeik szájából ne apadjon ki az igaz és szép magyar szó.
A történelem nagyon ritkán és szűkmarkúan osztja az igazságot, de olykor gyógyírt is nyújthat a népek és nemzetek fájdalmas sérelmeire, köztük a mieinkre is.
Most úgy gondoljuk hogy lassan feltisztulnak a láthatárok, feloldódnak a komor tekintetek, és az arra érdemeseknek hozzáférhetővé válik a történelmi igazságtétel, a szabadság a méltányos emberi szolidaritás, a teljesítményen, alkotókészségen alapuló társadalom. Mindez belátható időben beteljesedhet, ahogyan ezt Páskándi Géza megálmodta.
Azok akik minden alkalommal a megemlékezések alkalmával iderótták a Csillaghegy és Tükörhegy
ösvényeit,számosan elnehezedett léptekkel a közelmúlt lelki terheivel, de nagy örömmel és megcsillanó fénnyel a szemükben élik meg ezeket a megemlékezéseket.
Érzik és tudják azt, hogy Páskándi Géza igazat írt és vallott az utolsó leheletéig, a csillaghegyiek, mindannyiunk igazát.
Javasolom hogy Páskándi Géza Kossuth díjas drámaírónak, Szatmérhegy Díszpolgára.címet
adományozzák.
Dr.Bauer Béla
Szatmárnémeti 2015 Május 26-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése