Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. szeptember 9., szerda

KIS DIKTÁTOROK A CSALÁDBAN



Kis diktátorok a családban



Öntörvényű, erős akaratú, határozott, makacs, kezelhetetlen - ezekkel a jelzőkkel szokás illetni a legmegértőbb szülők számára is kihívást jelentő gyerekeket. A legfontosabb, hogy ne megtörni akarjuk őket, hanem megérteni!
Minden gyerek akaratos, de néhányuk mintha élvezné, hogy ellenkezhet a szüleivel. Márpedig a folyamatos harc nagyon megterhelő az egész család számára. Különösen, mivel mindenki azt várja el a szülőtől, hogy fegyelmezett, szófogadó gyereket neveljen, és ha ez nem sikerül, könnyen a rosszalló pillantások kereszttüzében találhatja magát.
„Gittában az első lélegzetvételétől olyan erő volt, amellyel számolni kellett. Mindig mindennek úgy kellett lennie, ahogy elképzelte. Ha vitába szálltam vele, olyan hevesen védte az igazát, hogy egyre többször kaptam magam azon: bizony, engedek neki. Át kellett gondolnom mindent, amit korábban tudtam, tapasztaltam a gyereknevelésről – meséli a háromgyerekes Rita. – A lelkem egyik fele folyamatosan szörnyülködik a kis diktátor miatt, ám be kell vallanom, titokban büszke vagyok rá. Mindig kiáll önmagáért, és ez olyan tulajdonság, ami jól jön majd egész életében. Nem állítom, hogy könnyű ilyen gyereket nevelni, de az biztos, hogy általa jobb és elfogadóbb szülő lettem.”
Mindent megkérdőjeleznek
Persze, hogy szeretnénk, ha a gyerekünk felelősségteljes és megbízható lenne, nem menne rossz példák után, és képes volna önállóan is helyes döntést hozni. Az öntörvényű gyerek épp ilyen. Emellett általában okos, megbízható, és szikrázóan tehetséges, aki, ha valamilyen célt tűz ki maga elé, azt mindenáron el is éri. Ám ha nem sikerül az akaratát például egy kemény versenysport felé terelni, akkor ez a nagy erő könnyen elsodorhatja a szülői tiszteletet.
Az erős akaratú gyerekek ugyanis mindent és mindenkit megkérdőjeleznek. Nekik nem elég, hogy engedelmességet várunk tőlük; ha nem tudjuk megindokolni, miért ragaszkodunk az evés előtti kézmosáshoz, vagy ahhoz, hogy ne vegyenek fel miniszoknyát a hógolyózáshoz, akkor foggal-körömmel ragaszkodni fognak a saját elképzelésükhöz.
Minél elszántabban hajszoljuk az igazunkat, annál keményebb lesz a gyerek álláspontja is, és inkább törik, mint hogy meghajoljon.
Honnan ez a nagy akarat?
Mielőtt felsóhajtanánk, és azt kérdeznénk, mitől ilyen ez a gyerek, nézzünk jól körül a családban. A legtöbb esetben azt láthatjuk, hogy az alma nem esett messze a fájától: nagy az esély rá, hogy találunk egy hasonlóan uralkodó alkatú nagyszülőt vagy nagybácsit, aki szereti megmondani a többieknek, hogyan éljék az életüket.
De az is előfordulhat, hogy a gyerek azért jut folyton hatalomhoz, mert a szülei egyszerűen túl gyengék. Mondjuk, mert kiskorukban igen határozott és erős akaratú szülők nevelték őket, vagy egyszerűen elhatározták, hogy a saját gyereküknek nagyobb szabadságot adnak, mint ami nekik jutott.
„A mai szülők nem akarnak túl szigorúak lenni, de gyakran nem érzik, hol a határ az lazaság és a túlzott engedékenység között. Félnek nemet mondani, mert attól tartanak, hogy azzal sérül a gyerek lelke, holott szükség van a határok meghúzására, hiszen már az egész kicsiknek is muszáj alkalmazkodást tanulniuk –Ha egy gyerek nem tanulja meg tisztelni és elfogadni a felnőttek véleményét, először az óvodából kapnak a szülők rossz visszajelzéseket. Ha ekkor nem sikerül megoldani a problémát, akkor később az iskolában is sok konfliktus vár a gyerekre."
A dührohamtól az alkuig
Mindenkivel előfordul, hogy nem az történik, amit ő szeretne. Az átlagos gyerekek ilyenkor szomorúak, csalódottak lesznek – az erős akaratúak viszont feldühödnek, és ennek mindig a körülöttük élők isszák meg a levét.
 „Egy kétéves kicsinél teljesen normális, ha üvöltve fetreng a padlón, nagyjelenetet rendez a bolt közepén, megpróbálja megütni a szüleit, vagy összetör valamit dühében – állítja a pszichológus. – A legjobb taktika, ha megvárjuk, amíg kiadja magából a feszültséget. Ilyenkor tudjuk csak elterelni a figyelmét, vagy megnyugtatni őt. Ám ahogy nő, meg kell tanulnia máshogyan kifejezni a csalódottságát. Ha a 7-8 éves gyerekünk még mindig dührohamoktól szenved, ajánlatos szakemberhez fordulni.”
A kis diktátorokhoz sok türelem kell, de valójában jól kezelhetők, ugyanis lehet velük alkudozni. Szülőként rengeteg vonzó dolog van az ellenőrzésünk alatt. Figyelem, szeretet, dicséret, de olyan kézzelfogható jutalmak is, mint az édesség, a tévézés vagy a számítógépes játékok. Csupa olyan dolog, amire a gyerekek mindennél jobban vágynak. Ne csak kérjünk, adjunk is valamit cserébe! Találjuk meg azt a megoldást, amivel mindenki elégedett lesz, és higgyünk benne, hogy van ilyen. 

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése