Kis diktátorok a családban
Öntörvényű,
erős akaratú, határozott, makacs, kezelhetetlen - ezekkel a jelzőkkel szokás
illetni a legmegértőbb szülők számára is kihívást jelentő gyerekeket. A
legfontosabb, hogy ne megtörni akarjuk őket, hanem megérteni!
Minden
gyerek akaratos, de néhányuk mintha élvezné, hogy
ellenkezhet a szüleivel. Márpedig a folyamatos harc nagyon megterhelő az egész
család számára. Különösen, mivel mindenki azt várja el a szülőtől, hogy
fegyelmezett, szófogadó gyereket neveljen, és ha ez nem sikerül, könnyen a
rosszalló pillantások kereszttüzében találhatja magát.
„Gittában az
első lélegzetvételétől olyan erő volt, amellyel számolni kellett. Mindig
mindennek úgy kellett lennie, ahogy elképzelte. Ha vitába szálltam vele, olyan
hevesen védte az igazát, hogy egyre többször kaptam magam azon: bizony, engedek
neki. Át kellett gondolnom mindent, amit korábban tudtam, tapasztaltam a
gyereknevelésről – meséli a háromgyerekes Rita. – A lelkem egyik fele
folyamatosan szörnyülködik a kis diktátor miatt, ám be kell vallanom, titokban
büszke vagyok rá. Mindig kiáll önmagáért, és ez olyan tulajdonság, ami jól jön
majd egész életében. Nem állítom, hogy könnyű ilyen gyereket nevelni, de az
biztos, hogy általa jobb és elfogadóbb szülő lettem.”
Mindent
megkérdőjeleznek
Persze, hogy szeretnénk, ha a gyerekünk
felelősségteljes és megbízható lenne, nem menne rossz példák után, és képes
volna önállóan is helyes döntést hozni. Az öntörvényű gyerek épp ilyen. Emellett
általában okos, megbízható, és szikrázóan tehetséges, aki, ha valamilyen célt
tűz ki maga elé, azt mindenáron el is éri. Ám ha nem sikerül az akaratát
például egy kemény versenysport felé terelni, akkor ez a nagy erő könnyen
elsodorhatja a szülői tiszteletet.
Az erős akaratú gyerekek ugyanis mindent
és mindenkit megkérdőjeleznek. Nekik nem elég, hogy engedelmességet várunk tőlük; ha
nem tudjuk megindokolni, miért ragaszkodunk az evés előtti kézmosáshoz, vagy
ahhoz, hogy ne vegyenek fel miniszoknyát a hógolyózáshoz, akkor foggal-körömmel
ragaszkodni fognak a saját elképzelésükhöz.
Minél elszántabban hajszoljuk az
igazunkat, annál keményebb lesz a gyerek álláspontja is, és inkább törik, mint
hogy meghajoljon.
Honnan
ez a nagy akarat?
Mielőtt felsóhajtanánk, és azt
kérdeznénk, mitől ilyen ez a gyerek, nézzünk jól körül a családban. A legtöbb
esetben azt láthatjuk, hogy az alma nem esett messze a fájától: nagy az esély
rá, hogy találunk egy hasonlóan uralkodó alkatú nagyszülőt vagy nagybácsit, aki
szereti megmondani a többieknek, hogyan éljék az életüket.
De az is előfordulhat, hogy a gyerek
azért jut folyton hatalomhoz, mert a szülei egyszerűen túl gyengék. Mondjuk, mert
kiskorukban igen határozott és erős akaratú szülők nevelték őket, vagy
egyszerűen elhatározták, hogy a saját gyereküknek nagyobb szabadságot adnak,
mint ami nekik jutott.
„A mai szülők
nem akarnak túl szigorúak lenni, de gyakran nem érzik, hol a határ az lazaság
és a túlzott engedékenység között. Félnek nemet mondani, mert attól tartanak,
hogy azzal sérül a gyerek lelke, holott szükség van a határok meghúzására,
hiszen már az egész kicsiknek is muszáj alkalmazkodást tanulniuk –. – Ha egy
gyerek nem tanulja meg tisztelni és elfogadni a felnőttek véleményét, először
az óvodából kapnak a szülők rossz visszajelzéseket. Ha ekkor nem sikerül
megoldani a problémát, akkor később az iskolában is sok konfliktus vár a
gyerekre."
A
dührohamtól az alkuig
Mindenkivel előfordul, hogy nem az
történik, amit ő szeretne. Az átlagos gyerekek ilyenkor szomorúak, csalódottak
lesznek – az erős akaratúak viszont feldühödnek, és ennek mindig a
körülöttük élők isszák meg a levét.
„Egy kétéves kicsinél teljesen normális, ha
üvöltve fetreng a padlón, nagyjelenetet rendez a bolt közepén, megpróbálja
megütni a szüleit, vagy összetör valamit dühében – állítja a
pszichológus. – A legjobb taktika, ha megvárjuk, amíg kiadja magából a
feszültséget. Ilyenkor tudjuk csak elterelni a figyelmét, vagy megnyugtatni őt.
Ám ahogy nő, meg kell tanulnia máshogyan kifejezni a csalódottságát. Ha a 7-8
éves gyerekünk még mindig dührohamoktól szenved, ajánlatos szakemberhez
fordulni.”
A kis diktátorokhoz sok
türelem kell, de valójában jól kezelhetők, ugyanis lehet velük alkudozni.
Szülőként rengeteg vonzó dolog van az ellenőrzésünk alatt. Figyelem, szeretet,
dicséret, de olyan kézzelfogható jutalmak is, mint az édesség, a tévézés
vagy a számítógépes játékok. Csupa olyan dolog, amire a gyerekek mindennél
jobban vágynak. Ne csak kérjünk, adjunk is valamit cserébe! Találjuk meg
azt a megoldást, amivel mindenki elégedett lesz, és higgyünk benne, hogy van
ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése