Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2015. szeptember 9., szerda

Ne bagatellizáljuk el az iskolán belüli erőszak kérdését!



Ne bagatellizáljuk el az iskolán belüli erőszak kérdését!
Ez az egyre inkább fokozódó jelenség már városunkban is felütötte a fejét. Helyi szülőkkel való beszélgetéseim során aggasztó történetekkel találkoztam. Nem ritka a huzamosabb időn keresztül, különböző módszerekkel történő fizikai bántalmazás, molesztálás, fojtogatás sem. Azonban a szülők gyakran nem tudják, kihez fordulhatnak, nem tudják mi az első lépés a konfliktusok kezeléséhez, elmondásaik alapján a pedagógusok oldaláról is gyakran tapasztalnak passzivitást. A gyermekét védelmezni próbáló szülő sokszor beleesik abba a hibába, hogy a dühtől saját kézbe veszi az irányítást, ezzel azonban akár saját magának okozhat problémát.
Az új generációk magatartása és erkölcsisége miatti aggodalom és moralizálás, társadalmunk régi jellemzője. Minden korban az emberek meg voltak győződve arról az igazságról, hogy a dolgok folyamatosan romlanak és a múltban minden békésebb volt. A XXI. századra jellemző a fokozódó agresszió és erőszak, az eldurvuló társadalmi viszonyok az élet egyre több területén.
De mi történik, ha az erőszak már az iskolában van? Mi történik, ha már gyermekeinket veszélyezteti, sőt, mi van, ha már ő maguk is veszélyt jelentenek? Ami biztos, hogy a gyermek erőszakos, agresszív viselkedését minden életkorban komolyan kell venni.
 Semmiképp nem dughatjuk a fejünket homokba e jelenség kapcsán.
Hosszú ideje tapasztalható, hogy az ifjak egyre erőszakosabbak, nem csak társaikkal, de a felnőttekkel, tanárokkal szemben is. Elgondolkodtató az iskolai erőszak jelenségének globális jellege, ez a probléma ugyanis – az eltérő oktatási rendszerek ellenére – egyaránt megjelenik a tengerentúlon, kontinensünk különböző régióiban, a skandináv országokban csakúgy, mint Közép-Kelet-Európa országaiban.Az iskolákban is eluralkodott az erőszak, akárcsak a munkahelyeken, a családi otthonokban, a közutakon és az élet számos más területén. Ma már a tudósításokon, napi híreken túl kutatások is megerősítik, hogy az erőszak és agresszivitás dokumentáltan jelen van az iskolák életében.A média egyébként gyakorta jelenik meg az iskolai erőszak magyarázatai között, elsősorban nem a jelenség nagyságrendjét generáló tényezőként, hanem mint a fiatalokat erőszakossá és kezelhetetlenné formáló agresszív tartalom, mint „modellközvetítő” a gyermekek számára.A gyerekek erőszakos viselkedése azonban egy tünet.
 Nincs olyan, hogy egy gyermek egyik napról a másikra válik agresszívvé. A gyerekek érzékelik a családi és társadalmi feszültségeket, ám segítség nélkül önmaguk nem tudják feldolgozni és értelmezni azokat. Ebből adódóan nem tudják magukat helyesen kifejezni, mert erre nem tanították meg őket, ráadásul a közvetlen környezetükből is rossz viselkedési mintákat lesnek el.
 Konfliktusokhoz vezethet a diákok szociális vagy kulturális háttere. Nem csupán arról van szó, hogy az egyik gyerek szegényebb, a másik gazdagabb családból származik. Emellett jelentősek az etnikai különbségek is, hiszen minden gyerek viszi magával az iskolába is saját szokásait, kultúráját.
Az iskolai környezetben előforduló erőszakos cselekedetekkel – érthetően – az iskola veheti fel a legeredményesebben a harcot, s a legtöbbet a tanulókkal közvetlen kapcsolatban lévő tanárok tehetik, ha erre személyükben alkalmasak, és szakmailag megfelelő felkészítést kaptak. Ám a pedagógusok gyakorta eszköztelenek az agresszív helyzetek kezelésében, megoldásában. A tanárok gyakorta el vannak bizonytalanodva, nincsenek tisztában a jogaikkal, mit tehetnek fegyelmezés terén, így hatékony lenne a szülők támogatása és nyitottsága. Nem ritka, hogy az esetleges megoldást kereső próbálkozásokat jelentősen megnehezíti az a szülő, aki elvakultan védelmezi bántalmazó gyermekét, a segítségnyújtást határozottan elutasítja.
A szülőket, valamint a pedagógusokat, noha aggodalommal tölti el az effajta viselkedés, nagyon gyakran elintézik azzal, hogy „majd kinövi a gyerek”, vagy hagyják a kialakult konfliktusokat tovább súlyosbodni azzal, hogy „előbb-utóbb elintézik egymás közt, majd kibékülnek”.
A bántalmazásoknak számos típusa lehet. Ezek motívumai, megnyilvánulási formái és következményei eltérőek lehetnek. Az hogy mi az erőszak, mi elfogadható és a már elfogadhatatlan, relatív. Legszembetűnőbb, ha a gyerekek egymásnak testi vagy komoly lelki sérülést okoznak, azonban létezik az agressziónak egy kevésbé látványos formája is, a verbális – tehát szóbeli – bántalmazás. Napjainkban különösen elterjedt az interneten való zaklatás, közösségi portálokon lévő adatlapokkal való visszaélés vagy e-mailen keresztül történő zaklatás.
Mivel az áldozatok általában félnek a retorziótól vagy a további megszégyenüléstől, a bántalmazások javarészt titokban maradnak.
A bántalmazás felismerésének felelőssége elsősorban a szülőt, másodsorban az iskolát terheli. Az alábbi dolgokra mindenképp érdemes odafigyelni:
– gyanús, ha a gyermeken ismeretlen eredetű sebeket, foltokat lát;
– ha az eddig nyitott gyermek egyszer csak zárkózottá válik, egyre többet van egyedül, egyre kevesebb barátja van, nehezen alszik el, rémálmai vannak, bepisil éjszaka, feltűnően szorong, elkezdi rágni a körmét stb.;
– ha romlanak a jegyei, és nem érdeklik már az iskolával kapcsolatos dolgok;
– ha nem akar iskolába menni, fej- vagy hasfájásra panaszkodik, egyre többet betegeskedik;
– ha nincsenek barátai, nem beszél az osztálytársairól, nem hívják a többiek sehova.

Beszéljünk a gyermekkel, derítsük fel a helyzetet! Ha bajt észlelünk, mindenképpen mondjuk el az osztályfőnöknek, s beszéljük meg, milyen intézkedéseket tud és akar tenni! Ha úgy érezzük, a pedagógus nem veszi komolyan a problémát, beszéljünk az iskola igazgatójával is.
A bántalmazás felismerésének felelőssége elsősorban a szülőt, másodsorban az iskolát terheli. Az alábbi dolgokra mindenképp érdemes odafigyelni:


#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése