Bevált receptek az iskolai erőszak ellen
A pedagógusok – sokszor jogosan - eszköztelenségre panaszkodnak az
erőszakos iskolai esetek kapcsán. Az élet azonban több helyen kikényszerítette,
hogy találjanak valamilyen megoldást azok kezelésére. Íme három bevált módszer
a „terepről”.
Lentiben megvertek egy diáklányt osztálytársai a városközpontban. A
középiskolás lányt ketten ütötték, harmadik társuk pedig folyamatosan bíztatva
a többieket mobiltelefonjával rögzítette a történteket. Az áldozatot már
többször inzultálták az iskolában is. Ehhez hasonló hírek egyre többször rázzák
meg a közvéleményt. A politika leginkább álmegoldásokat keres a problémára, a
tudósok elméleteket gyártanak, a szülők aggódnak, a pedagógusok
eszköztelenségre panaszkodnak. (Tegyük hozzá, joggal, hiszen nincsenek
felkészítve ilyen típusú konfliktusok kezelésére.)
Kutatás iskolai erőszakról
"Minden
tizedik magyar középiskolás részt vett már iskolai verekedésben, a tanárok 2-4
százalékát érte fizikai erőszak a diákjai részéről – derül ki egy friss kutatás
adataiból. A gimnáziumokban a legkisebb a tekintélytisztelet, a szakiskolákban
a legnagyobb. Ugyanez igaz az agresszióra is. A két érték ráadásul
összefügg."
Az élet azonban sokszor rákényszeríti az
iskolákat, hogy valamit kitaláljanak az erőszak megfékezése érdekében. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI)
tavaly indított egy programot („Biztonságos
iskoláért” program), amelynek részeként arra bíztatták az oktatási
intézményeket, hogy az iskolai agresszió megfékezésére irányuló, jónak
bizonyult gyakorlataikat, hasznosíthatónak gondolt tapasztalataikat osszák meg
a szakmai közvéleménnyel. Az OFI-nak beküldött, és egy szakmai zsűri által a
legsikeresebbnek ítélt beszámolókat idén egy kiadványban jelentették meg.
A következőkben – egy induló sorozat első
részeként - a „Jó gyakorlatok a biztonságos iskolákért” című kötet néhány
fejezete alapján foglaltuk össze három iskola, az agresszió csökkentése
érdekében kidolgozott gyakorlatát. Az FN korábban is többször foglalkozott az
iskolai erőszakkal, bemutattunk több elméleti és gyakorlati módszert, amellyel
kezelni lehet az egyre erősödő jelenséget. A most induló sorozat olyan bevált
ötleteket mutat be e témában, amelyeket a „terepen” dolgoztak és próbáltak ki.
A gyakorlatban bizonyított módszereket bárki „lemásolhatja”, adaptálhatja saját
intézményére.
Az Ígéretek fája
A hajdúböszörményi Bethlen Gábor Általános Iskola alsós osztálytermének
dekorációjaként a gyerekekkel közösen készítettek egy őszi fát, az „Ígéretek
fáját”. A falevelekre folyamatosan ígéretek kerülnek. Mivel naponta szóban és
néha tettlegesen is bántották egymást a gyerekek, ezért az első levélre az „Ami
nekem fáj, azt mással sem teszem!” mondat került fel. Nem sokkal ezután egy
csúnya csúfolódás után a gyerekekkel leült beszélgetni a pedagógus. „Először én
mondtam el, hogy mennyire fájt, amikor kisgyerekként csúfoltak. Majd a gyerekek
meséltek el szomorú emlékeket. Megfogalmazták, hogy a szóbeli megalázás,
csúfolódás jobban fáj, mint egy kisebb testi bántalmazás. Megértették a
falevélre került mondat lényegét.”
A szülők „díjazták” az ötletet, és a gyerekek lassan egymás között is
másként intézték el a konfliktusokat, mint korábban. Egy szünetben egy
apróságon „vérre menő” veszekedés tört ki. Lacika odament a fához, rámutatva az
ígéretre figyelmeztette a társait. Felnőtt nem tartózkodott a teremben, a
gyerekek önmaguk oldották meg a helyzetet. Később újabb levelek - „Gyakran
használom a köszönöm és kérem szavakat!”, „Megpróbálok kedves és türelmes
lenni!”, „Tudok bocsánatot kérni!”, „Csak MA nem kell rám szólni!”, „A tudást
nem adják ingyen!” – kerültek a fára, ahogy azt egy-egy aktualitás megkívánta.
„E módszer innovatív eleme az, hogy nem általános szabályok kerülnek
fel a fára, hanem a mi kis közösségünk aktuális problémájára ad megoldást.
Ettől érzik sajátjuknak azokat. Törvényként kezelik a levelek tartalmát! Az a
gyerek, aki elfelejtette az egyik ígéretet, leírja az üzenőfüzetébe. A tanító
néni aláírja, de nem tesz hozzá megjegyzést, így nem minősíti a tanuló cselekedetét.
Amikor a gyerek otthon megmutatja a szülőknek, neki kell elmondania a
történteket” – írják a hajdúböszörményi tanítók. Mint az iskolaigazgató, Rácz
Mária az FN-nek elmondta, a módszert kipróbáló osztályokban látványosan
csökkent az agresszív esetek száma. A program egyes elemeit átvették más
osztályok is, s mára iskolaszinten kevesebb verekedés és egyéb inzultus
tapasztalható.
"Mesélj nekem, édesanyám! Játssz velem, édesapám!"
A jászjákóhalmai pedagógusok a szülők bevonásával
megrendezett közös foglalkozásokra, játékkészítésekre, beszélgetésekre
építették preventív módszerüket. A felsős tanulók közül korábban sokan
csavarogtak délutánonként az utcán. A szülők, ha otthon voltak is, nem
figyeltek rájuk kellőképpen. Ez főként a roma családokra volt jellemző, de
előfordult másoknál is. Volt számos olyan eset, hogy a gyermek a szülő után
ment az italboltba, játékgépezett, néha még az italba is belekóstolt. Az utcán
veszélyes „mutatványokat” hajtottak végre a járművekre nem figyelve, saját és
mások testi épségét veszélyeztetve. Az óraközi szünetekben sokat veszekedtek, a
nagyobbak a kisebbeket bántották, sokszor még az ügyeletes tanár is tehetetlen
volt. Naponta jelentek meg az igazgatói irodában, de sem a beírás, sem az
elbeszélgetés nem hatott rájuk.
Ekkor gondoltak arra a pedagógusok, hogy a cselekedtetés, a szülőkkel
közös programok jó megoldást jelenthetnek erre a problémára. Olyan foglalkozásokat
szerveztek „Mesélj nekem, édesanyám! Játssz velem, édesapám!” címmel az
alsósoknak, amelyre a kisdiákok elvihették a szüleiket és az ovis vagy a még
kisebb testvéreiket is. Így hamar közkedveltté váltak ezek a délutánok a
faluban. „Itt megtanítottuk az anyukákat a gyermekekkel játszani, mesélni,
bábot készíteni (közösen a gyermekeikkel), beszélhettek a gondjaikról,
segítettünk nekik hivatali dolgaik elintézésében. Az apukák is részt vettek
olykor ezeken a délutánokon, ahol barkácsoltak; például komposztálót
készítettek, madáretetőt szegeltek. Készítettek játékokat (gombfocit,
szalmabábot stb.), vagy a farsangi jelmezeket tervezték meg, melyet az anyukák
segítségével el is készítettek stb.”
A nagyobbak a „Beszélgessünk egymással! Érts meg engem!” című
programban vehettek részt. A mellett, hogy a tanulók viselkedése sem az
iskolában, sem otthon nem volt megfelelő, súlyos gondnak érezték ugyanis a
pedagógusok, hogy a szókincsük és a kifejezőkészségük is nagyon szegényes,
ráadásul nem is szívesen nyilatkoztak meg egymás előtt. Általánossá vált a
trágár beszéd a tanulók egymás közötti kommunikációjában.
Két tanár vállalta el ennek a foglalkozássorozatnak a megszervezését,
lebonyolítását. „Eleinte kisebb volt az érdeklődés, majd fokozatosan egyre többen
jöttek el. A szülők már a nagyobbakat nem kísérték el, velük szülői
értekezleteken beszéltünk erről, és láttuk el őket tanácsokkal az otthoni
szülő-gyermek kapcsolat problémáinak megoldásához. A foglalkozásokon sok
drámapedagógiai eszközt felhasználtunk, konfliktuskezelő, tréningjellegű
programokat is szerveztünk. Olyan feladatokat is meg kellett oldaniuk a
résztvevőknek, amikor más szerepébe helyezték bele magukat, más szemszögből
vizsgáltattuk meg az esetet. Elemeztük az egyes szereplők viselkedését, közösen
kerestünk helyes viselkedésformákat. Először játékban oldottuk a feszültséget,
és erre jó volt az Activity társasjáték. Majd egyre több szóbeli kommunikációt
igénylő tevékenységbe vontuk be őket. Beszéltettük a tanulóinkat, és ennek a
foglalkozásnak a hatása érződött a magyar nyelv és irodalom órákon is.”
Belovainé Miklósi Judit intézményvezető elmondta: mindkét programnak
gyorsan jelentkeztek az eredményei, pozitív változások indultak meg mind az
iskola és a szülők, mind a gyerekek és a szülők, mind a pedagógusok és a
gyerekek kapcsolatában. Ezek folyományaként az iskolában radikálisan csökkent
az agresszív megnyilvánulások száma is.
„Ellen-szer”
A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium mind az öt évfolyamán önismereti
foglalkozásokat tartanak, amelyek keretében drámapedagógiai órákat, táncot is
tanulnak a diákok. Minden egyes tanuló részt vesz rendszeresen valamilyen, a
társas készségeit és önismeretét fejlesztő foglalkozáson. Ezen megtanulhatják
és fejleszthetik önmaguk és egymás személyiségét a kreativitás, a
konfliktuskezelés, az érzelmek adekvát – másokat nem sértő – kifejezése, a
tolerancia érdekében.
Ehhez kapcsolódnak azok az iskolai és iskolán kívüli foglalkozások,
elsősorban az úgynevezett „Ellen-Szer Program”, amelyeken a tanulók
rendőrtisztek előadásai, büntetés-végrehajtási intézetek, hajléktalanmenhelyek
látogatása révén megismerkedhetnek az áldozattá válás veszélyeivel, a
bűnmegelőzés fontosságával. A program a társadalomban fellelhető devianciák,
káros hatások ellen készíti fel a fiatalokat, és egyben egyfajta védettséget,
„ellenszert” is felkínál.
Huszárné Kádár Ibolya igazgató megérti, hogy sok pedagógus
eszköztelennek érzi magát az iskolai agresszió kezelésében, de úgy véli, vannak
módszerek, amiket mindenütt be lehetne vezetni. Erre jó példa az
OFI-kiadványban szereplő több mint 20 gyakorlat is. Nyíregyházán a Zrínyiben
mindenesetre egyre kevesebb a „balhé”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése