A
gyógypedagógia pedagógiai dominanciáj, önálló tudomány, tágabb értelemben a
fogyatékossággal, a fogyatékosokkal összefüggő jelenségkört vizsgálja. A
szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a fogyatékosok speciális pedagógiai
tudománya, nevelésük, oktatásuk, cél és eszközrendszerét vizsgálja.
Fő területei az
értelmileg akadályozottak, a tanulásban akadályozottak, a hallássérültek,
látássérültek, mozgássérültek és beszédhibások pedagógiája, valamint a
pszichopedagógia. A fogyatékossági területek körülhatárolása, elnevezései
napjainkban folyamatos változásokon mennek keresztül, ez a napi
gyakorlatban, a törvényekben és a tudományelméleti vitákban egyaránt nyomon
követhető.
Mivel a
gyógypedagógiai tevékenység tartalma, eljárásai a fogyatékosság,
akadályozottság mértékétől, kialakulásától, jellegétől, az életkortól is
meghatározottak, a tevékenységet végzők szakmai irányultságától
meghatározottak, igen fontos a fogalmak tisztázása, egyértelmű körülírása. A
szoros határterületi érintkezés a pedagógiával és az orvosi (gyermekorvosi)
gyakorlattal szükségessé teszi, hogy a gyógypedagógia, ezen belül a logopédia
elmélete által kidolgozott fogalmak, a szakmai kritériumok ismertek és befogadhatóak
legyenek más szakmák képviselői, és elsősorban az érintettek, a beszédhibások,
és szüleik számára is.
A logopédia
meghatározását, tudományos rendszertani besorolását a logopédiáról, a
logopédiai folyamatról vallott felfogás, a logopédiai tevékenységet végzők
szakmai hovatartozása, a kialakult hagyomány egyaránt befolyásolja (Papp). Az
orvosi, nyelvészeti, pedagógiai oldal egyaránt szerepet kapott az elmúlt száz
év logopédiai szakirodalmában, és az idők folyamán is jelentős változáson ment
keresztül. Ez a változás egyrészt a beszédhibák körének bővülését jelentette,
másrészt az életkori határok kitolódását kívánja a felnőtt beszédhibások
ellátása. A változó, táguló és létszámában is jelentősen növekvő beszédhibásnak
illetve kommunikációs zavarral élő populáció a módszertani repertoár
kibővítését, átalakítását kívánta, egyúttal egy szemléleti változást is hozott,
melynek lényege talán abban foglalható össze, hogy a logopédia figyelmének
fókusza kitágult, és nem a beszédhibára, hanem a beszédhibával élő emberre,
gyermekre irányul.
Hangsúlyossá
vált az okok, a háttér, az előélet feltárása, a folyamatdiagnózis, a teljes
személyiséget és környezetét bevonó terápia.
Rövid példával
megvilágítva: a huszadik század elején a beszédhibásnak a selypes, raccsoló,
illetve hebegő, dadogó gyermek számított. (Mai szóhasználattal artikulációs
zavarnak, illetve dadogásnak neveznénk). Ma a beszédhibák körébe, és a
logopédia kompetencia körébe soroljuk az írott és a beszélt nyelv fejlődési
zavarait, a későbbi életkorban kialakult kommunikációs zavarokat, de a
retorika, tárgyalási stílus, színészi beszéd technikai oldala is ide tartozik.
A kommunikációs zavarok következtében kialakuló másodlagos magatartási,
személyiségzavarok felismerése is a logopédus feladata, a pszichológussal
közösen végzett terápia igen jó eredményeket hoz.
A
logopédia meghatározása
Beszédzavar
alatt a rendes beszédtől eltérő beszédbeli jelenség értendő, ezen meghatározást
még megtoldjuk azzal, hogy az illető nyelv általános szokásaitól eltérő
jelenségeket értjük alatta.
Beszédhibán a
beszédfejlődés során fellépő rendellenességeket értjük, a kiejtés és a
folyékonyság zavarait értve ezalatt. (Sarbó,1901)
A
beszédhibákkal foglalkozó tudomány, feladata a beszédzavarok, beszédhibák
megszüntetése. (Kanizsai, 1955)
A hangképzés, a
beszéd és a nyelv kialakulásának akadályozottsága, fejlődésének bármely
szakaszában bekövetkezett zavara jelentős kommunikációs problémákhoz vezet és
így par exellence a mentálhigiénés problémák sorát veti fel. (Palotás, 1966).
A
beszédfogyatékosok csoportja rendkívül sok változatot, típust foglal magába, ez
az egyik oka annak, hogy a szakirodalomban magának a főcsoportnak az elnevezése
is igen változatos.,( beszédhibások, hibás beszédűek, beszédzavarban szenvedők,
beszédsérültek stb. ) Gordosné
Az utóbbi
években tovább bővült a megnevezések köre: beszédben akadályozottak, más
fogyatékosok, diszlexiás, részképesség gyenge gyermekek, tanulási zavarral
élők. A változatos szinonimák utalnak az igen sokszínű tünetekre, és a
szakemberek szemléletét, képzettségét is tükrözik. Részletesebb kifejtésükre
később visszatérünk.
Mit ír a
Pedagógiai Lexikon ’Logopédia’ címszónál?
A logopédia
beszédzavarokkal foglalkozó tudomány, a pedagógiai tudományok, ezen belül a
gyógypedagógia része. Szerves része a logopédiai tevékenység, mely a
beszédzavarok megszüntetésére irányuló gyógypedagógiai beavatkozás.
A logopédiai
intézményrendszer: a beszédben akadályozottak komplex logopédiai
rehabilitációját különböző szervezeti formában biztosító beszédjavító
intézmények hálózata, főként a közoktatás, kisebb arányban az egészségügy
területén. A gyógypedagógiai ellátás része, működését különböző
szakemberek (orvos, pszichológus), továbbá a Beszédhibások Országos Szakértői
és Rehabilitációs Bizottsága segíti.
Célja a
beszédhibás, részképesség gyenge gyermekek fejlesztése, iskolára előkészítése.
Feladata a beszéd indítása és komplex terápiája, a tanulási és
viselkedészavarok prevenciója.
A logopédus: az
a gyógypedagógus, aki a beszédben akadályozott (beszédhibás, beszéd-, hang- és
nyelvi zavarban szenvedő) gyermekek és felnőttek ellátására képesített.
Tevékenységének része az egyes logopédiai kórformák vizsgálata, azok
típusától, súlyosságától, halmozottságától függően, a társtudományok szakembereinek
bevonásával; a megelőzés, a korai fejlesztés, illetve a kezelés és az
utógondozás.
Kapcsolatok,
társtudományok
orvostudomány:
neurológia, gyermekgyógyászat, fül-orr-gégészet, audiológia, foniátria
pedagógia,
alternatív pedagógiák, művészeti pedagógiák
pszichológia,
neuropszichológia
nyelvészet,
pszicholingvisztika
A logopédia
területén mindig nagyon fontos volt a határtudományok szerepe, hatása. A
logopédus szemléletét, módszereit meghatározza az, hogy milyen szellemi
műhelyhez tartozik, milyen team-mel dolgozik együtt. Legerősebb hatása az
orvostudománynak, nyelvészetnek és pszichológiának van a logopédia
gyakorlatára. Ez érthető is, hiszen az orvostudomány nyújtotta anatómiai,
neurológiai ismeretek alapozzák meg a képzést, és egy életpálya során
folyamatos frissítésük szükséges. A fülészet, foniátria, audiológia, mint a
beszédpatológia medicinális oldala, megteremti az egészséges működés
feltételeit, korrigálja a betegségeket, vagy az azok következtében előálló
krónikus állapotokat.
A pszichológia
ismereteket ad a gyermeki fejlődés, a kognitív folyamatok, a személyiség
megismeréséhez, szemlélete segíti a logopédust a terápiás attitűd
kialakításában, az eredményes kommunikáció, kapcsolatépítés technikájának
elsajátításában. A beszédhibák pl. dadogás esetében a pszichés okok
feltárásában, leküzdésében támogatja a terápiát.
A nyelvészet a
beszéd és nyelvi törvényszerűségek feltárásával, a grammatikai rendszer
megismertetésével bővíti a logopédia elméleti ismereteit, a tévesztések
jellege, a szabálykövetés és az attól eltérő beszédfejlődés ismerete segít a
terápiás módszerek kialakításában.
A
beszédpatológia jól körülhatárolt oldalai (logopédiai, nyelvészeti, orvosi,
pszichológiai) erősen merítenek az alaptudományokból, de főleg a korrekció, a
terápia területén gátolja az eredményes munkát, ha csak egyik oldalra épít,
illetve ha a szakemberek egymás mellett, egymástól függetlenül végzik
munkájukat. A modern, komplex terápia lényege, hogy a korrekciós eljárások
egymással összhangban, egymást kiegészítve és egymás hatását fokozva
érvényesülnek. Pl. egy dadogó kezelésében a beszédterápiával együtt végzett
pszichoterápia, esetleg a gyógyszeres támogatással kiegészítve jobb eredményt
érhet el.
A különböző élethelyzetekben
egyik vagy másik terápiás hatás kaphat nagyobb szerepet, például a relaxációs
technikák megteremtik a feltételét a nyitott, elfogadó, önelfogadó páciensi
szerepnek. A szoros együttműködés, egymás módszereinek megismerése nem
jelentheti, hogy egymás kompetenciahatárait átlépjük, hiszen ez mindig a
dilettantizmus veszélyét rejti magában. (Palotás, 1966)
Érdekességképen
emlékezzünk a kitűnő magyar nyelvészre, Balassa Józsefre. Munkásságának
fő témája a magyar tudományos fonetika alapjainak lerakása volt. Ennek kapcsán
került látókörébe a beszéd hibáival foglalkozó szakemberek munkássága.
Recenziókat írt a Nyelvtudományi Közlemények XXXII. kötetében három
gyógypedagógiai témájú könyvről. Maga is foglalkozott a gégenélküli beszéddel,
amely hangszalag eltávolító műtét utáni állapotnak felel meg.(Balassa 1918.)
Foglalkozott a beszédhibák elnevezésével, (dadog, hebeg, selypít, raccsol) és
tisztázó cikket írt a helyes értelmezés szándékával (Subosits, 1994).
Napjainkban
Gósy Mária beszédpercepcióval foglalkozó munkássága hatott erőteljesen a
logopédiai gyakorlatra. (Gósy, 1995)
A logopédiai
rehabilitáció célja
A beszédhibás
személy szükségleteihez és lehetőségeihez mérten:
a kommunikáció,
a beszéd és nyelvi készség fejlesztése,
kognitív
képességek fejlesztése,
személyre
szabott tanulási technikák kialakítása,
életkornak
megfelelő iskolai oktatáshoz juttatás,
az életminőség
javítása.
A logopédiai
ellátás színterei Magyarországon
oktatásügy
egészségügy
civil
szervezetek, alapítványok
A logopédiai
munka alapvetően a közoktatás rendszerében folyik, a 3-18
éves beszédhibások ellátása az óvodákban, iskolákban,
családsegítő szolgálatoknál, nevelési tanácsadókban
történik, bejáró, ambuláns formában. A tanórai keretekben folyó
kiscsoportos vagy egyéni - esetenként osztályokban folyó - munkát az
önkormányzat finanszírozza.
Az
egészségügyben folyó logopédiai tevékenység kisebb volumenű, és célját tekintve
is más, a gyógyító tevékenységhez kapcsolódva, kiegészítő, orvos által rendelt,
meghatározott vizitszámú terápiás munkát végez a
logopédus. Az életkori korlátok nincsenek, születéstől a halálig, bármely
életkorban jelentkező beszédzavar korrekciójára igényelheti a beteg és orvosa a
logopédus segítségét. Az egészségügyi hálózatban, a kórházakban, rehabilitációs
osztályokon, vagy éppen az otthoni szakápolás keretében foglalkoztatják a
logopédusokat. Az otthonából bejáró beteg kezelése még ritka kivételként
fordul csak elő. Az egészségügyi ellátás finanszírozása az egészségbiztosítási
pénztárakon keresztül történik.
A logopédus
A /ELTE/ Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán logopédia szakos gyógypedagógiai
oklevelet szerzett, és speciális elméleti ismeretekkel rendelkezik a
kommunikációs zavarok terápiájában.
Kompetencia körébe
tartozik
a logopédiai
vizsgálatok elvégzése,
a kommunikációs
készség fejlesztése,
a beszéd- és
nyelvi zavar terápiája,
az olvasás,
írás és a számolási zavar terápiája,
másodlagos
zavarok felismerése, kezelése, szükség esetén más segítő szakemberek, pl.
pszichológus bevonásával,
megelőzés és
felvilágosító munka.
Munkája során
szoros kapcsolatot tart a beszédhibás környezetével, családjával,
pedagógusaival.
A
beszédhibák fajtái, formái, tipológia
A beszédhibák
igen sokfélék lehetnek, a beszéd, mint összetett funkcionális rendszer igen sok
ponton sérülhet, így a vezető tünet is más és más lehet. Minden esetben
jellemző a kommunikáció zavara, a hangzó beszéd, a beszédmegértés és/vagy az
írott nyelv sérülése. Súlyossága is változó, így következményei is eltérőek.
Egyes beszédhibák könnyen rendeződnek, a gyermeki fejlődés során, míg mások
alapjaiban nehezítik meg az iskolai tanulmányokat, a szociális kapcsolatok
kialakítását.
Osztályozásuknál a fő
tünetből indulunk ki.
Megkésett
beszédfejlődés/diszfázia
Artikulációs
zavarok
Orrhangzósság
Dadogás
Hadarás
Olvasás-,
helyesírás-, írászavar
Hangképzés
zavara (diszfónia)
Neurogén
kommunikációs zavarok, afázia, diszfázia
Egyéb
fogyatékossághoz, betegséghez társuló beszédzavar
Megkésett
beszédfejlődés
A gyermeki
beszédfejlődés késése elég gyakori jelenség. A szegényes gagyogás, a
kontaktuskészség hiánya már egy éves kor előtt jelzi a problémát. Az első
szavak megjelenése, a szókincs folyamatos bővülése másfél- két éves korban
várható. Ha ez elmarad, vagy a jól induló fejlődés leáll, érdemes a
gyermekorvossal és logopédussal konzultálni. Ebben a kérdésben a gyermekorvosok
három éves korig általában türelemre intik a szülőket, hiszen általában erre az
időre valóban megindul a beszéd, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem érdemes
várni, és értékes időt elveszíteni. Érdemes néhány rizikófaktor kizárni, és egy
home (otthoni) tréninget megkezdeni, amivel biztosan gyorsítjuk a folyamatot,
és semmi kárt nem okozhatunk.
A megkésett
beszédfejlődés kimenetele változó, néha igen gyorsan, következmények nélkül
megjavul, de néha hosszú terápiás folyamatot kívánó elhúzódó beszédfejlődést
láthatunk, mely még az iskoláskorban is okozhat problémát az olvasás-írás
tanulásában.
Súlyos formája
a diszfázia. Ez sajátos nyelvi fejlődési zavar. Ismérvei már a korai fejlődés
időszakában feltűnhetnek (sivár gagyogás, csökkent beszédkésztetés, érthetetlen
beszéd). 3–4 éves korban az agyi éréssel összefüggő egyéni különbségek
miatt nehezen határolható el a megkésett beszédfejlődéstől. Jellemzője a normál
nyelvelsajátítástól minőségileg és strukturálisan eltérő nyelvi fejlődés,
melyet nem indokol a hallás, ill. a halláscsökkenés mértéke. Vezető tünete a
diszgrammatizmus, következetlen, centrális pöszeség, szómegtalálási
nehézségek, szómondatok, gyenge verbális emlékezet, percepciós, motoros
funkciózavarok. A nyelvi hátrány 9–10 éves korra egyenlítődik ki, ill.
beszédgyengeségként felnőttkorban is megmaradhat, iskolai
teljesítményzavarok forrása lehet. Gyakran társul diszlexiával,
diszkalkuliával. Két fő csoportja az expresszív-motoros (a kifejező beszéd
zavara), ill. a szenzoros-receptív (a beszédészlelés és megértés zavara, amely
a kifejező beszédet is érinti). A soktényezőjű jelenség, feltárása komplex
gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálatokkal lehetséges. Terápiája korai
fejlesztés, beszédindítás, képességfejlesztés.
A
pöszeség
A
beszédfejlődés folyamán 3 éves korra alakul ki az anyanyelvre jellemző hang- és
fonémarendszer, melynek ejtésében az élettani pöszeség miatt lehet ingadozás.
4,5-5 éves korra az élettani pöszeség jó akusztikus és motoros fejlődésnél
spontán javul. Megfelelő beszédfejlődésnél először észreveszi a gyermek a
környezete rossz ejtését, de a sajátját még nem. ( Pl. így válaszol a kérdésre:
Ez nem szapka, hanem szapka. A következő fokozat, amikor már a saját hibázását:
is érzékeli nem szapka, de nem tudom kimondani, majd végül, amikor javít: nem
szapka, hanem sapka.) Mivel az élettani pöszeség teljesen fiziológiás, nem kell
a gyermeket terápiában részesíteni.
4,5-5 éves kor
körül amennyiben még mindig nem megfelelő a gyermeknél a hangok kiejtése, akkor
pöszeségről beszélünk. A pöszeség érinthet 1 és több hangot egyaránt.
Amennyiben csak néhány hangnál van eltérés, akkor részleges, míg 10-nél több
hang érintettsége esetén általános pöszeségről beszélünk. A pöszeség lehet
hangcserés, (paraláliás) amikor egy másik helyesen képzett hanggal cserél, pl.
cica helyett tita, vagy lehet hangkihagyás (pl. h hang kihagyása), torz ejtés
(pl. sz hang interdentális ejtése úgy, hogy a nyelv hegye kicsúszik a fogak
közé). A legsérülékenyebbek az ún. sziszegő (sz-z-c-s-zs-cs) hangok, ahol már
egy enyhébb hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség is torzításhoz
vezethet. A pöszeség hátterében állhat a motoros kivitelezés, illetve az
akusztikus észlelés zavara.
A beszédhibás
gyermekek döntő többsége ebből a csoportból kerül ki, a jelen logopédiai
gyakorlatban az ő ellátásuk a legkielégítőbb. Legtöbb pösze gyermek óvodás
korában megkezdi a logopédiai gyakorlást, általában csak nagycsoportban, sajnos
ez nem mindig elegendő.
A pöszeség
lehet a megkésett beszédfejlődés következménye is, ilyenkor az artikulációs
zavarok mellett a nyelvi képessége gyengesége is tetten érhető, és ez várhatóan
az iskolai beválást is hátrányosan befolyásolja.
Az
orrhangzós beszéd
Az orrhangzós
beszéd az orr és szájüregi rezonancia megváltozását jelenti. Nyílt, zárt
és kevert változata létezik. A nyílt orrhangzósság leggyakrabban veleszületett
ajak- és szájpadhasadék következménye. Ilyenkor a száj és az orrüreg közötti
zárást a lágyszájpad és a garat hátsó, illetve oldalsó falának izomzata nem
tudja biztosítani. A gyermekeknél a gyakori kórházi tartózkodás, a családtól
való távollét a testi és lelki fejlődést egyaránt visszaveti. A hasadékok
műtéti zárása teremti meg a korai beszédfejlődés alapját, ezért fontos, hogy a
születés követően szoros team-munka kezdődjön az orvos, pszichológus és
logopédus között. Nyílt orrhangzósság emellett fennállhat más organikus ok (pl.
lágyszájpad-rövidülés, -bénulás, -sérülés) és funkcionális okok (rossz
beszédszokás) hatására is.
A zárt
orrhangzós beszéd jellemzője, hogy az orrban, vagy az orrgaratban levő
valamilyen akadály miatt az m, n, ny hangok nazális színezete eltűnik. Az oka
organikus (pl. nátha, orrpolip) és funkcionális (lágyszájpad fokozott működése)
egyaránt lehetséges.
A kevert
típusban a nyílt- és zárt orrhangzósság okai, illetve tünetei ötvöződnek
Diszlexia,
diszgráfia, tanulási zavarok
A diszlexia a
tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó – intelligenciaszinttől független –
olvasási és helyesírási gyengeséget jelent. Hátterében a központi idegrendszer
sérülései, organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség,
lelki és környezeti okok állhatnak.
Fontos azonban
megjegyezni, hogy nem minden olvasási, írási nehézséget tekintünk diszlexiának.
Sokszor találkozunk olyan számadatokkal, amik a diszlexiások 20—30%
előfordulási arányáról szólnak. A valóságban ez a százalékos arány jóval
kevesebb. Minden iskolában vannak olyan tanulók, akik nehezebben tanulnak meg
olvasni az átlagosnál, ez azonban nem egyértelműen diszlexiára utaló tény.
Társaikhoz képest való elmaradásuknak több oka is lehet, pl. sok hiányzás az
olvasástanulás időszakában, a gyermek képességeinek nem megfelelő
olvasástanítási módszer. Csakis teljeskörű vizsgálattal bizonyosodhatunk meg
arról, valóban diszlexiás-e a gyermek.
A diszlexia
veszélyeztetettség tünetei már óvodáskorban megmutatkoznak. Jellemző a motoros
ügyetlenség, koordinálatlan nagy- és finommozgások, a beszédmozgások, az
egyensúlyérzékelés zavara.
Gyakran
találkozunk a jobb-bal irányok tévesztésével, testséma zavarral, téri
orientációs zavarokkal, illetve ezek szóbeli megfogalmazásának nehézségeivel,
pl. a névutós szerkezetek használatában.
Beszédvizsgálat
során gyakran találunk megkésett-, akadályozott beszédfejlődést, elmosódott
artikulációt. Zöngétlenítés, általános pöszeség, szegényes szókincs,
beszédészlelés és –megértés zavara egyaránt megjelenhet.
Vizuális
(látási), akusztikus (hallási), verbális (beszéd) emlékezet zavara jellemző
tünet lehet. Figyelmük könnyen elterelhető, többnyire csak néhány percre tudnak
bizonyos dolgokra koncentrálni.
Mindezek a
tünetek a magatartásra is hatással vannak, sokszor találkozunk pszichés-, beilleszkedési-
és magatartászavarokkal, amik megnyilvánulhatnak agresszióban, bohóckodásban,
túlzott visszahúzódásban egyaránt.
A diszlexia
prevenciós terápia legfontosabb elve a sokoldalú készségfejlesztés, az olvasás-
és írástanítás előkészítése, az olvasási kedv felkeltése, majd ezek alapján az
olvasás tanítás megkezdése. Itt nem célunk az 1. osztályos anyag megtanítása,
hanem egyszerűen az olvasástanításhoz hosszabb idő biztosítása.
Olvasásban, írásban fellépő tünetek:
Az olvasás
hibái közé tartoznak többek között a betűtévesztések, (vizuális vagy fonetikai
hasonlóságon alapuló, pl. f-t, g-k), betűkihagyások, vagy betoldások,
szótagkihagyások, -betoldások, reverziók (fordítások), pl. betűk szintjén b-d,
u-n, szótagok, szavak szintjén betűsorrend megfordítása. Kezdő olvasóknál
jellemző a betűk olvasásának megkésése, az olvasás tempójának lassúsága és a
szövegértés problémája.
Írásban
gyakoriak a helyesírási hibák, időtartam- tévesztések, egybe-különírási gondok,
betűkihagyások, felcserélések, betoldások. A diszlexiás gyermek írása a
finommotoros koordináció gyengesége miatt többnyire csúnya, sokszor szinte
olvashatatlan.
Iskoláskorban
is jellemző a motoros ügyetlenség, koordinálatlan nagy- és finommotoros
mozgások, az egyensúlyérzékelés zavara. Egyéb területeken a ritmusérzék
fejletlenségével, dominanciazavarokkal, nehezen kialakuló testsémával, rossz
téri és idői tájékozódással, gyenge emlékezettel, a sorrendiség zavarával
találkozhatunk.
Emellett sok
esetben elsődleges és a már kudarcélmények hatására kialakult
magatartásproblémák is előfordulnak.
Gyakori
továbbá, hogy a diszlexiás gyermekeknél nemcsak az olvasás (diszlexia) és az
írás (diszgráfia) érintett, hanem a számolás területe is (diszkalkulia). A
számolási zavarok lehetnek nyelvi eredetűek, amikor a beszédpercepció zavara
miatt a feladatok megfogalmazásából adódnak a nehézségek, de következhetnek
elsődlegesen a számosság, a számfogalom bizonytalanságából adódóan, vagy az
elvonatkoztatás alacsony szintjéből. Ezek az okok és tünetek változatos képet mutathatnak,
melynek eredménye a tanulási nehézség
A diszlexia
reedukációs terápia is sok készségfejlesztő elemet tartalmaz, de itt már az
olvasás- írástanítás a fő cél. Gyakran az olvasás technikája kielégítően lakul,
a szövegértés is elfogadható szintre fejleszthető, de a helyesírás és a nyelvi
készség gyengesége még felnőtt korban is megmaradhat.
Ahogy
említettem, a diszlexiás gyermekek terápiája minden esetben szoros
team-munkában történik, ahol a logopédusokon kívül más szakemberek is fontos
szerepet kapnak. Segítségükkel a diszlexia-reedukáció mellett kiegészítő
terápiákat is végezhetünk, pl. Alapozó terápia, Ayres-terápia, grafomotoros
fejlesztés, szükség esetén pszichoterápia.
A diszlexiás
gyermekek megsegítése az általános iskola alsó és felső tagozatában is
folytatódik. A közoktatási törvény, mint sajátos nevelési igényű tanulókról
emlékezik meg a diszlexiás, diszkalkuliás gyermekekről, és különböző
kedvezményekkel segíti iskolai előrehaladásukat.
Fontos, hogy
megkeressük, és fejlesszük azokat a képességeiket, adottságaikat, amelyekkel
sikereket érhetnek el, hiszen gyakran hangoztatják a diszlexiások, szüleik,
tanítóik, hogy gondolkodásuk nem rosszabb, hanem más, így bizonyos helyzetekben
sikeresebbek társaiknál.
Diszfónia
Egyre gyakoribb
a népesség körében az egész hangképzést érintő rendellenesség a diszfónia,
másképpen rekedtség.
A diszfónia a
hangképzés jellegzetes zavara, melynek tünetei között szerepel:
a rekedtség, fátyolos, levegős
vagy erőteljesen préselt hang
a rossz légzéstechnika, ami következtében
a vállak megemelkednek, a nyakizmok erőteljesen megfeszülnek,
a nem megfelelő hangmagasság ( ez
gyermekkorban leginkább mélyebb hangot jelent),
a csökkent, vagy túlzott hangerő,és
rövid hangtartás.
Emellett a diszfónás gyakran krákog, a
torkában lévő "gombócra", illetve a nyak szorító, a torok kaparó
érzésére panaszkodik.
Gyermek- és
felnőttkorban egyaránt kialakulhat. Hátterében állhat:
a hang
túlerőltetése (főként impulzív, sokat kiabáló, síró gyermekeknél),
gyermekkori
diszfónia esetén az érzékeny gyermeket ért trauma,
valamint a
különféle megbetegedések, mint pl. gégehurut idején alkalmazott erős, préselt
hang megszokása, rögzülése.
A helytelen
hangképzés veszélye, hogy miután a hangszalagok ez esetben nem zárnak
megfelelően, a hangszalagok megvastagodhatnak és rajtuk ún. hangszalagcsomók
alakulhatnak ki. Éppen ezért nagyon fontos az előbbiekben leírt tünetek esetén
a fül-orr-gégészeti, foniátriai vizsgálat. A vizsgálattal eldönthető, hogy
valóban diszfóniával állunk-e szemben, illetve annak mely formájával, s ezek
ismeretében megkezdhető a logopédiai hangterápia.
A
dadogás
A dadogás a
beszéd ritmusának, folyamatosságának zavara, amikor is az ember pontosan tudja,
hogy mit akar mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása
miatt nehezen tudja azt elmondani. Ez a tünetek jellegétől függően lehet
tónusos, mikor erős, nehezen oldódó görcsök jellemzik a beszédet, gyakran
kényszeres együttmozgásokkal. A klónusus dadogásra az a jellemző, hogy a dadogó
ember hangokat, azaz szótagokat ismétel meg beszéd közben. A kétféle
beszédzavar azonban abban is eltér egymástól, hogy a tónusos dadogás jobban
megviseli, frusztrálja az embert, s emiatt bizonyos helyzetekben beszélni sem
akar, vagy ha ez elkerülhetetlen, a stressz miatt a szokásosnál is jobban fog
dadogni. A klónusos dadogók esetleg nem élik meg annyira tragikusan
hibázásaikat. A dadogás okáról vallott nézet többször változott.
Hasonlóképpen a terápiás próbálkozások is. A XX. század első fele a dadogás
lelki-érzelmi eredete jegyében telt el, következésképp pszichoanalízissel és
lelki kezeléssel próbálták orvosolni a bajt. Másik elmélet szerint idegi
működési zavar húzódik meg a dadogás hátterében, amelynek következtében
megbomlik a légzés, a hangképzés és az artikuláció összehangoltsága.
Előfordulása elég gyakori, a
népesség 1-3 %-át érinti, életkoronként változóan. Fiúk között
négyszer gyakoribb, mint a lányoknál. Egyes családokban halmozott előfordulását
írják le. Kezelése feltétlenül szükséges, mert súlyos kommunikációs gátoltságot
okoz, így az egész életvitelt, életminőséget hátrányosan befolyásolja. A
terápiás eredmények is változóak, sajnos gyakori a visszaesés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése