Öt tévhit a
gyermeknevelésben
Érezte már úgy,
hogy nem bírja tovább a vitákat a gyermekével? A lázadozó kamasz nevelése olyan
kihívásokat állíthat Ön elé, amit még tapasztalt szülőként sem mindig sikerül
maradéktalanul teljesíteni, így kudarcélményt nyugtalanságot, frusztrációt
okozhat, és a tehetetlenség érzését keltheti.
- hirdetések -
Hiába próbálja megérteni gyermeke igényeit, ha Ön sincs tisztában a
saját elvárásaival és szükségleteivel. A kialakult helyzetet pedig gyakorta
élik meg a szülők súlyos kudarcként. De ne csüggedjen, van remény és megoldás!
Álljon meg egy kicsit, vegyen egy nagy levegőt, és próbáljon megnyugodni!
Nézzük, hogyan tehetjük mindezt jól!
Az egész arról szól, hogy hogyan tudja a józanságát, a
helyes ítélőképességét és a hidegvérét megőrizni, miközben tini gyermekét próbálja nevelni. Igaz a legtöbb
tizenéves gyakran morcos, és a hangulata ingadozó, de tudnia kell, hogy a
legtöbben igénylik a pozitív megerősítést, a szeretetet, a gondoskodást
és a megfelelő iránymutatást. Amikor már úgy érzi, hogy minden kötél
szakad, akkor kell csak igazán összeszednie minden erejét és kitartását, és
bevetnie néhány praktikát, mert csak így juthatnak túl sikeresen a nehéz
helyzeteken. Mégpedig így:
Első szabály: A jó szülő elsősorban
gyermeke érdekeit tartja szem előtt? - Nem pontosan!
Persze, nehogy azt gondolja, hogy mostantól önző, csak
magával törődő szülőnek kellene lennie, olyannak, aki nem foglalkozik a
gyermekével. Egyáltalán nem erről van szó. Viszont sok anyuka beleesik abba a
hibába, hogy mindent a gyermekéért tesz, és önmagával már nincs ereje és ideje
törődni, sőt, bűntudatot érez, ha nem 100 százalékosan a gyermeke körül
forog a világ. Ez pedig azt a problémát vetheti fel, hogy egyszer csak kiég a
szülő, mert már nem bírja tovább az erején felüli teljesítést. Ennek
következményei pedig súlyos depresszió, pszichikai és fizikai egészségromlás
lehet.
Második szabály: A jó szülő sosem
hátrál meg - Felejtse el!
A valós életben
a dolgok nem feketék vagy fehérek, még a szürkének is számtalan árnyalata
létezik. Ezért nem szabad és nem is lehet egyoldalúan hozzáállni a dolgokhoz, egyféleképpen
látni azokat. Sok szülő beleesik abba a hibába - hiszen
valószínű, hogy őt is így nevelték -, hogy soha nem ad igazat a gyermekének,
nem kér bocsánatot tőle, még akkor sem, ha tényleg neki volt igaza. Úgy
gondolják, hogy az „szülői kiváltság”, hogy mindig és mindenkor a szülőnek van
igaza, a felnőtt tévedhetetlen, és soha meg nem hátrál.
Harmadik szabály: A jó szülő előre
jelzi a büntetést - Tévedés!
Ez nem azt jelenti, hogy hirtelen minden korábbi
elvárását fel kell adnia, gyermeke pedig ezentúl büntetlenül megúszhatja a szabályok
felrúgását. Az egyik legmegkérdőjelezhetőbb és egyben leghatástalanabb nevelési
stratégia az, ha a szülő büntetésekkel próbálja meg sakkban tartani
gyermekét, és a beígért „következményektől” várja, hogy gyermeke alávesse magát
a szülői akaratnak. Hozzon szigorú, de logikus szabályokat, és azokat
következetesen tartassa be gyermekével! Szabályokra és szankciókra szükség van,
ám a gyermeknevelés nem csak ebből áll.
Negyedik szabály: A jó szülő átadja a
fontosnak tartott értékeket gyermekének - Nem egészen!
Nem önmagában
az értékek átadásával van a probléma, hanem azzal, hogy hogyan teszi
azt. Ráadásul nem biztos, hogy a régebbi időkben megfelelő értékrend megállja
a helyét a mai, változó világban is. Nem lehet az a szülő célja, hogy gyermekét
a saját „klónjának” nézze, és megpróbálja ugyanolyanná alakítani, mint önmaga.
Nem fog menni, főleg nem a mai, modern világban. Ráadásul a gyermekre negatívan
hat, ha olyan elveket erőltet gyermekére, amelyek visszavetik őt a
saját fejlődésében, jellemének alakulásában.
Ötödik szabály: A jó szülő megpróbál
egyre több felelősséget átruházni gyermekére - Csak mértékkel!
Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad semmit sem rábíznia a
gyermekre, főleg akkor, ha képes megbirkózni az egyes feladatokkal. Az ösztönzés lényege, hogy rávegyük gyermekünket
arra, hogy minél többet tegyen meg a cél elérése érdekében. Így fokozatosan
hozzászokhat ahhoz, hogy vannak feladatai, amelyeket el kell végeznie,
és tetteiért felelősséget kell vállalnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése