Itt-ott
sárgulnak már a lombok, hűvösebbek a reggelek, korábban sötétedik, lassan vége
a gondtalan nyárnak. Szélesre tárt kapukkal várják az iskolák diákjaikat,
közöttük is leginkább az örök megújulást képviselő első osztályosokat. A
"kis" ovisokból "nagy" iskolások lesznek.
Gyermeknek, szülőnek, pedagógusnak egyaránt okoz némi
szorongást az iskolakezdés, de sok örömöt is jelent, amennyiben jól döntöttek,
és megfelelő időben történt a gyermek beiskolázása is.
Fejlődése során a gyermek több, szakaszosan jól
elkülöníthető testi változáson megy keresztül. Hatéves kor körül a hosszú,
csöves csontok megnyúlása következtében hirtelen nagyon megnő. Fizikai ereje
fokozódik, ami nélkülözhetetlen lesz a kitartó munkához. Valamelyest csökken a
gyermek mozgásigénye, de ez nem azt jelenti, hogy nincs szüksége a friss
levegőn való ugrándozásra, mozgásra. Ellenkezőleg: tudatosan kell fizikai
erőnlétét növelni. Az iskolai elfoglaltságok fizikailag is nagyon fárasztóak,
és ha a gyermek fáradékony, teljesítményei is megsínylik ezt.
Tapasztalhatjuk az anatómiai változásokat a kéz fejlődésében
is. A kéztőcsontok, a kéz ízületei ekkorra jelentős fejlődésen mennek át, ami
lehetővé teszi a finommotorika (mozgatás) kiteljesedését. Ez az alapja a
folyóírás elsajátításának is. A motoros ügyesség fokozza a gyermek önállóságát
egyedül tud öltözni, cipőfűzőt kötni, barkácsolni, egyszerű, de igen hasznos
munkákat végezni stb. , amellett terhelhetőbbé, kitartóbbá válik. Ezen
tulajdonságok befolyásolják pszichés fejlődését.
Kulcsszónak számít a beiskolázás és a sikeres iskolai
előmenetel szempontjából a gyermek feladattudata és feladattartása. E
tulajdonságok a fizikai alapok mellett egyfajta pszichés érettséget is
jelentenek. Ez elsősorban azt a motivációs szintet jelöli, mely a megismerésre,
az új ismeretek befogadására készteti a gyermeket. A kíváncsiság minden
életkorban alapvető emberi tulajdonság, de kisiskolás korban ez még inkább
érvényesül.
A szabálytudat kialakulásával, a szabályok belsővé válásával
nő a gyermek fegyelmezettsége. A fegyelmezettség pedig növeli figyelmét,
akaraterejét. Feladatvégzése során nincs már szüksége állandó külső kontrollra,
figyelmeztetésre. Megteremtődnek az önkontroll kialakulásának alapjai.
Nagyon fontos a gyermek szociális érettsége. Mennyire képes
egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival való
viszonyában milyen stratégiákat és taktikákat alkalmaz, megtanult-e már
bizonyos mértékig kompromisszumot kötni?
Ezek a tulajdonságok alapvetően befolyásolják a gyermek
viselkedését, és egy új szituációban, új környezetben, többnyire ismeretlen
társaságban fokozottan érvényesülnek. Vannak, akik uralkodni próbálnak a többi
gyermek fölött, míg mások teljesen alárendelik magukat egyes társaiknak. Egyik
véglet sem jó, és erre különösen a pedagógusoknak kell odafigyelniük.
Akik nincsenek hozzászokva a közösséghez való igazodáshoz,
az esetleges konfliktus megfelelő kezeléséhez (mert pl. nem jártak óvodába vagy
csak rendszertelenül), azoknak komoly nehézségeik támadhatnak.
Nehezen alkalmazkodó gyermekeknek mindig több problémájuk
adódik az iskolában is. A viselkedési, magatartási zavarok a legszembetűnőbben
zavarják az iskolai munkát. A gyakori negatív értékelés, esetleges büntetés
ellenállást, agressziót válthat ki a gyermekből. Amennyiben ezt a problémát nem
tudják megfelelően kezelni, komoly problémái lesznek a tananyag
elsajátításában, az iskolai előmenetelben, és sikertelenné válhat.
Végül szóljunk az iskolakezdés és az iskolai előmenetel
talán egyik legfontosabb eleméről: ez a mentális érettség, a megfelelő
tudásszint, melyre az iskolai tanulmányokat építeni lehet.
Sok gyermek tanulási problémája abból adódik, hogy nem volt
elegendő az a tudás, mellyel az iskolát megkezdte. Az iskolai követelményeket
úgy alakították ki, hogy feltételeznek egyes ismeretet, képességeket. A
gyermeknek tudnia kell bizonyos mértékig tájékozódni időben és térben;
birtokában kell lennie egyfajta analitikus-szintetikus képességnek, megfelelő
verbális szintnek; ismeretekkel kell rendelkeznie a számosság, a matematika
területén is. Ha ezek hiányoznak, és nem tudja pótolni őket, menthetetlenül
lemarad.
Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott figyelemmel kövessék a
gyermek teljesítményeit, és észleljék a viselkedésében, magatartásában
megmutatkozó a legkisebb változásokat. Ez ugyanis a legjobb "műszer",
mely rögtön jelzi, hogyha valami nincs rendben. Beszélgessenek rendszeresen a
gyermekkel, hogy elmondhassa, kibeszélhesse problémáit, sikereit, új baráti
kapcsolataiban adódó konfliktusait, örömeit.
Ha a szülők negatív változást észlelnek, beszéljék meg a
teendőket a pedagógussal, az iskolapszichológussal, vagy forduljanak más
szakemberhez, aki az adott területen működő nevelési tanácsadóban dolgozik.
Ma még kevesen veszik igénybe a nevelési tanácsadást, szinte
csak akkor, mikor a probléma már kialakult, és kezelése nehéz. Nem kellene
szégyellni, ha valaki szakembertől kér tanácsot, hiszen a gyermek érdekében
történik. Mindenki ugyanazért a célért, a gyermek sikeres előmeneteléért
tevékenykedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése