GENNYES STAPHILOCOCCUS PUSTULÁ EGY 6 HÓNAPOS CSECSMP HASFALÁN

#1 Dr.BauerBela

---

KITERJEST CELULITOIS 6 HÓNAPOS CSECSEMŐNÉL

#1 Dr.BauerBela

---

A csecsemőkori reflux 5 tipikus tünete d

A csecsemőkori reflux 5 tipikus tünete

d

Meddig tekinthetjük normális jelenségnek a csecsemőkori bukásokat és mikor gyanakodjunk refluxra? Erről, és a betegség egyéb tüneteiről is kérdeztük dr. Vass Noémi gyermek gasztroenterológust, a Budai Allergiaközpont orvosát.

Meddig tekinthetjük normális jelenségnek a csecsemőkori bukásokat és mikor gyanakodjunk refluxra? Erről, és a betegség egyéb tüneteiről is kérdeztük dr. Vass Noémi gyermek gasztroenterológust, a Budai Allergiaközpont orvosát.
A csecsemők fejletlen emésztőrendszere miatt a savas gyomortartalom könnyen visszajut a nyelőcsőbe, pici babáknál ezért gyakori az étkezések utáni bukás. Ez nem feltétlenül jelez minden esetben problémát, okozhatja az is, ha a baba nagyobb mennyiséget fogyasztott egyszerre, vagy kapkodva, túl gyorsan lakott jól. Ha azonban valóban reflux áll a gyakori bukások hátterében, azt fontos mielőbb felismerni és kezeltetni, mert ellenkező esetben súlyos szövődményeket – súlygyarapodás elmaradása és nyelőcsőszűkület - is okozhat!
1. Hányás
Evés közben a csecsemők sok levegőt is nyelnek, ezért fontos étkezések után függőleges helyzetben büfiztetni a babát, hogy ez a levegő távozni tudjon. Aggodalomra ad okot, ha a bukások ennek ellenére is az átlagosnál gyakrabban jelentkeznek, vagy mellette hányás is rendszeresen előfordul.
2. Zöldes-sárgás bukás
A bukások színe normál esetben fehér. Reflux esetén azonban a bukás zöld vagy sárga, esetleg véres is lehet. Az elszíneződést az epét tartalmazó váladék, ill. az extrém ritkán jelentkező nyálkahártya felmaródás esetén jelentkező friss vér okozhatja.
3. Tiltakozás az evés ellen
A nyelőcsőbe visszaáramló gyomorsav rövid idő alatt gyulladásokat idézhet elő az érintett területen, ezért a csecsemő számára a nyelés fájdalmassá válhat. A fájdalom miatt a baba nyugtalan, rosszul alszik, elutasíthatja az evést. A reflux jele lehet, ha sokszor hátrafeszíti a nyakát és hátát, mert így megnyúlik a nyelőcső, ami enyhíti a kellemetlen érzést.
4. Stagnáló súlygyarapodás
A gyakori bukások és hányás következtében a csecsemő fejlődéséhez szükséges tápanyagok nem tudnak felszívódni a szervezetben, emiatt a reflux tünete lehet a súlyfejlődés elmaradása is.
5. Légzési problémák
A visszaáramló gyomortartalom nemcsak a nyelőcsövet, de a légcsövet, légutakat is irritálhatja, az érzékeny nyálkahártyán gyulladásokat okozhat. Ez is közrejátszhat abban, hogy a refluxos babáknál gyakoribbak a felső légúti betegségek. Orrdugulás, nátha, visszatérő orrmelléküreg gyulladások (szinuszitiszek), valamint fülfertőzések jelentkezhetnek. Figyelmeztető jel lehet, ha a csecsemő gyakran csuklik, tüsszög, köhécsel vagy böfög, emellett erős szájszag is kialakulhat náluk.
Ha idejében felismerjük a tüneteket és orvoshoz fordulunk, kivizsgálással a reflux megállapítható és még a súlyosabb szövődmények előtt kezelni lehet a betegséget. Ebben sokat segíthet, ha a kicsit egy nap több alkalommal, kisebb adagokban tápláljuk, többször, hosszabban büfiztetjük és az ágy fejvégét kicsit megemeljük. A tápszer cseréjével, vagy az ahhoz, vagy az anyatejhez kevert sűrítővel is csökkenteni lehet a bukások számát. Jó hír, hogy a panaszok nagyjából a kicsi fél-egy éves kora körül – az emésztőrendszer fejlődésével, a szilárd táplálékok bevezetésével és a kicsi mozgásának változásával (kevesebb időt tölt fekve) – rendszerint megszűnnek. Addig azonban a szövődmények – súlyfejlődés elmaradása, nyelőcsőszűkület - megelőzésének érdekében nagyon fontos kezeltetni a betegséget!
További híreink>>>

#1 Dr.BauerBela

---

A kiváltságos gyerekek tragédiája Pszichológusok szakvéle

A kiváltságos gyerekek tragédiája

Pszichológusok szakvéleménye szerint az elit réteg gyermekeinek sok személyes problémája a korai túlzott elvárásokra vezethető vissza. Az ő esetükben azonban más tényezők is közrejátszanak. A szakirodalom két olyan okot jelöl meg, amely különösen nyomasztó számukra.

 

Az első az a határozott elvárás, hogy ők kötelesek folytatni szülőjük sikeres életét. Itt nem számít a tehetség, a jellem, sőt a személyes teljesítmény sem, hiszen a javakat és a hírnevet a szülők és nagyszülők már megszerezték, az utód feladata mindössze ezek megőrzése. A gyerekek sok esetben nagy teherként élik meg a kapcsolódó követelményeket, amelyek nem veszik számításba az ő személyiségüket.
Az elit gyerekeinek másik jellegzetes problémája a fizikai és érzelmi magány. Kisgyerekkorukban dajkák és cselédek veszik körül őket, majd 13 éves koruk körül magukra maradnak. Nem véletlen, hogy az elit iskolákban a dohányzás, az alkohol, a marijuana és a kemény drog fogyasztása magasan a nemzeti átlag fölött van. A deviáns magatartásból adódó helyi problémákat a szülők befolyásos kapcsolataikat kihasználva általában elsimítják, ugyanakkor megkövetelik a gyerekeiktől, hogy a rendkívüliek kasztjához tartozókként ne legyen körülöttük nyilvános botrány.
A magukra hagyott fiatalok csak akkor juthatnak szakmai segítséghez, ha viselkedésükkel kellemetlen helyzetbe hozzák a szüleiket. Ebben az esetben magánklinikákon kerülnek gondozásba. A szorongó, depressziós és szenvedélybeteg fiatalokat kezelő intézmények iránti legfontosabb követelmény az abszolút titoktartás. A huzamosan a család rendelkezésére álló gondozó gyakran a család részévé válik.
A hírességek köreiben terjedő depresszió, valamint az ezzel járó szenvedélybetegségek és halálesetek magas száma azonban azt jelzi, hogy az intézmények nem képesek helyettesíteni a személyes emberi kapcsolatokat. A legújabb áldozat Marie Osmond színésznő 18 éves fia, aki úgy vetett véget állandósuló depressziójának, hogy kiugrott egy Los Angelesi épület ablakából. A fiút évek óta kezelték egy rehabilitációs intézetben, de senki más nem tudhatott a problémájáról.
Vajon hogyan vesztette el az amerikai társadalom elitje a mértéket annyira, hogy sikerét és gazdagságát önmaga lerombolására használja? „A gazdagsághoz történő túlzott ragaszkodás, az attól való függés önmagában is szenvedélybetegség – állítja Dr. Drew, az egyik sztár orvos, aki saját jólétét éppen a gazdagok morális és pszichológiai válságának köszönheti – A felsőbbrendűségi komplexus kóreset, én magam is ezzel a problémával küzdök, hiszen semmivel sem vagyok különb a pácienseimnél. Amerika leggazdagabb családjainak vagyok morális tanácsadója, de a klinikám közönséges bordélyház, ahol a gazdagság és korrupció szolgálatában én magam is prostituálttá váltam”.

#1 Dr.BauerBela

---

melanocytás anyajegyek gyermekeknél képekben

#1 Dr.BauerBela

---

Gyakori beszédhibák a gyermekkorban

   Gyakori beszédhibák a gyermekkorban

A gyógypedagógia pedagógiai dominanciájú, önálló tudomány, tágabb értelemben a fogyatékossággal, a fogyatékosokkal összefüggő jelenségkört vizsgálja. A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a fogyatékosok speciális pedagógiai tudománya, nevelésük, oktatásuk, cél és eszközrendszerét vizsgálja.
Fő területei az értelmileg akadályozottak, a tanulásban akadályozottak, a hallássérültek, látássérültek, mozgássérültek és beszédhibások pedagógiája, valamint a pszichopedagógia.  A fogyatékossági területek körülhatárolása, elnevezései napjainkban folyamatos változásokon mennek keresztül,  ez a napi gyakorlatban, a törvényekben  és a tudományelméleti vitákban egyaránt nyomon követhető.

Mivel a gyógypedagógiai tevékenység tartalma, eljárásai a fogyatékosság, akadályozottság mértékétől, kialakulásától, jellegétől, az életkortól is meghatározottak, a tevékenységet végzők szakmai irányultságától meghatározottak, igen fontos a fogalmak tisztázása, egyértelmű körülírása. A szoros határterületi érintkezés a pedagógiával és az orvosi (gyermekorvosi) gyakorlattal szükségessé teszi, hogy a gyógypedagógia, ezen belül a logopédia elmélete által kidolgozott fogalmak, a szakmai kritériumok ismertek és befogadhatóak legyenek más szakmák képviselői, és elsősorban az érintettek, a beszédhibások, és szüleik számára is.
A logopédia meghatározását, tudományos rendszertani besorolását a logopédiáról, a logopédiai folyamatról vallott felfogás, a logopédiai tevékenységet végzők szakmai hovatartozása, a kialakult hagyomány egyaránt befolyásolja (Papp). Az orvosi, nyelvészeti, pedagógiai oldal egyaránt szerepet kapott az elmúlt száz év logopédiai szakirodalmában, és az idők folyamán is jelentős változáson ment keresztül. Ez a változás egyrészt a beszédhibák körének bővülését jelentette, másrészt az életkori határok kitolódását kívánja a felnőtt beszédhibások ellátása. A változó, táguló és létszámában is jelentősen növekvő beszédhibásnak illetve kommunikációs zavarral élő populáció a módszertani repertoár kibővítését, átalakítását kívánta, egyúttal egy szemléleti változást is hozott, melynek lényege talán abban foglalható össze, hogy a logopédia figyelmének fókusza kitágult, és nem a beszédhibára, hanem a beszédhibával élő emberre, gyermekre irányul.
Hangsúlyossá vált az okok, a háttér, az előélet feltárása, a folyamatdiagnózis, a teljes személyiséget és környezetét bevonó terápia.

Rövid példával megvilágítva: a huszadik század elején a beszédhibásnak a selypes, raccsoló, illetve hebegő, dadogó gyermek számított. (Mai szóhasználattal artikulációs zavarnak, illetve dadogásnak neveznénk).  Ma a beszédhibák körébe, és a logopédia kompetencia körébe soroljuk az írott és a beszélt nyelv fejlődési zavarait, a későbbi életkorban kialakult kommunikációs zavarokat, de a retorika, tárgyalási stílus, színészi beszéd technikai oldala is ide tartozik. A kommunikációs zavarok következtében kialakuló másodlagos magatartási, személyiségzavarok felismerése is a logopédus feladata, a pszichológussal közösen végzett terápia igen jó eredményeket hoz.

A logopédia meghatározása

Beszédzavar alatt a rendes beszédtől eltérő beszédbeli jelenség értendő, ezen meghatározást még megtoldjuk azzal, hogy az illető nyelv általános szokásaitól eltérő jelenségeket értjük alatta.
Beszédhibán a beszédfejlődés során fellépő rendellenességeket értjük, a kiejtés  és a folyékonyság zavarait értve ezalatt. (Sarbó,1901)

A beszédhibákkal foglalkozó tudomány, feladata a beszédzavarok, beszédhibák megszüntetése. (Kanizsai, 1955)

A hangképzés, a beszéd és a nyelv kialakulásának akadályozottsága, fejlődésének bármely szakaszában bekövetkezett zavara jelentős kommunikációs problémákhoz vezet és így par exellence a mentálhigiénés problémák sorát veti fel. (Palotás, 1966).

A beszédfogyatékosok csoportja rendkívül sok változatot, típust foglal magába, ez az egyik oka annak, hogy a szakirodalomban magának a főcsoportnak az elnevezése is igen változatos.,( beszédhibások, hibás beszédűek, beszédzavarban szenvedők, beszédsérültek  stb. ) Gordosné
Az utóbbi években tovább bővült a megnevezések köre: beszédben akadályozottak, más fogyatékosok, diszlexiás, részképesség gyenge gyermekek, tanulási zavarral élők. A változatos szinonimák utalnak az igen sokszínű tünetekre, és a szakemberek szemléletét, képzettségét is tükrözik. Részletesebb kifejtésükre később visszatérünk.

Mit ír a Pedagógiai Lexikon ’Logopédia’ címszónál?
A logopédia beszédzavarokkal foglalkozó tudomány, a pedagógiai tudományok, ezen belül a gyógypedagógia része. Szerves része a logopédiai tevékenység, mely a beszédzavarok megszüntetésére irányuló gyógypedagógiai beavatkozás.

A logopédiai intézményrendszer: a beszédben aka­dályozottak komplex logopédiai rehabilitációját különböző szervezeti formában biztosító beszédjavító intézmények hálózata, főként a közoktatás, kisebb arány­ban az egészségügy területén.  A gyógypedagógiai ellátás része, működését különböző szakemberek (orvos, pszichológus), to­vábbá a Beszédhibások Országos Szakértői és Rehabili­tációs Bizottsága segíti.
Célja a beszédhibás, részképes­ség gyenge gyermekek fejlesztése, iskolára elő­készítése. Feladata a beszéd indítása és komplex terápiája, a tanulási és viselkedészavarok prevenci­ója.
A logopédus: az a gyógypedagógus, aki a beszédben akadályozott (beszédhibás, beszéd-, hang- és nyelvi zavarban szenvedő) gyermekek és felnőttek ellátá­sára képesített. Tevékenységének része az egyes lo­gopédiai kórformák vizsgálata, azok típusától, súlyosságától, halmozottságától függően, a társtudományok szakembereinek bevonásával;  a megelőzés, a korai fejlesztés, illetve a kezelés és az utógondo­zás.

Kapcsolatok, társtudományok

orvostudomány: neurológia, gyermekgyógyászat, fül-orr-gégészet, audiológia, foniátria
pedagógia, alternatív pedagógiák, művészeti pedagógiák
pszichológia, neuropszichológia
nyelvészet, pszicholingvisztika

A logopédia területén mindig nagyon fontos volt a határtudományok szerepe, hatása. A logopédus szemléletét, módszereit meghatározza az, hogy milyen szellemi műhelyhez tartozik, milyen team-mel dolgozik együtt. Legerősebb hatása az orvostudománynak, nyelvészetnek és pszichológiának van a logopédia gyakorlatára. Ez érthető is, hiszen az orvostudomány nyújtotta anatómiai, neurológiai ismeretek alapozzák meg a képzést, és egy életpálya során folyamatos frissítésük szükséges. A fülészet, foniátria, audiológia, mint a beszédpatológia medicinális oldala, megteremti az egészséges működés feltételeit, korrigálja a betegségeket, vagy az azok következtében előálló krónikus állapotokat.
A pszichológia ismereteket ad a gyermeki fejlődés, a kognitív folyamatok, a személyiség megismeréséhez, szemlélete segíti a logopédust a terápiás attitűd kialakításában, az eredményes kommunikáció, kapcsolatépítés technikájának elsajátításában. A beszédhibák pl. dadogás esetében a pszichés okok feltárásában, leküzdésében támogatja a terápiát.
A nyelvészet a beszéd és nyelvi törvényszerűségek feltárásával, a grammatikai rendszer megismertetésével bővíti a logopédia elméleti ismereteit, a tévesztések jellege, a szabálykövetés és az attól eltérő beszédfejlődés ismerete segít a terápiás módszerek kialakításában.

A beszédpatológia jól körülhatárolt oldalai (logopédiai, nyelvészeti, orvosi, pszichológiai) erősen merítenek az alaptudományokból, de főleg a korrekció, a terápia területén gátolja az eredményes munkát, ha csak egyik oldalra épít, illetve ha a szakemberek egymás mellett, egymástól függetlenül végzik munkájukat. A modern, komplex terápia lényege, hogy a korrekciós eljárások egymással összhangban, egymást kiegészítve és egymás hatását fokozva érvényesülnek. Pl. egy dadogó kezelésében a beszédterápiával együtt végzett pszichoterápia, esetleg a gyógyszeres támogatással kiegészítve jobb eredményt érhet el.
A különböző élethelyzetekben egyik vagy másik terápiás hatás kaphat nagyobb szerepet, például a relaxációs technikák megteremtik a feltételét a nyitott, elfogadó, önelfogadó páciensi szerepnek.  A szoros együttműködés, egymás módszereinek megismerése nem jelentheti, hogy egymás kompetenciahatárait átlépjük, hiszen ez mindig a dilettantizmus veszélyét rejti magában. (Palotás, 1966)
Érdekességképen emlékezzünk a kitűnő magyar nyelvészre, Balassa Józsefre.  Munkásságának fő témája a magyar tudományos fonetika alapjainak lerakása volt. Ennek kapcsán került látókörébe a beszéd hibáival foglalkozó szakemberek munkássága.  Recenziókat írt a Nyelvtudományi Közlemények XXXII. kötetében három gyógypedagógiai témájú könyvről. Maga is foglalkozott a gégenélküli beszéddel, amely hangszalag eltávolító műtét utáni állapotnak felel meg.(Balassa 1918.) Foglalkozott a beszédhibák elnevezésével, (dadog, hebeg, selypít, raccsol) és tisztázó cikket írt a helyes értelmezés szándékával (Subosits, 1994).
Napjainkban Gósy Mária beszédpercepcióval foglalkozó munkássága hatott erőteljesen a logopédiai gyakorlatra.  (Gósy, 1995)

A logopédiai rehabilitáció célja
A beszédhibás személy szükségleteihez és lehetőségeihez mérten:
a kommunikáció, a beszéd és nyelvi készség fejlesztése,
kognitív képességek fejlesztése,
személyre szabott tanulási technikák kialakítása,
életkornak megfelelő iskolai oktatáshoz juttatás,
az életminőség javítása.
A logopédiai ellátás színterei Magyarországon
oktatásügy
egészségügy
civil szervezetek, alapítványok
A logopédiai munka alapvetően a közoktatás rendszerében folyik,  a  3-18 éves   beszédhibások  ellátása az óvodákban, iskolákban, családsegítő  szolgálatoknál,  nevelési  tanácsadókban történik,  bejáró, ambuláns formában.  A tanórai keretekben folyó kiscsoportos vagy egyéni - esetenként osztályokban folyó - munkát az önkormányzat finanszírozza.
Az egészségügyben folyó logopédiai tevékenység kisebb volumenű, és célját tekintve is más, a gyógyító tevékenységhez kapcsolódva, kiegészítő, orvos által rendelt, meghatározott  vizitszámú  terápiás  munkát  végez  a logopédus.  Az életkori korlátok nincsenek, születéstől a halálig, bármely életkorban jelentkező beszédzavar korrekciójára igényelheti a beteg és orvosa a logopédus segítségét. Az egészségügyi hálózatban, a kórházakban, rehabilitációs osztályokon, vagy éppen az otthoni szakápolás keretében foglalkoztatják a logopédusokat.  Az otthonából bejáró beteg kezelése még ritka kivételként fordul csak elő. Az egészségügyi ellátás finanszírozása az egészségbiztosítási pénztárakon keresztül történik.

A logopédus

A /ELTE/ Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán logopédia szakos gyógypedagógiai oklevelet szerzett, és speciális elméleti ismeretekkel rendelkezik a kommunikációs zavarok terápiájában.
Kompetencia körébe tartozik
a logopédiai vizsgálatok elvégzése,
a kommunikációs készség fejlesztése,
a beszéd- és nyelvi zavar terápiája,
az olvasás, írás és a számolási zavar terápiája,
másodlagos zavarok felismerése, kezelése, szükség esetén más segítő szakemberek, pl. pszichológus bevonásával,
megelőzés és felvilágosító munka.
Munkája során szoros kapcsolatot tart a beszédhibás környezetével, családjával, pedagógusaival.


A beszédhibák fajtái, formái, tipológia

A beszédhibák igen sokfélék lehetnek, a beszéd, mint összetett funkcionális rendszer igen sok ponton sérülhet, így a vezető tünet is más és más lehet.  Minden esetben jellemző a kommunikáció zavara, a hangzó beszéd, a beszédmegértés és/vagy az írott nyelv sérülése. Súlyossága is változó, így következményei is eltérőek. Egyes beszédhibák könnyen rendeződnek, a gyermeki fejlődés során, míg mások alapjaiban nehezítik meg az iskolai tanulmányokat, a szociális kapcsolatok kialakítását.
Osztályozásuknál a fő tünetből indulunk ki.

Megkésett beszédfejlődés/diszfázia
Artikulációs  zavarok
Orrhangzósság
Dadogás
Hadarás
Olvasás-, helyesírás-, írászavar
Hangképzés zavara (diszfónia)
Neurogén kommunikációs zavarok, afázia, diszfázia
Egyéb fogyatékossághoz, betegséghez társuló beszédzavar

Megkésett beszédfejlődés
A gyermeki beszédfejlődés késése elég gyakori jelenség. A szegényes gagyogás, a kontaktuskészség hiánya már egy éves kor előtt jelzi a problémát. Az első szavak megjelenése, a szókincs folyamatos bővülése másfél- két éves korban várható. Ha ez elmarad, vagy a jól induló fejlődés leáll, érdemes a gyermekorvossal és logopédussal konzultálni. Ebben a kérdésben a gyermekorvosok három éves korig általában türelemre intik a szülőket, hiszen általában erre az időre valóban megindul a beszéd, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem érdemes várni, és értékes időt elveszíteni. Érdemes néhány rizikófaktor kizárni, és egy home (otthoni) tréninget megkezdeni, amivel biztosan gyorsítjuk a folyamatot, és semmi kárt nem okozhatunk.
A megkésett beszédfejlődés kimenetele változó, néha igen gyorsan, következmények nélkül megjavul, de néha hosszú terápiás folyamatot kívánó elhúzódó beszédfejlődést láthatunk, mely még az iskoláskorban is okozhat problémát az olvasás-írás tanulásában.
Súlyos formája a diszfázia. Ez sajátos nyelvi fejlődési zavar. Ismérvei már a korai fejlődés időszakában feltűnhetnek (sivár gagyogás, csökkent beszédkésztetés, érthetetlen beszéd).  3–4 éves korban az agyi éréssel összefüggő egyéni különbségek miatt nehezen határolható el a megkésett beszédfejlődéstől. Jellemzője a normál nyelvelsajátítástól minőségileg és strukturálisan eltérő nyelvi fejlődés, melyet nem indokol a hallás, ill. a halláscsökkenés mértéke. Vezető tünete a diszgrammatizmus, következetlen, centrális pöszeség, szómegtalálási nehézségek, szómondatok, gyenge verbális emlékezet, percepciós, motoros funkciózavarok. A nyelvi hátrány 9–10 éves korra egyenlítődik ki, ill. beszédgyengeségként felnőttkorban is megmaradhat, iskolai teljesítményzavarok forrása lehet. Gyakran társul diszlexiával, diszkalkuliával. Két fő csoportja az expresszív-motoros (a kifejező beszéd zavara), ill. a szenzoros-receptív (a beszédészlelés és megértés zavara, amely a kifejező beszédet is érinti). A soktényezőjű jelenség, feltárása komplex gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálatokkal lehetséges. Terápiája korai fejlesztés, beszédindítás, képességfejlesztés.

A pöszeség

A beszédfejlődés folyamán 3 éves korra alakul ki az anyanyelvre jellemző hang- és fonémarendszer, melynek ejtésében az élettani pöszeség miatt lehet ingadozás. 4,5-5 éves korra az élettani pöszeség jó akusztikus és motoros fejlődésnél spontán javul. Megfelelő beszédfejlődésnél először észreveszi a gyermek a környezete rossz ejtését, de a sajátját még nem. ( Pl. így válaszol a kérdésre: Ez nem szapka, hanem szapka. A következő fokozat, amikor már a saját hibázását: is érzékeli nem szapka, de nem tudom kimondani, majd végül, amikor javít: nem szapka, hanem sapka.) Mivel az élettani pöszeség teljesen fiziológiás, nem kell a gyermeket terápiában részesíteni.
4,5-5 éves kor körül amennyiben még mindig nem megfelelő a gyermeknél a hangok kiejtése, akkor pöszeségről beszélünk. A pöszeség érinthet 1 és több hangot egyaránt. Amennyiben csak néhány hangnál van eltérés, akkor részleges, míg 10-nél több hang érintettsége esetén általános pöszeségről beszélünk. A pöszeség lehet hangcserés, (paraláliás) amikor egy másik helyesen képzett hanggal cserél, pl. cica helyett tita, vagy lehet hangkihagyás (pl. h hang kihagyása), torz ejtés (pl. sz hang interdentális ejtése úgy, hogy a nyelv hegye kicsúszik a fogak közé). A legsérülékenyebbek az ún. sziszegő (sz-z-c-s-zs-cs) hangok, ahol már egy enyhébb hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség is torzításhoz vezethet. A pöszeség hátterében állhat a motoros kivitelezés, illetve az akusztikus észlelés zavara.
A beszédhibás gyermekek döntő többsége ebből a csoportból kerül ki, a jelen logopédiai gyakorlatban az ő ellátásuk a legkielégítőbb. Legtöbb pösze gyermek óvodás korában megkezdi a logopédiai gyakorlást, általában csak nagycsoportban, sajnos ez nem mindig elegendő.
A pöszeség lehet a megkésett beszédfejlődés következménye is, ilyenkor az artikulációs zavarok mellett a nyelvi képessége gyengesége is tetten érhető, és ez várhatóan az iskolai beválást is hátrányosan befolyásolja.

Az orrhangzós beszéd

Az orrhangzós beszéd az orr és szájüregi rezonancia megváltozását jelenti.  Nyílt, zárt és kevert változata létezik. A nyílt orrhangzósság leggyakrabban veleszületett ajak- és szájpadhasadék következménye. Ilyenkor a száj és az orrüreg közötti zárást a lágyszájpad és a garat hátsó, illetve oldalsó falának izomzata nem tudja biztosítani. A gyermekeknél a gyakori kórházi tartózkodás, a családtól való távollét a testi és lelki fejlődést egyaránt visszaveti. A hasadékok műtéti zárása teremti meg a korai beszédfejlődés alapját, ezért fontos, hogy a születés követően szoros team-munka kezdődjön az orvos, pszichológus és logopédus között. Nyílt orrhangzósság emellett fennállhat más organikus ok (pl. lágyszájpad-rövidülés, -bénulás, -sérülés) és funkcionális okok (rossz beszédszokás) hatására is.
A zárt orrhangzós beszéd jellemzője, hogy az orrban, vagy az orrgaratban levő valamilyen akadály miatt az m, n, ny hangok nazális színezete eltűnik. Az oka organikus (pl. nátha, orrpolip) és funkcionális (lágyszájpad fokozott működése) egyaránt lehetséges.
A kevert típusban a nyílt- és zárt orrhangzósság okai, illetve tünetei ötvöződnek

Diszlexia, diszgráfia, tanulási zavarok

A diszlexia a tanulási zavarok fogalomkörébe tartozó – intelligenciaszinttől független – olvasási és helyesírási gyengeséget jelent. Hátterében a központi idegrendszer sérülései, organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség, lelki és környezeti okok állhatnak.
Fontos azonban megjegyezni, hogy nem minden olvasási, írási nehézséget tekintünk diszlexiának. Sokszor találkozunk olyan számadatokkal, amik a diszlexiások 20—30% előfordulási arányáról szólnak. A valóságban ez a százalékos arány jóval kevesebb. Minden iskolában vannak olyan tanulók, akik nehezebben tanulnak meg olvasni az átlagosnál, ez azonban nem egyértelműen diszlexiára utaló tény. Társaikhoz képest való elmaradásuknak több oka is lehet, pl. sok hiányzás az olvasástanulás időszakában, a gyermek képességeinek nem megfelelő olvasástanítási módszer. Csakis teljeskörű vizsgálattal bizonyosodhatunk meg arról, valóban diszlexiás-e a gyermek.
A diszlexia veszélyeztetettség tünetei már óvodáskorban megmutatkoznak. Jellemző a motoros ügyetlenség, koordinálatlan nagy- és finommozgások, a beszédmozgások, az egyensúlyérzékelés zavara.
Gyakran találkozunk a jobb-bal irányok tévesztésével, testséma zavarral, téri orientációs zavarokkal, illetve ezek szóbeli megfogalmazásának nehézségeivel, pl. a névutós szerkezetek használatában.
Beszédvizsgálat során gyakran találunk megkésett-, akadályozott beszédfejlődést, elmosódott artikulációt. Zöngétlenítés, általános pöszeség, szegényes szókincs, beszédészlelés és –megértés zavara egyaránt megjelenhet.
Vizuális (látási), akusztikus (hallási), verbális (beszéd) emlékezet zavara jellemző tünet lehet. Figyelmük könnyen elterelhető, többnyire csak néhány percre tudnak bizonyos dolgokra koncentrálni.
Mindezek a tünetek a magatartásra is hatással vannak, sokszor találkozunk pszichés-, beilleszkedési- és magatartászavarokkal, amik megnyilvánulhatnak agresszióban, bohóckodásban, túlzott visszahúzódásban egyaránt.
A diszlexia prevenciós terápia legfontosabb elve a sokoldalú készségfejlesztés, az olvasás- és írástanítás előkészítése, az olvasási kedv felkeltése, majd ezek alapján az olvasás tanítás megkezdése. Itt nem célunk az 1. osztályos anyag megtanítása, hanem egyszerűen az olvasástanításhoz  hosszabb idő biztosítása.
Olvasásban, írásban fellépő tünetek:
Az olvasás hibái közé tartoznak többek között a betűtévesztések, (vizuális vagy fonetikai hasonlóságon alapuló, pl. f-t, g-k), betűkihagyások, vagy betoldások, szótagkihagyások, -betoldások, reverziók (fordítások), pl. betűk szintjén b-d, u-n, szótagok, szavak szintjén betűsorrend megfordítása. Kezdő olvasóknál jellemző a betűk olvasásának megkésése, az olvasás tempójának lassúsága és a szövegértés problémája.
Írásban gyakoriak a helyesírási hibák, időtartam- tévesztések, egybe-különírási gondok, betűkihagyások, felcserélések, betoldások. A diszlexiás gyermek írása a finommotoros koordináció gyengesége miatt többnyire csúnya, sokszor szinte olvashatatlan.
Iskoláskorban is jellemző a motoros ügyetlenség, koordinálatlan nagy- és finommotoros mozgások, az egyensúlyérzékelés zavara. Egyéb területeken a ritmusérzék fejletlenségével, dominanciazavarokkal, nehezen kialakuló testsémával, rossz téri és idői tájékozódással, gyenge emlékezettel, a sorrendiség zavarával találkozhatunk.
Emellett sok esetben elsődleges és a már kudarcélmények hatására kialakult magatartásproblémák is előfordulnak.
Gyakori továbbá, hogy a diszlexiás gyermekeknél nemcsak az olvasás (diszlexia) és az írás (diszgráfia) érintett, hanem a számolás területe is (diszkalkulia). A számolási zavarok lehetnek nyelvi eredetűek, amikor a beszédpercepció zavara miatt a feladatok megfogalmazásából adódnak a nehézségek, de következhetnek elsődlegesen a számosság, a számfogalom bizonytalanságából adódóan, vagy az elvonatkoztatás alacsony szintjéből. Ezek az okok és tünetek változatos képet mutathatnak, melynek eredménye a tanulási nehézség
A diszlexia reedukációs terápia is sok készségfejlesztő elemet tartalmaz, de itt már az olvasás- írástanítás a fő cél. Gyakran az olvasás technikája kielégítően lakul, a szövegértés is elfogadható szintre fejleszthető, de a helyesírás és a nyelvi készség gyengesége még felnőtt korban is megmaradhat.
Ahogy említettem, a diszlexiás gyermekek terápiája minden esetben szoros team-munkában történik, ahol a logopédusokon kívül más szakemberek is fontos szerepet kapnak. Segítségükkel a diszlexia-reedukáció mellett kiegészítő terápiákat is végezhetünk, pl. Alapozó terápia, Ayres-terápia, grafomotoros fejlesztés, szükség esetén pszichoterápia.
A diszlexiás gyermekek megsegítése az általános iskola alsó és felső tagozatában is folytatódik. A közoktatási törvény, mint sajátos nevelési igényű tanulókról emlékezik meg a diszlexiás, diszkalkuliás gyermekekről, és különböző kedvezményekkel segíti iskolai előrehaladásukat.
Fontos, hogy megkeressük, és fejlesszük azokat a képességeiket, adottságaikat, amelyekkel sikereket érhetnek el, hiszen gyakran hangoztatják a diszlexiások, szüleik, tanítóik, hogy gondolkodásuk nem rosszabb, hanem más, így bizonyos helyzetekben sikeresebbek társaiknál.

Diszfónia

Egyre gyakoribb a népesség körében az egész hangképzést érintő rendellenesség a diszfónia, másképpen rekedtség.
A diszfónia a hangképzés jellegzetes zavara, melynek tünetei között szerepel:
a rekedtség, fátyolos, levegős  vagy erőteljesen préselt hang
a rossz légzéstechnika, ami következtében a vállak megemelkednek, a nyakizmok erőteljesen megfeszülnek,
a nem megfelelő hangmagasság ( ez gyermekkorban leginkább mélyebb hangot jelent),
a csökkent, vagy túlzott hangerő,és rövid hangtartás.
Emellett a diszfónás gyakran krákog, a torkában lévő "gombócra", illetve a nyak szorító, a torok kaparó érzésére panaszkodik.
Gyermek- és felnőttkorban egyaránt kialakulhat. Hátterében állhat:
a hang túlerőltetése (főként impulzív, sokat kiabáló, síró gyermekeknél),
gyermekkori diszfónia esetén az érzékeny gyermeket ért trauma,
valamint a különféle megbetegedések, mint pl. gégehurut idején alkalmazott erős, préselt hang megszokása, rögzülése.
A helytelen hangképzés veszélye, hogy miután a hangszalagok ez esetben nem zárnak megfelelően, a hangszalagok megvastagodhatnak és rajtuk ún. hangszalagcsomók alakulhatnak ki. Éppen ezért nagyon fontos az előbbiekben leírt tünetek esetén a fül-orr-gégészeti, foniátriai vizsgálat. A vizsgálattal eldönthető, hogy valóban diszfóniával állunk-e szemben, illetve annak mely formájával, s ezek ismeretében megkezdhető a logopédiai hangterápia.

A dadogás

A dadogás a beszéd ritmusának, folyamatosságának zavara, amikor is az ember pontosan tudja, hogy mit akar mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt nehezen tudja azt elmondani. Ez a tünetek jellegétől függően lehet tónusos, mikor erős, nehezen oldódó görcsök jellemzik a beszédet, gyakran kényszeres együttmozgásokkal. A klónusus dadogásra az a jellemző, hogy a dadogó ember hangokat, azaz szótagokat ismétel meg beszéd közben. A kétféle beszédzavar azonban abban is eltér egymástól, hogy a tónusos dadogás jobban megviseli, frusztrálja az embert, s emiatt bizonyos helyzetekben beszélni sem akar, vagy ha ez elkerülhetetlen, a stressz miatt a szokásosnál is jobban fog dadogni. A klónusos dadogók esetleg nem élik meg annyira tragikusan hibázásaikat.  A dadogás okáról vallott nézet többször változott. Hasonlóképpen a terápiás próbálkozások is. A XX. század első fele a dadogás lelki-érzelmi eredete jegyében telt el, következésképp pszichoanalízissel és lelki kezeléssel próbálták orvosolni a bajt. Másik elmélet szerint idegi működési zavar húzódik meg a dadogás hátterében, amelynek következtében megbomlik a légzés, a hangképzés és az artikuláció összehangoltsága.
Előfordulása elég gyakori, a népesség  1-3 %-át érinti, életkoronként változóan. Fiúk között négyszer gyakoribb, mint a lányoknál. Egyes családokban halmozott előfordulását írják le. Kezelése feltétlenül szükséges, mert súlyos kommunikációs gátoltságot okoz, így az egész életvitelt, életminőséget hátrányosan befolyásolja. A terápiás eredmények is változóak, sajnos gyakori a visszaesés.

Felhasznált szakirodalom:
Gordosné Szabó Anna: Visszatekintés a kezdetekre- a magyar gyógypedagógia bicentenáriumán. (Gyógypedagógiai Szemle 2002. XXX./4. 242-251.o.)
Subosits István: Egy tudós nyelvész a beszéd hibáiról. (Beszédgyógyítás 1994. 3-4.1-6 o.)
Dr. Palotás Gábor: A logopédia fogalma, célja és feladatai. (A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1966. évi évkönyve Budapest. 1966. 187-193. o.)
Dr. Kanizsai Dezső: A beszédhibák javítása. (Tankönyvkiadó Budapest 1961)
Dr. Papp Gabriella: A speciális pedagógiák szerepe a gyógypedagógia-tudomány differenciálódásában (Gyógypedagógiai Szemle 2004. XXXII./292-96. o.)
Gordosné  dr. Szabó Anna: Bevezetés a gyógypedagógiába  (Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest. 1992)
Gósy Mária: A beszédészlelési, beszédérzékelési folyamat zavarai és terápiája (BGGYT Főiskola  Budapest.1995)
Dr. Sarbó Artúr: Népszerű útmutató a beszédhibák felismerésére és elhárítására (Budapest 1901. Hungária)

#1 Dr.BauerBela

---

                     10 módszer, mellyel gyermeked tanulásra ösztönözheted

"A fiam okos srác, de nem szeret tanulni. Az osztályfőnöke szerint, ha így folytatja, több tantárgyból is megbukhat."
"A lányom épp csak annyit hajlandó tanulni, hogy ellavírozzon az iskolában, meg sem próbálja megmutatni, mire képes. Ha a tanulás fontosságáról próbálok vele beszélni, akkor csak forgatja a szemét, és azt válaszolja, hogy az iskola unalmas."

Miért nem tanul?

A Te gyermeked is évről évre rosszabb bizonyítvánnyal jön haza? Már szinte mindenből hármas, pedig Te pontosan tudod, hogy kis odafigyeléssel kitűnő is ehetne?
Sok szülő van hasonló helyzetben: a gyerek unja az iskolát, és mélyen a képességei alatt teljesít. Pedig ahhoz, hogy egy nap egyetemre mehessen és diplomát szerezhessen, vagy akár csak hogy leérettségizhessen, jó tanulmányi eredmény kell. Nem egyszer "majd", hanem most.
A legtöbb szülő ilyenkor betegre aggódja magát, és folyamatosan nyaggatja, macerálja gyermekét, hogy miért olyan lusta, és felelőtlen, miért nem érdekli semmi, miért nincsenek céljai. Nem értik, miért ilyen közönyösek az iskolával és saját jövőjükkel kapcsolatban. Kipróbálnak mindent, de semmi sem használ. A helyzet nem lesz jobb, sőt talán tovább romlik.

Miért nem érdekli semmi?

Szülőként nehéz elfogulatlanul szemlélni gyermekünk iskolai teljesítményét, hiszen mi pontosan tudjuk, hogy ennek mennyire komoly szerepe van a jövőjükben. Nem értjük, hogy hogyan lehetnek fontosabbak az barátok vagy a számítógépes játékok, mint a tanulás.
A helyzet az, hogy a legtöbb gyerek egyáltalán nem lusta, közönyös vagy céltalan. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg: érdeklődőek, izgatottak, lelkesek és kíváncsiak minden iránt, ami érdekli őket: zene, filmek, játékok, Facebook, divat, és még sorolhatnám.
Egy pillanatra próbáld magad gyermeked helyébe képzelni. Felnőttként pontosan tudod, hogy milyen fontos az egészséges étkezés és a sport. De ezt be is tartani - ez már egy másik történet. Nem mindig könnyű salátát enni, nem mindig egyszerű időt találni a mozgásra. És akkor még nem is beszéltünk a csábításról, arról, hogy az ember megkíván egy fagyit, vagy épp egy szelet fűszeres tarját...
A legtöbb gyerek hasonlóan van ezzel: tudják, hogy az iskola fontos, csak hát annyi más, izgalmas dolog van a világon.

Fejletlen agyak

A legtöbb gyerek számára nehéz szembeszállni a kísértésekkel: nem mindig tudnak odafigyelni a tanárra, nem mindig készülnek el időben a házival, nem mindig tudják megtanulni a leckét a következő órára. A gyerekek felelősségérzete, figyelme, kitartása, érzelemkontrolja még nem elég fejlett, ezért csak nehezen tudják tetteik következményeit felmérni. Az ezekért felelős agyi terület - a prefrontális kéreg - csak meglepően későn, a húszas éveink elején-közepén fejlődik ki teljes egészében.
Valószínűleg már Te is tapasztaltad, hogy a veszekedés nem vezet eredményre. Azonban vannak módszerek, melyek segítségével gyermeked tanulásra ösztönözheted.
Vajon hogy segíthetsz neki?

1. Bizalom

Tarts fenn gyermekeddel nyitott és pozitív, bizalmon alapuló kapcsolatot. Legyetek csapattársak, ne ellenfelek! Így a véleményed továbbra is fontos lesz számára, ez pedig hatásos nevelési eszköz. Büntetés, szidás, fenyegetés vagy manipuláció használatával csak a kapcsolatotokat teszed tönkre.
Ha haraggal reagálsz gyermeked viselkedésére, azzal csak ellenállást gerjesztesz benne. Ne felejtsd el, nem azért viselkedik így, hogy téged bosszantson, egyszerűen fejlődése még nem tart abban a szakaszban, ahol a felelős magatartás elvárható lenne.

2. Ha végeztél...

Az élet egyik legfontosabb szabálya, hogy csak akkor kapunk jutalmat, ha megdolgozunk érte. Ha naponta gyakorolsz, akkor több gólt fogsz rúgni. Ha gyakrabban játszol, szebben fogsz zongorázni. Ha elmész dolgozni, fizetést kapsz. Használd Te is ezt a módszert, és kösd munkához a jutalmat: "Ha befejezted a házid, átmehetsz a barátodhoz játszani." Vagy: "Ha időben végzel a tanulással, megnézhetjük azt a filmet a moziban." Légy következetes, és ragaszkodj ehhez a szabályhoz. Lehet, hogy gyermeked agya még nem elég fejlett a hosszútávú tervezéshez, de hamar felismeri rövidtávú érdekeit.

3. Szülői beavatkozás

Biztosíts gyermekednek életkorának megfelelő mértékű szabadságot, például oszthassa be ő az idejét, ő dönthesse el, hogy mikor és mennyit tanul. De ez a szabadság csak addig érvényes, amíg jól mennek a dolgok az iskolában, például amíg jegyeinek átlaga 4-es fölött marad. Ha nem, akkor avatkozz be, például határozd meg, hogy gyermekednek mikor és mennyi időt kell délutánonként (zavartalan, elektronikától mentes) tanulással töltenie, vagy hogy mikor használhat telefont és számítógépet. Ezt a szabályt előre tisztázni kell, hiszen a cél nem a büntetés, hanem az, hogy megtanítsd gyermekedet a feladatára koncentrálni, tervezni és beosztani az idejét.

4. Kérdezd a tanárt!

Ha gyermeked munkája nincs arányban az elért eredményekkel, akkor üljetek le gyermekeddel és az osztályfőnökkel, beszéljetek a problémáról, és próbáljatok közösen kidolgozni egy tervet, mely meghatározza, hogy kinek mit kell tennie a jobb osztályzatokért. Megállapodhattok például abban, hogy gyermeked korrepetáláson vesz részt, a tanár minden óra végén ellenőrzi, hogy gyermeked felírta-e a leckét, a szülő pedig rendszeresen kikérdezi a tanulnivalót. Azt is rögzítse a terv, hogy mikor kapat gyermeked ismét nagyobb szabadságot.

5. Egy nyugodt hely

Keressetek egy biztos helyet, ahol gyermeked a leghatékonyabban tanulni. Kísérletezzetek, de ha megtaláltátok, ami a legjobban működik, ragaszkodj ahhoz a helyhez. Gyermekednek talán csendre és nyugalomra van szüksége, hogy ne tereljék el a figyelmét, de az is lehet, hogy a zene segít neki. Lehet, hogy egy asztalnál ülve tud gyorsan tanulni, de az is lehet, hogy a leckét az ágyra kuporodva, vagy az ablaknál ülve szereti olvasgatni. Időnként szükséges lehet, hogy ellenőrizd, vagy kikérdezd, ezért valószínűleg olyan helyet kell keresnetek, ahová Te is odaülhetsz és ahol közel vagy, hogy bármikor kérdezhessen, segítséget kérhessen.

6. Darabold fel!

Az összetett feladatok, például egy hosszabb fogalmazás elkészítése, egy prezentáció összeállítása, vagy egy témazáróra való felkészítés esetén döntő fontosságú, hogy gyermeked apróbb lépésekre tudja-e darabolni, meg tudja-e tervezni a feladat elvégzésének folyamatát, és hogy tudja-e tartani magát a tervhez. Beszéljétek meg, hogy gyermekednek szüksége van-e a segítségedre, és ha igen, milyen formában. Lehet, hogy elég neki egy nagyméretű fali vagy könyöklő tervezőnaptár, melybe felírhatja az egyes lépéseket és határidőket, de lehet, hogy a konkrét tervezésben, vagy a végrehajtás ellenőrzésében is szüksége van Rád. Előfordulhat, hogy korrepetálásra vagy különtanárra is szükség lesz, erről is Neked kell döntened.

7. Legyél kedves, de határozott!

A büntetés, a túlvédés és az irányításkényszer zsákutca. Ne felejtsd el, gyermeked különálló személyiség, saját gondolatokkal, vágyakkal és akarattal. Ha kezded úgy érezni, Te vagy a felelős az ő eredményeiért, teljesítményéért vagy akár a barátságaiért, akkor nagy kockázata van, hogy irányításkényszeres és manipulatív szülővé válsz - ez pedig gyermeked fejlődése szempontjából ártalmas.
Próbálj meg kedves, segítőkész, ugyanakkor következetes és határozott szülővé válni, igyekezz minél több pozitív visszajelzést adni gyermekednek. Aggódás és a szidás helyett támogasd és bátorítsd.

8. Motivációhiány

A legtöbb ember - nemcsak a gyerekek, a felnőttek is - fél attól, amiben nincs gyakorlata, amiben nem látja, hogy hogyan érhet el eredményt. Van, aki fél az autóvezetéstől, van, aki a vizet utálja, más nem szívesen ír meg egy hivatalos levelet. Általában megpróbáljuk elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben olyan tevékenységet kell végeznünk, melyben butának, ügyetlennek tűnhetünk.
Gyermeked hasonlóan érez a tanulással kapcsolatban. Nem tudja, hogyan érhet el jó eredményt, ezért fél és idegenkedik az iskolától. Amikor például gyermeked hazajön, és azt hazudja, hogy nincs lecke, akkor nem Téged akar becsapni, csupán a félelmet és a kellemetlen érzéseket akarja elkerülni. Ha ilyenkor kiabálni kezdesz, és összeszidod, azzal csak még inkább megerősíted a félelmét, és amellett, hogy magadtól is elidegeníted, szép lassan egy meredek falat építesz gyermeked és a tanulás közé. Veszekedés helyett inkább légy megértő, és próbáld megmutatni gyermekednek a sikeres munka és az alkotás örömét.
Sok szülő téveszti össze gyermeke kisebbrendűségi érzését, iskolával, tanulással kapcsolatos félelmét és szégyenérzetét a lustasággal, a motivációhiánnyal vagy a felelőtlenséggel. A gyermek az érzelmeit sokszor fegyelmezetlenséggel, kiabálással, ellenkezéssel próbálja leplezni. Ahogy gyermeked növekszik, ez majd szép lassan megváltozik, de addig neked kell biztosítanod azt a rendszert, amire saját maga nem képes.

9. Harmónia

Ne várd gyermekedtől, hogy csak a tanulással foglalkozzon, és Te se csak gyermeked osztályzataira koncentrálj! Mutasd meg neki, hogy hogyan teremthet egyensúlyt az életében az iskola, a hobbi, a család, a barátok, a sport és az egyéb tevékenységek között.

10. Ne jövendölj!

Amikor szülőként azt látjuk, hogy gyermekünket a haverokon és a videojátékokon kívül nem érdekli semmi, akkor ebből hamar azt a következtetést vonjuk le, hogy felnőve is így fog viselkedni, és képtelen lesz eltartani önmagát és a családját. De az igazság az, hogy a legtöbb mai felnőtt gyerekként hasonlóan viselkedett, és ma ennek ellenére mégis normális, tisztességes életet élnek, felelősséget vállalnak magukért, a családjukért és a gyerekeikért.
Nem látsz a jövőbe, nincs kristálygömböd, ezért nem tudhatod, hogyan alakul majd gyermeked sorsa. Egy azonban biztos: Ha csak gyermeked negatív tulajdonságaira koncentrálsz, azzal csak állandó feszültséget és veszekedést gerjesztesz. Próbáld meg inkább azt észrevenni, amiben gyermeked jó, és segíts neki, hogy ezeket a képességeit fejlessze. Jól úszik? Gyorsan teremt kapcsolatot? Segítőkész? Ügyesen kertészkedik? Szereti az állatokat? Ezeket a tulajdonságokat az iskola nem értékeli, de felnőttként bármelyik alapja lehet egy sikeres karriernek. Az életben nem csak az akadémikus tudás számít, hanem sok egyéb mellett például a szociális képességek, a kreativitás és az empátia is.

Ne harcolj!

Mi, szülők gyakran annyira aggódunk gyermekünk jövőjéért, hogy megpróbáljuk átvenni az irányítást az életük felett. Hatalmi harcokba bonyolódunk, csak rójuk a felesleges köröket, veszekszünk az iskolán, a jegyeken, a tanuláson. De ettől semmi sem lesz jobb. Ebből nagyon nehéz kitörni.
El kell fogadnod, hogy gyermeked látszólagos lustasága és felelőtlensége életkori jellegzetesség, melyet erőszakkal nem változtathatsz meg. Ha a viselkedésére agresszióval válaszolsz, akkor semmivel sem vagy felnőttebb, mint ő.
Jusson eszedbe: nem kiabálni akarsz, hanem megoldani egy nehéz helyzetet.
Erre pedig a legjobb eszköz a megértés!

#1 Dr.BauerBela

---

.tenyerek és talpak skarlát utáni hámlása

#1 Dr.BauerBela

---

Fejlesszük a gyermekünk koncentrációs képességét!

Hogyan taníthatom meg jobban koncentrálni gyermekem?

Sok gyermek nem tud koncentrálni, kellő mértékben figyelni. Enyhébb esetekben a képességeinél rosszabb jegyekben jelentkezik ennek hátránya.
Rosszabb esetekben a tanulása annyira szétesik, hogy úgy érzi, hogy nem képes semmit megtanulni. A koncentráció hiánya nagymértékben rombolni fogja a saját önbizalmát az elszenvedett kudarcok miatt. Ennek oldására keres megoldást ez a hírlevél.

• Mi a figyelem?

  Azon folyamatok összessége, amelyek révén a szervezet a környezetnek azokat a mozzanatait dolgozza fel, amelyek az éppen folyó viselkedés vagy egy új viselkedés megindítása szempontjából lényegesek.
  
  Figyelem fogalma forrás »

• Milyen egy jól koncentrált állapot?

  Ezt Csíkszentmihályi Mihály pszichológus írta le a legjobban. Ezt az állapotot nevezte Flow (áramlás) állapotának. Mely a következő:
  Olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas: Az ember úgy érzi, hogy megszűnnek a mindennapi problémák, a gondok háttérbe szorulnak, az időérzékelés is megváltozik.

• Mi a jó ebben az állapotban?

  Ekkor a tanulás egy olyan magas fokát éli meg a gyermeke, mely lehetővé teszi számára, hogy hatékony legyen, nincsenek az eltékozolt percek, órák, csak a tanulás élvezete létezik semmi más!

• Könnyű mondani, nehéz csinálni!

  Igen. Életkori sajátossága a gyerekeknek, hogy a figyelmüket nem képesek hosszabb ideig koncentrált állapotban tartani. Egy felnőtt sem képes 40 percnél több koncentrált figyelemre. Egy alsó tagozatra járó gyermek esetén maximum 10-15 perc, egy felső tagozatos esetében 20-25 perc koncentrált figyelem várható el.
  Ezért lenne hasznos, hogy a tanórák hosszát a gyermekek életkorához igazítsuk. Talán a pedagógusok számára is kevesebb lenne a fegyelmezési feladat.
  De minden gyermek szeret önfeledten játszani, amikor szintén megszűnik tér, és idő, ez például egy olyan állapot, amikor a gyermeke flow állapotba kerül. Ugyanez az állapot létrejöhet olyan helyzetekben is, ahol a gyermek érzelmileg pozitívan kötődik az általa végzett tevékenységhez.
  Tehát irreális elvárás lenne, hogy a gyerek a nyelvtan szóelemzéseknél tudjon a legjobb koncentrált állapotba lépni, mert érzelmileg nem kötődik hozzá pozitívan.

• Mikor mondhatjuk azt, hogy egy gyermek figyelmetlen?

• A gyerek figyelme könnyen elterelhető külső ingerek által.
• A gyerek a feladatmegoldások közben nem figyel a részletekre, pedig tudja a megoldást.
• A gyerek elhagy dolgokat.
• A gyerek nem tud figyelni arra, amit mondanak neki.
• A gyerek könnyen elfelejt dolgokat (edzés, dolgozat, házi, beadandó).
• A gyermek nem képes játék közben a csapattársaira is koncentrálni.

Mit tehetünk, ha a gyermekünk nem tud figyelni, koncentrálni?

• Mikor gyanakodjunk figyelemzavarra?

  A figyelemzavarnak több fokozata van. A szülőkben komoly félelmek vannak azzal kapcsolatban, hogy az ő gyermeke esetleg hiperaktív, és azon aggódik, hogy az iskolában ezzel megbélyegzik a gyermekét.
  A figyelemzavar nem egyenlő a hiperaktivitással. A hiperaktivitás fokozott túlmozgással, impulzív viselkedéssel is együtt jár.
  Az, hogy ki figyelemzavaros vagy hiperaktív mindig szakember döntse el!
  Az iskola pedagógusa, vagy az óvónő nem képes eldönteni a probléma milyenségét, és súlyosságát. Gyanú esetén érdemes Nevelési Tanácsadóhoz fordulni, ahol a gyermekpszichológusok ezt pontosan meg tudják állapítani.

• A figyelemzavar enyhébb formája viszont gyakrabban jelen van a gyerekek életében, mint gondolnánk

  A koncentráció fejlesztése kifejezetten fontos az iskolai a helyzetekben. Ha a gyermek képes fejleszteni a koncentrációját, akkor a jegyei is egyre jobbak lesznek, és egyre többször szembesül azzal, hogy ő többre képes, mint gondolta.
  Mit gondol, ha fejlődne a gyermeke figyelme, az mennyire hatna pozitívan az önbizalmára?

• Hogyan fejlesszük gyermekünk figyelmét, ha nehezen tud figyelni, koncentrálni?

• Addig ne kezdjünk bele vele való beszélgetésbe, míg ő nem fordít ránk teljes figyelmet. Amikor megszűnik a figyelme a beszélgetés során, csak azután folytassuk a beszélgetést, mikor ismét ránk figyel.
• Egyszerű rövid mondatokban kommunikáljunk.
• Ha figyelemzavaros, akár a legenyhébb formában is, ne betegségként, vagy megfordíthatatlan tényként kezeljük az ő állapotát.
• Tanulás előtt legyen rend az asztalán, és a környezete lehetőleg legyen minél nyugodtabb, hogy a feladatairól kevésbé tudjon elterelődni a figyelme.
• A tanulást nem kell egyben lehúzni. 15-20 perc tanulás, és 5 perc szünet, majd ismét tanulás üteme pontosan elegendő, és hatékonyabb.
• Tanítsa meg a gyermekét beleélni abba az állapotba, hogy milyen jó érzés, amikor tud valamit, és sikere van, mindenkinek van konkrét esete, amikor ez sikerült. Emlékezzen rá.
• Tanítsuk meg a gyermekünket rendszerezni a feladatait. A kialakult rendszerhez ragaszkodjunk, mert ez ad számára biztonságot.
• Ha elfelejt valamit, ne cipeljük utána az iskolába, az ő életéért neki kell felvállalni a felelősséget.
• Legyen egy ellenőrző listája, ha be kell pakolni, a tanszereit tantárgyanként rendezze külön mappába.
• Legyen leckefüzete, még felsőben sem szégyen. Még mindig jobb, mint beégni a leckehiány miatt.
• Bátorítsuk, amikor sikerül valami, mert gyakran azt érzi, hogy vele van a baj.
• Ha kapkod a leckeírással, kérjük meg, hogy lassítson, mert még mindig jobb, mintha kétszer kell megírni, mert tele van hibával a figyelmetlenség miatt.
• A dolgozatoknál kérjük meg arra, hogy hagyjon időt arra, hogy a végén átnézze a feladatokat, ne maradjon ki semmi.
• Mikor tanul, tanuljon vizuálisan, képzelje el amit tanul. A legtöbb gyerek, aki nem tud kellő mértékben koncentrálni vizuális típus, ezért is kalandozik el könnyen a figyelme. Ha elképzeli, azt, amit tanul sokkal könnyebb neki egjegyezni.
• Sportoljon, járjon olyan foglalkozásokra, melyek lekötik a figyelmét.
• Minél kevesebbet nézzen TV-t, és kevesebbet játszon PS-n vagy számítógépen.
• Hasznosak az esti beszélgetések, nyugodt zene, melyek eleve nyugtatóan hatnak rá.
• És ami a jelenlegi ismereteim szerint még ennél is hasznosabb, hogy a gyermekeink érzelmi állapotát hozzuk olyan helyzetbe, melynek segítségével a koncentrációja automatikusan javul.

• Tudja, miért működik legjobban az utolsó javaslat?

  Mert, csak olyan pozitív érzelmi állapotban lehetséges jól tanulni, figyelni, melyben a gyermek jó érzi magát.
  Ezért a tanácsok mellett kiemelkedően hasznosnak tartom azon technikák ismeretét, melyek gyakorlásával ez a pozitív érzelmi állapot előidézhető, és fenntartható.
  A Stresszkezelő Gyermek Tanfolyamokon számos ilyen technikát tanulhat meg a gyermeke.
  
  Azt szeretném, hogy gyermekem jól tudja kezelni a kihívásokat! »
  És vajon fogja-e alkalmazni?
  A tanfolyammal még nem ér végett semmi!
  Fontosnak tartom, hogy a gyermeke ne csak megtanuljon valamit, hanem folyamatos segítséget kapjon. Ezért a megújult tanfolyam esetében átadott segédanyagok abban fognak segíteni, hogy elmélyüljön az átadott tudás.

• 
  

#1 Dr.BauerBela

---

Hogyan tanítsuk köszönni gyermekünket?

Kandikó Éva ● 2010-03-12 09:16 ● 5 db komment

Szólj hozzá!  Küldés e-mailben

Könnyű az eszkimóknak és a maori bennszülötteknek, ha találkoznak egymással, csak összedörzsölik az orrukat, és máris túl vannak a köszönésen. Európában ez jóval komplikáltabb kérdés, a magyar nyelv adta lehetőségek pedig teljesen összezavarhatják az etikettben járatlanokat, főleg a gyerekeket és kamaszokat.

A köszönés a kapcsolatteremtés első eszköze, mióta világ a világ, és bár nagyon sokféleképpen köszöntik az emberek egymást világszerte, noha a viselkedéskultúra folyamatosan változik, az üdvözlés ezen formája mindenütt kötelező. Megkönnyítheted gyermeked életét, és persze a sajátodat is, ha megtanítod őt az alapvető szabályokra. Ez csak egy esetben ütközik akadályba: ha te magad sem vagy tisztában ezekkel a szabályokkal.

A magam részéről mindenképpen pártolom, hogy a szülő ne csak példamutatással ösztönözze gyermekét a köszönésre – bár ez elengedhetetlenül fontos -, de hasznosnak tartom, ha a köszönés kérdését megbeszéli a kicsivel, természetes

en olyan bonyolultsági fokon, ahogy azt épp az adott időszakban a gyerek megérteni képes. Nagyjából kiskamasz korig nincs is nagy gond ezen a téren, hiszen addig oly egyszerű minden felnőttnek azt mondani: csókolom.  Ebben a korban fontos, hogy ne hozzuk zavarba gyerekünket, ha mondjuk egy fiatal lányt lenéniz, hiszen neki egy tizenéves lány ugyanolyan idősnek tűnik, mint egy középkorú nő, nem tesz különbséget köztük kor alapján. Tehát ne hozzuk őt zavarba ilyenkor azzal, hogy hangosan és azonnal kijavítjuk, pláne ne szégyenítsük meg, mert előfordulhat, hogy évekre elvesszük a kedvét a köszönéstől.

Jó megoldás, ha egy jól irányzott – és diszkrét! - súgással elirányítjuk őt a köszönés szövevényes útvesztőjében, ha zavart látunk rajta,  és segítsük ki őt a megfelelő formulával. Ha túl halkan köszönne, arra is inkább az eset után, négyszemközt figyelmeztessük. És ne legyünk megértőek, ne mosolyogjunk elnézően, ha a gyerek nem köszön. Mert ez elsősorban rólunk, szülőkről állít ki szegénységi bizonyítványt.

Kamasz gyermekünk zavarán is segíthetünk, ha megbeszéljük vele, nem az a jó döntés, ha inkább átmegy az utca túloldalára a szomszéd elől, mint hogy köszönjön neki. Magyarázzuk el, hogy most már kinőtt a „csókolom” korszakból – bár ezt nyilván anélkül is így érzi, hogy külön figyelmeztetnénk rá -, de ez nem jogosítja fel arra, hogy egyáltalán ne köszönjön. A napszaknak megfelelő udvarias köszönés mindig beválik! Tanítsuk meg gyerekünket arra is, hogy a szimpla jó napot, jó estét formula nem túlságosan udvarias, sokkal jobb hatást érünk el, ha így köszönünk: jó napot kívánok!, jó reggelt kívánok! Hívjuk fel a figyelmét arra is, hogy hiába köszön halkan, mintegy az orra alatt dörmögve, az olyan, mintha nem is tenné. Érthetően, hangosan, az illető szemébe nézve, ne adj isten mosolyogva köszönjön.  Fontos, megtanítandó szabály az is, hogy mindig a férfi köszön előre a nőnek,  a fiatalabb az idősebbnek, és a rangban alacsonyabban álló a rangban feljebb állónak. Nem olyan bonyolult rendszer ez, mindenki elsajátíthatja.

 

#1 Dr.BauerBela

---

KOSZMÓ-SEBORRHOEA CAPITIS 6 HÓNAPOS CSECSEMŐNÉL

#1 Dr.BauerBela

---

Mit tehetsz, hogy a gyerek megtanuljon koncentrálni?

Mit tehetsz, hogy a gyerek megtanuljon koncentrálni?

“A gyermek fejlődésében a legfontosabb szerepe a koncentrációnak van. Az a gyerek, aki éppen koncentrál valamire, végtelenül boldog.”
-Maria Montessori

Minden szülő azt szeretné, hogy a gyereke koncentrációs képességei szuperek legyenek. Én is. Nálunk nagyon nehéz ez, mert a kisfiam nagyon impulzív, ha valami nem szuper érdekes számára, vagy valami sokkal érdekesebbet lát meg, akkor viszonylag könnyen félbehagy dolgokat, így sokat olvasgattam arról, hogy hogyan lehet a koncentrációs képességet fejleszteni. Most találtam egy cikket, ami nagyon tetszik. Egyrészt nagyon egybevág azokkal a dolgokkal, amiket én is vallok a gyereknevelésről, másrészt szuper tippeket tartalmaz. Íme:

1. Nem mindegy, hogy mikor avatkozunk be a játékba!

Én nagyon szerencsés voltam, mert még a kisfiam pici korában, a Pikler módszerrel megtanítottak rá, hogy minél kevesebbet avatkozok be, annál jobb. A gyerekekben van valami csoda, ami miatt tudják, hogy éppen milyen területet kell fejleszteniük. Például, ha kirakózik és éppen beillesztette az elefánt ormányát, akkor nem feltétlenül jó, ha megszakítjuk a tevékenységet azzal, hogy elkezdjük elmagyarázni, hogy az az elefánt ormánya és azzal szívja fel a vizet, mert kilendíthetjük annyira a gyereket, hogy az eredeti tevékenysége iránt el is vesztheti az érdeklődését. Így megszakítottuk a koncentrációs tevékenységét…
A másik, amit még szülőként sokan elkövetünk, az az hogy dicséretekkel szakítjuk félbe a gyereket. Erről Alfie Kohn, a híres neveléselméleti író véleménye is az, hogy nem szabad, már csak azért sem állandóan dicsérni, mert a gyerek egy idő után már csak a dicséret miatt csinálja majd a feladatot, nem azért, mert ő szerette volna. (Ezzel a témával is meg lehetne tölteni egy könyvtárat. Ide kattintva találjátok az egyik régebbi cikkemet a dicséretről.)

Viszont van olyan helyzet, amikor jó ha beavatkozunk: amikor már annyira nem tud egy adott tevékenységet elvégezni, hogy abbahagyná. Ekkor jó egy kis információmorzsát vagy egy ici-pici segítséget adni, amivel picit továbblendíthetjük a folyamatot. Nem kell feltétlenül  megoldani a problémát a gyerek helyett, hiszen neki az nagyon jót fog tenni, ha lesz olyan sikerélménye, hogy mégiscsak ő oldotta meg a feladatot. Annyira avatkozzunk be, amennyire szükséges. Meg kell találni ezt az egyensúly2. Bátorítsuk arra, hogy egyszerre csak egy valamivel foglalkozEz nagyon nehéz feladat szerintem, hiszen sokszor még magamat is nehéz rávennem, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozzak, mert – bár engem soha nem diagnosztizáltak ADHD-vel – eléggé képesek csapongani a gondolataim és ha valami érdekes eszembe jut, akkor könnyen elcsábulok, ha nem figyelek oda. Hogyan lehet gyerekeknél elérni, hogy csak egyetlen egy valamivel foglalkozzanak?

A cikk ad ötleteket és ezeket következetesen alkalmazva lehet eredményeket elérni:

1. Csinálhatunk egy-egy tevékenység köré szerveződő kis kosaracskákat, zsákocskákat.

Amíg az egyikkel játszik, addig nem szabad elővenni a másikat. Ezzel hozzászoknak, hogy egyszerre csak egyfelé figyeljenek. Az első pár alkalommal még biztos nem megy zökkenőmentesen, de egyre jobban hozzászoknak és ez óriási lépés.

2. Ha látjuk, hogy egyszerre több minden is felkeltette az érdeklődését, mutassunk neki irányt!

Pl.: “Látom, hogy a kirakóval és a Legoval is szeretnél játszani, de melyikkel szeretnél először? Nem tudod? Akkor mit szólnál hozzá, ha addig amíg kirakózol, addig félreraknám neked ide a Legot?”

3. Ha látod, hogy valamit nem tudnak, hogy hogyan kell megcsinálni…

…akkor jegyezd meg magadnak, hogy mi volt az és egy későbbi időpontban – nem most, mert akkor megszakítod – mutasd meg neki, hogy hogyan működik.

4. Egy helyben játék

Ha az asztalnál játszik valamit, vagy egy szőnyegen, az jól behatárolja az adott cselekedetet. Ha nekünk nem tetszik a hely, amit kiválasztottak játékra, akkor igyekezzünk ezt még azelőtt jelezni, mielőtt elkezdi a gyerkőc a játékot. Ha játék közben akarjuk átköltöztetni valahová máshová, akkor jó eséllyel már nem azzal a játékkal akarja folytatni majd, amire addig figyelt. A Montessori rendszerben ez úgy működik, hogy ha a kisgyereknek például a földön vn kedve játszani, akkor vannak erre a célra kis, összetekert szőnyegek, amit a neki tetsző helyre vihet és leteríthet. Ha befejezte a játékot, akkor a szőnyeget ugyanígy vissza kell vinnie.

3. Ismétlés közben koncentráció?

Általában a gyerekek szeretnek valamit addig ismételni, amíg profi nem válik belőlük. Néha viszont nem tudják, hogyan kezdhetnének ismétlésbe és emiatt abbahagyják a játékot. Ekkor érdemes leülni és megkérdezni, hogy nincs-e kedve újra kirakni azt a kirakót vagy megint kiszórni és visszarakni a geometriai alakzatokat a helyükre. Nem szabad ekkor erőszakosnak lenni. Ha nincs kedve újra próbálkozni, akkor valószínűleg már tényleg végzett, de ha újra próbálkozik, akkor valami olyasmit gyakorol, amit tényleg élvez és amire tényleg szüksége van.

4. Hagyd hogy befejezze a játékot, ne avatkozz közbe!

Sokszor idő hiányában félbe kell szakítanunk a gyerekek tevékenységeit. Például sietünk a bölcsibe, munkába, vagy csak menni kell mert nem érünk oda a nagymamához az ebédre. Nem mindig tehetjük  meg, hogy várakozunk a gyerekre. Mégis, ha nem égetően fontos valahová odaérnünk, elindulnunk, akkor várjuk meg, amíg a gyerek befejezi azt, amiben éppen elmélyült. Például ha azzal van elfoglalva, hogy önállóan szeretné magára rángatni a nadrágot, akkor ne avatkozz közbe és add rá te magad, hanem ha van még más dolog, amit indulás előtt el kell intézned, akkor inkább csináld azt. Ha be tudja fejezni, az egyrészt megint egy plusz lehetőség arra, hogy több időt tudjon egyszerre egy tevékenységre fókuszálva tölteni, másrészt ha sikerélményt él át, az az önbizalmának is nagyon jót fog tenni.

5. Teremts olyan környezetet, ami lehetőséget ad arra, hogy olyasmivel foglalkozzon, ami a fejlettségi szintjének megfelelő!

Ezzel manapság nagyon sok helyen lehet talákozni, a felnőtteknek szánt pszichológiai irodalomban is. Sikerélmény kell ahhoz, hogy az önbizalom épülni tudjon, a sikerélményhez pedig olyan kihívás, olyan feladat, ami nem túl könnyű, de még éppen meg tudjuk csinálni. Egy kicsit ki kell lépni a komfortzónánkból ahhoz, hogy igazán örömöt okozzon egy tevékenység elvégzése. Egy nagyon egyszerű feladat véghezvitele miatt nem fogjuk úgy érezni, hogy jók vagyunk egy túl nehézbe pedig lehet, hogy beletörik a bicskánk. Ahogy a felnőtteknél, úgy a gyerekeknél is meg kell találni, hogy mi az, ami a jelen helyzetben a legmegfelelőbb feladat. Ehhez nem kell mást tennünk, mint figyelni a gyerekünket és megismerni, hogy jelenleg hol tart a fejlődésben. Nincs olyan recept, hogy a 15 hónaposnak mi a túl könnyű vagy túl nehéz, hiszen mindnyájan máshogyan fejlődnek. A szülőnek magának kell tisztában lennie azzal, hogy éppen hol tart a kicsije.

6. Legyen egy hely, ahová el tud vonulni, ha koncentrálnia kell!

Főleg azoknak a gyerekeknek nehéz, akiknek tesójuk is van, hiszen eléggé rombolja a motivációt, ha a kisebb folyton lerombolja a Lego építményeket vagy széttépi a félig kész rajzot.
Az is jó, ha csinálunk egy elszeparált sarkot, ahová a kicsik nem tudnak odajutni, vagy ha van külön szobájuk, akkor könnyebb a megoldás. Manapság pedig egyre divatosabbak a gyerekeknek szánt kis házikók, sátracskák, amiket a szobában is fel lehet állítani. Ezek például szuperek lehetnek, ha el szeretnének kicsit bújni és csak a saját kis dolgukra figyelni.
Az is nagyon fontos, hogy a kistesónak is meg kell tanítani, hogy néha jobb, ha békén hagyja a nagyobbat, hogy az ne érezze a privát szférájától teljesen megfosztva magát.

7. Legyen csend (is)!

Sok helyen folyamatosan szól háttérzajnak a TV, a rádió vagy valamilyen zene. Ez is zavaróan hathat a gyerek koncentrációjára. Főleg, hogy a TV-ből rengeteg inger jön, gyors egymásutánjában. Az addig békésen építgető gyerek figyelme elég valószínű, hogy a TV-re terelődik. De a többi zaj is zavaró lehet. Az emberek nagy része rosszabbul tud figyelni nagy nyüzsgés közben. Ha nem adjuk meg a lehetőséget, hogy csendben figyeljen valamire, akkor nagyon sok olyan időtől esik el, amikor fejlődhetne a koncentrációs képessége.
A csendkörös feladatok is nagyon jók a koncentráció fejlesztésére. Erről bővebben itt olvashattok: Csendkör, avagy a Montessori-féle meditáció

8. Többlépcsős feladatok

Ezek azért jók, mert folyamatosan bővítheted a feladatok hosszúságát. A Montessoriban ezek főleg a gyakorlati élettel kapcsolatos feladatok. Például egy étel elkészítésének folyamatába egyre mélyebben be lehet vonni a gyereket és egyre több lépést rá lehet bízni. Ahogy egyre több egymás után következő lépést képes lesz megcsinálni, úgy fejlődik majd a koncentrációs képessége is.

9. Nagyon fontos a megfelelő környezet

Kim John Payne Egyszerűbb gyerekkor című könyvében is olvastam már, hogy mennyire fontos a gyerekek kiegyensúlyozottságához, hogy egyszerű, letisztult és semmiféleképpen sem túlzsúfolt környezet vegye körül.
Próbáljuk meg csak azokat a játékokat előhagyni a polcokon, amik tényleg az adott életkornak megfelelőek és amikkel tényleg játszik is. A többi csak “zajt” teremt és megakadályozza, hogy a kiválasztott játékra rendesen tudjon koncentrálni a kisgyerek. A játékok legyenek neki elérhető magasságban, hogy bármikor ki tudja választani azt, ami neki éppen a legérdekesebb.
Legyen rend és legyen jól átlátható, hogy egy polcon milyen játékok vannak.
Forrás: https://primary.community/10-ways-to-foster-concentration

#1 Dr.BauerBela

---

Tanítsuk a babát járni vagy ne?

  Kategóriák: Csecsemő és kisgyermek, Gyermekeink egészsége,

20. szept'17

Minden gyermek egyedi ezért eltérő gyorsasággal érik meg bizonyos fejlődési lépések megtételére. Ez érvényes a szoptatás elhagyására, a pelusról való leszoktatásra, az ülés, kúszás, mászás vagy járás elsajátítására. A gyerekek általában 8-16 hónapos korukban teszik meg az első lépéseket. Ha a szomszédban lakó 11 hónapos kislány már tipeg, de az ön kisfia még 13 hónaposan sem jár, nem kell aggódnia. Mindennek megvan a maga ideje.

Szükséges a gyermeket járni tanítani?

Az emberi szervezet felépítése lehetővé teszi a járás önálló elsajátítását. Valaha nem álltak az édesanyáknak rendelkezésére bébikompok, sőt az anyukák idő szűkében nem vezették kézen fogva csemetéiket. A gyerekek saját idejükben tanultak meg járni. A mai gyerekorvosok nem ajánlják a hagyományos bébikompok használatát. A szülők a bébikompot általában a még önállóan járni nem tudó babáknál használják, akik a kompban lábujjhegyen tanulnak meg tipegni. A helytelen járástechnikát nem egyszerű eltávolítani és nem ritkán felnőttkori problémákhoz vezethet.

A bébikompok negatív hatása nem csak a járástechnikán tükröződik. A bébikompban való közlekedés ugyan szórakoztató és leveszi a szülők válláról a terhet, de megtörténhet, hogy használata következtében a mászás, mint fontos mozgásfejlődési állomás, amely nélkülözhetetlen a hát- és hasizmok erősítésénél és egyúttal az egyik legszórakoztatóbb „tornagyakorlat“ a babák számára, egyszerűen kimarad a gyermek életéből.
Népszerű a gyerekek kézen fogva vezetése is. Való igaz, hogy sok mai felnőttet édesanyjuk gyerekkorukban kézen fogva jártatott, de nem egynél meg is van a következménye különböző gerincproblémák formájában. A felálástól az első önállóan megtett lépésekig gyakran 4-5 hónap szükséges. Sok szülő és nagyszülő viszont azon a véleményen van, hogy így a gyermek gyorsabban tanul meg járni. Sajnos ennek az ellenkezője igaz. A kézen fogva vezetés következtében megváltozik a gyermek súlypontja. A baba ugyan totyog, de nem a megfelelő módon.
Minden gyermek más és más és lehet, hogy az Öné a bébikomp és kézen fogva vezetés ellenére tökéletesen jár. A szakemberek tanácsa viszont egyértelmű – hagyja, hogy gyermeke a saját tempójában fejlődjön.

Hogyan segítheti gyermekét az első lépések megtételénél?

Egyszerűen. Ne kényszerítse csöppségét abba, amire még nem érett. Ha előrehaladást észlel, dicsérje vagy tapsolja meg. Támogassa őt és tegye számára nyilvánvalóvá, hogy látja milyen ügyes és nagyon örül sikereinek. Távolítsa el útjából az akadályokat, kábeleket, virágokat, szobrokat és egyéb buktatókat. A berendezést rendezze el úgy, hogy a baba kapaszkodni tudjon a bútorba, de nem botladozzon benne. Tompítsa a bútor éles sarkait! Használjon műanyag sarokvédőket.
Legyen elővigyázatos az abroszokkal és az asztalon lévő különböző tárgyakkal is. Amikor a kicsi már elindul, segítségül az útjában lévő tárgyakba kapaszkodik. Bármit magára ránthat. Ilyenkor jobban kell figyelni a biztonságra és eltakarítani mindent, ami potenciális veszélyforrás lehet.
Amit tehet, hogy csúszásmentes zoknit vagy cipőt húz csöppsége lábára ezzel is segítve totyogását. Az édesanyák körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend az ún. barefoot avagy mezítlábas trend, tehát minél tovább és minél gyakrabban cipő nélkül hagyni a babát a láb egészséges fejlődése érdekében.
Ne essen pánikba, ha gyermeke mindig seggre pottyan. A járás tanulása ezzel jár. Ha állandóan mellette lesz, megszokja hogy mindig elkapják, sőt bizonytalan lehet és félhet majd magától elindulni.

Mikor keressen fel szakembert?

Ha gyermeke 18 hónaposan még nem jár, ideje felkeresni a gyermekorvost. Néha speciális gyakorlatokra lesz szükség ahhoz, hogy elinduljon. Ha viszont ebben a korban már mászik a baba, nyugodt lehet. Jó úton halad a cél felé, csak még szüksége van egy kis izomerősítésre.
Ha azt veszi észre, hogy gyermeke járása kissé eltér a normáltól, pl. bizonytalan vagy terpeszben jár, járását gyakran pottyanások kísérik, jobb ha orvosi véleményt kér. Lehet vaklárma, de hipotóniára vagy hipertóniára, azaz izomtónus gyengeségre vagy fokozott izomtónusra is utalhat. Gyógytornával egy-kettő helyre állítható, bár vannak esetek, ahol neurológus látogatására is szükség van.

Hogyan tornázzon a pici babával?

A járás fejlődését tornával is ösztönözheti, például egy nagy labda segítségével. Fektesse a babát hassal vagy háttal a labdára és oldalra valamint előre-hátra tologassa a labdán. Ez a gyakorlat fantasztikus egyensúlyfejlesztő. Egy másik gyakorlatnál a babát a labdára ülteti és előre csúsztatja amíg talajt nem ér a popsija – ezzel remekül megmaszírozza a farkcsontját is. A gyerekek imádják a labdával való szórakozást és maguk előtt is bátran guríthassák.
Ha csöppségével együtt szeretne edzeni, feküdjön hátra, hajlítsa be lábait, fektesse lábaira a babát és miközben tartja őt hintáztassa lábain előre-hátra.

Segédeszköz az első lépéseknél

A gyerekek általában a bútorba kapaszkodnak az első lépések megtételekor. Ám egy pompás, fából készült kiskocsi segíti megtartani járás közben a gyermek stabilitását, sőt ideális a játékbaba furikázásához is.

#1 Dr.BauerBela

---

• 
  

Hogy tanítsuk meg a gyereket az alap etikettre?

Miért nem köszön a gyerek? Mikortól kellene kulturáltan étkeznie a közös asztalnál? Segítünk eligazodni az etikett világában.

Hogy tanítsuk meg a gyereket az alap etikettre?

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes című könyvének a címe is sokat sejtető, hiszen azt sugallja, hogy az óvoda tanítja meg a legfontosabb viselkedési normákat, amelyek egy életre szólnak.

Melyek ezek?

Például, hogy osztozzunk meg mindenen, játsszunk tisztességesen, és ne üssünk meg másokat! Itt tanítják meg nekünk, hogy mindent tegyünk vissza oda, ahol találtuk vagy hogy evés előtt mossunk kezet!

De valóban az óvoda feladata mindezt megtanítani?

Kétségtelenül sok-sok tudás, viselkedési szabály az óvodás években rögzül, de jómagam inkább úgy fogalmaznék, hogy az intézményi keretek legfeljebb megerősítik azt, amit otthonról hozunk magunkkal. Alapvetően a család és a szülők felelőssége az, hogy közvetítse a gyerekek számára a legfontosabb alapértékeket és viselkedési normákat.

Mónika, aki a harmadik osztályos Zsófi anyukája, így mesélt erről:
"Én úgy nevelek, hogy a kezdetektől jó példát mutatok a kislányomnak. Azzal, ha jó példát mutatunk, akaratlanul is ragadnak a gyerekre viselkedési szokások. Most, hogy már nagyobb, és sok mindent megért, nyilván sokat beszélgetünk is. (...) hónapokba is telik, de megéri újra és újra elmondani a gyereknek ugyanazt. Jó példa és sok beszélgetés, ez a titka".

Vannak, akik úgy vélik, hogy a gyerekeknek el kell érniük egy bizonyost kort ahhoz, hogy képesek legyenek megérteni az illemszabályokat. Mások azt hangsúlyozzák, hogy az etikett alapjaival már akkor elkezdhet ismerkedni a gyerkőc, amikor tud magától szilárd ételt enni, meg tudja fogni a poharat és elkezd beszélni. Én is ez utóbbi véleményen vagyok.

Való igaz, hiszen ezt Piaget, a híres fejlődéspszichológus is megfogalmazta, hogy csak 7 éves kor után fognak valódi belső motivációvá válni a szülők nevelés elvei, elvárásai. Addig inkább csak tanult viselkedésről beszélhetünk. Ugyanakkor a tanítás, az alapértékek megmutatása és hangsúlyozása az első pillanattól fogva a mi feladatunk.

Kérem-köszönöm!

Szinte az első udvariassági szabály, amit egy kisgyereknek megtaníthatunk, hogy ha kap valamit, azt köszönje meg, ha pedig szeretne valamit, akkor használja a "Kérem!" szót. Varázsszavak? Igen. Alapvető dolognak tűnik? Igen. Mégis sokszor tapasztalom, hogy óvodás, sőt iskolás gyerekeknél is komoly hiányosságok vannak a kérem-köszönöm kettőssel.

Szia, szevasz, csókolom!

Egy gyermek onnantól fogva lép be a közösségbe, amikor megtanul köszönni- írja Pamela Druckerman Nem harap a spenót című gyermekneveléssel foglalkozó könyvében.

A köszönés ugyanakkor az egyik legnagyobb próbatételnek tűnő kihívás mind a szülő, mind pedig a gyermek számára. Ranschburg Jenő szerint köszönéscentrikus világban élünk, ahol hamar leszedik a keresztvizet arról a szülőről, akinek a gyereke nem köszön vagy nem kommunikál. A köszönéshez számtalan szabály tapad, ami valóságos útvesztőnek tűnik a gyerkőc számára, ezért vannak, akik egész egyszerűen kiiktatják ezt a problémát az életükből, és nem köszönnek.

A szülő persze szégyenkezik, zavarban van, hiszen úgy érzi, ez róla állít ki szegénységi bizonyítványt. Pedig a helyzet nem ilyen egyszerű. Ranschburg szerint sok esetben a gyerek veleszületett érzékenysége az oka annak, hogy azt tapasztaljuk, valósággal menekül az őt érő számtalan inger elől, mert képtelen feldolgozni őket. Ezért zárkózik el többek között a köszönéstől is.

Hogy motiváljuk mégis arra, hogy köszönjön?

• Elsősorban járjunk elől jó példával, és mi magunk is köszönjünk mindenkinek a megfelelő módon.
• Egy óvodás gyermekkel már lehet arról beszélgetni, hogy mikor kell és hogyan illik az embereknek köszönni. Szánjunk erre időt újra és újra!
• Ha játszunk (pl. szerepjáték, bábozás), akkor játékainkban is jelenjen meg a köszönés.
• Soha ne szégyenítsük meg gyermekünket mások előtt, ha nem köszönt vagy nem megfelelően köszönt, viszont beszéljük meg vele a dolgot.
• Adjunk iránymutatást a köszönés labirintusában. Én például sokáig előre jeleztem a gyerekeimnek, hogy akivel találkozunk az utcán, annak hogy kell köszönni. Ne feledjük! Ez sokszor nekünk is nehéz helyzeteket teremt.
• Mindig keressük meg az ő személyiségéhez legjobban illő utat. Nálunk a fiam kiskorától szereti a humoros megoldásokat, és ezen a nyelven könnyebben tudok hozzá szólni. Amikor nem köszönt valakinek, akkor megkérdeztem tőle, hogy "Betegszabadságra mentek a hangszálaid?" vagy esetleg "A törpék éjszaka összegubancolták a nyelvedet?".

Igen, lesz olyan, amikor a gyerekeink nekünk szegezik a kérdést, hogy valaki miért nem köszönt vagy miért nem fogadja a köszönésünket. Én ilyenkor nem szoktam kertelni, elmondom nekik, hogy minden ember életében vannak jobb és rosszabb napok, de a mi családunk fontosnak tartja a köszönést, így mindig mutassunk példát másoknak.

Betűtészta és túrógombóc

Ahogy elkezdődik a hozzátáplálás és egyre több étellel ismerkedik meg a gyermek, tegyük lehetővé neki, hogy ő is csatlakozhasson a közös étkezésekhez, és megtapasztalhassa, melyek az asztal körüli illemszabályok. Kezdetben a saját kis etetőszékéből (de szintén a családi asztalnál) egyen műanyag, könnyen kezelhető evőeszközökkel és tányérokból. Az óvodába lépés előtt azonban már porcelántányér és rendes evőeszközök járnak neki is.

Íme néhány - a közös étkezésekkel kapcsolatos alap illemszabály -, melyet már az óvoda előtt lehet tanítani a gyerekeknek:

• A terítésben már egy 2,5-3 éves gyermek is tud segíteni. Bátorítsuk erre!
• Étkezés előtti és után kezet mosunk.
• Étkezés közben nincs televíziónézés, olvasás, hangoskodás vagy olyan tevékenység, ami veszélyes lehet pl. (késsel-villával hadonászás)
• Az étellel nem játszunk.
• Az evőeszközöket és a szalvétát rendeltetésszerűen használjuk (a késhasználatot középső csoportos ovisok már bátran gyakorolhatják).
• Ha nem ízlik az étel vagy már befejeztük az étkezést, akkor is megvárjuk a család többi tagját.
• Az ételt nem illetjük bizonyos szavakkal (fúj, gusztustalan, undorító stb.) mert ezek bántóak.
• Köszönjük meg az ételt. Ha valamit nem szeretünk, udvariasan hárítsuk el!

Mutasd és tanítsd!

A társas viselkedés valamennyi szabályát tőlünk kell, hogy megtanulja a gyermek. Az, hogy viselkedünk vendégségben, az utcán, a játszótéren vagy az orvosnál mind-mind a mi példamutatásunkon nyugszik.

Fontos azonban szem előtt tartani, hogy mindig a gyermek életkorához mérjük az elvárásainkat, hiszen egy 2-3 éves gyerkőctől még nem várható el, hogy nyugodtan álljon sorban, míg mi a postán csekket fizetünk be, ugyanakkor egy-egy apró játékkal, könyvvel vagy beszélgetéssel sok-sok ilyen nehéz helyzetet áthidalhatunk.

#1 Dr.BauerBela

---

A HAJAS FEJBPR GOMBÁS MEGBETEGEDÉSEGYRMEKEKNÉL/TINEA CAPITIS

#1 Dr.BauerBela

---