TANÉVNYITÓRA-MI KÖLCSEY-SEK

-TANÉVNYITÓRA-MI KÖLCSEY-SEK

Mi itt születtünk,itt éltük le életünket és mondhatom azt, hogy itt ebben a megyében hivatásunk mély alázatával istápoltuk betegeink bajait megőrizve a végvár magyarjainak tisztességét Ebben a városban,a kárpát medence északi csücskének a fővárosában,Szatmárnémetiben, annak idején a Szabad Királyi Városban- vívtuk meg a magunk sajátosan nehéz küzdelmes napjait.

                                         A kor akkori érzésvilága,erkölcsi rendje,hite haza és szülőföld szeretete,már akkor beivódott erkölcsi –énünkbe-  végigkísért bennünket,és ma már csak morzsoljuk hátralévő napjainkat,mint nagyanyáink a rózsafüzért.

 Mi, még nagy gonddal ápoltuk történelmünk ismérveit.

Nem tudunk,nem akarunk megszabadulni tőlük. Nekünk génjeinkbe van a bizonyítási kényszer,és állandóan érzékeltettük,hogy létezünk és velünk mindenkor számolni kell. A tudat, hogy megfeleljünk a gyökereink elvárásainak,hogy törzsünk erős lesz és magasra nő.A botladozások kegyetlen,kíméletlen útvesszői, a talpra állási megpróbáltatások és végül az újrakezdés és építkezés az alapoktól kezdve.

Végül a keserűség hogy a rád szabott,rövid évek során,többször lerombolták,gyermekkori homokvárainkat,illetéktelen,kegyetlen kezek, és felnőtt fejjel úgy kellet alkotnunk hogy mindezek ellenére kitűzzük a zászlót,még ha megfakulva,megszaggatva is,itt saját szülőföldünkön.

Gyakorlatilag életünk bizonyító értékének ez volt a színtere,a lokálpatriotizmus és a történelmi igazságkeresés.

Valaki azért mindig bedobta a mentőövet-hogy partra vergődjünk. Egy szerető,életednek tartalmat követelő család,egy iskola a maga történelmi erkölcseivel ,rendjével, az autentikus értékek fel ismerésével, gondozásával és nem utolsó sorban hogy teljesitmé-

nyed örömélményhez juttatott már gyermekkorodban.

Ez az iskola, kötelezett arra, hogy tarsolyodban hordoznod kell a- ketyegő órát, és egy életen át becsülettel ,tisztakezű munkával,egyenes gerinccel,hittel építkezned kell a vállalt  predestinációd kiteljesítéséért.

 Ez a volt és jó szívvel,és örömmel mondhatom ez  ma is  a KÖLCSEY KOLLÉGIUM, és  ezen intézmény pedagógiai jellegeit még hosszú ideig  megörzö kíváló tanári kara.

                             Ennek az iskolának mindig volt egy disztingvált erdélyi magyar szellemisége. Ez a hangulat átitatta diákságának életfelfogását,függetlenül a kortól,ranglétrától vagy a helytől ahová távoztak a nagyvilágba az arra utaltak,ki milyen reménykedéssel vagy kétkedéssel küzdve.

Egyszóval a Szatmárnémeti magyar értelmiség egy számottevő rétegét alkották,szellemiségben és alkotókészségben.

Hasonló értékrendet képviseltek olyan időkben amelyekben az egysíkú,fanatizált értelmiségi modelltől eltérni, eredendő bűn volt.

                                       Ez mindmáig az az intézmény amely,íratlan szabályaival az egyűvé tartozás,a szolidaritás,a történelmileg, nemes ,önzetlen,mindenkor segítőkész életre szóló barátságokat alakította, tanulói között.

Az erkölcsi öntisztítás és öntisztulás állandó jelenléte, távol tartotta tőlünk a kishítűséget a megalkuvást és mindazt ami emberileg,erkölcsileg ki vetendő. A véleménykülönbségek amik a viták hevében olykor nagyon felfokozottak voltak, nem zavarták a szellemi harmóniát,nem ejtettek sebet senki érzésvilágán..

                                                Egy kiegyensúlyozott társadalmi és erkölcsi értékítélet jellemzett bennünket,egy standard demokrácia szellemisége,szélsőségek nélkül de mély főhajtással mindennemű elvi vagy gondolkodási étékek előtt.

A bohém hangulat,a sziporkázó elmék villanásai,olykor napokig mosolyra fakasztottak bennünket és felritkították azt a szellemi –köd fátylat ami bennünket körülvett.

                Sok barátunkat elvesztettük,mások eltávoztak Erdélyből azért mert úgy alakult a sorsuk,mások az erdélyi magyarság kiválóivá lettek-avagy az egyetemes magyar irodalomtörténet nagyjaivá váltak -de mi a végváriak-akik még mindannyian együtt élünk szellemiségünkben, barátságunk emlékét őrizve, és mindezeket leírva a fiatalok okulására,hogy a szeretet a hit és igaz barátság nem veszhet el az-újra meg újra feltupírozott, esze ment politikai. társadalmi –habrangy –elméletek között.

Ez volt az akkori-KÖLCSEY-s szellem amit megéltünk és vallottunk iskolatársaimmal és barátaim-mal,

SZATMÁRNÉMETI 2012-SZEPTEMBER 17-ÉN

                                                          Dr.Bauer Béla.

Gondolatok az –ALKOTÁS KÉNYSZERE-című irásomból.amiket azért irok le, mert szeretett iskolám,küzdelmes,nehéz időszakon van túl,amiből emelt fővel és nagy tisztességgel állhat hontársaink elé.

#1 Dr.BauerBela

---