AZ ÓVODÁS GYERMEK ÉRZELMEI ÉS A TÁRSADALMI KÖRNYEZET

Óvodás gyermek érzelmei és a  társadalmi környezet

Második rész 

 

Az óvónő feladatai

Miután az óvónő elsődleges szerepet játszik a gyermekek életében, tőle függ az is, hogy milyen érzelmek alakulnak ki, hatnak a társadalmi környezetben az óvodásokra. Mi lehet tehát a feladat az óvodában?
Az óvónő:

• úgy szervezze-tervezze meg az óvodai életet, hogy domináljanak benne a pozitív élmények, hozzájuk kapcsolódó szituációkkal, személyekkel, tárgyakkal,
• igyekezzen a kikerülhetetlen, kellemetlen, negatív élmények másik, pozitív oldalát megkeresni, tudatosítani a gyermeknek,
• hangsúlyozza az adott környezetben található személyek és tárgyak pozitív tulajdonságait (olyan nincs, hogy valaminek-valakinek kizárólag csak negatív tulajdonságai lennének!)
• ne kényszerítse a gyermeket arra/ahhoz, ami/aki nem szimpatikus neki,
• tartsa szem előtt, hogy ő elsődleges utánzandó minta!
• érzelmi „padlófogás” esetén tudatosan alakítsa a pozitív hangulatot, légkört,
• legyen fokozottan türelmes a negatív érzelmeket mutató gyermekkel szemben, igyekezzen megkeresni annak okát (ősi „pszichológiai törvény”: a világon minden történésnek, jelenségnek valamilyen oka van!),
• lehetőleg ne mutassa ki a félelmet, rettegést, viszolygást, mert a gyermek a negatív érzelmet is átveszi!
• ügyeljen a negatív érzelmeket kiváltó tárgyak csoportba kerülésére illetve azok csökkentésére (rettegett bábuk – boszorkány, ördög, krampusz, ijesztő képeket tartalmazó könyv, félelmet keltő tárgy – játékpisztoly),
• engedjen a tárgyak pozitív felhívó jellegének – választhasson a gyermek forma-szín-nagyság stb. szerint tárgyakat a tevékenységéhez (motivációs elfogultság – kedvenc játék),
• figyeljen fel a szimpátiát kiváltó gyermekre, hangoztassa a pozitív tulajdonságokat (segítőkész, udvarias, kedves, jószívű, önzetlen, barátságos, rendezett külsejű, mást meghallgató),
• figyeljen fel az antipátiát kiváltó gyermekre, derítse fel a negatív érzelmek kiváltódásának okát (miért durva, agresszív, kiabálós, rendetlen, irigy, parancsolgató, stb.),
• biztosítsa a sokoldalú tapasztalatszerzést, a tárgyak mielőbbi megismerését az új környezetben,
• használja tudatosan a metakommunikációt a pozitív és negatív érzelmek kifejezésére egyaránt,
• adjon minél több alkalmat az intellektuális érzelmek megjelenésére a tárgyi és szociális környezetben (érdeklődés, kíváncsiság, tudásvágy, meglepődés, kételkedés, csodálkozás),
• számoljon az első benyomások (elsőbbségi hatás) érzelemformáló erejével új gyermek, illetve új tárgy csoportba kerülésekor,
• ismerje fel a pozitív érzelmeket létrehozó helyzeteket, bátorítsa a vidám, jókedvű gyermektársaság közös tevékenységét,
• vegye észre a társas érintkezés egyéni igényeit,
• adjon lehetőséget a csoportszoba „indokolt” átrendezésére ideiglenesen (bútorok másféle elhelyezése, ha úgy több helyet kapnak a kisebb csoportok, erősödnek a társas érintkezések),
• fedezze fel a fény-hang-hőhatások érzelmi következményeit és alakítsa azt az óvodás számára kívánatos tényezővé.

A szociális környezet élesztette érzelmek sokasága színesíti az óvodáskort, megismertetve a gyermeket azokkal az érzésekkel, amelyek egész életüket végigkísérik. A környezeti és érzelmi nevelés természetes összekapcsolódása ad alkalmat az óvodai nevelés feladatainak széleskörű megvalósítására.
Az érzelmek mindig valamilyen környezetben keletkeznek, valamelyik pillanat és szituáció szüli őket. Mivel végigkísérik egész életünket, ismernünk kell hatásait, tudnunk kell okosan felhasználni a pozitív befolyásolás érdekében.

Javasolt elemzési szempontok a szociális környezetben megjelenő érzelmek vizsgálatához

Az óvónő:

• hogyan, mivel segíti a gyermekek közötti szociális kapcsolatok létrejöttét,
• ad-e lehetőséget a sokoldalú érzelmi tapasztalásra a gyermek számára új szituációban,
• mennyire ügyel külső megjelenésére,
• mennyire figyel érzelmei kifejezésének pontosságára,
• viselkedésében milyen szerepet játszik az empátia,
• érzelmi problémalátása miben nyilvánul meg,
• milyen eredményességgel használja a kommunikációk fajtáit (verbális és metakommunikáció)
• verbális kommunikációja milyen érzelmeket aktivizál,
• mennyire él a metakommunikációs lehetőségekkel,
• ügyel-e a testközelség érzelmi felhívó jellegére (ápoltság, mozdulatok, beszéd, stb.),
• ad-e szabad utat a nemkívánatos kontaktus befejezéséhez? Hogyan reagál erre?
• milyen mozgásokkal, mozdulatokkal fejezi ki a gyermek elfogadását,
• biztosítja e a jogot a szabad társkiválasztásra,
• beleszól-e a társas körök alakulásába,
• észreveszi-e, ha egy gyermek a kiközösítés állapotába kerül? Mit tesz ennek visszafordítására?
• mennyire használja ki a rejtett üzenetek nevelőjellegét,
• mit tesz az érzelmi zaklatás megelőzésére, megszűntetésére,
• mit tesz a negatív csoportbefolyás érvényesülése ellen,
• mit tesz a pozitív csoportbefolyás érvényesülése érdekében,
• sikeresen kapcsolja-e össze a környezeti és érzelmi nevelés feladatait.

A társadalmi környezet és a hozzá kapcsolódó érzelmek korántsem maradéktalan fejtegetései az óvodai programok feladatait megvalósítását hivatottak szolgálni.
- A tényleges gyakorlat dönti el, mennyire-mennyiben sikerül. Célszerűnek tartjuk a helyi specialitásokat és sajátosságokat beleépíteni az elemzésbe, hogy minél sokoldalúbban vehessük kritikai, értékelő vizsgálat alá az elkészült dokumentumokat.
A hibák, hiányosságok feltárása, azok kijavítása, pótlása vezet el a minőségi munkához!

 

http://www.oki.hu/

#1 Dr.BauerBela

---