Hihetetlen, hogyan gyógyítottak régen

Valójában mi az a ráolvasás, és mi köze a gyógyításhoz? No és kik voltak a javasemberek? Röviden a népi gyógyászat érdekességeiről.

-Jórészt szüleinktől, nagyanyáinktól maradt ránk a tudás, hogyan használjuk a kamillavirágzat gyógyító hatását, így gyermekeinknek is továbbadjuk ezt az ismeretet.

-Azt már kevesebben tudják, hogy például a vérehulló fecskefűvel kenegetve a kezünkön megjelenő apró szemölcsöt, kedvező hatást érhetünk el.
- De vajon honnan is tudhatták őseink, mit mire használjanak az udvaron megjelenő, számunkra leginkább gyomnak tűnő növények közül?
Mivel a népi gyógyászat, vagyis a paraszti gyógyító gyakorlat több mindent foglal magában – ilyenek többek között az alkalmazott gyógymódok, a különböző betegségek ismerete, a betegségekhez kapcsolódó, hozzájuk társított képzetek, vagy a gyógyítást végző személyek –,az alábbiakban csak néhány vékonyka szeletét mutatjuk be ennek a hatalmas kincsestárnak.
Fűben, fában az orvosság
Ha a gyógyítási módokat racionális (gyakorlati tapasztalatokon és észérvekkel alátámasztható magyarázatokon alapuló tudás) és irracionális (különféle képzetekbe, hiedelmekbe vetett hit) gyógyítási gyakorlatra választjuk ketté, elmondható, hogy a racionális gyakorlat főként a gyógynövények felhasználásán alapult.
- Ezek mellett felhasználtak még a gyógyításban különböző ásványi eredetű vagy állatoktól, emberektől származó anyagokat is.
A gyógynövények használata már jóval korábban is ismert volt, a rendelkezésre álló példák szerint azonban főként a 18. században terjedt el, sok helyütt pedig ma is használnak egy-egy növényt vagy az belőle készített anyagot.
 A gyógyhatású növényeket többféleképpen dolgozták fel, illetve alkalmazták.
-Többek között fürdőzéshez is használtak egyes növényeket,
- ilyenkor együtt hatott a gyógynövények és a forró víz gyógyító képessége.
 Érdekes, hogy a víz megfelelő hőmérsékletét forró kövek vagy vasdarabok vízbe helyezésével érték el. Igen gyakran vettek fürdőt például az ízületi, reumás megbetegedéssel bajlódók.
-A növényeket gyakran folyadékban oldották fel, az lehetett víz, bor vagy olaj is. A gyógynövények alkalmazása gyakorta kiegészült más gyógymódokkal.
-Az ásványi anyagok közül gyakran használták a sót, melyet melegített formában égett sebre tettek, vagy fájó fülre szorítottak, ruhába csavarva.
-Felhasználtak egyes betegségek ellen különböző állatok által érintett köveket, kavicsokat, illetve önmagában vagy más anyaggal vegyítve mondjuk higanyt, terpentint, jódot, tömjént vagy puskaport is.
-Tejtermékeket is gyakran használtak, a leforrázott, megégett testfelületre például tejet, tejfölt vagy aludttejet helyeztek.
- Vajat használtak az égési sebekre, vagy olvasztott formában a fájós fülre.
Mai tudásunkkal már bizarrnak hangzik, hogy összezúzott kőrisbogarat javasoltak például lekváros kenyéren veszett kutya harapása ellen.
-Ennél is radikálisabb tanács, hogy a hideglelősöknek a kutyaürüléket tejjel kellett meginniuk, az ijedtség ellen pedig a szárított csikólépet por formájában kellett bevenni.
- Használták még például a piócát – az 1950-es években még nem egy városi piacon lehetett venni – fejfájáskor és magas vérnyomás ellen.
-A pióca, régies szóval nadály, a testre téve méretének megfelelő mennyiségű vért szív ki, közben pedig a testbe saját nyálát juttatja be, vagyis a nyálnak van gyógyító hatása – számtalan betegség ellen használható.
A javasember
A gyógyítót sokféleképpen nevezték, így például tudó, tudós, tudákos vagy javasember névvel is illették.
-A közösségben a gyógyítónak rendkívüli képességeket tulajdonítottak, a tudást örökölhette vagy meg is szerezhette.
- A tudás a néphit szerint megszerezhető volt tanulással, pénzzel vagy akár akkor is, ha valaki kígyó hájával kenegette a kezét.
- A gyógyító ember olyan személy volt, aki már születésekor felhívta magára valamivel a figyelmet, például foggal, vagyis pluszcsonttal vagy hetedik gyerekként született.
-Néhány dologhoz persze nem kellett különleges képességekkel rendelkezni, az égés, forrázás stb., vagyis egyszerűbb baj ellen például sokaknak megvolt a megfelelő tudásuk, vagy gyógyításra képesnek tartották a születéskor segédkező bábát is.
-A gyógyító személye már csak azért is volt fontos, mert hitet vetettek bele, így bizalmat kellett sugároznia, hogy feladatát képes ellátni.
-Minden vidéknek volt egy jól ismert javasembere, akit akár messzebbről is felkerestek a betegek.
A gyógyító személynek nemcsak pozitív, hanem negatív erőt is tulajdonítottak. Így például úgy vélték, képes rontást rátenni valakire, ezért jobb védekezni ellene, és távoztakor sót dobni utána.
A szómágia
A szómágia az az eljárás, amikor szavaknak tulajdonított, a szavakban rejlő erőt használtak fel gyógyítás céljából.
-Az eljárás igen könnyen alkalmazható volt, mert nem kellett hozzá sem eszköz, sem anyag, valamint nem kellett a beteg testén beavatkozást végezni, így nem járt fájdalommal.
-Természetesen nem sokan voltak birtokában a ráolvasás képességének, így a gyógyításkor alkalmazott szövegeket titokként kezelték.
A hatás – talán mondani sem kell – pszichikai volt, így az eredmény eléréséhez fontos volt a beteg lelki ráhangolódása.

#1 Dr.BauerBela

---