-A MESÉK SZEREPE A GYERMEKI LÉLEKBEN

A mese szerepe a gyermeki lélekben

     Gyermekkori mesével kapcsolatos élményeimre visszagondolva, az ugrik a szemem elé, hogy milyen nagy türelmetlenséggel vártuk az estét, hogy mama felolvasson, mesét mondjon nekünk. Most is hallom a hangját, nevetését.
Az iskolában már más volt, emlékszem hátul körbe ültünk a szőnyegen és azok a mesék másak voltak, de ugyan úgy elragadtak a fantázia világába., és egyszer megtörtént az amit soha nem fogok elfelejteni, hogy a tanitónéni kijelentette, hogy ezentúl is fog meséket mondani, de már nem körben ülve vagy a padra lehajtva a fejünket hallgatjuk, hanem nagyon is odakell figyelnünk, mert ezek komoly mesék.
- Tudom akkor nem értettem miért hagyta abba, habár megfordult a fejemben hogy azért mert már nagyobb vagyok. A mesék azzal megszüntek, otthon mama még felolvasott, de mikor a testvérem is megnőtt abbamaradtak. Most, hogy megint kistestvéreim vannak, néha megállok este a szoba ajtaja ellőtt, és még mindig ámulattal, és teljes beleéléssel tudom meghallgatni mamám meséjét.

     Jelentései alapos vizsgálódással is csak lassanként, fookozatosan tárúlnak fel.

- A mesék elvarázsolnak. A fantázián múlik, hogy a mese tartalmait a befogadó hogyan vonatkoztatja magára. Ez a fantázia irreális, de a belőle fakadó jó érzés valóságos, és ebből az érzésből mindig erőt meríthetünk.
-A teljes személyiségnek szüksége van az erős tudatosággal és józan valóságérzékkel kombinált gazdag fantáziára. A tudattalan az amelyikre az én a személyiség épületét építi kisgyermekkorban, ezt a fantázia teremti elő, és ha nem merithetünk erőt a fantáziankból, akkor nem lesz erőnk hogy megbirkozzunk az élet nehézségeivel. -Ezeket gyermekkorban kell táplálni. A teljes személyiségnek szüksége van az erős tudatossággal és józan valóságérzékkel kombinált gazdag fantáziára.
      Csecsemő kor után a gyermek rájön, hogy nem mindig csak kapni fog. Csalódás éri, hogy pont azok hagyják cserben akikre igazán számitott. Feladatok elé állitják, és ez trauma számára. Képzeletbeli kielégülésre van szüksége ebben az esteben és a fantázia az ami ebben a helyzetben segít neki.
      A mese azért gazdagítja mindennél jobban a gyermek fantáziáját, mert végső igéretei találkoznak a gyermeknek a bosszúról és a dicsőséges életről alkotott elképzeléseivel. A mese úgy igaz ahogy azt a gyermek elképzeli.
      Sok szülő mondja azt, hogy a mesék nem jók, mert akkor a gyermekek hinni fognak a csodákban. Mért baj hinni a csodákban? Sokan azt mondanák, hogy azért nem jó, hogy utána ne csalódj és ne essen rosszúl az a valóság amiben vagy. Nem értek egyet. Ha az ember hisz a csodákban akkor életvitele, életfilozófiája is megváltozik. Optimistább világnezete lesz. És tévedésbe nem szabad esni, bármit is tehetünk ellene , de minden gyermek hisz a csodákban.

Meg kell emlitenem, hogy mint tudjuk a modern mesekutatás már hosszú ideje tudja, hogy a meséket régen , felnőttek mondták el felnőtteknek. Ha jobban utánanézünk megfigyelhetjük, hogy manapság is néhány keleti és déli országban a felnőttek körében ismert mesék és történetek az emberek között cserélődnek.

     Nem egyszer megtörténik az, hogy a kistestvérem odajön hozzám és azt kéri mondjak neki mesét, vagy mikor a  baratnői vannak nálunk szivesen leülnek kőrém és mesét hallgatnak. Úgy gondolom, hogy nem hiába kérik a mesét, szükségük va a mesére, és neha azt érzem, hogy nem is azért jönnek oda hozzám mert mesére vágynak, hanem csak azért hogy felemeljem őket  az én világomba, azért, hogy az ölembe ülhessenek.
     Az hogy a gyerekek pont a mesét igénylik kiskorukban felhívják magukra a figyelmet. Ebből érthetjük meg igazán, hogy milyen valóságos még mindig a mesék birodalma, és mennyire az élet valóságát tükrözik.

- A szavaknak képteremtő erejük van. A mesék tele vannak szimbólumokkal, élethelyzetekkel, érzelmekkel amiket a gyermekek éreznek és feldolgoznak. Például Piroska, Jancsi és Juliska, Hófehérke egyedüllétükben elsőként az erdőre találnak rá. Rejtélyes és bizonytalan, hogy mi várja őket, és csak a jó befejezés felé világosodik ki a sötét. Ekkor magukra találnak, megtalálják saját biztonságukat.

     Hogyan meséljük is a meséket? Gyakran azt gondoljuk, hogy nem tudjuk azt a mesét felolvasni, ara gondolunk, hogy megijesztjük vele a gyereket. Ez pedig nem igaz.
- Meg kéne próbáljuk azt, hogy mi is egy kicsit gyermekek legyünk amikor mesélünk.
- Semmi kép sem dramatizálva és interpretálva mondjuk el a mesét, mert az csak elviszi a gyereket egy másfajta világba ami nem hiteles, nem az övé.
-A mesét ne olvassuk fel, hanem mondjuk el, így jobban tudunk alkalmazkodni a helyzethez, gyermekhez.
- A mesemondást azzal a céllal kell tenni, hogy a mese élvezetes, közös öröm legyen, bár ez az öröm más a gyermeken és más a felnőtteknek.
- A mese egy műalkotás és bánásmódunk olyan is kell legyen irányába. A gyermek a mesét hallgatva megérzi, hogy mit jelent emberi lénynek lenni. Komoly küzdelmet az élet nehézségeivel, ugyanakkor csodás kalandot is.
- A mese jelentését nem szabad “elmagyaráznunk”, hisz a gyerek tudja sajat magától értelmezni a maga számára. A legfontosabb, hogy a mesemmondo meséhez fűződő érzelmeitől függ, hogy a gyermek átveszi-e a történetet.

“A mesék olyan elevenek, mint az élet, olyan régiek, mint az öregek, olyan ifjak, mint a gyerekek, olyan kegyetlenek, mint saját esztelenségeink, és olyan bölcsek, mint az igazság, amit keresünk. Aki valóban meg akarja érteni őket, mernie kell elhagyni korábbi álláspontját, hagynia kell magát elragadni a mese által.”( Arnica Esterl).
Irta-K.L.
http://tippego.blogspot.ro

#1 Dr.BauerBela

---