A
gyermek önállóságának kérdései
A választás szabadsága
•A szociális fejlődésnek igen
fontos része a saját környezethez, életrendhez történő alkalmazkodás.
•Ezt a csecsemő és kisgyermek
csak az együttműködésen alapuló önállósodás útján tudja megvalósítani. Stabil,
biztonságot nyújtó felnőtt-kapcsolatra van ehhez szüksége.
•Az egészséges alkalmazkodás
kétoldalú folyamat:
–alkalmazkodik a környezetéhez
–és
alakítja a környezetét.
•Az én is akarom, én egyedül az
önállósodási törekvéseinek színterén jelentkezik, ezek elnyomása éntudatra
ébredésének folyamatát akasztja meg.
•Fokozatosan alakul ki az a
képessége, hogy több lehetőség közül válasszon, később bonyolult célokat tűz ki
maga elé, ehhez pedig kitartó akaratra van szüksége.
•A szülő, nevelő magatartása nagymértékben
befolyásolja, hogy milyenné válik a gyermek éntudata, énképe.
A pozitív kompetencia-késztetés
–elfogadja a gyermek önállóságát,
bátorít.
–Feltételezi, hogy képes rá a gyermek,
pozitívan elismeri.
–Válogathat, dönthet, megismeri a
sikert és a kudarcot, ezekre kidolgozza a megfelelő reakciókat.
–Akaratát érvényre juttathatja -
bizonyos szabályok betartása mellett - a környezet normáit, szabályait,
értékeit interiorizálja.
–Kialakul a belső kontroll,
cselekvéseinek következményeit vállalja, önálló, céljait megtartja, kivárja a
lehetőségeket, társadalmilag elfogadott utat választ.
•Kialakul a belső kontroll,
cselekvéseinek következményeit vállalja, önálló, céljait megtartja, kivárja a
lehetőségeket, társadalmilag elfogadott utat választ.
A negatív énkép kialakulásához vezet,
–ha a felnőtt elutasító, negatív
értékelést közvetít.
–A "kicsi, ügyetlen gyermek"
egy ideig próbálkozik, majd feladja, mert nincs sikerélménye, passzív lesz.
–Nem önmaga szervezi az életét, később
azonban sodorható lesz, kritikátlanul alkalmazkodik az erősebb akaratú társhoz.
–Kudarc esetén azonnal bűnbakot keres,
én-gyenge, célját indulati síkon vezeti le.
•Az
énfejlődésben és a szociális kapcsolatok alakulásában a környezeti hatásoknak
döntő - domináns - szerepe van.
A döntési lehetőségek
•Az
akarati fejlődés szoros kapcsolatban van az önállósodás fejlődésével.
•Három
éves kor alatt a céltudat megjelenik, de hiányzik a cselekmény
következményeinek mérlegelése, hiányzik a motívumok harca.
•A
cél megfogalmazását azonnal követi a megvalósítás kísérlete.
•Nincs
akarati kitartása, a tevékenység közben maga a tevékenység célja gyakran
változik.
•Ha nem sikerül elérnie a célját
dühös lesz, de nem küzd érte tartósan. Nincs akaraterő, ami képes előidézni az
érzelmileg kevésbé alátámasztott motívumok győzelmét.
•A szokásokat kezdetben a
szeretett felnőtt kedvéért csinálja, a gátlási folyamatok nem elég fejlettek, a
gyermek viszont nagyon kihangsúlyozza akaratát.
•Az önállósági törekvésekkel
kapcsolatban jelentkezik először , mindent egyedül önállóan akar csinálni.
•A legjobb érzelmi kapcsolatban
szeretné akaratát érvényesíteni. Ha kudarcos a cselekvése dac alakul ki.
•Ehhez szükséges az egészséges
kompetencia kialakulása, az, hogy érezze hatni tud-e a környezetére, tudja
befolyásolni a történteket. A tanulási folyamatban nagyon sok próbálkozásra,
döntési készség kialakulására, tapasztalatokra kell szert tennie.
Önállóság és kontroll
•Az egészséges
éntudat-fejlődésnek fontos megnyilvánulása az önállósági törekvések. Ez szoros
kapcsolatban van akarati működésével is.
•A szülő, nevelő magatartása
nagymértékben befolyásolja, hogy a gyermeknél hogyan fejlődik az éntudat,
milyen énkép alakul ki.
–Erős akaratú, énerős személyiség
kialakulásához vezet, ha a gyermek sokszor tapasztalja az én csinálom örömét,
kompetensnek érzi magát környezetében.
–Ez elvezet a belső kontroll
kialakulásához, önállóak, megtartják céljaikat, kivárják a lehetőséget,
választanak, döntenek és vállalják a következményeket.
•Az
önállósodás nagyon fontos szakasza zajlik le a 3 éves kor előtt.
•A
társadalom elvárásainak teljes mértékben megfelelően fejlődő gyermek három éves
korára önállóvá válik:
–Megtanul önállóan enni, öltözködni.
–Önállóan tevékenykedik, játszik,
–szobatisztává válik,
–helyét könnyen változtatja.
–Beszédével kapcsolatokat tud
teremteni, meg tudja magát értetni környezetével.
•Az
egészséges szocializáció alapfeltétele a megfelelő személyes kapcsolat az őt
gondozó felnőttel. Kapcsolat nélkül nem fog tevékenykedni még a legjobban
kialakított környezetben sem.
•A
fenti területeken pedig egyáltalán nem is akar kapcsolat nélkül semmit elérni.
Ezért a felnőttnek ezen a területen kiemelkedő a szerepe.
•A kapcsolatban
az együttörülésnek is nagy jelentősége van, aminek nem örül a szeretett
felnőtt, ami nem teljesíthető, azt nem engedi, megtagadja, - a gyermek a
kapcsolatból ezt magától értetődően fogadja el.
•A
szabályt magáévá teszi, ha mégis ragaszkodik kívánságához határozott korlátot
tapasztal.
•Időnként a tilalmak miatt
haragszik a szülőre, saját haragja azonban nyugtalanná teszi, fél hogy
haragjával hasonló érzést vélt ki anyjából.
•A szeretet megtartása érdekében
és az önállósodási vágyaiban a felnőttre akar hasonlítani, így egyre inkább
követi tanácsait, nevelődik, szocializálódik.
•Az önállósodása területén
útmutatásokat kap, ezeket elfogadja. Ezen a területen is, de egész
viselkedésében megjelennek a felnőtt által reprezentált szabályok.
•A gyermek önállósodását úgy kell
támogatnunk, hogy ne érezze magát közben kiszolgáltatottnak, alárendeltnek.
Amit lehet a legkorábbi időtől ő dönthesse el, azonos értékű dolgok között ő
választhasson, így kialakul a dönteni tudás, és a felelősség vállalása is a döntésért.
•Az önállósodási területeken
kompetensnek érezheti magát, megfelelő felnőtt támogatás mellett.
–A döntései következményeit saját
siker és kudarcélményként dolgozhatja fel.
–Megfelelő idő biztosításával
lehetőséget adunk a gyermeknek, hogy begyakoroljon mozdulatokat, kidolgozza
számára leggazdaságosabb, legmegfelelőbb technikákat.
•Egyes területeken még
kényelmetlenséget is vállal azért, hogy a szeretett felnőtthöz minél jobban
hasonlítson, hogy olyan legyen, mint ő. (Ilyen például a szobatisztaság.)
Az önállóság sürgetésének és
akadályozásának veszélyei
•A
magára hagyott, szeretetre éhes gyermek inkább az önállóságról mond le, az
akinek bőven kijut a szeretetből szinte viharosan rázza le a segítséget.
•Nem
önállóság az, ha magára hagyjuk, boldoguljon ahogy tud. Ha a próbálkozás mögött
nem érzi a felnőtt által nyújtott biztonságot, ha a gyermek együttműködési
készségét nem veszi figyelembe = kikapcsolja a gyermeket.
•Nem tudja begyakorolni a
környezet formálására vagy az alkalmazkodásához a megfelelő viselkedési
szabályokat, így döntései kudarcokhoz vezetnek.
•Az énfejlődésében nem alakul
egészségesen a siker-kudarcélmények hatására kialakuló reális énkép. Vagy azt
hiszi, hogy mindenre képes, és veszélyérzet nélkül nekikezd mindennek, vagy állandóan
kerüli a feladatokat, mert kudarcsorozatot él át. (meleg korlátozó! hideg
korlátozó!)
•Az önállósodásba beavatkozás, a
túl sok korlátozás, az erőszakosság megfosztja a kompetenciájától, - egy idő
után már a gyermek le is mond erről, számára kényelmesebb lesz, ha nem akar
hatni a környezetére,- de nagyon megronthatja a szocializáció alapját képező
szeretetkapcsolatot a szülő, vagy gondozó és gyermeke között.
•Megfelelő kapcsolat nélkül pedig
nem akar a gyermek olyan lenni, mint a felnőttek, nem is akar önállóvá válni, s
minden fejlődési területen zökkenőkkel találkozhatunk.
A szülőkkel való együttműködés az önállóság
érvényesítése során
•A
szociális viselkedési szabályokat a személyi környezettől tanulja meg a
kisgyermek, nap mint nap tapasztalja az elvárásainkat. Annak a kívánságát
igyekszik megvalósítani, aki fontos számára, akit nagyon szeret. Az ő
elismerésére vágyik.
•A túlzott követelményeknek az a
következménye, hogy a gyermekek megszokják és nem veszik komolyan a felnőtt
szavait.
•A mereven betartott,
keresztülvitt követelmények pedig a személyiségét torzítják.
•Legyen lehetősége az alkura,
választhasson döntési helyzetek között, így tapasztal. A tapasztalat beépül a
személyiségébe. Itt fontos, hogy tegyünk különbséget a mindenképpen betartandó
szabályok (az ő érdekében fontos) és a kevésbé fontos szabályok között, ahol
van alternatíva.
•A fenti igen fontos kérdésekről
a szülőkkel folyamatosan egyeztetni kell.
•Fontos, hogy a gyermeket azonos
elvárások, támogatások érjék.
•A gondozónőnek kezelnie kell
tudnia az esetleges „sürgetéseket” – különösen a szobatisztaság területén.
•A napi tájékoztatásban az
önállósodási-akarati tényezőket be kell építeni.
•A gyermek „dacossága”
megelőzhető, ehhez a szülőknek szakmai ismeretekre van szüksége.
•Célszerű egy jól felépített és
vezetett szülőcsoportos beszélgetés témájának választani az önállósodást és
akarati fejlődést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése