A
fogak fejlődési rendellenességei
Az első fogak rendszerint 6 hónapos korban törnek
elő. Amennyiben 1,5 éves korig egyetlen fog sem bújik ki, további kivizsgálásra
van szükség.
A teljes foghiány (anodontia) - rendkívül ritka állapot - rendszerint
bizonyos syndromákhoz társul, és
gyermegyógyászati konzíliumot tesz szükségessé.Sok fog hiányzik általában az
ectodermalis dysplasia syndromákban. Ezek közül a leggyakoribb, a
hypohidroticus ectodermalis dysplasia (HED) korai életkorban diagnosztizálható,
amikor még csak kevés (kúposan) ék alakú fog tör elő (azért fontos, mert a
verejtékmirigyek hiánya okozta hyperthermia végzetes lehet).A súlyos familiaris
fog-agenesis colorectalis carcinomához társulhat, az AXIN2 gén mutatioja
esetén. Ezért genetikai konzultáció indokolt több fog hiányakor, ha a beteg
családjában colorectalis carcinoma fordul elő.
A minor fogfejlődési
rendellenességek közül az alábbiak igényelnek figyelmet:
-számfeletti fog, különösen a maxilla
középvonalában
-esztétikailag zavaró zománchibák
-fogak hiánya.
A tetracyclinek elszíneződést és más
maradandó elváltozást okozhatnak a fejlődő fogakban. Sem az anyák nem szedhetik ezeket terhesség
második felében, sem a gyermekek az első hét életévben. Amennyiben nincs
speciális javallat, az egész terhesség alatt, valamint egészen a pubertáskorig
kerülni kell őket. (A tetracyclineket ma Európában alig rendelik.)
A fog szájban
látható része, a korona az állcsontban fejlődik ki teljesen.
A legtöbb fog
fejlődése praenatalisan kezdődik.
A foggyökér
kifejlődése azután válik teljessé, hogy a fog a szájüregbe tör.
A maradandó fogak
calcificatiója több évvel az előtörés előtt kezdődik, és fejlődésük röntgennel
követhető.
A fogak száma,
mérete és alakja szinte teljesen genetikai szabályozás alatt áll.
Egyetlen fog
hiánya gyakori. Egy vagy több bölcsességfog a populáció 25%-ában, a többi fog
5–10%-ában hiányzik.
A foghiányhoz
társulva jellemzőek a kicsiny vagy (kúposan) ékalakú fogak.
Számos vagy az
összes fog hiánya rendszerint bizonyos syndromákhoz társul.
.
Számfeletti fog a
népesség 4%-ában látható.
Gyakori a fogak
alakjának enyhe eltérése. Erre példa az occlusiós felszínen előforduló extra
csúcsok.
Néha a szomszédos
fogak koronái vagy gyökerei nőnek össze a fejlődés során.
Az ajak- és
szájpadhasadékhoz foghiány vagy kóros alakú fogak társulhatnak a felső
állcsontban.
A korona
mineralisatiós zavara, a zománc-hypoplasia viszonylag gyakoriak. Szerkezeti elváltozásként
jelentkeznek a fog felszínén. A szerkezeti elváltozások gyakran okoznak
másodlagos elszíneződést.
A
zománc-hypoplasiát általában olyan környezeti tényezők (pl. fertőzések) váltják
ki, amelyek megzavarják a zománctermelő sejtek működését.
A nagy koncentrációjú fluorid-expositio
hypomineralisatiót okoz,
ez azonban azokban az országokban ritka, ahol a talajvíz nem tartalmaz sok
fluoridot. A fluoridhiány a fogak szerkezetében nem látszik, de a zománc
hajlamosabb a szuvasodásra.
A zománc vagy a
dentin szerkezetét érintő genetikai állapotok ritkák. Mindig károsítják a tej-
és a maradandó fogakat is.
A fogak legtöbb fejlődési rendellenessége nem
igényel kezelést.
Számfeletti
fog különösen a maxilla középvonalában, megakadályozhatja más fogak
előtörését, ezért ki kell húzni.
A foghiányt ideális esetben
korán (8–10 éves korban) kell diagnosztizálni, amikor a növekedésnek megfelelő beavatkozásra
van lehetőség, a terápia szükségességét megelőzendő.
A foghiány rendszerint úgy
korrigálható, hogy a
fogakat orthodontiai eszközökkel vagy sebészileg elmozgatjuk, vagy protetikát,
többek között implantátumokat alkalmazunk (általában akkor felhelyezve, amikor
a növekedés befejeződött).
A zománc esztétikai
elváltozásai a modern kompozit anyagokkal korrigálhatók, amelyek lényegében láthatatlanná teszik
az elváltozást.
1-A fogíny veleszületett fibrómája által okozott fogzási zavar
2-
3-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése