Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2014. december 8., hétfő

A HELYES TÁPLÁLKOZÁST IS TANULNI KELL.

A helyes táplálkozást is tanulni kell

Az első évben a gyermek az élet valamennyi területén nagyon gyorsan fejlődik. Most alakul ki az étkezéssel kapcsolatos magatartásmódja is. Ez nem születik velünk, életünk során tudatosan és tudattalanul alakítjuk ki. Ez a tanulási folyamat már az élet első pillanataiban megkezdődik; a baba született reflexeitől vezettetve szopni kezd.
 Ön, az Édesanya megszoptatja, és ezzel irányítja a tevékenységét. És ez így történik a későbbiekben is. A babának természetes adottságai vannak, amelyeket nekünk kell tovább alakítani, kifejleszteni. Ha ez a kapcsolat anya és gyermeke között nem működik, könnyen táplálkozási, sőt pszichés zavarok léphetnek fel.
 Hiszen éppen az első hónapokban szoptatás közben alapozódik meg az anya-gyermek kapcsolat, a gyengédség és melegség érzése. Az anya nemcsak a gyermek éhségét csillapítja, hanem a testközelség, az érintés vágyát is kielégíti. És ha minden jól alakul, az anya és gyermeke között pozitív kapcsolat jön létre; az anya érzi, hogy a gyermekének jót tesz, a gyermek pedig az anya közelségében biztonságban érzi magát. Persze ez nem mindig alakul ilyen ideálisan és zavarmentesen.
 De ha egyszer megértjük azt, hogy mennyire fontos a gyermek etetése, még ha üvegből történik is, biztosan ki tudjuk alakítani ezt a meghitt kapcsolatot[1]. Ez az érzelmi kapcsolat azonban az etetésnek csak egyik oldala. A másik oldal pusztán csak az etetési technikából, a szabályokból, a szoktatásból és a viselkedési módból áll. Ez is fontos, hiszen az étkezés társas ügy is, amely a családokat és az embereket összeköti. A gyermek számára később éppenséggel nem mindegy, hogy az asztalnál tud-e viselkedni. Ültessük tehát a családi asztalhoz, amint egyedül meg tud ülni. Legyen ott állandó helye, saját étkészlete, tányérja, kanala. Persze némi "maszatolással" számolni kell, eltelik egy kis idő, amíg a gyermek gyakorlatot szerez. Azt azonban ne engedjük, hogy szándékosan rosszalkodjon. Tanulja meg, hogy az étel nem játék, a kenyérhéjat nem hajigáljuk. Nyugodtan felléphetünk erélyesen, ez nem zavarja meg az egészséges evési ösztönt - sőt. Az egészséges táplálkozáshoz meghatározott étkezési ritmus tartozik. Ez nem korlátozás, hanem biztonságot, megnyugvást nyújt, az étkezési idő szinte intézményessé válik. Minél korábban kezdjük el gyermekünket így szoktatni, annál könnyebb lesz a későbbiek során.

Szopni igen - üvegből nem

Az egyik szoptatás helyett lassan cumisüvegből szeretnénk etetni. A gyermek, aki eddig lelkesen evett, határozottan tiltakozik a cumisüveg ellen. Képes inkább a következő etetésig éhezni.
A gyermek cumisüveghez szoktatásának feladatát, ha teheti, bízza inkább harmadik személyre. A baba az anya közelében a megszokott természetes forrásra számít. Az adott pillanatban az anya idegeinek nem tesz feltétlenül jót az átszoktatás lassú procedúrája.
Próbáljuk meg a cumisüveg cumiját tejjel benedvesíteni, hogy a gyermek először ne a gumit, hanem a tejet érezze, majd nyomjuk meg egy picit, ha már a szájában van.
Lehet, hogy a gyermeknek eleinte az új íz nem tetszik. Kezdjük a kísérletet lefejt anyatejjel. Csak akkor álljunk át más ételre, ha már megbarátkozott az üveggel.
Ellenőrizzük a cumin lévő lyuk méretét és a tej hőmérsékletét.
Ha gyermekünk már 6 hónapos, megpróbálhatjuk a folyadékot kanállal* a szájába töltögetni. Hosszú távon ez azonban még nem megoldás, hiszen így nem elégül ki a baba szopásigénye.
Ha van elég teje, akár az első életév végéig is szoptathat a tejes étkezések helyett. Akkorra gyermeke már megtanul csészéből is inni.

Ha a baba éjjel a legéhesebb

Három-négy hónapos koráig bizony éjjel is etetni kell a kicsit, különösen, ha soványka. Ha azonban a baba jól fejlődik, ekkora le kell szoknia az éjszakai evésről.
Gyakran már az is segít, ha a gyereknek néhány éjszakán át cukor nélküli teát ad, ha sír. Jó azonban, ha nem látja meg az anyját. Bízza ezt a feladatot a férjére!
Adjon esténként tej helyett tejes pépet, amit üvegből is kaphat a kicsi. Így a baba később éhezik meg.
Gondoskodjon arról, hogy a gyermek napközben egyetlen étkezést se hagyjon ki. Ha kell, napközben akár ébressze fel. Különben nappal fog aludni, és éjjel lesz nagyon éhes.
Esténként fürdesse a babát, mert ez bágyasztja. Biztosítson számára csendet, ne szoptasson működő tévé vagy rádió mellett!

Dráma a kanállal

A negyedik hónapnál korábban kár kísérletezni a kanállal. A gyermekben még nagyon erős a szopóreflex, egyszerűen még nem képes a nyelés-rágás mozdulatkombinációra. A kanál csak elveszi a kedvét, sőt az elutasítás bizonyos körülmények között akár hosszú időre is szólhat. Persze, ha gyermekét otthon főzött tejétellel táplálja, már a 6. héttől sárgarépa- vagy gyümölcslevet is kell adnia kiegészítőül. Ezt is inkább cumisüvegből tanácsos adni. Ha a babának nagyon ellenére van, tegyük az adagot egyszerhasználatos injekciós fecskendőbe (persze tű nélkül), majd a fecskendőt a baba szája sarkához tartva csepegtessük a szájába. Hasonlóan történhet a D-vitamin beadása is. Ha még szoptat, oldja fel a tablettát meleg vízben, vagy egy kis kifejt anyatejben, és a gyümölcslével azonos módon etesse meg a gyermekkel. A 4-5. hónaptól kezdve azonban el kell kezdeni a kanálhoz szoktatást. Néhány apró fogás segít ebben:
A kanál egyenes, nagyon keskeny és lapos legyen. Így a gyermek a pépet eleinte szopogatni is tudja, ez megkönnyíti a szopásból az átmenetet.
Eleinte csak a szoptatás vagy cumiztatás közben adott 1-2 kanállal kezdje; a kis mohó szájacska, ha a nagy éhség már elmúlt, szívesen játszik a kanállal. Persze nem kell előtte a babát teleetetni, mert akkor viszont hiányzik a motiváció.
A gyerek számára nemcsak az étel íze, hanem az állaga is szokatlan. Ha a sárgarépa vagy banánpépet elutasítja, próbáljunk először csak levet adni, hogy szokjék az ízhez. Az első kanalas étel legyen mindig egy picit édeskés,mint az anyatej.
Az első próbálkozásokat végezzük inkább a konyhában, mert eleinte mellé-mellé megy az étel.
Az első próbálkozások alkalmával elengedhetetlenül fontos a türelem és a nyugalom. Ne adja fel gyorsan, nem tesz szívességet ezzel a gyermeknek. Az itt elért fejlődés a nevelés más területein is megmutatkozik.

Nem akar a gyerek enni!

A csecsemőknél ez ritkán fordul elő. Vannak azonban olyan kisbabák, akik lusták enni.
Próbálja meg az étkezéseket 30 percre elnyújtani, többször itassa a gyereket! A babát azonban semmiképp se éheztessük azzal, hogy akkor majd jobban eszik. A rosszul evés elsősorban a nagyobb gyerekeknél fordul elő, amikor már a gyermeknek rágnia kell.
Fordítson nagy gondot az étel elkészítésére, a tálalásra, terítse meg az asztalt, egyáltalán szánjon időt az etetésre. Nyugodtan alkalmazhat apróbb trükköket, legyen a kanál repülőgép, integessen mint egy zászlóval az ujjaival, mondjon mondókákat, közben a püré szinte észrevétlenül lecsúszik.
Az, hogy evés előtt, vagy két étkezés között nem tömi a gyermeket édességgel, zsemlével, édes gyümölcslével, gondolom magától értetődő. De hébe-hóba egy-egy szelet almát nyugodtan elmajszolhat a kicsi.
Amilyen korán csak lehet, egyen együtt a gyermekkel. A jó példa ragadós.
Némelyik gyermek lusta, még idősebb korában is azt akarja, hogy etessék. Ne erőltesse az önálló evést, úgyis elkezdi valamikor magától is.
Vannak gyerekek, akik kifejezetten élvezik az önállóságot. Ne fékezzük őket! Tegyen a baba széke alá lemosható fóliát, kössön elé jókora előkét, nyomjon a kezébe hajlított szárú gyermekkanalat. És örüljön annak, hogy ilyen jól eszik.
A meleg vízzel feltöltött, ételt melegen tartó tányér éppen a hosszan tartó étkezés miatt fontos - ugyan ki szereti a kihűlt pürét?
A nyugodt, vidám légkör, a meghatározott rítusok, mint pl. az állandó hely, az étkezés előtti ima, a saját étkészlet, edény, mind-mind nagyon fontos. Ne engedje, hogy az ebédlőasztal a családi csatározások színtere legyen, a konfliktusokat ne ott intézzük!
Amíg a gyermeke jól eszik, szépen fejlődik, nincs miért aggódnia! A törékeny, nyugodt gyermeknek kevesebb ennivalóra van szüksége, mint a kis vasgyúróknak. Ne hagyja, hogy a nagyszülők vagy kedves barátnője pusztán jóakaratból megőrjítsék.

Meddig szoptassunk?

Kizárólagosan szoptatni 4, legfeljebb 6 hónapos korig szabad. Később már elégtelen a tejtáplálás. A fejlődés szempontjából fontos, hogy a gyermek megtanuljon kanalazni. Az ínyből lassan előbújó fogacskáknak ellennyomásra, rágásra van szüksége. És ami még fontosabb, az eddig - szinte kizárólagos - anyához való kötődésnek tágulnia kell.
Reggel és este persze tovább szoptathat, egészen addig, míg a gyermek az első életév vége táján már egyedül tud pohárból inni. Ezzel kikerülheti a cumisüveget, és akkor már rögtön friss teljes tejet adhat a gyermekének.
Vannak anyák, akik éveken át szoptatnak. Ez biztosan nem káros, ha az anyatej nem tartalmaz ártalmas anyagokat. De a gyereknek később még inkább nehezére esik az elválasztás. Az éveken át tartó szoptatás az anya fizikumát is erősen megviseli. Ennek ellenére, ha úgy gondolja, hogy Önnek és gyermekének is jót tesz, ne sajnálja az időt a további szoptatásra.
Az első éven túl nyúló szoptatás azonban nem jár semmilyen testi vagy lelki előnyökkel.

Kövér a gyerek!

Ha csak szoptat, ez tudományos szemszögből nézve teljesen lehetetlen, az anyatejjel táplált gyerek sohasem lesz kövér. Telítettségérzése mindig teljes összhangban van az ideális mennyiségű anyatejjel. Persze ha már kiegészítő ételt kap, vagy tápszeren él, előfordulhat a túltáplálás. Nézze meg a grafikont, segítségével megállapíthatja, hogy a gyermek súlya még a megfelelő tartományban van-e. ha túllépte a korának megfelelő súlyhatárt, próbálja meg a további súlygyarapodást úgy mérsékelni, hogy ez ne jelentsen szigorú diétát a gyermeknek.
Minden esetben gondoskodjék arról, hogy a gyerek a teljes tej- és püréadagját megkapja, de ne többet. Mert a túl sok tej (az első életév végére nem haladhatja meg a napi fél litert) oda vezethet, hogy a gyermek testében túl sok víz halmozódik fel, a túl sok pépes étellel pedig fölösleges kalóriákhoz jut a szervezet.
Ha a gyermek szomjas, cukor nélküli teát vagy vizet adjon neki.
Töröljön minden pluszétkezést.
Írja fel pontosan, hogy mi mindent kapott a gyermek egy nap alatt, és hasonlítsa össze ezt a listát az életkornak megfelelő ételjavaslatokat tartalmazó táblázattal.
Gondolkozzék el azon, hogy nem érti-e félre gyermekének a sírását, amikor ezt az éhség vagy szomjúság jelének tartja. Lehet, hogy fáj valamije, vagy egyszerűen csak társaságra vágyik. Próbálja meg egy kis játékkal megnyugtatni, elterelni a figyelmét az evésről.
Ha a gyerek telhetetlen, ha normális étkeztetés mellett torkaszakadtából üvölt az ételért, beszéljen a gyermekorvossal, az majd felír valamilyen ballasztanyagot, amit a gyerek tejébe tehet, míg a gyermek súlya nem normalizálódik.


Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.
               
               





#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése