A
helyes táplálkozást is tanulni kell
Az első évben a gyermek az élet
valamennyi területén nagyon gyorsan fejlődik. Most alakul ki az étkezéssel
kapcsolatos magatartásmódja is. Ez nem születik velünk, életünk során tudatosan
és tudattalanul alakítjuk ki. Ez a tanulási folyamat már az élet első
pillanataiban megkezdődik; a baba született reflexeitől vezettetve szopni kezd.
Ön, az Édesanya megszoptatja, és ezzel
irányítja a tevékenységét. És ez így történik a későbbiekben is. A babának természetes adottságai
vannak, amelyeket nekünk kell tovább alakítani, kifejleszteni. Ha ez a
kapcsolat anya és gyermeke között nem működik, könnyen táplálkozási, sőt
pszichés zavarok léphetnek fel.
Hiszen éppen az első hónapokban szoptatás
közben alapozódik meg az anya-gyermek kapcsolat, a gyengédség és melegség
érzése. Az anya nemcsak a gyermek éhségét csillapítja, hanem a testközelség, az
érintés vágyát is kielégíti. És ha minden jól alakul, az anya és gyermeke
között pozitív kapcsolat jön létre; az anya érzi, hogy a gyermekének jót tesz,
a gyermek pedig az anya közelségében biztonságban érzi magát. Persze ez nem
mindig alakul ilyen ideálisan és zavarmentesen.
De ha egyszer megértjük azt, hogy mennyire fontos a
gyermek etetése, még ha üvegből történik is, biztosan ki tudjuk alakítani ezt a
meghitt kapcsolatot[1]. Ez az érzelmi kapcsolat azonban az
etetésnek csak egyik oldala. A másik oldal pusztán csak az etetési technikából,
a szabályokból, a szoktatásból és a viselkedési módból áll. Ez is fontos,
hiszen az étkezés társas ügy is, amely a családokat és az embereket összeköti.
A gyermek számára később éppenséggel nem mindegy, hogy az asztalnál tud-e
viselkedni. Ültessük tehát a családi asztalhoz,
amint egyedül meg tud ülni. Legyen ott állandó helye, saját étkészlete,
tányérja, kanala. Persze némi "maszatolással" számolni kell, eltelik
egy kis idő, amíg a gyermek gyakorlatot szerez. Azt azonban ne engedjük, hogy
szándékosan rosszalkodjon. Tanulja meg, hogy az étel nem játék, a kenyérhéjat
nem hajigáljuk. Nyugodtan felléphetünk erélyesen, ez nem zavarja meg az
egészséges evési ösztönt - sőt. Az egészséges táplálkozáshoz meghatározott
étkezési ritmus tartozik. Ez nem korlátozás, hanem biztonságot, megnyugvást
nyújt, az étkezési idő szinte intézményessé válik. Minél korábban kezdjük el gyermekünket
így szoktatni, annál könnyebb lesz a későbbiek során.
Szopni
igen - üvegből nem
Az egyik szoptatás helyett lassan
cumisüvegből szeretnénk etetni. A gyermek, aki eddig lelkesen evett,
határozottan tiltakozik a cumisüveg ellen. Képes
inkább a következő etetésig éhezni.
A
gyermek cumisüveghez szoktatásának feladatát, ha teheti, bízza inkább harmadik
személyre. A baba az anya
közelében a megszokott természetes forrásra számít. Az adott pillanatban az
anya idegeinek nem tesz feltétlenül jót az átszoktatás lassú procedúrája.
Próbáljuk meg a
cumisüveg cumiját tejjel benedvesíteni, hogy a gyermek először ne a gumit,
hanem a tejet érezze, majd nyomjuk meg egy picit, ha már a szájában van.
Lehet, hogy a
gyermeknek eleinte az új íz nem tetszik. Kezdjük a kísérletet lefejt
anyatejjel. Csak akkor álljunk át más ételre, ha már megbarátkozott az üveggel.
Ellenőrizzük a
cumin lévő lyuk méretét és a tej hőmérsékletét.
Ha gyermekünk már
6 hónapos, megpróbálhatjuk a folyadékot kanállal* a szájába töltögetni. Hosszú
távon ez azonban még nem megoldás, hiszen így nem elégül ki a baba
szopásigénye.
Ha van elég teje, akár az első
életév végéig is szoptathat a tejes étkezések helyett. Akkorra gyermeke már
megtanul csészéből is inni.
Ha
a baba éjjel a legéhesebb
Három-négy hónapos koráig bizony
éjjel is etetni kell a kicsit, különösen, ha soványka. Ha azonban a baba jól
fejlődik, ekkora le kell szoknia az éjszakai evésről.
Gyakran már az is
segít, ha a gyereknek néhány éjszakán át cukor nélküli teát ad, ha sír. Jó
azonban, ha nem látja meg az anyját. Bízza ezt a feladatot a férjére!
Adjon esténként
tej helyett tejes pépet, amit üvegből is kaphat a kicsi. Így a baba később
éhezik meg.
Gondoskodjon
arról, hogy a gyermek napközben egyetlen étkezést se hagyjon ki. Ha kell,
napközben akár ébressze fel. Különben nappal fog aludni, és éjjel lesz nagyon
éhes.
Esténként
fürdesse a babát, mert ez bágyasztja. Biztosítson számára csendet, ne
szoptasson működő tévé vagy rádió mellett!
Dráma
a kanállal
A negyedik hónapnál korábban kár
kísérletezni a kanállal.
A gyermekben még nagyon erős a szopóreflex, egyszerűen még nem képes a
nyelés-rágás mozdulatkombinációra. A kanál csak elveszi a kedvét, sőt az
elutasítás bizonyos körülmények között akár hosszú időre is szólhat. Persze, ha
gyermekét otthon főzött tejétellel táplálja, már a 6. héttől sárgarépa- vagy
gyümölcslevet is kell adnia kiegészítőül. Ezt is inkább cumisüvegből tanácsos
adni. Ha a babának nagyon ellenére van, tegyük az adagot egyszerhasználatos
injekciós fecskendőbe (persze tű nélkül), majd a fecskendőt a baba szája
sarkához tartva csepegtessük a szájába. Hasonlóan történhet a D-vitamin beadása
is. Ha még szoptat, oldja fel a tablettát meleg vízben, vagy egy kis kifejt
anyatejben, és a gyümölcslével azonos módon etesse meg a gyermekkel. A 4-5. hónaptól
kezdve azonban el kell kezdeni a kanálhoz szoktatást. Néhány apró fogás segít
ebben:
A kanál egyenes,
nagyon keskeny és lapos legyen. Így a gyermek a pépet eleinte szopogatni is
tudja, ez megkönnyíti a szopásból az átmenetet.
Eleinte csak a szoptatás vagy
cumiztatás közben adott 1-2 kanállal kezdje; a kis mohó szájacska, ha a nagy éhség már elmúlt, szívesen
játszik a kanállal. Persze nem kell előtte a babát teleetetni, mert akkor
viszont hiányzik a motiváció.
A gyerek számára nemcsak az étel
íze, hanem az állaga is szokatlan. Ha a sárgarépa vagy banánpépet elutasítja, próbáljunk először csak levet
adni, hogy szokjék az ízhez. Az első kanalas étel legyen mindig egy picit
édeskés,mint az anyatej.
Az első
próbálkozásokat végezzük inkább a konyhában, mert eleinte mellé-mellé megy az
étel.
Az első
próbálkozások alkalmával elengedhetetlenül fontos a türelem és a nyugalom. Ne
adja fel gyorsan, nem tesz szívességet ezzel a gyermeknek. Az itt elért
fejlődés a nevelés más területein is megmutatkozik.
Nem
akar a gyerek enni!
A csecsemőknél ez ritkán fordul elő.
Vannak azonban olyan kisbabák, akik lusták enni.
Próbálja meg az
étkezéseket 30 percre elnyújtani, többször itassa a gyereket! A babát azonban
semmiképp se éheztessük azzal, hogy akkor majd jobban eszik. A rosszul evés
elsősorban a nagyobb gyerekeknél fordul elő, amikor már a gyermeknek rágnia
kell.
Fordítson nagy gondot az étel elkészítésére, a
tálalásra, terítse meg az asztalt, egyáltalán szánjon időt az etetésre. Nyugodtan alkalmazhat apróbb trükköket,
legyen a kanál repülőgép, integessen mint egy zászlóval az ujjaival, mondjon
mondókákat, közben a püré szinte észrevétlenül lecsúszik.
Az, hogy evés
előtt, vagy két étkezés között nem tömi a gyermeket édességgel, zsemlével, édes
gyümölcslével, gondolom magától értetődő. De hébe-hóba egy-egy szelet almát
nyugodtan elmajszolhat a kicsi.
Amilyen korán
csak lehet, egyen együtt a gyermekkel. A jó példa ragadós.
Némelyik gyermek lusta, még idősebb korában is azt akarja, hogy etessék.
Ne erőltesse az önálló evést, úgyis elkezdi valamikor magától is.
Vannak gyerekek, akik kifejezetten élvezik az
önállóságot. Ne fékezzük
őket! Tegyen a baba széke alá lemosható fóliát, kössön elé jókora előkét,
nyomjon a kezébe hajlított szárú gyermekkanalat. És örüljön annak, hogy ilyen
jól eszik.
A meleg vízzel
feltöltött, ételt melegen tartó tányér éppen a hosszan tartó étkezés miatt
fontos - ugyan ki szereti a kihűlt pürét?
A nyugodt, vidám légkör, a meghatározott rítusok,
mint pl. az állandó hely, az étkezés előtti ima, a saját étkészlet, edény,
mind-mind nagyon fontos.
Ne engedje, hogy az ebédlőasztal a családi csatározások színtere legyen, a
konfliktusokat ne ott intézzük!
Amíg a gyermeke jól eszik, szépen fejlődik, nincs
miért aggódnia! A
törékeny, nyugodt gyermeknek kevesebb ennivalóra van szüksége, mint a kis
vasgyúróknak. Ne hagyja, hogy a nagyszülők vagy kedves barátnője pusztán
jóakaratból megőrjítsék.
Meddig
szoptassunk?
Kizárólagosan szoptatni 4,
legfeljebb 6 hónapos korig szabad. Később már elégtelen a tejtáplálás. A fejlődés szempontjából fontos, hogy
a gyermek megtanuljon kanalazni. Az ínyből lassan előbújó fogacskáknak
ellennyomásra, rágásra van szüksége. És ami még fontosabb, az eddig - szinte
kizárólagos - anyához való kötődésnek tágulnia kell.
Reggel és este persze tovább
szoptathat, egészen addig, míg a gyermek az első életév vége táján már egyedül
tud pohárból inni. Ezzel
kikerülheti a cumisüveget, és akkor már rögtön friss teljes tejet adhat a
gyermekének.
Vannak anyák, akik éveken át szoptatnak. Ez
biztosan nem káros, ha az anyatej nem tartalmaz ártalmas anyagokat. De a gyereknek később még inkább
nehezére esik az elválasztás. Az éveken át tartó szoptatás az anya fizikumát is
erősen megviseli. Ennek ellenére, ha úgy gondolja, hogy Önnek és gyermekének is
jót tesz, ne sajnálja az időt a további szoptatásra.
Az első éven túl
nyúló szoptatás azonban nem jár semmilyen testi vagy lelki előnyökkel.
Kövér
a gyerek!
Ha csak szoptat, ez tudományos
szemszögből nézve teljesen lehetetlen, az anyatejjel táplált gyerek sohasem
lesz kövér.
Telítettségérzése mindig teljes összhangban van az ideális mennyiségű
anyatejjel. Persze ha már kiegészítő ételt kap, vagy tápszeren él, előfordulhat
a túltáplálás. Nézze meg a grafikont, segítségével megállapíthatja, hogy a
gyermek súlya még a megfelelő tartományban van-e. ha túllépte a korának
megfelelő súlyhatárt, próbálja meg a további súlygyarapodást úgy mérsékelni,
hogy ez ne jelentsen szigorú diétát a gyermeknek.
Minden esetben gondoskodjék arról,
hogy a gyerek a teljes tej- és püréadagját megkapja, de ne többet. Mert a túl sok tej (az első életév végére
nem haladhatja meg a napi fél litert) oda vezethet, hogy a gyermek testében túl
sok víz halmozódik fel, a túl sok pépes étellel pedig fölösleges kalóriákhoz
jut a szervezet.
Ha a gyermek
szomjas, cukor nélküli teát vagy vizet adjon neki.
Töröljön
minden pluszétkezést.
Írja fel pontosan, hogy mi mindent
kapott a gyermek egy nap alatt, és hasonlítsa össze ezt a listát az életkornak
megfelelő ételjavaslatokat tartalmazó táblázattal.
Gondolkozzék el
azon, hogy nem érti-e félre gyermekének a sírását, amikor ezt az éhség vagy
szomjúság jelének tartja. Lehet, hogy fáj valamije, vagy egyszerűen csak
társaságra vágyik. Próbálja meg egy kis játékkal megnyugtatni, elterelni a
figyelmét az evésről.
Ha a gyerek
telhetetlen, ha normális étkeztetés mellett torkaszakadtából üvölt az ételért,
beszéljen a gyermekorvossal, az majd felír valamilyen ballasztanyagot, amit a
gyerek tejébe tehet, míg a gyermek súlya nem normalizálódik.
Az
oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét,
tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha
egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz!
vitalitas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése